Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Pár sor...
  2017-07-31 23:41:40, hétfő
 
  Sehová

Előttem üres kottalap.
Mellette mélázó kalap.
Ráér, felszegett fejre vár.
Alkudozik velem a nyár.
Nem rezzen, csábít sehová.

Böszörményi Zoltán


 
 
0 komment , kategória:  Böszörményi Zoltán   
Vers...
  2017-07-31 23:39:58, hétfő
 
  A gondolat bőrén

A sóhaj
fekete pillangók röpte,
alkalmi bazár.
Óriás denevér
a nyár,
az éj boltozatába zár.
A gondolat bőrén
megfeszül a tér,
inger-szőnyeget gurít
lépteink elé.
A pálmafák tövében
kóbor álmok ülnek.
Csillámlanak
lenyomatai a fénynek.
Befáslizva él a lélek,
átszivárog rajta a vérem.

Böszörményi Zoltán



Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Böszörményi Zoltán   
Szürke nyári ég
  2016-07-09 21:51:15, szombat
 
  Hozzád igyekszem, vállat vonva, fenn
a szürke ég oldja bennem énekét.
/Mit ígér, ki naponta jajongva kel,
s ajtót nyit az éjre, mintha értenék./

Kedvelt szavaimban magamban viszlek,
tervezek veled nyarat, új ölelést,
selymek ragyognak, a fény is felszisszen,
ha szomjas ajkam lángoló ölbe ért.

Esik. Lábadozik a szomorúság,
a félelem törékeny ágára ül,
szívemben elhervad a szó, ború szánt,
miért maradtam ily árván, egyedül?

...... ........... ...... Míg igyekszem, szavak futnak énelém,
...... ........... ........ szürke ég oldja bennem énekét.

Böszörményi Zoltán verse
Forrás:Irodalmi Jelen
 
 
0 komment , kategória:  Böszörményi Zoltán   
Egy álom alkatrészei
  2016-05-03 21:32:11, kedd
 
  A sarokban szunnyad a bádogsparhelt, rajta piros-zománcos lábos gubbaszt, odébb a gondolat göncei, néma fénytócsa, meztelen melled ritmikus mozgása, amolyan clairvoyance, tisztábban lásd a végtelent, a pókháló legfinomabb, szabadon lengő szálát, melynek végébe az idő pillantása kapaszkodik, mint utcasarkon álldogáló tanácstalanság, küszködik, kitervelt hadművelet látszatát kelti, az évek alatt felgyülemlett szenvedélyét, mintha valakinek, teszem azt, nem mindennapi eszméről kellene gondoskodnia, magát is megfogalmaznia benne, alkalmat keresnie a megmutatkozásra, fellebbentenie egy elfeledett gesztusról a fátylat, anélkül, hogy ellentétbe botoljék (a tűnődés kiálló csonkjaiba), megőrizze a ragaszkodáshoz szükséges erőt, s ne tétovázzék, rögzítse-e egy régvolt ölelés nosztalgiától terhes pillanatait.

Böszörményi Zoltán
Forrás:irodalmijelen.hu


 
 
0 komment , kategória:  Böszörményi Zoltán   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 89 db bejegyzés
e év: 89 db bejegyzés
Összes: 12934 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2431
  • e Hét: 18710
  • e Hónap: 58888
  • e Év: 58888
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.