Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
x
  2011-03-18 09:41:48, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... (#2) 2011-03-18 08:12:27

Denise Levertov

ESŐJÁRÓK

THE RAINWALKERS

Öregember sétál, sötét arcán
aranybarna fény, mint nedves
kavicsok az utcalámpa alatt,
két idomtalan
korcskutyájával az esőben,
az elernyedt, kora esti sugárúton.

Az egyik, a sima szőrű kisebb, megállna
engedve a szemétkosár könyörgésének,
de a nagy termetű, göndör fiatalabbik
menni akar; a csillogó járda
titkos történetekkel kecsegteti.

Erősödik az eső. A fedetlen fejű öreg
mosolyog, magában motyog.
Változnak a fények: a sugárút
végtelen boltozata visszaveri
a szertartásos vörös hangjegyeit. Megy

a két kutya vágyai között.
Most az alsóváros felé fordulnak,
egybeölelik őket egymás
érzései, az öröm,
az időjárás, az utcasarkok,
a köztük lévő komótos feszültségek,
a saját csendjük.

fordította: Mezey Katalin

 
 
0 komment , kategória:  Denise Levertov 1.  
x
  2010-12-21 13:57:35, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2011-07-18 08:08:39


Jogok
Szeretnék neked adni
valamit amit én csináltam

néhány szót egy lapon - mintha csak
azt mondanám: ˝Néhány kék gyöngy˝

vagy: ˝Itt egy fényes rőt levél úgy találtam
a járdán˝ (mert

találni annyi mint választani, és a választás
is tett). De olyan nehéz:

eddig még semmit sem találtam
csak a vágyat, hogy adjak valamit. Vagy

régi szavak utánzatát? Az olcsó
és kegyetlen; és ostoba is
Vedd

helyette hát talán ezt - ezt a fél-
ígéretet: Ha

valaha is írok
egy kicsit jókedvű verset

(spontánat, gyengédet, tétovát,
búsat & pajzánt)

azt neked adom.
Denise Levertov




 
 
1 komment , kategória:  Denise Levertov 1.  
x
  2010-09-12 10:49:48, vasárnap
 
  Levertov, Denise: Jákob létrája (The Jacob's ladder Magyar nyelven)

The Jacob's ladder (Angol)


The stairway is not
a thing of gleaming strands
a radiant evanescence
for angels' feet that only glance in their tread,
and
need not touch the stone.

It is of stone.
A rosy stone that takes
a glowing tone of softness
only because behind it the sky is a doubtful,
a doubting night gray.

A stairway of sharp
angles, solidly built.
One sees that the angels must spring
down from one step to the next, giving a little
lift of the wings:

and a man climbing
must scrape his knees, and bring
the grip of his hands into play. The cut stone
consoles his groping feet. Wings brush past him.
The poem ascends.

1961




Jákob létrája (Magyar)


A lépcsősor nem
fénycsíkok sora
tünékeny ragyogás
angyaloknak akiknek lépte villanás, lábuknak nem
kell
követ fognia.

Kőből van.
Rózsás kőből a gyöngédség
egy izzó tónusával
csupán azáltal, hogy mögötte az ég kétes, kételkedő
éj-szürke.

Lépcsősor, éles
hegyesszögekből, szilárdan épült.
Látnivaló, hogy az angyaloknak
fokról fokra kis szárnylebbentéssel kell
leugrálniuk:

s hogy a felmászó ember
térdét horzsolja, két kézzel kell
kapaszkodnia. Tapogatózó lábának
faragott kő a gyámola. Mellette szárnyak suhognak.
Megy fel a vers.

Mezey Katalin

 
 
2 komment , kategória:  Denise Levertov 1.  
x
  2010-09-12 10:36:53, vasárnap
 
  Levertov, Denise: Zsolozsmák (Tenebrae Magyar nyelven)

Tenebrae (Angol)


(Fall '67)

Heavy, heavy, heavy, hand and heart.
We are at war,
bitterly, bitterly at war.

And the buying and selling
buzzes at our heads, a swarm
of busy flies, a kind of innocence.

Gowns of gold sequins are fitted,
sharp-glinting. What harsh rustlings
of silver moiré there are,
to remind me of shrapnel splinters.

And weddings are held in full solemnity
not of desire but of etiquette,
the nuptial pomp of starched lace;
a grim innocence.

And picnic parties return from the beaches
burning with stored sun in the dusk;
children promised a TV show when they get home
fall asleep in the backs of a million station wagons,
sand in their hair, the sound of waves
quietly persistent at their ears.
They are not listening.

Their parents at night
dream and forget their dreams.
They wake in the dark
and make plans. Their sequin plans
glitter into tomorrow.
They buy, they sell.

They fill freezers with food.
Neon signs flash their intentions
into the years ahead.

And at their ears the sound
of the war. They are
not listening, not listening.



Zsolozsmák (Magyar)


(1967-re)

Nehéz, nehéz, nehéz, a szív, a kéz.
Háboruzunk,
keserűen, keserűen háboruzunk.

És az adás-vevés
zúg a fejünk körül, serény
légyraj, tiszta a maga módján.

Aranyflitteres báliruhákat készítenek,
éles a fényük, milyen nyersen
zizzen is az ezüst-moaré,
hogy a szétpattanó srapnel jusson eszembe.

És a házasságok teljes díszben kötődnek,
nem a vágy, hanem az etikett,
a keményített csipke pompája ez,
kegyetlen tisztaság.

Hazajönnek a vízpartokról a kirándulók,
a déli nap ég bőrükön a félhomályban,
a gyerekeknek otthonra tévézést igértek,
szenderegnek a furgonok farában,
homok hajukban, a hullámverés
ismétlődik csöndesen fülükben.
Nem figyelnek.

Szüleik éjszaka
álmodnak és elfelejtik az álmukat.
Fölébrednek és
tervezgetnek éjjel. Arany-terveik
a holnapban ragyognak.

Adnak és vesznek.
Megtöltik étellel a hűtőgépeket.
Neonreklámok villantják föl terveiket
jópár évre előre.

És fülükben a háború
hangja. És
nem figyelnek, nem figyelnek.

Mezey Katalin
 
 
1 komment , kategória:  Denise Levertov 1.  
x
  2010-09-09 22:39:13, csütörtök
 
  Levertov, Denise: Kegyetlen ártatlanság (The Malice of Innocence Magyar nyelven)

The Malice of Innocence (Angol)


A glimpsed world, halfway through the film,
one slow shot of a ward at night

holds me when the rest is quickly
losing illusion. Strange hold,

as of romance, of glamor: not because
even when I lived in it I had

illusions about that world: simply because
I did live there and it was

a world. Greenshaded lamp glowing
on the charge desk, clipboards
stacked on the desk for the night,

sighs and waiting, waiting-for-morning stirrings
in the dim long room, warm, orderly,
and full of breathings as a cowbarn.

Death and pain dominate this world, for though
many are cured, they leave still weak,

still tremulous, still knowing mortality
has whispered to them; have seen in the folding
of white bedspreads according to rule

the starched pleats of a shroud.
It's against that frozen
counterpane, and the knowledge too
how black an old mouth gaping at death can look

that the night routine has in itself -
without illusions - glamor, perhaps. It had

a rhythm, a choreographic decorum:
when all the evening chores had been done

and a multiple restless quiet listened
to the wall-clock's pulse, and turn by turn

the two of us made our rounds
on tiptoe, bed to bed,

counting by flashlight how many pairs
of open eyes were turned to us,

noting all we were trained to note,
we were gravely dancing - starched

in our caps, our trained replies,
our whispering aprons - the well-rehearsed

pavanne of power. Yes, wasn't it power,
and not compassion,
gave our young hearts
their hard fervor? I hated

to scrub out lockers, to hand out trays of
unappetizing food, and by day, or the tail-end of night

(daybreak dull on gray faces - ours and theirs)
the anxious, hurry, the scolding old-maid bosses.
But I loved the power
of our ordered nights,

gleaming surfaces I'd helped to polish
making patterns in the shipshape
halfdark -
loved
the knowing what to do, and doing it,
list of tasks getting shorter

hour by hour. And knowing
all the while that Emergency
might ring with a case to admit, anytime,

if a bed were empty. Poised.
ready for that.
The camera
never returned to the hospital ward,

the story moved on into the streets,
into the rooms where people lived.

But I got lost in the death rooms a while,
remembering being (crudely, cruelly,
just as a soldier or one of the guards
from Dachau might be) in love with order,

an angel like the chercheuses de poux, floating
noiseless from bed to bed,

smoothing pillows, tipping
water to parched lips, writing

details of agony carefully into the Night Report.




Kegyetlen ártatlanság (Magyar)


Fölvillanó világ, a film közepe táján
egy éjszakai kórterem lassú képsora

tart hatalmában, mikor a többi már
elveszíti varázsát. Különös hatalom,

mint egy románcé, fölragyogásé: nem mintha
illúzióim lettek volna arról a világról

amikor benne éltem: csak mert
én éltem benne és mert külön

világ volt. Égő, zöld ernyős lámpa
a zsúfolt ügyeletes asztalon, akasztós kórlapok
egymásra rakva éjszakára az asztalon,

sóhajok és várakozás, holnapra-váró forgolódás
a homályos, hosszú, meleg, rendbe tett,
tehénistállóhoz hasonlón lélegzettel teli teremben.

Ezt a világot halál és kín uralja, habár
sokakat meggyógyítanak, mégis erőtlen mennek el,

mégis remegve, mégis tudják, hogy a
halandóság suttogott nekik; a szabály szerint
hajtogatott fehér takarókban meglátták

a szemfedő kikeményített ráncait.
A fagyfehér
ágytakarók között, és annak ellenére is, hogy tudtuk,
milyen mély a halált tátogó öreg száj,

az éjszakai ügyeletnek önmagában -
minden illúzió nélkül - varázsa van. Ritmusa

volt, koreográfikus szabályai:
ha már bevégeztük az összes esti munkát

s csak a sokrétűen nyugtalan csönd figyelte
a falióra pulzusát, kettősünk újra s újra

eljárta ágytól ágyig
lábujjhegyen a fordulókat,

zseblámpafénynél számolva, hány
nyitott tekintet fordult felénk,

figyelve mindent, amit megtanultunk, hogy figyeljünk,
táncoltunk ünnepélyesen - a főkötőnkben,

betanult válaszunkban, susogó
kötényünkben kikeményítve mi magunk is - jól előadott

táncát a hatalomnak. Igen, mert nem a hatalom volt-e,
és nem, nem a részvét,
ami fiatal szivünket
nehéz lázuknak adta? Gyűlöltem

a szekrénysúrolást, az unalmas ételek
tálcáit osztani és nappal vagy az éjszaka végén

(a szürke arcokon -miénken s az övéken- fakó virradat)
a kedvetlen hajszát, a veszekedő vénlány-főnököket
De szerettem rendezett
éjszakáink hatalmát,

a megcsillanó felületeket, amiket az én kezem is
fényesített, a hajóforma félhomályba
rajzolódó alakzatokat -
szerettem
tudni, hogy mi a teendő, s tenni is,
a feladatok listáját, ami óráról órára

rövidebb. És tudni
mindeközben, hogy a Baleseti Ügyelet
felvételért csöngethet bármikor,

ha volna üres ágy. Feszülten,
készen erre.
A kamera
nem tért vissza többé a kórterembe,

az utcákra ment ki a mese,
a szobákba, ahol élnek az emberek.

De én még egy darabig ottmaradtam a halál szobáiban
és visszaemlékeztem arra a rendbe szerelmes angyalra
(nyers, kegyetlen, mint egy katona vagy mint a
dachaui őrség lehetett),

olyan, mint a chercheuses de poux*, hangtalan
lebeg ágytól ágyig,

elsimítja a párnákat, vizet csöppent
a cserepes ajakra és írja

figyelmesen az ügyeleteskönyvbe a haldoklás részleteit.

* Tetükereső (Lásd: Arthur Rimbaud)

Mezey Katalin

 
 
0 komment , kategória:  Denise Levertov 1.  
x
  2010-09-09 08:24:59, csütörtök
 
  Levertov, Denise: A végen túl (Beyond the End Magyar nyelven)

Beyond the End (Angol)


In ‘nature' there's no choice -
flowers
swing their heads in the wind, sun & moon
are as they are. But we seem
almost to have it (not just
available death)

Its energy: a spider's thread: not to
‘go on living' but to quicken, to activate: extend:
Some have it, they force it -
with work or laughter or even
the act of buying, if that's
all they can lay hands on -
the girls crowding the stores, where light,
color, solid dreams are -
what gay
desire! It's their festival,
ring game, wassail, mystery.

It has no grace like that of
the grass, the humble rhythms, the
falling & arising of leaf and star;
it's barely
a constant. Like salt:
take it or leave it.

The ‘hewers of wood' & so on; every damn
craftsman has it while he's working
but it's not
a question of work; some
shine with it, in repose. Maybe it is
response, the will to respond - (‘reason
can give nothing at all/like
the response to desire') maybe
a gritting of the teeth, to go
just that much further, beyond the end
beyond whatever ends; to begin, to be, to defy.




A végen túl (Magyar)


A ,,természetben" nincs választás —
virágok
feje leng a szélbe, a nap & a hold
olyan amilyen. De mi, néha
úgy tűnik, választhatunk (s nemcsak az
ugrásra kész halált).

Energia ez: pókfonál: ne csak
,,éljük az életet", de gyorsulva, pezsdítőn, sokáig:
Van aki választhat, kierőszakolja
munkával, nevetéssel vagy a
vásárlás aktusával, ha csak ennyi az,
amire kezét ráteheti
lányok a boltokban tolongva, ahol
fényesek, színesek & biztosak az álmok —
milyen
tarka a vágy! Ez az ő ünnepük,
meccsük, majálisuk, misztériumuk.

Nincs újraéledése, mint a
gyepnek, az alázatos ritmusok,
levelek, csillagok ár-apálya,
állandóság
alig van. Mint a só,
veheted vagy elhagyhatod.

A ,,fúró-faragó emberé" & így tovább, a legutolsó
mesteré is, míg dolgozik,
& mégsem
munka kérdése: van akiből
süt pihentében is. Talán
a válasz, a válaszadás készsége ez — (,,az ész
semmit sem ad, ami
a vágyra válaszolna"), lehet
hogy fogcsikorgatás, csak egy jottányival
előbbre jutni, a végen túl,
túl mindenféle végeken: kezdeni, lenni, ellenállni.

Mezey Katalin

 
 
1 komment , kategória:  Denise Levertov 1.  
x
  2010-03-08 14:45:39, hétfő
 
  Levertov, Denise: A por kiszabadítása (The Freeing of the Dust Magyar nyelven)

The Freeing of the Dust (Angol)


Unwrap the dust from its mummycloths.
Let Ariel learn
a blessing for Caliban
and Caliban drink dew from the lotus
open upon the waters.
Bitter the slow
river water: dew
shall wet his lips with light.
Let the dust
float, the wrappings too
are dust.
Drift upon the stir
of air, of dark
river: ashes of what had lived,
or seeds
of ancient sesame,
or namelessly
pure dust that is all
in all. Bless,
weightless Spirit. Drink,
Caliban, push your tongue
heavy into the calyx.




A por kiszabadítása (Magyar)


Ki kell bontani a port múmiaruháiból.
Írjon Ariel
dalt Calibánnak
és igyon Calibán a vízen nyitó
lótuszból harmatot.
Keserű a lassú
folyóvíz, harmat
kell, hogy száraz ajkát fényesítse.
Lebegjen csak
a por, porrá lettek már a
gyolcstekercsek is.
Sodródjék a levegő
örvényein, a sötét
folyóén: valami élő hamvai,
vagy régi
szezám-magok,
vagy csak névtelen,
tiszta por: ez volna
minden. Áldj meg
könnyű Szellem. Igyál
Calibán, lökd súlyos
nyelved a kehelybe.

Mezey Katalin

 
 
0 komment , kategória:  Denise Levertov 1.  
x
  2010-03-06 19:37:54, szombat
 
  Levertov, Denise: Nyomolvasás (Keeping track Magyar nyelven)

Keeping track (Angol)


Between chores -
hulling strawberries,
answering letters -
or between poems,

returning to the mirror
to see if I'm there.




Nyomolvasás (Magyar)


A házimunka mellől -
szamócatisztítás
levélírás -
vagy a versek mellől

vissza-visszatérek a tükörhöz,
hogy lássam, én vagyok.

Mezey Katalin

 
 
0 komment , kategória:  Denise Levertov 1.  
x
  2009-12-29 23:19:29, kedd
 
  Levertov, Denise: Milyen vad hajnalaink voltak (What Wild Dawns There Were Magyar nyelven)

What Wild Dawns There Were (Angol)


What wild dawns there were
in our first years here
when we would run outdoors naked
to pee in the long grass behind the house
and see over the hills such streamers
such banners of fire and blue (the blue
that is Lilith to full day's honest Eve) -
What feathers of gold under the morning star
we saw from dazed eyes before
stumbling back to bed chilled with dew
to sleep till the sun was high!

Now if we wake early
we don't go outdoors - or I don't -
and you if you do go
rarely call me to see the day break.
I watch the dawn through glass: this year
only cloudless flushes of light, paleness
slowly turning to rose,
and fading subdued.
We have not spoken of these tired
risings of the sun.




Milyen vad hajnalaink voltak (Magyar)


Milyen vad hajnalaink voltak
itt első éveinkben
mikor a házból meztelen szaladtunk
ki a magas fűbe a ház mögé pisilni
s a hegyek fölött fény-szerpentineket
láttunk kék és lángszín lobogókat (olyan kéket
amilyen Lilith a teljes napsütés Évája mellett) -
A hajnalcsillag alatt micsoda arany szárnyak
kápráztatták szemünket
miközben harmat-hűvösen ágyunkig botladoztunk
aludni míg hasunkra süt a nap!

Most ha korán is ébredünk
a házból nem megyünk ki-vagyis én nem megyek -
s te, ha kimégy is
ritkán hívsz ki, nézni hogy kel a nap.
Üvegen átlátom a hajnalt: idén csak
a felhőtlen fény pirulását, sápadt,
majd lassan rózsaszínre vált
s leigázottan megfakul.
Ezekről a fáradt napfeljöttékről
nem beszélgetünk.

Mezey Katalin

 
 
0 komment , kategória:  Denise Levertov 1.  
x
  2009-12-29 18:38:42, kedd
 
  Levertov, Denise: Vesztené el ügyességét jobb kezünk (May Our Right Hands Lose Their Cunning Magyar nyelven)

May Our Right Hands Lose Their Cunning (Angol)


Smart bombs replace
dumb bombs. ‘Now we can aim
straight into someone's kitchen.'

Hard rice
sprays out of the cooking pot
straight into the deleicate jelly of eyes.

Invisible pellets,
pointed blobs of mist,
bite through smooth pale-brown skin
into perfect bodies,
chewing them into bloody mincemeat.
This is smart.

There is
a dumb fellow, a mongoloid,
40 years old, who being cherished,
learned recently to read and write,
and now has written apoem.
“Summer in the West when
And clear, with everything
With wild flowers of all colors,
And a beautiful blue sky. And
the trees,' he wrote,
forming the letters carefully, his tongue
protruding, ‘are very still.
And sometimes a small breeze.'

He has been cherished,
slowly learned
what many learn fast, and go on
to other knowledge. He
knows nothing of man's devices,
may die without discovering that
he's dumb, and they
are smart, the killers.

And the uncherished idiots,
tied in cots, smelling
of shit—
exquisite dumbness,
guaranteed not to know,
ever, how smart
a man can be,
homo faber of laser beams, of
quaintly-named, flesh-directed, utterly ingenious
mutilating spit-balls,

yes,
the smartest boys, obedient to all the rules, who never
aimed any flying objects across the classroom,
now are busy with finely calibrated equipment
fashioning spit-balls with needles in them,
that fly at the speed of light multipled
around corners and into tunnels to arrive
directly at the dumb perfection of living targets,
icily into warm wholeness to fragment it.

We who
know this
tremble
at our own comprehension.
Are we infected,
viciously, being smart enough
to write down these matters,
scribes of the unspeakable?
We pray to retain
soemthing round, blunt, soft, slow,
dull in us,
not to sharpen, not to be smart.




Vesztené el ügyességét jobb kezünk (Magyar)


Okos bombák lépnek
a buta bombák helyébe. ,,Most egyenest
belőhetünk akárkinek a konyhájába is."

A kemény rizsszemek
kiugranak a gőzölgő fazékból,
a szemgolyó finom kocsonyájába egyenest

Láthatatlan sörétek,
hegyes ködcsomók
harapják át a sápadt-barna bőrt,
befúródnak az ép szervezetbe,
rágnak belőle véres fasírozottat.
Ez aztán okos.

Hallottam egy
buta fickóról, negyvenéves
mongol-idióta: hogy egy kicsit foglalkoztak vele
megtanult írni-olvasni nemrég,
s írt egy verset is.
,,A nyár nyugaton, mikor
minden csendes
És tiszta, minden
szép és zöld,
És mindenféle színű vadvirágok
vannak és patak,
És szép kék az ég. És
a fák... ", írta,
nyelvét kidugva, gondosan rajzolva
a betűket, ,,egészen mozdulatlanok.
És néha egy kis szellő jár."
Foglalkoztak vele,
lassacskán megtanulta,
amit sokan gyorsan tanulnak, hogy folytassák
más tudománnyal is. De ő
semmit se tud az okos műszerekről,
s lehet, meghal, mielőtt felfedezné,
hogy ő a buta, s azok
az okosak, a gyilkosok.

És a gondozatlan idióták
priccsekre kötözve büdösödnek
saját szarukban -
tökéletes butaság,
itt biztos hogy nem tudni meg
hogy az ember
milyen okos lehet,
a lézersugár homo fabere,
a furcsa nevű, húsvezérlésű, végsőkig ötletes,
alattomosan csonkító golyóké,

igen,
a minden szabályt betartó, legokosabb fiúk,
akik soha semmit sem hajigáltak a tanteremben,
most precíz műszerekkel szorgoskodnak, azért,
hogy alattomos, tűvel teli lövedékeket készítsenek,
ami sokszoros fénysebességgel halad, ha kell,
bekanyarodik, vagy alagútba bújik, csak hogy
pontosan
odaérjen bután tökéletes eleven célpontjához,
jegesen fúródjék a meleg egészbe, s darabokra tépje.

Mi, akik
tudjuk ezt,
saját
értelmünktől reszketünk.
Megfertőzött
a gonoszság minket is, hogy elég okosak
vagyunk, s le tudjuk írni ezeket,
a mondhatatlan írnokai lettünk?
Könyörgünk, hogy maradjon
valami nehézkes, lassú, lágy, kerek
tompaság mibennünk,
tovább ne élesedjünk, ne legyünk okosak.

Mezey Katalin

 
 
0 komment , kategória:  Denise Levertov 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2181
  • e Hét: 35947
  • e Hónap: 101126
  • e Év: 2268387
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.