Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
x
  2013-12-05 08:13:21, csütörtök
 
  Pound, Ezra: Fiatal lány (A girl Magyar nyelven)


A girl (Angol)


The tree has entered my hands,

The sap has ascended my arms,

The tree has grown in my breast -

Downward,

The branches grow out of me, like arms.



Tree you are,

Moss you are,

You are violets with wind above them.

A child - so high - you are,

And all this is folly to the world.





Fiatal lány (Magyar)


A fa belement a kezembe,

A nedv fölszállt a karomba,

A fa belenőtt a szivembe -

S odalentről

Kinőttek belőlem az ágak, mint a karok.



Fa vagy te

És moha vagy,

És ibolya vagy, mit borzol a szél.

Gyerek vagy - lásd, mennyire becsüllek,

S a világ számára mindez ostobaság.

Somlyó György

 
 
0 komment , kategória:  Ezra Pound 1.  
x
  2013-11-29 17:55:25, péntek
 
  -Pound, Ezra: Apparuit (Apparuit Magyar nyelven)

Apparuit (Angol)


Golden rose the house, in the portal I saw

thee, a marvel, carven in subtle stuff, a

portent. Life died down in the lamp and flickered,

caught at the wonder.



Crimson, frosty with dew, the roses bend where

thou afar, moving in the glamorous sun,

drinkst in life of earth, of the air, the tissue

golden about thee.



Green the ways, the breath of the fields is thine there,

open lies the land, yet the steely going

darkly hast thou dared and the dreaded aether

parted before thee.



Swift at courage thou in the shell of gold, casting

a-loose the cloak of the body, earnest

straight, then shone thine oriel and the stunned light

faded about thee.



Half the graven shoulder, the throat aflash with

strands of light inwoven about it, loveliest

of all things, frail alabaster, ah me!

swift in departing.



Clothed in goldish weft, delicately perfect,

gone as wind ! The cloth of the magical hands!

Thou a slight thing, thou in access of cunning

dar'dst to assume this?






Apparuit (Magyar)


Házam rózsaszín-arany; ajtajában

Láttalak, fantom, lebegő anyagból

Metszve. Reszketett s kialudt a lámpa

Lángja csodádtól.



Rózsa, harmattól deresen, kitér, hol

Messzi szikrázó napon elsuhanva

Földből és légből iszod élted; orcád

Fátyla aranyból.



Zöld az ösvény, ott te lehelsz a földből,

Nyílt a messzi táj, s noha lopva lépkedsz,

Lám a lengő lég riadozva ketté-

Válik előtted.



Színarany hegy hóban, a leplet egy gyors

Mozdulattal oldva, mely eltakart, jöt-

Tél, kigyúlt a lég, de a kába fény már

Húnyt is azonnal.



Metszett válla félig! a nyak, melyen fény-

Csíkok égtek szent kuszaságban! ó, leg-

Szebb virág, gyarló alabástrom, ó, jaj!

Gyorsan enyésző!



Túl finom tökély, aranyékü - elszállt,

Mint a szél! bűvös keze szőtte fátyla

Libbenő semmi, tovatűnt igézet -

Merjem-e hinni?

Tótfalusi István





 
 
1 komment , kategória:  Ezra Pound 1.  
x
  2013-11-28 09:14:22, csütörtök
 
  Pound, Ezra: A kert (The Garden Magyar nyelven)

The Garden (Angol)


En robe de parade

Samain



Like a skein of loose silk blown against a wall

She walks by the railing of a path in Kensington Gardens,

And she is dying piece-meal

of a sort of emotional anemia.



And round about there is a rabble

Of the filthy, sturdy, unkillable infants of the very poor.



They shall inherit the earth.



In her is the end of breeding.

Her boredom is exquisite and excessive.

She would like some one to speak to her,

And is almost afraid that I

will commit that indiscretion.



A kert (Magyar)


En robe de parade

Samain



Mint falnak vetett laza selyemgombolyag

Egy nő járkál a Kensington kerti út korlátja mentén,

Es apródonkint öldösi őt egyfajta emocionális

vérszegénység.



És mindenfelé a csőcselék

A nagyon szegények mocskos, izmos, megölhetetlen

porontyai.



Ők öröklik a földet.



E nőben véget ér az úri faj.

Unalma tökéletes, túlcsorduló.

Szeretné, hogyha beszélne hozzá valaki,

És szinte retteg, hogy én

leszek olyan tapintatlan.

Gergely Ágnes

 
 
1 komment , kategória:  Ezra Pound 1.  
x
  2013-11-22 19:45:17, péntek
 
  Pound, Ezra: Egy Immoralitás (An Immorality Magyar nyelven)

An Immorality (Angol)


Sing we for love and idleness,
Naught else is worth the having.

Though I have been in many a land,
There is naught else in living.

And I would rather have my sweet,
Though rose-leaves die of grieving,

Than do high deeds in Hungary
To pass all men's believing.





Egy Immoralitás (Magyar)


Lustaságból és szerelemért éneklünk,
Semmi más nem éri meg hogy tegyük.

Bár már rengeteg földet bejártam,
Nincs más semmi az életben nekünk.

S inkább legyen meg édes illatunk,
S rózsatövek eresszék gyászukban levük

Mint Magyarországon hősi tetteink -
Miket senki nem hinne el nekünk.




Dvorcsák Gábor Imre

 
 
1 komment , kategória:  Ezra Pound 1.  
x
  2013-11-21 16:08:39, csütörtök
 
  -Pound, Ezra: Ősi Zene (Ancient Music Magyar nyelven)

Ancient Music (Angol)


Winter is icummen in,
Lhude sing Goddamm.
Raineth drop and staineth slop,
And how the wind doth ramm!
Sing: Goddamm.

Skiddeth bus and sloppeth us,
An ague hath my ham.
Freezeth river, turneth liver,
Damn you, sing: Goddamm.

Goddamm, Goddamm, 'tis why I am, Goddamm,
So 'gainst the winter's balm.

Sing goddamm, damm, sing Goddamm.
Sing goddamm, sing goddamm, DAMM.





Ősi Zene (Magyar)


Immáron jövel a tél,
Dalld: Cs'ssze 'sten szét!
Esső csobog, csobb mocsok,
És hogy öklel a szél!
Dalld: Cs'ssze szét!

Kifarol busz s lefröcsköl,
A sonkám megrothad
Folyó már fagy, puffad máj,
Cs'szd meg, dalld:
Isten Csessze szét!

Cs'ssze Isten, Cs'ssze, ezért vagyok, Cs'ssze szét,
A tél balzs'ma ellen én.

Dalld, Cs'ssze Isten, cs'ssze, dalld Cs'ssze szét.
Dalld cs'ssze, dalld cs'ssze szét, CSESSZE SZÉT.

Dvorcsák Gábor Imre

 
 
0 komment , kategória:  Ezra Pound 1.  
x
  2013-10-08 08:20:17, kedd
 
  Pound, Ezra: I Canto (Canto I Magyar nyelven)

Canto I (Angol)


I

And then went down to the ship,

Set keel to breakers, forth on the godly sea, and

We set up mast and sail on that swart ship,

Bore sheep aboard her, and our bodies also

Heavy with weeping, and winds from sternward

Bore us onward with bellying canvas,

Crice's this craft, the trim-coifed goddess.

Then sat we amidships, wind jamming the tiller,

Thus with stretched sail, we went over sea till day's end.

Sun to his slumber, shadows o'er all the ocean,

Came we then to the bounds of deepest water,

To the Kimmerian lands, and peopled cities

Covered with close-webbed mist, unpierced ever

With glitter of sun-rays

Nor with stars stretched, nor looking back from heaven

Swartest night stretched over wreteched men there.

The ocean flowing backward, came we then to the place

Aforesaid by Circe.

Here did they rites, Perimedes and Eurylochus,

And drawing sword from my hip

I dug the ell-square pitkin;

Poured we libations unto each the dead,

First mead and then sweet wine, water mixed with white flour

Then prayed I many a prayer to the sickly death's-heads;

As set in Ithaca, sterile bulls of the best

For sacrifice, heaping the pyre with goods,

A sheep to Tiresias only, black and a bell-sheep.

Dark blood flowed in the fosse,

Souls out of Erebus, cadaverous dead, of brides

Of youths and of the old who had borne much;

Souls stained with recent tears, girls tender,

Men many, mauled with bronze lance heads,

Battle spoil, bearing yet dreory arms,

These many crowded about me; with shouting,

Pallor upon me, cried to my men for more beasts;

Slaughtered the herds, sheep slain of bronze;



Poured ointment, cried to the gods,

To Pluto the strong, and praised Proserpine;

Unsheathed the narrow sword,

I sat to keep off the impetuous impotent dead,

Till I should hear Tiresias.

But first Elpenor came, our friend Elpenor,

Unburied, cast on the wide earth,

Limbs that we left in the house of Circe,

Unwept, unwrapped in the sepulchre, since toils urged other.

Pitiful spirit. And I cried in hurried speech:

"Elpenor, how art thou come to this dark coast?

"Cam'st thou afoot, outstripping seamen?"

And he in heavy speech:

"Ill fate and abundant wine. I slept in Crice's ingle.

"Going down the long ladder unguarded,

"I fell against the buttress,

"Shattered the nape-nerve, the soul sought Avernus.

"But thou, O King, I bid remember me, unwept, unburied,

"Heap up mine arms, be tomb by sea-bord, and inscribed:

"A man of no fortune, and with a name to come.

"And set my oar up, that I swung mid fellows."



And Anticlea came, whom I beat off, and then Tiresias Theban,

Holding his golden wand, knew me, and spoke first:

"A second time? why? man of ill star,

"Facing the sunless dead and this joyless region?

"Stand from the fosse, leave me my bloody bever

"For soothsay."

And I stepped back,

And he strong with the blood, said then: "Odysseus

"Shalt return through spiteful Neptune, over dark seas,

"Lose all companions." Then Anticlea came.

Lie quiet Divus. I mean, that is Andreas Divus,

In officina Wecheli, 1538, out of Homer.

And he sailed, by Sirens and thence outwards and away

And unto Crice.

Venerandam,

In the Cretan's phrase, with the golden crown, Aphrodite,

Cypri munimenta sortita est, mirthful, oricalchi, with golden

Girdle and breat bands, thou with dark eyelids

Bearing the golden bough of Argicidia. So that:






I Canto (Magyar)


I

És akkor a bárkához, le a partra,

Gerinc a hullám ellen, az isteni vízre, és

Árbocot adtunk, vásznat a barna hajónak,

Dobtuk a kost a palánkra, testünket a padra

Sírástól nehezülve, sodorta hátszél

Már a hasas vitorlát, útravalónak

Küldte az istennő, frizurás Circe.

Aztán csak ültünk, szél feszítette a kormányt,

Vitt vízen át a duzzadt vászon egész nap.

Hálni a Nap hullt, árnyba az óceán,

És értünk akkor a mélységek határán

Kimmeri földet, népes városokat, hol

Sűrűn omlik a ködháló, nem ereszt át

Napsugarat soha,

Sem ha felcsillaglik, sem ha visszacsillog -

Barna éj borul ott boldogtalanokra.

Fordult az óceán, célt értünk, a helyét

Circe jelölte ki.

Rítust tettek itt, Perimedes és Eurylochus,

S én vontam combom mellől a kardot,

Ástam négyszög-sing vermet;

Töltöttünk áldozatot valamennyi halottnak,

Méhsert, édes bort, vizezett daralisztet.

Esengtem esküvel ott hanyatlott holtakért,

Hogy meddő barmok legjavából jut nekik,

Majd Ithacában, máglyán kincset égetek,

Kost Tiresiasnak adok, feketét, kolompost.

Folyt a gödörbe sötét vér,

S jött Erebusból rá sok sárszínű lélek,

Menyasszonyok, ifjak, fáradt életű aggok:

Könnymaszatolta kesergők, lenge leányok,

Dőlt daliák, ledöfte őket dárdaérc,

Vert harcosok, wernec hullothya vértjükön:

Tolongott mind elő; megrémülök, rikoltok,

Sápadtan társakat jószágért sürgetek;

Es vágtam a nyájat, érccel nyestem a torkot,



Ontottam olajt, istenhez imáztam,

Hívtam erős Hadest, hódoltam Persephonénak;

S vettem a jó hegyű pengét, ültem

Elűzni telhetetlen, tehetetlen holtat,

Míg hallhatom Tiresiast.

De Elpenor jött elsőnek, barátunk Elpenor,

Bolygó test, lakhelye tág föld,

Elhányt hulla a Circe háza ölében,

Siratni, temetni se tudtuk, más dolgunk volt.

Szegény szellem. Köszöntöttem sietve:

,,Elpenor, mondd, e mogorva partra hogy kerülsz?

Vízen gyalog, lehagyva tengerészeket?"

Ő meg nagy nehezen:

,,Balsors és sok bor. A kéményzugban aludtam

Le a létrán, estem Circe háztetejéről

Támfalnak fejjel,

A nyak kitört, a lelket nyelte Avernus.

De ott ne hagyj, király, siratatlan, sírtalan,

Fegyvert halomba, rakj fövenyből hantot, írd fölé

Szerencsét nem talált, nevet talán szerez.

És tűzd ki lapátomat, mert húztam, mint a többiek."



Akkor Anticlea jött, elvertem onnan, jött Tiresias

A thébai, aranybotjával, ismert, rim rivallt:

,,Megint? mi végre itt? balcsillag embere,

Holtak napjaveszett mezején, hol öröm nincs?

Tágulj gödrödtől, hadd nyalintok véritalt

Jövendöléshez."

Húzódtam hátra,

És vér erejével szólt aztán: Odysseus

Megtérsz Neptun mérge elől, sötét vízen át,

Társad mind odavész." Akkor Anticlea jött.

Nyugodj hát, Divus. Úgy értem, Andreas Divus,

In officina Wecheli, 1538, Homér után.

És vitte a bárka, Szirének mellett, és tovább,

És viszontlátta Circét.

Venerandam,

Krétai stílben, aranykoronásan, Aphrodite,

Cypri munimenta sortita est, derűsen, orichalchi, aranyszín

Övvel, mellszalaggal, árnyas pillájú te, ki

Tartod az Argicida aranyágát. Mondom:

Géher István

 
 
0 komment , kategória:  Ezra Pound 1.  
x
  2013-08-31 13:41:35, szombat
 
  -Pound, Ezra: És kitöltetlenek mind a napjaink (And the days are not full enough Magyar nyelven)

And the days are not full enough (Angol)


And the days are not full enough
And the nights are not full enough
And life slips by like a field mouse
Not shaking the grass



És kitöltetlenek mind a napjaink (Magyar)


És kitöltetlenek mind a napjaink
És az éjszakáink is mind üresek
S létünk mint mezei egér iramlik
Meg nem rázva a füvet

Dvorcsák Gábor Imre

 
 
0 komment , kategória:  Ezra Pound 1.  
x
  2013-05-19 17:47:48, vasárnap
 
  -Pound, Ezra: XLV Canto (Canto XLV Magyar nyelven)

Canto XLV (Angol)


With Usura



With usura hath no man a house of good stone

each block cut smooth and well fitting

that design might cover their face,

with usura

hath no man a painted paradise on his church wall

harpes et luthes

or where virgin receiveth message

and halo projects from incision,

with usura

seeth no man Gonzaga his heirs and his concubines

no picture is made to endure nor to live with

but it is made to sell and to sell quickly

with usura, sin against nature,

is thy bread ever more of stale rags

is thy bread dry as paper,

with no mountain wheat, no strong flour

with usura the line grows thick

with usura is no clear demarcation

and no man can find site for his dwelling.

Stone cutter is kept from his stone

weaver is kept from his loom

With Usura

wool comes not to market

sheep bringeth no gain with usura

Usura is a murrain, usura

blunteth the needle in the maid's hand

and stoppeth the spinner's cunning. Pietro Lombardo

came not by usura

Duccio came not by usura

nor Pier della Francesca; Zuan Bellin' not by usura

nor was 'La Calunnia' painted.

Came not by usura Angelico; came not Ambrogio Praedis,

Came no church of cut stone signed: Adamo me fecit.

Not by usura St Trophime

Not by usura Saint Hilaire,

Usura rusteth the chisel

It rusteth the craft and the craftsman

It gnaweth the thread in the loom

None learneth to weave gold in her pattern;

Azure hath a canker by usura; cramoisi is unbroidered

Emerald findeth no Memling

Usura slayeth the child in the womb

It stayeth the young man's courting

It hath brought palsey to bed, lyeth

between the young bride and her bridegroom

Contra Naturam

They have brought whores for Eleusis

Corpses are set to banquet

at behest of usura.





XLV Canto (Magyar)


Uzsora miatt



Uzsora miatt nincs senkinek jó kő-háza

minden kocka simára csiszolt és illő

hogy arculatát minta díszítse;

uzsora miatt

nincs senkinek festett menny temploma falán

harpes et luthes

vagy ahol szűz fogad üdvözletet

s vágásból dicsfény árad;

uzsora miatt

nem látja senki Gonzagát, örökösit és ágyasait

kép nem készíttetik tartósságra sem együtt-élésre

hanem készíttetik piacra s gyors eladásra

uzsora miatt, mely bűn a természet ellen,

a te kenyered süttetik bűzlő rongyból

a te kenyered száraz mint a papiros,

amelyben nincs jó rozs, sem erős liszt

uzsora miatt az ecset vonala vastaggá lesz

uzsora miatt nincs élesen vont határ

és senki nem talál jó fekvést lakhelyül.

Kőfaragó elszakíttatik az ő kövétől

takács ugyanúgy az ő rokkájától

uzsora miatt

nincsen jó gyapjú az árusok kezén

s juh nem hoz jövedelmet uzsora miatt

Uzsora egyenlő a dögvésszel,

uzsora eltompítja a varróleánynak tűjét

és megakasztja a fonó kezének munkáját.

Pietro Lombardo nem származtaték uzsorától

sem Piero della Francesca; Gian Bellini sem uzsorától

s nem az festé »La Calunniá«-t sem.

Nem származtaték uzsorától Angelico, sem Ambrogio Predi,

Sem kőtemplom ezen írással: Adamo me fecit.

A Szt. Trophim templom nem uzsora által,

A Szent Hilár templom nem uzsora által,

Uzsora rozsdával marja meg a vésőt

Rozsdával eteti meg a mestert s mesterségét

A szövőszékben szétrágja a fonalat

Hímzésébe senki sem vegyít aranyszálat;

Az égkéket rákfene borítja uzsora miatt, szétfoszlik

karmazsin,

S Memlingjét nem leli smaragzöld

Uzsora megöli a gyermeket anyja méhében

Megakasztja a férfiú udvarlását

Bénaságot bújtat az ágyba

Fekszik az ifjú asszony s az ő férjura közé

Contra naturam

Kurvákat hoztak be Eleusisba

Hullák készülnek dáridóra

uzsorának parancsolatára.

Kemenes Géfin László





XLV Canto (Magyar)


Uzsora mellett



Uzsora mellett senkinek se jut jó kőből épített ház,

hol minden tömb csiszolt és alkalmas arra,

hogy lapját rajzokkal borítsák,

uzsora mellett

senkinek sincs festett éden a temploma falán

harpes et luthes

ahol üdvözletet fogadhat a szűz

és dicsfény sugárzik a vágatokból.

uzsora mellett

senki se bámulja Gonzaga örököseit és ágyasait

festmény nem azért születik, hogy megmaradjon közöttünk

csak azért hogy elkeljen s annál jobb minél előbb

uzsora mellett, természet elleni vétek,

mindinkább hulladékpapír lesz a kenyered,

száraz lesz a kenyered, mint a papír,

nem halom búzából, friss lisztből

uzsora mellett elzüllik a vonal

uzsora mellett elmosódnak a határok

és senki se talál magának lakni való helyet.

Kőfaragót megfosztják a kőtől

takácsot a szövőszéktől

uzsora mellett

gyapjú nem kerül a piacra

birka nem hajt hasznot uzsora mellett

Uzsora marhavész, uzsorától

kicsorbul a lány kezében a tű

és elakad a rokka pörgése. Pietro Lombardót

nem uzsora szülte

Ducciót sem uzsora szülte

se Nero della Francescát; Giambellinót se uzsora

se ,,La Calunniá"-t nem az festette.

Nem uzsora szülte Angelicót; se Ambrogio Praedist,

se semmiféle templomot, amelybe vésve áll:

Adamo me fecit.

Nem uzsora Szent Trophimust

Nem uzsora szent Hilárust,

Uzsorától rozsdát fog a véső

Rozsdát a mester és a mestersége

Elnyűni a rokkán a szálat

Senki se tanul meg aranyszálat szőni kanavászra

Az azúrba üszög üt uzsora mellett; nem hímeznek

bíborszövetet, nem leli meg Memlingjét a smaragd

Uzsora anyaméhben fojtja meg a magzatot

Csírájában fojtja el az ifjak széptevését

Gutaütést hozott az ágyba, odafekszik

a menyasszony és a vőlegény közé

Contra naturam

Ringyókat hoztak Eleusziszba

Hullákat ültetnek ünnepi asztalhoz

ha úgy rendeli az uzsora.

Somlyó György

 
 
0 komment , kategória:  Ezra Pound 1.  
x
  2013-05-08 14:53:38, szerda
 
  -Pound, Ezra: XLVII Canto (Canto XLVII Magyar nyelven)

Canto XLVII (Angol)


Who even dead, yet hath his mind entire!

This sound came in the dark

First must thou go the road

to hell

And to the bower of Ceres' daughter Proserpine,

Through overhanging dark, to see Tiresias,

Eyeless that was, a shade, that is in hell

So full of knowing that the beefy men know less than he,

Ere thou come to thy road's end.

Knowledge the shade of a shade,

Yet must thou sail after knowledge

Knowing less than drugged beasts.

phtheggometha thasson*

φθέγγὠμε θα θᾶσσον

The small lamps drift in the bay

And the sea's claw gathers them.

Neptunus drinks after neap-tide.

Tamuz! Tamuz!!

The red flame going seaward.

By this gate art thou measured.

From the long boats they have set lights in the water,

The sea's claw gathers them outward.

Scilla's dogs snarl at the cliff's base,

The white teeth gnaw in under the crag,

But in the pale night the small lamps float seaward

Τυ Διὠνα

TU DIONA

Και Μοῖραι' Ἆδωνιν

KAI MOIRAI' ADONIN

The sea is streaked red with Adonis ,

The lights flicker red in small jars.

Wheat shoots rise new by the altar,

flower from the swift seed

Two span, two span to a woman,

Beyond that she believes not. Nothing is of any importance.

To that is she bent, her intention

To that art thou called ever turning intention,

Whether by night the owl-call, whether by sap in shoot,

Never idle, by no means by no wiles intermittent

Moth is called over mountain

The bull runs blind on the sword, naturans

To the cave art thou called, Odysseus,

By Molu hast thou respite for a little,

By Molu art thou freed from the one bed

that thou may'st return to another

The stars are not in her counting,

To her they are but wandering holes.

Begin thy plowing

When the Pleiades go down to their rest,

Begin thy plowing

40 days are they under seabord,

Thus do in fields by seabord

And in valleys winding down toward the sea.

When the cranes fly high

think of plowing.

By this gate art thou measured

Thy day is between a door and a door

Two oxen are yoked for plowing

Or six in the hill field

White bulk under olives, a score for drawing down stone,

Here the mules are gabled with slate on the hill road.

Thus was it in time.

And the small stars now fall from the olive branch,

Forked shadow falls dark on the terrace

More black than the floating martin

that has no care for your presence,

His wing-print is black on the roof tiles

And the print is gone with his cry.

So light is thy weight on Tellus

Thy notch no deeper indented

Thy weight less than the shadow

Yet hast thou gnawed through the mountain,

Scylla's white teeth less sharp.

Hast thou found a nest softer than cunnus

Or hast thou found better rest

Hast'ou a deeper planting, doth thy death year

Bring swifter shoot?

Hast thou entered more deeply the mountain?

The light has entered the cave. Io! Io!

The light has gone down into the cave,

Splendour on splendour!

By prong have I entered these hills:

That the grass grow from my body,

That I hear the roots speaking together,

The air is new on my leaf,

The forked boughs shake with the wind.

Is Zephyrus more light on the bough, Apeliota

more light on the almond branch?

By this door have I entered the hill.

Falleth,

Adanis falleth.

Fruit cometh after. The small lights drift out with the tide,

sea's claw has gathered them outward,

Four banners to every flower

The sea's claw draws the lamps outward.

Think thus of thy plowing

When the seven stars go down to their rest

Forty days for their rest, by seabord

And in valleys that wind down toward the sea

Και Μοῑραι' Ἆδωνιν

KAI MOIRAI T' ADONIN

When the almond bough puts forth its flame,

When the new shoots are brought to the altar,

Τυ Διὠνα Και Μοῖραι'

TU DIONA, KAI MOIRAI

Και Μοῖραι' Ἆδωνιν

KAI MOIRAI T' ADONIN

that hath the gift of healing,

that hath the power over wild beasts.



* "let us raise our voices without delay." Transliteration of the Greek words in next line, invoking Montallegre Madonna, a festival reminiscent of early vegetation rites celebrating the return of Persephone and Adonis to the earth.





XLVII Canto (Magyar)


Kinek, bár halott, elméje ép!

Ezt hallotta a sötétségből

Előbb végig kell járnod utad

a pokolig

És Ceres leánya Proserpina lakáig,

Súlyosan omló sötétségen át, Tiresiashoz,

Kinek szeme üres, árny ő, ki a pokolban lakik

Teli oly tudással, amilyent nem tud megannyi

hús-vér férfi,

Mielőtt utad végére érsz.

Tudás árny árnyéka,

És mégis tudásért bontasz vitorlát

Annyit sem tudván, mint elbódított állat.

phtheggometha thasson

φθέγγὠμε θα θᾶσσον

A mécsesek kiúsznak az öbölbe

És a tenger karma elragadja őket.

Neptunus beissza a dagályt.

Tammuz! Tammuz!

S ki a tengerre a veres láng.

Ez a kapu mely által megméretsz.

A hosszú hajókról lámpásokat bocsátanak a vízre,

Tenger karma elragadja őket.

Scilla kutyái vicsorognak a szikla lábára,

A fehér fogak beharapnak a szirt alá,

De a mécsesek kifelé sodródnak a derengő éjben

Τυ Διὠνα

TU DIONA

Και Μοῖραι' Ἆδωνιν

Kai MOIRAI' ADONIN

Adonistól vereslik a tenger,

Veresen pislog a láng a kis edényekben.

Újra kihajt az oltárnál a búza,

virágja gyors magnak.

Kettő, csak kettő érinti meg a nőt.

Ezeken túl nem hisz. Semmi sem fontos.

Csak feléjük törekszik, az ő figyelme

Arra törekszel te, csapongó figyelem,

Éji bagolyhuhogásban vagy duzzadó nedvben,

Sosem lankadsz, csel s fondorlat el nem térít

Hív lepkét bércen túlra

Bika vakon rohan kardba, naturans

Hívnak a barlangba, Odüsszeusz,

Molü enyhet ád majd,

Molü megszabadít az egyetlen ágytól

hogy egy másikhoz megtérhess

Csillagokkal a nő nem gondol,

Neki mind csak bolyongó üresség.

Ekéd induljon

Amikor a Fiastyúk lenyugszik,

Ekéd induljon

40 napig vannak a parti földben

Így tégy part menti földeken

És tengernek futó völgyben.

Mikor a darvak magasan húznak

gondolj ekéddel.

Ez a kapu mely által megméretsz

Ajtó s ajtó közt telik napod

Eke elé két ökröt fognak be

Hatot hegyi dűlőn

Fehérlenek az olajfák közt, húsz is ha követ forgatni,

Itt meg csúcsosra rakják a palát az öszvéren.

Így volt ez az időben.

S most most csillagok hullanak az olajágról,

Villás árnyék hull sötéten a teraszra

Feketébb a suhanó fecskénél

akit ottléted mit sem zavar,

Szárny-rajza fekete a tetőcserépen

És kiáltásával elmúlik a rajz is.

Ily könnyű a te súlyod Telluson

szántásod jobban be nem mélyed

súlyod kisebb, mint az árnyék

De mégis átvágtad magad a hegyen.

Scylla fehér foga nem ily éles.

Leltél-e puhább fészket, mint cunnus

Vagy leltél-e jobb nyugalmat;

Vetettél-e nála mélyebbre, hozott-e

halálod éve gyorsabb hajtást?

Hatoltál-e mélyebbre a hegyben?

A fény behatol a barlangba. Io! Io!

A fény lenyomul a barlangba,

Tündöklés tündöklésre.

Erővel hatoltam e hegyek mélyébe:

Hogy fű sarjadjon testemből,

Hogy halljam a gyökerek beszédét,

Levelemen fiatal a szellő,

Szél ringatja villás ágaim.

Könnyebb-e Zefir az ágon, Apeliota

könnyebb-e a mandulaágon?

Ez az ajtó, melyen át a hegybe hatoltam.

Zuhan, Adonis

Zuhan.

Aztán majd eljön a gyümölcs. A mécseseket kisodorja az ár,

Tenger karma ragadja el őket,

Négy szalag minden virágra

Tenger karma sodorja el a mécseseket.

Gondolj hát ekéddel

Mikor a Fiastyúk lenyugszik

Negyvennapnyi pihenő parti földben

És tengernek futó völgyben

Και Μοῑραι' Ἆδωνιν

KAI MOIRAI' ADONIN

Amikor a mandulaág lángja kipattan

Mikor az új hajtást az oltárhoz hozzák

Τυ Διὠνα Και Μοῖραι'

TU DIONA, KAI MOIRAI

Και Μοῖραι' Ἆδωνιν

KAI MOIRAI' ADONIN

kinek gyógyítás hatalma adatott

kinek hatalma van vadállatok felett.

Kodolányi Gyula

 
 
0 komment , kategória:  Ezra Pound 1.  
x
  2013-04-30 16:13:55, kedd
 
  -Pound, Ezra: ∆ὡpia* (∆ὡpia Magyar nyelven)

∆ὡpia (Angol)


(Doria)



Be in me as the eternal moods

of the bleak wind, and not

As transient things are —

gaiety of flowers.

Have me in the strong loneliness

of sunless cliffs

And of gray waters.

Let the gods speak softly of us

In days hereafter,

the shadowy flowers of Orcus

Remember thee.





∆ὡpia* (Magyar)


(Doria)



Zord szelek szüntelen zúgásaként

élj bennem, és ne mint

A tűnő dolgok —

virágok vigadalma.

Naptalan szirtek és szürke vizek

roppant magányán

Vallj magadénak.

Mondhassák el nevünket az istenek

Késő korokban,

s emlékezzenek rólad Orcus

Sötét virágai.



*∆ὡpia - a görög szó jelentése lehet 'dórea' = 'ajándék', vagy 'Dóreia' = 'dór modorban'.

Pound egyik életrajzírója szerint 'Dória' nem más, mint Dorothy Shakespear, a költő felesége.

Somlyó György




Δάνεια (Magyar)


(Dória)



Légy bennem olyan, mint a komor szél

örök hangulata, és nem

mint mulandó dolgok -

virágok kedve.

legyek tiéd naptalan sziklák

és szürke vizek

erős magányában.

hadd beszéljenek kegyesen rólunk

az istenek eljövendő napokban -

az Orcus árnyékos virágai

emlékezzenek rád.

Vajda Endre
 
 
0 komment , kategória:  Ezra Pound 1.  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2182
  • e Hét: 15915
  • e Hónap: 95791
  • e Év: 2106887
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.