Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
pszt...
  2018-01-28 18:59:31, vasárnap
 
  pszt...

most ne szólj
csak heveredj mellém
minden szégyen nélkül
tedd csípőmre kezed
miközben rád gondolok
(szeretem ittléted)
és hallgassunk
csendet
emléket
"kétszálmagunkban"

ne félj
nem hallja senki más
hogy mezítelenek vagyunk...

Kovács Erika


 
 
0 komment , kategória:  Kovács Erika...versei  
Neked adtam...
  2018-01-28 18:52:40, vasárnap
 
  Neked adtam...

a gerincemen végig futó bizsergést
szemeimből - a kéket a feketét
az ágyam fölött eltérdelt imákat
asszonyok völgyének esszenciáit

olyan rég
hogy nem is emlékszem

és tudom
hogy mindent megbocsátasz
mert megyek veled
fogom a kezed
el ne véssz - te is

Kovács Erika




 
 
0 komment , kategória:  Kovács Erika...versei  
Ma nem ...
  2018-01-28 18:45:08, vasárnap
 
  Ma nem ...

ma nem állok szóba
az idővel
tépett foszlányokban
dobálja az emlékeket
elém

ezért ma

kerestem benned
egy csendes zugot
s bekucorodtam
moccanatlan

könnyek nélkül sírok
pedig csak a
karod hiányolom...

Kovács Erika



hóvirág...

Tavaszt muzsikál
és arcomhoz simogatja magát
végtelen gyönyörrel
egy apró hóvirág.

Kovács Erika



más...

éji lámpafénynél
halk imámmal
egy más világot nyitok lelkemnek
itt minden más

itt enyém vagy mindeneddel
amíg rám nem hajol a reggel

ilyenkor elhallgatsz bennem
és szótlanná csendesedem...

Kovács Erika


 
 
0 komment , kategória:  Kovács Erika...versei  
Végtelen
  2017-04-07 15:17:44, péntek
 
  Végtelen

az esti sötétség sűrűsödni készül
a szél mélyen alszik
s én
a néma csöndet faggatom:
- hol a Végtelen? -

emlékek halkan énekelnek
a csönd lehunyja szemét
de pilláin át is látom
némán sír a válaszon ...

ma éjjel könnyeznek a felhők
helyettem
csöndben mosnak el mindent
egy emlék marad
lent
kopott pad alatt
elbújva
mint egyetlen szerelem

megadva magát
erőtlen fekszik a rémület
kietlen tájon
apró kezeimmel
az Esőistenhez imádkozom...

vérszínű vágy
menny párkányára száll
hol néma virág nyílik a temetőben
és meztelen lelkek
sírva ölelkeznek

csendesebb szerelmük a sírnál
mélyebb a tengernél
felettük
Isten is lehunyja fáradt szemét.

Kovács Erika


 
 
0 komment , kategória:  Kovács Erika...versei  
néha
  2017-03-01 21:46:48, szerda
 
  néha
Szerettem csendes közelséged,
és néha vágytam, hogy érezd meg
valami könnyed, simogató fájdalommal
amikor gyengéden megérintelek
képzeletben..

Kovács Erika


 
 
0 komment , kategória:  Kovács Erika...versei  
Vers...
  2017-01-24 22:28:18, kedd
 
  csak én tudom...

csak én tudom
hogy milyen
kezeim
görcsös kapaszkodásának ereje
mikor
megtévedt lelkemért imádkozom
miközben
fülemben mégis Te zúgsz

ilyenkor elárvulok...

Kovács Erika



Forrás: Internet
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Erika...versei  
Vers...
  2017-01-24 22:24:20, kedd
 
  én...

nem tudtam megtanulni,
hogy hogyan kell
összezárt ajkaid közt
csendes imaként elsimulni
és szemeid mögött
egyetlennek lenni...

...nem tudtam megtanulni
mert én
közben is
csak szerettelek...

Kovács Erika


 
 
0 komment , kategória:  Kovács Erika...versei  
Vers...
  2017-01-24 22:22:21, kedd
 
  Szeretem...
ahogy a vén fák
a tóparton
megtalálnak
és töretlen szenvedéllyel
átölelve
mint valami ősi titkot
adják nekem :

- a füvek illatát
a hajnal remegő táncát
hold ezüstös csillogását
és a csodák
illatos vágyát...

szeretem
ahogy elmesélik
a csend méltóságát
a könny
kiontott hatalmát
testem vágyát
és lelkem
halk
de bőröm alatt vágtató
leírhatatlanul szép álmát
s mindezt
mint fénylő drága kincset -

szeretem
ahogy
szavak nélkül
tanítanak
szépnek lennem...

Kovács Erika



talán

meg kellene szólítanom a szilánkokat
talán el kellene mondanom nekik,
hogy mennyire szúrnak, fájnak,
amikor húsomba fúródva táncolnak
kopott hegedű bűnös dallamára...

ha megérinteném őket
óvatosan,
ahogy az elhagyott fákat szoktam
és belélegezném
amit mondani akarnak...

ha megbocsájtanék
helyetted
a bennem lecsupaszodott lelkednek,
megérthetném az enyémet
és szédült könnyeimet
a kínzó csendemben

talán ha megérinteném a szilánkokat
lassan
óvatosan
hogy ne fájjon neked se...

Kovács Erika



érzés

néz
szemével
nem szól
hallgat
szépemre hajol
magát kitapintja
és elsétál
idegennek lenni

(odakinn
léleknyi az alkonyat
lágy dallamot játszik a szél
enyhén
puhán
sosem ugyanúgy...)

Kovács Erika



Csendedhez simulok.

Apró csillagom vagy a végtelen égbolton.
Némán meghajló fűzfa törzsén a büszke magány.
S én :
hajladozó tűzpiros pipacs hamvas szirma leszek
szomorú ágaid alatt, hogy éjjelente
amikor senki sem látja, elálmodhassam
s önfeledten mezítelenül táncolhassak

megálmodott boldogságomban...

Kovács Erika


 
 
0 komment , kategória:  Kovács Erika...versei  
Vers
  2017-01-24 22:19:34, kedd
 
  és
Tudsz-e sírni a csöndben
befelé nyelve könnyeid?
Tudod-e
mosolyogva nézni
a felhők nélküli eget
és megtölteni nevetéssel
hogy az elmúlás
ne fájjon
a sárguló faleveleknek?
És tudod-e
kezedben tartani
az éjbe zuhanó csillagokat?
Markodban szorítani fényüket
pedig jól tudod,
hogy már félúton elvéreznek?!
Tudod?
És tiszta arccal üvölteni Istennek,
hogy Te 'csakazértis' életre kelted!?
Mondd!
Tudsz- e még hinni,
simogató fűszálak közt ülő pár
halk szerelmében?
Egy apró érintésben?
Szemek tisztaságában?
Égboltra lehelt álmokban?
És az alázattal tűrt forróságban?
Egy apró kavics csillanásában?
Sírásában

Kovács Erika


 
 
0 komment , kategória:  Kovács Erika...versei  
Mindig....
  2016-05-20 21:35:26, péntek
 
  Tudod, mindig lesz egy pillanat,
egy gazdátlan gondolat,
amikor rám találsz és én rád.
Ilyenkor csendben
lopva körülnézünk,
mert nem kell, hogy lássa a világ,
miként suhan át
két szív között
egy apró simogatás.

Talán lehunyjuk szemünk,
mert minden perc egy néma vallomás.
Kezeddel átöleled nyakam,
és arcomon megkeresed
őrült világunk lopott pillanatait,
majd lelkeink összeölelkeznek...

Kabátunk összébb húzzuk,
ki ne essen magányunk,
és továbblépünk...

egy másik pillanatba...

Kovács Erika



Dorombolás

s csak ott ültünk
a szemek bársonyosak voltak
csöndesen mosolyogtak
egymásban lassú táncot jártak

közben a szerelemért
hű kutyaként hevert lábunknál a szív

valójában semmi sem történt
csak tanítottuk egymást -- simogatni

Kovács Erika /Málna/


 
 
0 komment , kategória:  Kovács Erika...versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 141 db bejegyzés
e év: 658 db bejegyzés
Összes: 13502 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 863
  • e Hét: 17800
  • e Hónap: 91344
  • e Év: 363958
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.