Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Könyörög az erdő s vele az asszony
  2015-09-09 12:54:29, szerda
 
 
Nagy Méda:
Könyörög az erdő s vele az asszony


Mintahogy a kicsi zöldtestű gyik remeg
az életéért a fa sötétre ázott derekán
és fekete szemét kérlelő-ijedten
rádveti, hogy ne bántsd!
s vele könyörög az erdő :
a fű arca megnyúlt és komoly,
nála szemrehányóbb csak
az ág-bogas bokor,
tüskéje szúrón rádmered,
jaj, ne emeld fel a kezed!
Kiszáradt ágak a fák hegyin

szájadra teszik tiltó ujjaik,
a lapúlevél is szélesen hasal
s mint úton koldus nyöszörög,
ijedt pillarigók röpte könyörög,
hozzád sírnak a fényes bogarak,
velük esdenek a buta kis madarak :
- Ember, kitárt kezed szorosra zárd,
könyörgünk, egyetlen élőt ne bánts !

Úgy kérlek én, az asszony,
a legparányibb atomod nevében, Isten!
Szüntesd a készülő harcot,
ne engedd, hogy áradjon a gáz
és ártatlannak osszon roncsoló halált.
Állitsd meg, ahol indulni akar
a szörnyő vérfolyam.
a fekete vasra marjál
rozsda-aranyat,
ne engedd, hogy rombolják remeked,
szorítsd a forrására áldott tenyered !
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Méda   
Magasztalás
  2015-09-09 12:53:17, szerda
 
 
Nagy Méda:
Magasztalás


Vagy. Léted sugárzó fénye ott ragyog
minden ember szemén.
A fűszál harmatában is Te tükröződöl,
és a fák lombkoronája is a Te neved suttogja.
Téged hordoz karján a viharzó szél,
szigorod hirdeti a villámok suhanása,
szereteted a nap lágy ölelése, a szellő
simogatása és esőd, a mindeneket megenyhítő.
Szépséged rejtett tüze lángol az alkonyi
fényben és szikrázik minden kis virágban,
megül a gyermekarc báján, a fiatalság
lánglobogásán és elomlik az öregek
szelíd derűjében. Nagyságod hirdeti
minden teremtett dolog s a teremtményeid
kezenyomán fakadt minden alkotás
csak tehozzád visz közelebb, Isten,
hogy kiteljesedjék a végső igazság
Tebenned, mert hozzádig fut minden út
és minden lépcső előtted alázkodik,
amelyen az ember szívét emelve Feléd közelít.

 
 
0 komment , kategória:  Nagy Méda   
Jobb álmokkal takaródzni...
  2015-09-09 12:52:11, szerda
 
 
Nagy Méda:
Jobb álmokkal takaródzni...


Már csak úgy élek, mint az őszi köddel
költöző, apró bogarak. Behúzom parányi
csápjaimat, amivel tapogatón kereslek,
futkosó lábam rokkantan összegabalyítom
és csukott szárnyaim alá rejtem be védőn,
aztán lázadó fejem csöndesen beborítom
a hulló lombok aranytakarójával és elalszom.
Jobb így, mint a valóság nehéz göröngyét cipelni,
amely szétbontva nem rejti soha a vágyak
szikrázó tüzét és érintő ujjaid alatt széthullik,
mint a vizes homokból készült vár a nap bombáitól.
Jobb álmokkal takaródzni és olyan szemüveget kérni
a sorstól, amely hajnali fénnyel festi a lombot,
koronát rak a hegyekre és gyémánttal tölti
a száraz medreit a tónak. Jobb befelé nézni,
együtt koplalni télen a táncos tücsökkel, de vele
álmodni gondtalannak és ragyogónak a nyarat
és olyan szépnek az el nem ért szerelmet,
mint amilyen a bogarak halála a selymes hó alatt.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Méda   
Üzenet az asszonynak
  2015-09-09 12:50:05, szerda
 
 
Nagy Méda:
Üzenet az asszonynak


Nem könnyed szavak selymébe rejtve
küldöm üzenetem neked, asszony !
Nem simulnak puha tenyeredhez
és lábad elé nem hullanak majd,
nehogy a fürge szél, mint a falevelet messze röpítse,
míg te elfelejtkezőn húnyod le szemed.
Szavaim, utak mentén hevert súlyos kődarabok,
s azért hajoltak kezem alá,
hogy feléd lendítve a szív közepébe találjon,
oda, ahol örök árammal kering a vér.
És akarom, hogy a seb, amit majd tép,
nyitott, üszkös seb legyen,
míg meg nem tanulod: a lélek mennyit ér !
Mert te többre tartod a tested,
mint az Istentől kapott örömök egyszerű hordozóját!
S mint a durva kéz a karcsú kristályvázába,
pár szál helyett egész csokrot akar belépréselni,-
vigyázz! - lehervad...
Elfonnyad gyorsan,
mint ahogy feszülő izmaidat tépi lazára a gyönyör,
amelynek nem szab határt a halhatatlan lélek.
Minden férfiszemben csak arcod ragyogását keresed
és csak szépséged múlása fáj,
s ha az elfutó időben a tükrödbe nézel,
csak kialvó szemed fényét siratod,
s nem azt, hogy nem gyüjtöttél elég szeretetet és hitet,
ami majd szeliden átemelne az iszonyú öregségen.
Ó, asszony, mért felejted, hogy te vagy a kitárult kar,
amely összeköti a földet az éggel!
meleg szíved és tiszta mosolyod a Híd,
amelyen a férfi és gyermek Isten áldott öléhez elér !
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Méda   
Még a porba rótt lépés is...
  2015-09-09 12:46:50, szerda
 
 
Nagy Méda:
Még a porba rótt lépés is...


Miként a dolgok létezésükkel dicsérnek
én csöndes életemmel és szavaimmal.
Bár tudom: a fű halovány zöldje,
a jegenye kinyúlt dereka,
a lepke könnyed tánca, a tulipán égő vöröse
és a liliom holt fehére,
több dicséret neked, mert formájában tökéletes.
Kezed hibátlan alkotását dicséri a bogár is
vagy a zajtalanul tovacsúszó kígyó,
a felhő elsodort hóköpenye,
a szellő mozgása, a hegy hallgatása,
a gyereknevetés, a falra kúszott fény,
még a porba rótt lépés is, melyet
az omló anyag betemet,
tökéletesebben dicsér, tudom, mint merev szavaim.

Mégis, ne vesd el őket, inkább a tenyeredre vedd,
melengesd, mint fészek a hazatérő madarat,
mert egyre fejlődve, nőve, általad és benned
akar tökéletesebb lenni, Isten.

 
 
0 komment , kategória:  Nagy Méda   
Megtagadom szavaimat...
  2015-09-09 12:44:43, szerda
 
 
Nagy Méda:
Megtagadom szavaimat...


Mint akit vad életösztön kerget az utca szögletére,
de gőgös ajka kolduló szóra nem tud nyílni,
csak némán és mereven nézi előre nyújtott tenyerét
egyetlen vággyal, hogy tőből lemetszve, véresen
hajlítsa a közömbös emberek arcába, -
úgy nézem szavaimat, oly idegenül: árulók ezek,
mert velük megtagadtam büszke, magányos életem
és koldulni álltam az utca szögletére szeretetet és hitet.


Ki érti bennem ezt a furcsa, iszonyú törvényt,
amely beszélni kényszerít akkor is, ha nem akarok?

Miért kell sebeimet tenyeremre kirakni és részvétet
koldulni, vagy megértő szót, ha szenvedek?

S ha legmélyebb rejtett valómból kincseket ások elő,
óh, micsoda belső erő késztet vásári népnek
szétszórni ezt, s szerelmem, otthonom, szégyenem,
könnyem s hitem folyton nap-nap után?


Utcasötétből belesve láttál már kigyullt
villanyfénynél szobát? Milyen éles
minden mozgó alak, bútor, szőnyeg, kép, - még
a szög a falban is ragyog, - láttad?

És szenvedtél azok helyett, akik így tudnak élni
az utcának, szégyentelenül, kifelé?

Ez vagyok én, a költő: kigyullt fény a sötétben,
megnőtt árnyék a falon, kiélesített vonal,
meztelen ember, szikrázó pillanat, - egészen addig,
míg el nem veszek önnön szégyenemben.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Méda   
Az őrőm
  2015-09-09 12:42:29, szerda
 
 
Nagy Méda:
...... ..........Az öröm


Mint kinyújtott karon fut ijedten a katicabogár,
s csak, ha az ujjhegyét végre elérte,
akkor eszmél, hogy szárnyai vannak,
úgy értem tétova, céltalan bánataimból épült tetőre,
ahol minden út megszakadt,
s akkor ott messze fönt,
kibomlott bennem szárnyam: az öröm.

S ahogy az apró lábak talajt vesztve visszahajoltak,
s minden mozdulat egy célt szolgált: a repülést,
úgy hangolódott át bennem is minden,
hogy meddő bánatom fölött
megépíthessem palotád: öröm.

Kis mindennapi mosolyomból vertem a téglát,
ablakán kiszórtam mind, ami bennem asszonyi féltés,
s üvegjén csak gyermekem fényszeme tükrözik át.
Kertjében virágok jönnek és tűnnek,
a csacska szél a kéményen bedalol,
hogy minden változik, múlik és átalakul
csak a kis dolgok kis öröme, marad meg hűnek
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Méda   
Igy lesz temetője
  2015-09-09 12:39:19, szerda
 
 
Nagy Méda:
Így lesz temetője


Fölvillannak a férfiszemek, ha az ajtón belépek,
s mikor elhagyom a szobát, utánam néznek,
szemeik, ezek a világítócsápok, körülfonják testem
s ilyenkor mozdulatlanná merevül bennem a lélek.
Mint asszony, - mit tagadjam, - tetszik e hódolat,
melyet szavaik helyett nézésükbe rejtve nyújtanak át.
De jaj, mennyi születendő szavam és gondolatom
hullik le így, még mielőtt életre szánnám,
s hányszor tagadom meg magamban az embert,
csak azért, mert asszonyi énemet akarják csupán.
Így, ezzel a vak férfihódolattal ölik meg bennem,
s minden asszonyban a gondolatot s a tettet
és szépségünk és szívünk így lesz temetője
világító agyunk messzi fényeinek.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Méda   
A hívatlan vendég
  2015-09-09 12:36:54, szerda
 
 
Nagy Méda:
...... .......A hívatlan vendég



Itt van. Megérkezett. Oly csöndesen jött
lopva, mint messziről jött vendég
érkezik lábujjhegyen, meglepetésnek.
Kesztyűs kezével hirtelen befogja
apró betűkön álmodó szemed
és lágy régfelejtett hangján súgja:
Találd el, ki jött ma hozzád?

Igy jöttél hozzám, öregség, észrevétlen,
hangod tűnt emléknek érzem,
kezed simítása, mint anyámé gyermekkoromban,
ha vad, lázas futás után a homlokomra nyomta.
Enyhe vagy és békés. Nem lázad szívem.
Köszönöm, hogy így jöttél csöndben.
Pedig féltem, bevallom, éjjeleken át sírtam,
hogy mi lesz velem, ha ujjam nyomása
nem kemény húsról pattan vissza
és ha a megereszkedett inak ráncot festenek
bőröm selymes szövetére, - bevallom fájt,
mert nagyon szeretem a virágot
és magam is úgy akartam belenőni az életbe,
mint az évelő kankalin a hegyoldalára,
amely minden tavasszal pompázik, nyílik
és még letépetten is örömmé érik . . .

Most fordul halk, békés énekem sodra.

Ne higyjetek nekem! Valójában sikoltani szeretnék:
(- így hasad ketté sokszor az érzés, -)
Állj, ne tovább! Tűnt éveimet, - kérlek, -
ne használd arcomon ecsetnek!
Még várj! Oly sok a mondanivalóm
az asszonyok szenvedéséről, jajáról, panaszáról
és hogyan mondjam el, ha én, én nem szenvedek?
magamért, érted: szerelmünkért,
amelyet nem moshat magába soha az öregség!
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Méda   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 57 db bejegyzés
Összes: 4799 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 908
  • e Hét: 3862
  • e Hónap: 29300
  • e Év: 141565
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.