Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
A remény megmarad
  2017-11-28 22:09:10, kedd
 
  A remény megmarad

A remény megmarad,akkor is,
ha már úgy érzed nincsen hited,
mikor azt érzed erőd elhagyott,
s a vágyott holnap nem a tied .

A remény megmarad,akkor is,
ha életed munkája odavész,
ha maradt még benned akarat,
számodra minden nap új esély,

A remény megmarad, akkor is,
ha tudod romokban az életed...
ne vessz alatta, építsd újra,
míg életben tart a lélegzeted..

A remény megmarad, akkor is,
ha a magány makacsul hűséges,
a szív minden újabb dobbanása
azt jelzi, minden lehetséges..

/ Alkony/ Ilona Zagyi Gáborné


 
 
0 komment , kategória:   /Alkony/Ilona Zagyi Gáborné   
Szívörvény
  2017-11-28 21:46:14, kedd
 
  Szívörvény

Egy kicsit valaki... egy kicsit senki.
Egy részem valami, egy részem semmi.
Túlhajszolt világban árnyak és fények,
évekig tanultam, hogyan ne éljek.
Be és kilégzés. Mit kell jóvátenni?
Hány csepp a könnytenger...? Tudom, hogy mennyi.

Sós, de végtelen?
Baljós, parttalan?

Töredezett énkép sápadtan, szürkén
sem hullt darabokra hullámzó tükrén.
Ép... egész, lepkesúlyú, leheletnyi,
s csak egyetlen pillanat kiemelni.
Élni tanítani, ha már vérszegény.
Önzésből ritmus, impulzus. Szívörvény.

Eleven igék
dobbannak érben.

Belefelejtkezem, s nem kérdem, mennyi...
Magamért, másért olyan jó szeretni.
Átkaim mind csak olvadó jégcsapok.
Adok és kapok... ragaszkodok s vagyok
egy kicsit valaki... egy kicsit senki.
Egy részem valami, egy részem semmi.

/Alkony/Ilona Zagyi Gáborné


 
 
0 komment , kategória:   /Alkony/Ilona Zagyi Gáborné   
Tudom, hogy az erdőnek lelke van...
  2017-06-30 21:46:30, péntek
 
  Tudom, hogy az erdőnek lelke van...
szinte hallom csendes lélegzetét,
a változás örök lüktetését,
fényben, színekben, harmóniában.

Lelke van... Érzem. Türelemre int.
Csak csendben.... Még tart a téli álom.
Madár piheg a még csupasz ágon,
ébredő nap felhőkön átkacsint.

Lelke van... Történet kéreg alatt,
mit őriz háncs, elhalt sejtek,
mit a vén idő a törzsbe rejtett.
Évgyűrűk. A mű, életrajzolat.

Lelke van... Őriz titkot, sebeket.
Göcsörtös kín rejti mi bántja.
A szél tanúja, világgá kiáltja
a viharokat, néma könnyeket.

Lelke van... Mélyre nyúlnak gyökerek,
kapaszkodik, küzd az elemekkel.
Oly büszke, mégis meghajlik ha kell.
Oxigént sóhajt, másnak életet.

Lelke van... Óvna szelídet s vadat,
bújtatnak az ágak s lombkorona.
Susog levelek elfedőzaja,
őriz halál hörgést, sikolyokat.

Lelke van... Az őszi lombhullásban,
nyári szomjúságban, rideg télben.
Magoncot nevel az ébredésben,
s boldog a tavaszi virágzásban.

Lelke van... Meg érint, amit érzek.
Nincs hamis, csak az őszinte vonzás.
Tiszta, mint az itt fakadó forrás.
Nincs varázslat, csak maga az élet.

Tudom, hogy az erdőnek lelke van...
szinte hallom csendes lélegzetét,
a változás örök lüktetését,
fényben, színekben, harmóniában.

Alkony/Ilona Zagyi Gáborné


 
 
0 komment , kategória:   /Alkony/Ilona Zagyi Gáborné   
Osztozom
  2017-06-12 15:55:44, hétfő
 
  Osztozom

Ha boldogságot okozok,
magam is boldog vagyok.
Számomra a legszebb dolog,
amikor az arcod ragyog.

Ha a két szemed nevet,
felvidít az üzenet.
Ha mosolyod viseled,
gyógyítja a szívemet.

Halmozom a pillanatot,
begyűjtöm a varázslatot.
Szép perceket széfbe teszek,
idővel majd gazdag leszek.

Szűkmarkúnak lennem nem kell,
magam is könnyen szerezem.
Szétosztom a vagyonomat,
kincseimből mindenki kap.

Friss levegőt nagyon sokat,
napsütést és virágokat.
Vidámságot, kedvességet,
szeretetet, békességet

Ilona Zagyi Gáborné/ Alkony/


 
 
0 komment , kategória:   /Alkony/Ilona Zagyi Gáborné   
..az álmaid
  2017-02-03 19:15:37, péntek
 
  Egy röpke sóhaj az élet,
ma még a tiéd, hát érezd.
Érezd, éld a pillanatot,
bőrödön a szelet a napot...
Nevess, ölelj, amíg lehet,
érezd a kapott perceket.
Éld, használd az esélyeit,
veszni ne hagyd az álmaid.

/,Alkony / Ilona Zagyi Gáborné


 
 
0 komment , kategória:   /Alkony/Ilona Zagyi Gáborné   
Tél díszíti fenyőfámat
  2016-12-28 10:07:05, szerda
 
  Készül rá a téli felleg,
szállingóznak apró pelyhek.
Amit itt látsz nem varázslat,
tél díszíti fenyőfámat.

Ujjong a szél! Karácsony jő!
Mesés a hegy, téli erdő,
olyan mint egy festett vászon,
felhő ül a kicsi házon.

Angyaljárta? Rideg vadon?
Szelídít, ha úgy akarom.
Nincs bűbáj! Csak egyszerű lét.
Nem akar mást: csendet, békét.

Sűrű bozót, ágak, avar.
Tudom, lüktet, amit takar.
Dermedtségből élet üzen.
Élni hagyni! A szívügyem!

Téli világ! Karácsony jő!
Látványos a kerti fenyő.
Ragyogás a valóságból,
füzér lesz a zúzmarából.

Sallangoz a dér és a fagy,
jégvirágot, sujtásokat,
amit látsz itt, nem varázslat,
tél díszíti fenyőfámat.

Ilona Zagyi Gáborné



Feltöltődés...

Most kéne egy kis önvizsgálat,
de játszadozom, mint egy kisgyerek.
Szeretem az adventi lázat,
a szép, karácsonyi fényeket.

Fűszeres ízű, felélt bűnök,
mind szép lassan összeszámolom,
belőlük tarka láncot fűzök,
s hófehér ingemre gombolom.

Kis kincsem súg: Angyalok élnek!
Szívemben hangzik faltól-falig.
Ünnepelek és amit érzek,
tart háromszázhatvanöt napig.

Zagyi Gáborné Ilona



Újév

Kézen fog az Újév,
küszöbén megtorpanok,
nyúl utánam a múlt...,
kicsit vissza fordulok.

Kedves emlékeimből,
lelkembe csomagolok,
legyen mit kibontanom,
ha zátonyra jutok.

Még egy-két gondolat, mit
majd szívemben hordozok,
s végül egy halk imám,
mi köszöni a tegnapot...

Ilona Zagyi Gáborné



Az esztendők találkozása

Szilveszter éjszakáján,
hol esztendők paroláznak,
az emlékezés és az esély
most egymásra licitálnak.

Ajtók, ablakok csukódnak,
nyílnak helyettük újak,
az Ó- és Újév ölelkezik,
itt nincs helye háborúnak.

A régi mutatja kincseit
némán, sebeit takarva,
hisz az új csábítón fehér
vonzerejét meg nem zavarja.

Tisztasága sokat ígér,
benne vágy, óhajok halmaza.
Mennyi elsuttogott fohász,
számtalan könyörgő ima.

Áldást kérő gondolatok,
fogadkozó szép szavak,
ajándékul lehetőség,
bár nincs rajta selyemszalag.

Reménykedik ma éjjel
a hittel burkolt fájdalom,
bizakodó vágy csillan
gyötört, sápadt arcokon.

Mosolyog a szerencse,
most szelíden simogat.
Az új esztendő sokat ígér...
Valóra váló álmokat...

Alkony Ilona Zagyi Gáborné



 
 
0 komment , kategória:   /Alkony/Ilona Zagyi Gáborné   
Töltsd fel élettel,
  2016-12-15 20:40:14, csütörtök
 
  Töltsd fel élettel,
ha üres a szíved.
gyűjtsd a szépséget,
ami körülvesz téged.

Ne várj nagy dolgokat,
csak szelíd apróságok,
de boldoggá színezik,
a szürke valóságot.

Egy meghitt pillanattól
nincs értékesebb emlék,
az embert megbecsüljék
és szívből szeressék...

Alkony /Ilona Zagyi Gáborné/



Kép: LISI MARTIN spanyol festő (1944-)
 
 
0 komment , kategória:   /Alkony/Ilona Zagyi Gáborné   
Becsülöm...
  2016-10-14 22:46:09, péntek
 
  Becsülök minden egyes napot,
minden percet, minden szótagot.
A napot, a szelet, csillagot,
minden átélt, hallott dallamot.

Becsülöm mi volt, a tegnapot,
a kínt, mi túlélni tanított.
A magányt, mi velem virrasztott,
a hitet, mi meg nem tagadott.

Becsülök vágyat,indulatot,
az ösztönt, lázat, gondolatot.
A vihart, csendet, alkonyatot,
velem újuló virradatot.

Becsülöm, ahogy szemed ragyog,
őszinteség, mit visszakapok.
Féltésed, ami rám mosolyog,
tükör, melyben még érték vagyok...

Alkony/ Ilona Zagyi Gáborné/


 
 
0 komment , kategória:   /Alkony/Ilona Zagyi Gáborné   
Csak ölelj át
  2016-10-08 14:57:14, szombat
 
  Csak ölelj át

Mikor gyönge vagyok,
ha elveszni látszom,
mikor szívembe mar,
bár az erőset játszom,
csak ölelj át...

Mikor bent marad a szó,
a csönd vállamra ül,
mikor túl sok a kérdés,
s nem bírom egyedül.
Csak ölelj át...

Mikor elhagyottá dermed,
a rideg valóságom,
mikor homályos a holnap,
a jelentől még fázom.
Csak ölelj át...

Mikor egyszerűen csak
a közelségre vágyom,
mikor gyógyít az érintés
te űzd el magányom,
csak ölelj át...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné


 
 
0 komment , kategória:   /Alkony/Ilona Zagyi Gáborné   
Lecke...
  2016-09-17 16:29:28, szombat
 
  Lecke...

Annyi csoda vesz körül,
amit észre sem veszünk.
Tálcán kínálja az élet,
mellette mégis elmegyünk.

Védekezel: Nincs időnk,
az élet egy őrület.
Versengő hétköznapok,
vihar mindig fenyeget.

Rohanó nappalok,
kimerült mély álmok,
számítanak rád...
nem lehet megállnod.

Védekezel: Nincs pénz,
a szegénység egy átok.
Kútba dobált gondolat,
s csak mélyülnek az árkok...

... ha gazdagabb nem leszel?
Mindig ilyen maradsz?
Keserű és szomorú,
vérző tapasztalat?

Megéltem én is...,
nem vagyok kivétel,
sodródtam az árral
a napok őrületével...

Ma már sajnálom az időt,
amit elvesztegettem,
hogy a mondatok végén
a pontokat kerestem.

Szomorú tény, hogy
az ember elfelejt élni,
s el kell hozzá esnie,
hogy észhez tudjon térni.

/Alkony/ Ilona Zagyi Gáborné


 
 
0 komment , kategória:   /Alkony/Ilona Zagyi Gáborné   
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 89 db bejegyzés
e év: 89 db bejegyzés
Összes: 12934 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 461
  • e Hét: 16740
  • e Hónap: 56918
  • e Év: 56918
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.