Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Őszi vers
  2017-10-12 20:49:51, csütörtök
 
  Ősz így is, úgy is

Megjött az Ősz, s ecsetét elővette,
Tarka színeket festett a falevelekre.
Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset
Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket.
Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba,
S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása.

Kéklő égen bárányfelhők között,
Ezernyi fecske cikázva körözött,
Készülődnek lassan indulnak az útra,
Szólítja az ösztön őket a tengeren túlra.
Rájuk szegezem fájó, bús szempillantásom,
"Gyertek Tavasszal, csicsergő ezernyi barátom!"

Szél támad fel, az avarba belefúr,
Tudja nem sokára Ő lesz itt az úr.
Fölkap egy levelet, s meg is forgatja,
Roppant erejét Nékem ekképp fitogtatja.
Mosolyogtam magamban: Ez aztán az erő!
De eszembe jut mikor hatalmas fákat tépett ki Ő!

Haza indulok apró andalgó léptekkel,
Keverem a jelent a múltbéli képekkel,
Eszembe jutnak rég feledésbe merült arcok,
Történetek, lelkemnek kedves meghitt pillanatok.
Az őszi természet szépsége szomorúsággal keveredik,
Mert az idő, mit Nékem kiszabtak egyre gyorsabban telik!

Tóth János


 
 
0 komment , kategória:   Tóth János versei  
A zene varázsa
  2017-01-23 22:29:38, hétfő
 
  Halk zene szól szobámban, hallgatjuk én s magány
Hegedű sír, könnyei peregnek a mélabús zongorán.
Szívemet csavarja a dallam, arcomon fájdalom ég,
Ahogy legördül egy könnycsepp hidegen, mint a jég.

Fuvola vigasztal, hárfa lágyan simogat, hozzám bújik,
Könnyem szárad, a szorítás lelkemből ködként oszlik
A dob nyugodt ütemű ritmusára vált, szívem dobogása,
A zene varázsszőnyegén repülök egy gyönyörű világba,

Arcom esti tó tükre, kifordított zsebként üres az agyam,
A zene megtölt, feledek mindent s hallgatom boldogan.
Ritkul a ritmus, elfogynak a hangok, s elhalkul a dallam
A csend betoppan, s mégis hallom ott benn, magamban.

Miközben lassan visszatérnek a gondolataim, érzéseim
Újra fájdalom jár lelkem-szívem lüktető mély sebein,
Tűnődöm, milyen hatalmas, mily erős a szép zene ereje,
Hisz a poklok fájdalmát mutatja, s a mennyben jársz vele.

Tóth János


 
 
0 komment , kategória:   Tóth János versei  
Hallani szeretném
  2016-07-17 21:50:31, vasárnap
 
  Hallani szeretném
lélegzeted egy születő hajnalon,
mikor rezgő szempillád alatt
képeket perget az álom,
ágyad szélén elbűvölve ülve,
mosolyod csodálva
rossz királyként,
ki nem tud uralkodik
a vágyon.
Hajadba simítanék,
mint holdsugár a rét füvébe,
ujjam ajkad ívét
remegve festené újra,
s ha édes fintor futna
ajkad szögletébe,
lelkem bújtatnám
egy perzselő csókba.
Ha a kábult ébredés
karomban lelne,
s szemed íriszében
látnám magam, mint bálványt,
lelkemben a szerelem
rózsaként teremne,
s boldog lennék,
ha hallanám a hangod:
a hangszínszivárványt.

Tóth János


 
 
0 komment , kategória:   Tóth János versei  
Kigombolt szívvel
  2016-06-12 20:00:33, vasárnap
 
  Kigombolt szívvel
jeges szélben állok,
hajszolt felhők
hideg könnyet sírnak,
szakadéknak tűnik
ez a sáros árok,
melynek mélyére
holt levelek hívnak.
Mormolt imám
pára szárnyon lebben,
szempillám alatt
tükörkép dermed,
maréknyi reményt
kuporgat lelkem,
ne bánts istenem,
ha éppen rossz a kedved!
Tudom nem vagyok jó,
csak szeretnék,
leomló kártyavár
bennem a bocsánat,
sajognak a próbák,
égetnek a leckék,
de zokszó helyett
csak harapom a számat.
Kigombolt szívvel
istenem rád várok,
felhők helyett kérlek,
adj ragyogó napot,
mert csendjével csábít,
hív a sáros árok,
hogy sorsom könyvébe írjam le,
az utolsó mondatot.

Tóth János
Forrás:Internet


 
 
0 komment , kategória:   Tóth János versei  
Még nem tudom
  2016-05-19 21:33:28, csütörtök
 
  Ha majd nélküled
érkezik az est,
s vendégül a
magányt láthatom,
ha lelkembe a múlt
keserű emlékeket fest,
s ecsetéből lecseppen
a szétfojtó fájdalom,
ha hideg földön ülve
álomba zuhanva,
ujjam görcsösen
markolva magamba
neved mormolom,
ha ébreszt a hajnal
pacsirta hanggal
s élni hív,
hogy megyek-e nélküled,
még nem tudom.

Tóth János


 
 
0 komment , kategória:   Tóth János versei  
Nem ilyen.
  2016-04-26 22:58:02, kedd
 
  Mostanában rövidebbek az évek,
csak a pillanat a régi, ahogy megül,
a templomharang bongása, méhek
zajongása száradtkoszorús temetőkben,
válladról, ahogy ruhád aláhull. Mennyi
is volt? Talán napok, hónapok, hetek. Mentsetek meg!
Ments meg Te időtlen vágtában fogant kölyke ennek
a zavaros pályaudvari váróteremnek, ahová
koldulni jár a lét, és mezítelen arcokkal is
rejtekben marad minden emberinek tartott
utalása egy régi hajnalnak, amikor nyílt egy
új virág! Csak én láttam, csak nekem színeződött,
értem borult a földig, én tehetek szépségéről,
nekem hervad el majd egyszer. Tudom. Mennyi is volt?
Talán hónapok, hetek? Nem időben mérek!
Nincs perc, az óra is semmiség, kitárul a Minden,
értem halottvivők jönnek, szemeikben öröm,
megértés.- Látod, mennyire szeret! Boldog
az Úr, ha őt elé visszük! Látod, még mosolyog,
s szólt, egy nevet mondott, mielőtt elment!
Hol van? Ki az, kit nevezett? Kire kért áldást,
védelmet? Messze jár. Első volt és végső,
értett, és megérzett. Föld volt, fűszeres takaró,
szó a nagy csöndre, perc helyett érintés, órák
körében látomás egy új világról! Megtérnek
végül mind a lakatlan szavak, és betűnként találnak
végleg nyughelyet. Máshol, senkinek. Mennyire távol,
és közel aki szeret! Mindig így van ez. Milyen a közel,
mennyire semmi a távol, ha szeretsz! Pedig csak egy kis
alamizsnát, egy kis alamizsnát kaphatunk! Előttünk dölyfös
mindenek járnak, vérükben ősi ösztön: Eltiporni, zsigerelni,
megölni, megölni! Én nem ilyen sokakra vágyom!
Lennék csak zsoldosa a jónak! Jutalmam sem legyen elég
engesztelő, hogy többet kívánnék! Soha, soha többé!

Tóth János


 
 
0 komment , kategória:   Tóth János versei  
A zene varázsa
  2016-02-26 23:51:33, péntek
 
  Halk zene szól szobámban, hallgatjuk. Én s a magány.
Hegedű sír, könnyei peregnek a mélabús zongorán.
Szívemet csavarja a dallam, arcomon fájdalom ég,
Ahogy legördül egy könnycsepp hidegen, mint a jég.

Fuvola vígasztal, hárfa lágyan simogat, hozzám bújik,
Könnyem szárad, a szorítás lelkemből ködként oszlik.
A dob nyugodt ütemű ritmusára vált, szívem dobogása,
A zene varázsszőnyegén repülök egy gyönyörű világba.

Arcom esti tó tükre, kifordított zsebként üres az agyam,
A zene megtölt, kitaszít mindent s hallgatom boldogan.
Ritkul a ritmus, elfogynak a hangok, s elhalkul a dallam
A csend betoppan, s mégis hallom ott benn, magamban.

Miközben lassan visszatérnek a gondolataim, érzéseim
Újra fájdalom jár lelkem-szívem lüktető mély sebein,
Tűnődöm, milyen hatalmas, mily erős a szép zene ereje,
Hisz a poklok fájdalmát mutatja, s a mennyben jársz

Tóth János



Forrás: internet
 
 
0 komment , kategória:   Tóth János versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 62 db bejegyzés
e év: 62 db bejegyzés
Összes: 12907 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1650
  • e Hét: 10452
  • e Hónap: 50630
  • e Év: 50630
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.