Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
...fordítás...
  2017-02-11 18:22:48, szombat
 
  Pablo Neruda: Sóhaj...

Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.

Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.

Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól, és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,

csak így, csak e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kéz a mellemen,
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.

/Somlyó György fordítása/


 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Az éj.....
  2017-02-03 23:46:31, péntek
 
  Paul Éluard

Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom ami virraszt
Vágy betölteni csillapítani éhség
Egy jó egy tiszta szív
Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet amit meg kell osztani.

"Somlyó György fordítása"


 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Egy esős nap
  2016-05-05 22:18:48, csütörtök
 
  /Fernando Pessoa /
Egy esős nap éppoly szép, mint egy verőfényes.
Mindkettő létezik: mindegyik olyan, amilyen.

/Somlyó György ford./



 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Világlátni
  2016-04-05 23:39:27, kedd
 
  a világ mindenütt világ.
a szemek mindenütt szemek.
a fű is mindenütt kinő
/s ahol nem ott szik vagy homok/.
a szó mindenütt szó marad
/minden nyelv érthető: beszéd/
fényt játszik mindenütt a fény.

mindenütt más fényt játszik a fény.
a nyelv mindenütt más csoda
/de mindenütt csoda marad/
más holtakból sarjad a fű
/más a holtak emléke is/
más szembe nézve más leszel.
a világ mindenütt világ.

Somlyó György


 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Mese a hídról
  2015-07-16 00:12:35, csütörtök
 
  Két összeboruló falomb
a női test, a férfi test
két hang nyílásán a zene
két kendő között a búcsú
két éhség között a jóllakás
két pontos érverés között
a dobbanásnyi rémület
az álom, ha már ébredés
a kérdés, ha választ talál
gyökér s virág között a szár
két hely közt kifeszült idő
egy perc két vége közt a tér
két perc között a semmiség
minden percünk két űr között
mindenünk két semmi között
és a puhatestű időben
gerincnövesztő életünk.

Somlyó György



 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Ezen a tavaszon...
  2015-04-21 23:06:54, kedd
 
  Ezen a tavaszon
a nőknek azt mondanám:
legyetek szépek!nézzétek a téltemető-virág
pici sárga szirmaiba temeti a tél irtózatát,
a hóvirág, a kankalin, a nárcisz
már elfeledte, milyen rettenetes volta naptalan ég,
a fagyos föld s a vajudás is....
legyetek meghatók, mint a nefelejcs és hódítók, mint a jácint.
Legyetek szépek, a szépség minden látható színein túl, bocsássátok ránk a báj és kedvesség érzékekkel fel nem fogható, ibolyántúli és vörösöninneni sugarait
Legyetek ott is, ahol nem vagytok, legyetek láthatatlanul is mindenütt jelen a világban, s zengjétek, mint a nap, a rejtelmes sugarak, a virágok, a vizek, a szelek, hogy nemcsak lehetne élni. Hogy élni lehet!
Somlyó György


 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Ha a földön..
  2011-08-27 20:33:37, szombat
 
 


Link
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Somlyó György: Alszik
  2011-01-06 23:32:15, csütörtök
 
  Somlyó György: Alszik

Alszik. Válláról lecsúszott a paplan,
a redők váltva el- és felfedik idomait,
süllyed s emelkedik, mint a tenger,
megcsillanva a napban.
Mint a tenger, rengő és mozdulatlan,
s míg szűri az élet csöpp neszeit,
most örök dolgokkal érintkezik
valahol az elmerült öntudatban.
Alszik. Fényes, nyugodt bolygó az ágy egén,
s ki tudja, hány rotációban kering
az álom égi-holdi földi vonzása közt
fel nem kutathatón?
Teste lüktető titkával kitölti
a mindenségnek egy pillanatát.



Link
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
Somlyó György:Chopin kertjében
  2010-11-30 23:35:24, kedd
 
 


Link
Somlyó György : Chopin kertjében

Váltakozva libben a könnyű szélben
a fűz színjátszó, fürtös levele.
Vajon e billentyűk alól jön-e
a fényes hang, a szinte észrevétlen,

nem tudni, honnan áramló zene?
Vagy ott csendül fel a patak vizében?
Vagy az úton, hol árny inog a fényben?
Nem is tudod, hallod-e, látod-e.

Csak úgy billen ki a csendből, ahogy
az érzékeny mérleg egy milligramm
súlyra. De az tündöklik. Színarany.

S elég, hogy az egész tájat bevonja:
fényes lesz tőle házfal, víz, fa lombja,
s a szíved is pontosabban dobog.




Pablo Neruda

Szomorú vers

A legszomorúbb verset tudnám ma éjjel írni
Például teszem azt, hogy oly csillagos az éjjel,
Fönt kéken dideregnek a messzi csillagok
Keringve énekel az őszi szél az éjjel.
A legszomorúbb verset tudnám ma éjjel írni
Szerettem őt és olykor talán ő is szeretett
Hány ilyen éjszakán tartottam karjaim közt
Csókjainkkal bejártuk a végtelen eget
Ő szeretett, és olykor tán én is szerettem,
Hogyne imádtam volna a vad, nagy szemeket
A leg szomorubb verset tudnám ma éjjel írni
Érezve nem enyém már, tudva, hogy elveszett
Hallgatva a nagy éjt, mely nélküle még nagyobb lett
A vers megesi lelkem, mint harmat a füvet,
Mit számít, hogy szerelmem nem tudta megőrizni,
Oly csillagos az éjjel, s ő nincs itt, hol lehet?
Ez minden. Arra messze dalol valaki, messze
Lelkem nem hiszi el, hogy örökre elveszett
MInt ha csak meglelhetném újra,
Szemem kutatja egyre
Szívem kutatja egyre
S ő nincs itt, hol lehet?
Az az éj is, az a régi,
A hold sütötte fák is
Csak mi, mi nem vagyunk már azok a régiek
Persze, nem szeretem már
De akkor hogy szerettem
Hogy meghallhassa hangom fürkészte a szelet
Másoké, másoké lesz, mint csókjaim előtt volt
Hangja, tündéri teste
S a végtelen szemek
Persze nem szeretem már
De hátha szeretem még?
Rövid a szerelem,
s oly hosszú míg feleded
Mert annyi éjszakán át tartottam karjaim közt
Lelkem nem hiszi el
hogy örökre elveszett
Habár ez az utolsó bánat,
mit érte érzek
És most intézem hozzá
Utolsó versemet.

/Fordította: Somlyó György/



Egy Himnusz az élethez

"Lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát

lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét

lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel

lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit

lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában, vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,

élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!

Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!"

/Somlyó György fordítása/


 
 
0 komment , kategória:  Somlyó György versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 62 db bejegyzés
e év: 62 db bejegyzés
Összes: 12907 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1650
  • e Hét: 10452
  • e Hónap: 50630
  • e Év: 50630
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.