Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Pár sor...
  2017-07-31 23:41:40, hétfő
 
  Sehová

Előttem üres kottalap.
Mellette mélázó kalap.
Ráér, felszegett fejre vár.
Alkudozik velem a nyár.
Nem rezzen, csábít sehová.

Böszörményi Zoltán


 
 
0 komment , kategória:  Böszörményi Zoltán   
Vers...
  2017-07-31 23:39:58, hétfő
 
  A gondolat bőrén

A sóhaj
fekete pillangók röpte,
alkalmi bazár.
Óriás denevér
a nyár,
az éj boltozatába zár.
A gondolat bőrén
megfeszül a tér,
inger-szőnyeget gurít
lépteink elé.
A pálmafák tövében
kóbor álmok ülnek.
Csillámlanak
lenyomatai a fénynek.
Befáslizva él a lélek,
átszivárog rajta a vérem.

Böszörményi Zoltán



Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Böszörményi Zoltán   
Szürke nyári ég
  2016-07-09 21:51:15, szombat
 
  Hozzád igyekszem, vállat vonva, fenn
a szürke ég oldja bennem énekét.
/Mit ígér, ki naponta jajongva kel,
s ajtót nyit az éjre, mintha értenék./

Kedvelt szavaimban magamban viszlek,
tervezek veled nyarat, új ölelést,
selymek ragyognak, a fény is felszisszen,
ha szomjas ajkam lángoló ölbe ért.

Esik. Lábadozik a szomorúság,
a félelem törékeny ágára ül,
szívemben elhervad a szó, ború szánt,
miért maradtam ily árván, egyedül?

...... ........... ...... Míg igyekszem, szavak futnak énelém,
...... ........... ........ szürke ég oldja bennem énekét.

Böszörményi Zoltán verse
Forrás:Irodalmi Jelen



 
 
0 komment , kategória:  Böszörményi Zoltán   
Egy álom alkatrészei
  2016-05-03 21:32:11, kedd
 
  A sarokban szunnyad a bádogsparhelt, rajta piros-zománcos lábos gubbaszt, odébb a gondolat göncei, néma fénytócsa, meztelen melled ritmikus mozgása, amolyan clairvoyance, tisztábban lásd a végtelent, a pókháló legfinomabb, szabadon lengő szálát, melynek végébe az idő pillantása kapaszkodik, mint utcasarkon álldogáló tanácstalanság, küszködik, kitervelt hadművelet látszatát kelti, az évek alatt felgyülemlett szenvedélyét, mintha valakinek, teszem azt, nem mindennapi eszméről kellene gondoskodnia, magát is megfogalmaznia benne, alkalmat keresnie a megmutatkozásra, fellebbentenie egy elfeledett gesztusról a fátylat, anélkül, hogy ellentétbe botoljék (a tűnődés kiálló csonkjaiba), megőrizze a ragaszkodáshoz szükséges erőt, s ne tétovázzék, rögzítse-e egy régvolt ölelés nosztalgiától terhes pillanatait.

Böszörményi Zoltán
Forrás:irodalmijelen.hu


 
 
0 komment , kategória:  Böszörményi Zoltán   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 127 db bejegyzés
e év: 979 db bejegyzés
Összes: 13823 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1213
  • e Hét: 6093
  • e Hónap: 48329
  • e Év: 521914
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.