Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Berde Mária
  2017-07-07 08:20:48, péntek
 
  Berde Mária

Asszonysírás

Mint mohó gyermekínyem egykor
Éretlen zöld vadalma, som,
Szép kedvem összehúzta máma
Fanyar, csikarós fájdalom.
Összecsuklottam, mint didergős
Hidegesőn a lóhere,
Igy zárkózik be alkonyatra
Kék anemóna levele.
...Valaha nagyon messzejártál,
Ki tudja, mennyi salakon,
Ki tudja, miben itatódtál,
Mily hullámban, milyen vakon.
Eredj. Megéreztem ma rajtad
Volt asszonyoknak illatát,
Mielőtt tudtam volna rólad:
Vesztettem jónehány csatát.
Vesztettem vámon és a réven,
Hol ad-vesz kurta hevület,
Borod kiforrt, tajtékja megszállt,
Seprője rendre leüledt.
Valaha én is messze jártam,
Már szinte túl az életen,
Álmok gyopárjait vadásztam,
Szédítő szikla-éleken.
Kancsó borod, csokor virágom
egy-asztalunkra szép terű,
De por hullott ma a virágra
és a pohárba keserű.
Egy szó volt tán, mit szádra vettél,
S mit lelked tőlem nem tanult,
Egy lendület, beléjetúrás,
Mellyel újjad hajamba nyúlt.
Egy merészség, mit sohse mertél,
Sohsem kért balga kérelem,
Sóhaj csak, reppenő mosoly tán,
Mit át nem éltél énvelem.
Nincs pöre ennek, nincs haragja,
Nem igazít meg semmi jog,
Ha felpanaszolom, kinevetnél,
De azért csak tovább sajog.
Eredj magadba. Megyek én is,
Más tájakon, tanácstalan,
Beteg óráim átbolyongom
Lelkem pusztáin társtalan.
Csak most ne érj hozzám szavaddal,
Csak rám ne tévedjen kezed,
Mert nem segít, akár halotton,
Ha a virágot ráteszed.
Hadd, hogy keressek, mint az állat
Sebemre magam jófüvet,
Csorgassak rája tiszta nyálat,
Szívjak zsongító naphevet.
Holt visszajáró asszonyokkal
Hadd vívok egymagam csatát,
Áporodott borpince-szagba
Szűrjem hegyek fuvallatát.
Hogy kifüstöljem kis világunk,
Melybe kisértet tévedett,
S ifjúkorom hóillatával
Váltsalak vissza tégedet.
...
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Berde Mária
  2017-07-06 08:23:51, csütörtök
 
  Berde Mária:

Örök tagadás

Tagadlak. Hányszor megtagadlak!
Nem háromszor, de hússzor egy nap.
Másra simul szemem sugára,
Mosolygok a más mosolyára,
Ha hallgatom, hogy más mit suttog,
Ha léhán, dőrén visszasúgok.
És ha rólad beszédbe kezdnek,
Ajkam nem ég, pillám se reszket.
Odavetem félvállról, sebten:
Hát - elfeledtem.

Ó, mind hazugság!
Csak hogy ne sejtsék, hogy ne tudják:
Hogy véled kelek, véled fekszem,
Emléked tüzénél melegszem.
Görcsösen, némán átkarollak:
Tört roncsa zátonyult hajómnak.
Első reményem, első álmom,
Utolsó üdvöm, végsugárom.

Betöltetlen, égi ígéret,
Titkon, éjjel szenvedek érted,
Hogy meg ne sejtsék, meg ne tudják,
A nappalom: merő hazugság
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Berde Mária
  2017-05-14 11:14:15, vasárnap
 
 
Berde Mária

Visszatérés

A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még arany.
Megcsap valami illatából,
Ha este kibontom hajam.

Ott kék-fehér ruhában jártam,
- Még azt a ruhát viselem -
Oly halkan suhog, mint az álom,
Oly lágyan simul, mint selyem.

És még azóta nem beszéltem.
Még nem szólt hozzám senki más:
Fülemben még ajkad zenéje,
Ajkamon még a vallomás.

Kezem mosatlan, rajta csók még,
Mit egy királyfiú adott:
Holnap fehér ruhám kimossák -
Téged siratlak, meseország,
S azt a kifosztott holnapot.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Berde Mária
  2017-01-09 09:00:05, hétfő
 
  Berde Mária

Hogyan?

Mint alvó gyermek éjfél karján,
Oly némán, némán.

Mint pásztortűz bent, messzi éjben,
Oly mélyen, mélyen.

Mint élő tűz hamuban, titkon,
Mint felhőből kicsapó villám:
Oly izzón, izzón.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Berde Mária
  2017-01-08 12:35:32, vasárnap
 
 
Berde Mária

Útravaló ének
Csüggedt fecskéknek.

Mert könnyű annak, kit egy könnyű ige
A pályák hajszájától elmaraszt;
Kinek, ha néha marsot ver a szíve,
Így szól: egy fecske nem csinál tavaszt.
Szerez, ha férfi, és pólyál ha asszony,
Higgadt örömből mélyen kortyogat;
Föl nem riogja lelkét éjfelente
A végtelenbe induló fogat.

Akik már zsendülőben felfigyeltünk,
Dajkánk mesélt s szenesvizet vetett.
Hogy a lidérckocsist elhessegesse,
Mint légycsapóval mázsás végzetet
Kik homlokunkon szénnel vont kereszttel
A mesék bársonypaplana alatt
Tovább hallottunk kürtöt és patákat,
Sírtunk, hogy ittmaradtunk s elhaladt...

Ó jaj nekünk, be sem nőtt fejelágyunk,
Már csábított az útlan rengeteg:
"Fejszét, szekercét, míg a szívem éred,
S tündérváramból elédcsengetek."
Kihívott tükre feneketlen tónak:
,,Egy világ rémül, rajta, bukj belém,
Egy belémhullott csillagot keress meg,
Taréjos kagylók, ócsigák ölén."

Keztyűt dobott felénk az ég, hogy szálljunk,
Lasszót vetett a távol és a mély.
Hiába volt a pálya hághatatlan,
És hasztalan voltunk csak egy-személy:
Fejszét csiszoltunk patakmart kövéből,
Viaszból, tollból róttunk szárnyakat,
És fát dörgöltünk, hogy szikrája pattant,
Fáklyává fújtuk, míg tüdőnk szakadt.

Az egy-fecskék egy-fészkük tatarozták,
Minket tavaszcsinálás láza mart,
Indultunk szúrós kacaj-glóriával,
Vagy titkon, mint ki gyujtogatni tart.
A kedves könnye elszáradt kezünkön,
Az anyakar lepattant, mint a férc.
Mögöttünk vágyak ostorpattogása,
Előttünk délibáb, aranylidérc.

Új égboltot boltozni milliókra,
Tisztább esőt, szikrább napsugarat
S léptünk bár néma sírok közt botorkáz
És minden síron, mindig egy irat:
Egy fecske volt s nyom nélkül hullt ki vére" -
Sors, mely felénk ezerszer sziszegett,
Meg nem sebhetnek ily kigyómarások
Mert vértünk ércverésű hiszekegy:

Hiszünk egy útban, mely fejszénkbe' lappang.
Egy hajnalban, mely fáklyánkban csíráz,
Egy lábbadásban, melyhez krízis immár
A csontunkat kirázó szomju láz."

Hiszünk, hiszünk fennhangosan kiáltjuk,
Egy végső diadalban legkivált,
Mert halld meg Úr, egyre pillantanod kell,
Egy közülünk nem hasztalan kiált,
Ha lesepersz ezernyi elhivottat,
Egy elnyeri a kiválasztatást,
Millió Isten-kikosarazott közt
Együnknek kész a menyegzős palást.

Annak kezébe kell egy percre adnod,
Világintéző örök jogarod,
Egy pillanatra ő a zsenge tölcsér,
Melyen kiáltod, hogyan akarod.
Egy vilianatra ő a büszke gyermek,
Ki gyeplőhöz jut vágtató bakon,
S míg mosolyogva megpihensz egy percet
Új nyomba lép az embernép vakon:

S repül a föld, megifjult szárnyakon.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Berde Mária
  2017-01-07 08:33:19, szombat
 
  Berde Mária

Múlt

Mint búvó patakot mélytorkú szikla
Úgy nyelte be szerencsém rég az élet.
Tengernyi napsugár fekete éj lett.
Tenger csillagból nincs egy árva szikra.
És mégis: Néha mintha fény vakítna
Szemem behúnyva sápadtan mosolygok
És könnyem indul szinte, enyhe-boldog.
Mintha egy tündérkéz szívembe nyitna:
Oh mélyen - elfalazott vaksötétben
Nem látni bár még most is minden úgy van
Mint hajdan, sértetlen, szent, drága épen.
És elvakít opálos tündöklésben
A múlt, ha néha egy parányi résen
Az emlék tünde holdfényként besurran.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
Berde Mária
  2016-10-08 09:35:39, szombat
 
  Berde Mária

Mignon dalok

Nem, nem tudom. Lehet, csak álom,
Hogy messze jártam, messzi tájon.
Az utat nárcisz, rózsa fedték,
Kék ég alatt cikázó fecskék.
Kék ég alatt
Feküdtem, rózsák közt, hanyatt,
S ébredtem nyíló fű ölén,
Mirtusz s egy fej hajlott fölém.

II.

Ha álom volt: fölébredék.
És rég lejárt már: ha valóság.
A nárcisz elnyílt, elonyult,
És lerperegtek mind a rózsák.
Ó, szeptemberi alkonyat,
Hogy szárnyra keltek mind a fecskék:
Ez a világ szomorúság,
Ez a világ nagy idegenség.

III.

Akkor tavaszra járt.
A tavasz - ó, e szép!
A fákon tarka lomb,
A szélben halk mesék.
A park, a keskeny út -
Az ajka ajkamon.
Álomnak is csuda,
Ó, kis Mignon!
Be rövid volt a park.
Az utcán annyi nép.
A hangja még kísér,
Még érzem a kezét.
Az volt a búcsúzás
Egy sápadt alkonyon,
Szemébe ült a könny:
Megyek, Mignon.
Ki pillangóra vál,
Kopott gubót lehány.
Hol van rongyos ruhád,
Hol a kolduslány?
Fülembe csipke zúg,
Selyem súg, oly finom:
Mi eltemettük őt...
Szegény Mignon.

IV.

Mégis: ha látnád, hogyan szenvedek,
Ha látnád: lelkem mily beteg,
Ha tudnád, hogyan élek én,
Hogy szívem mily üres, szegény,
Ha látnád vállam, amely pálma volt,
Hogy megtörött, hogy meghajolt,
Ha egyszer látnád szemem sugarát,
Hogy néma könnyeken tör át,
Hogy más mosolyom többé nem fakad,
Hogy ajkam többé nem cseveg:
Eljönnél - bár az ég reád szakad,
Ha tudnád, hogyan szenvedek.

V.

Te menni hagytad Mignont a világba,
Bús volt szegény, mint esőverte rózsák.
Ült volna nálad hűen, néma vágyba',
Étke legyen: kezedből hulló morzsák.
Álmodta sokszor: titkon, hogy ne lásd meg,
Simítni fogja este drága párnád,
Lábadhoz ül, álomtalan vigyáz meg,
Hogy föl ne verje senki szíved álmát.
Hogy nem borultál akkor a szívére!
Hogy nem vontad szívedre, mikor indult,
Hogy nem hallottad, mint sírt benn a vére,
Hogy szíve gyászharangként jajba kondult.
Halálra sebzett, menekvő madárka,
Magában vitte bús, halálos sorsát.
S te menni hagytad, menni a világba!
Ó, sírt szegény, mint esőverte rózsák.
 
 
0 komment , kategória:  Berde Mária  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 198 db bejegyzés
e év: 2751 db bejegyzés
Összes: 5886 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1686
  • e Hét: 21900
  • e Hónap: 52521
  • e Év: 572049
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.