Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
Szép ruha
  2020-12-31 08:02:14, csütörtök
 
  Nem a ruha teszi az embert
azt mondják mindig annyian.
Dehogynem! Koldussal ki áll szóba?
Mért ül ott mindig egymaga?
Hisz egykor lehetett ő is
okos, vagy erős, férfias,
ki tudja mi történt véle?
Talán egy szörnyű tragédia!
Ne ítélj előre senkit!
Nem tudod mi vitte reá!
Ma mindened van, de ki tudja holnap
lesz- e még aki hazavár?
Ma drága ruhákban villogsz,
s talán a szíved jéghideg,
mégis, most körül hízelegnek
hisz tudják! Teli a zsebed!
Tedd le a drága ruhákat
s öltözz rongyokba csendesen,
vegyülj a gazdagok közé,
lesz-e ki szóba áll veled?
S akkor fogod csak észrevenni
hány ember van , ki észrevesz
ki áll melletted jóban-rosszban,
s ki az ki pénzedért szeret!

Meggyesi Éva: Nem a ruha





 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Őszi szél
  2020-09-21 07:58:23, hétfő
 
  Kormányos Sándor

Csak hallgatunk, én itt, te ott,...
s a percekbe szőtt kis csodák
Szétfoszlanak, míg szemlesütve
Rohannak el az éjszakák.

Messze vagy, a sóhajok közt
Csókjaink emléke meglapul,
de tűnő álmok nem ringanak,
csak vágyak fáradt csendje hull.

Most hallgatunk, én itt, te ott,
s ha némaságunk összeér,
majd eltűnődve von szemünkre
Könnyű fátylat az őszi szél.





 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Káosz
  2020-08-31 14:48:17, hétfő
 
  MElly Verse

Szeptemberi szellő
vasalja az ingem.
Természeti szépben
profi lett az Isten.

Idegen még minden,
színek sértik szemem.
Furcsa céltalanság
hasogatja fejem.

Vendég vagyok, bohóc,
mégis ártatlanság.
Világ válságai,
elmém meghaladták.

Maszkot hordok, s kesztyűt,
így diktálják fentről.
Rendkívüli példát
merítek a csendből.

Csak visz, hordoz lábam,
én őrá esküszöm.
S hogy ne lássam a káoszt,
szememet lesütöm.





 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Az utolsó állomás
  2020-08-31 14:46:52, hétfő
 
  Szabó M. Gita

A vonat fékez, megáll
de ránt még egyet,
összekoccannak
a megkopott kocsik
"leszállni végállomás"
hallom, de várok még kicsit.
Várok, kitudja mire még,
talán egy szóra
vagy egy ölelésre
mielőtt végleg beborul az ég.
Kis batyum árván ül a padon
szép lassan magamhoz veszem,
kicsit nehéz
de magammal kell vinnem
benne van az egész életem.
Az utolsó állomáshoz értem
a peron üres,
senki sem fogad,
megérkeztem,
s ha volt érdemem bűnöm
az nélkülem
a vonaton marad.

2017. március 19.





 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Újrakezdés
  2020-07-30 09:13:43, csütörtök
 
  Márta Bosnyákné Harpauer

A nap bíborpalástját öltötte magára,
Mikor reggel megjelent a kelet kapujában.
Egy újrakezdés ez a nap is megint,
Használd ki, ne tétováz, eridj.
Látod a gerle is hozzám száll,
Búgva mondja el a hálaimát.
Társai magasan szállnak az égen,
Elviszik a hírt messze vidékre.
Mindenki tudja, van még esély,
Szebbé tenni az életet lehet még.
S nem lehet, de tenni kell.
Kezd újra, ha hibáztál, hát ismerd be.
Mert az-az erős ki hibáját belátja,
Tudja miben vétkezett, és kijavítja.
Félre téve a csüggedést, előre tőr,
Mert új esélyt kapott az élettől.





 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Dal a rózsákról
  2016-08-24 09:43:25, szerda
 
  Juhász Gyula:

Most siratom az én ifjúságom,
Mikor minden virul a határon,
Mikor nyílik boldogan, mosolyogva
Nyári rózsa, piros nyári rózsa.

Tizenhat év fényével szívemben
A mosolygó őszről énekeltem,
De akkor még nekem is nyílt volna
Nyári rózsa, piros nyári rózsa.

Beköszöntött már a lelkem ősze,
A bú néki régi ismerőse,
Ahol járok, mintha hervadozna
Nyári rózsa, piros nyári rózsa.

De azért csak megleszek én szépen,
Rózsám is lesz nemsokára nékem,
Hűen, némán borulsz majd síromra,
Őszirózsa, fehér őszirózsa!





 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Valaki mindig visszahív
  2016-01-27 13:46:10, szerda
 
  Kamarás Klára

Mikor úgy érzem nincs tovább,
utolsót lobbant már a láng,
egy furcsa árnyék fojtogat,
hiába minden áldozat:
valaki mindig visszahív...

Valaki mindig visszahív,
mikor zokogva fáj a szív,
mikor a kétség és tudás
egymásra ront s a pusztulás
szegény, bolond fejemre száll...

Szegény, bolond fejemre száll
a sűrű éj, s a rút halál,
és megfogják a vállamat,
már csak egy végső pillanat...
de mindig van egy fénysugár...

Mindig akad egy fénysugár,
egy halvány, foszló fénybogár
mely megmutatja mennyit ér
az élet, s csupa jót ígér
mikor úgy érzem, nincs tovább.





 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Neked játék
  2016-01-18 17:29:35, hétfő
 
  Mégsem maradtál velem,
Nem tudom, most hogy legyen,
Én még mindig őrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.

És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erőm túl gyorsan fogy el.

Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.

Két év volt és úgy ment el,
Hogy szinte észre sem vettem.
Veled osztottam meg mindenem,
S te hagytad elveszítenem.

Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.

Pedig én úgy szerettelek,
Hogy jobban nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És mindent megtettem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy még is kevés voltam neked.





 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Harmatcsepp
  2016-01-17 12:16:47, vasárnap
 
  Devecseri Gábor

Társait elhívta
már a nap.
Ez az egy harmatcsepp
itt maradt.

Nincsen olyan gyémánt
ragyogás,
mint e szikrafényű,
e csodás.

Ó, milyen sok szépet
láttam már,
egyben sem volt ennyi
napsugár.

Ilyen szelíd fényű,
bölcs derűs,
mely úgy forró, hogy már
majdnem hűs,

mely úgy hűvös, hogy míg
elmereng
minden tűz-patakzás
benne zeng.

Ülök, mint ki festő,
s a modell,
amíg képe készül,
szökik el.

Hívja már a napfény,
dolga van;
holnap újra eljön
boldogan.





 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
A parázs mellett
  2015-12-20 17:10:30, vasárnap
 
  Arany-Tóth Katalin

Suttogó szavaink mögött
talán még hulló csillagot is
takart a fekete éj;
kívánságba karcolt vágyakat
sodort felénk szelíden
az augusztusi szél...
Lassú táncra hívtak
a fáradt lábak,
ölelő karokba bújtak
a fojtott vágyak,
s fénykoszorút
font fölénk
a meghitt pillanat.
Az égbe szökkenő
szikrák pattogó hangja
törte csak a csendet.
A szunnyadó parázsban
ezüst-szürke pernye pergett,
mint az idő ködlő kötelén
kavargó képzelet.
Szikrák fénye szállt
a végtelenbe,
arcod tükrébe libbent
a nyár múló sejtelme,
idézve a tavasz ébredő illatát,
igézve a kora ősz sárguló avarját,
s míg lelked érintette lelkem,
a boldogság büszke ragyogássá
szelídült ölemben.







 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
2021.03 2021. április 2021.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 364 db bejegyzés
Összes: 30446 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1490
  • e Hét: 7246
  • e Hónap: 21889
  • e Év: 158159
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.