Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Kardos M.Zsöte
  2016-12-03 12:47:39, szombat
 
  Kardos M. Zsöte

Kiválasztott szerep

Emlékszel,
madarakkal együtt hittünk a repülésben,
minden elérhetően ragyogott, vadrózsák
illatában virultak nappalok, az éjszaka
friss kenyér illatával ébresztett hajnalt.
Azóta házakkal telt a mező, nincs helye
fészkeknek, hiába térnének vissza, akik
messzire mentek meglelni az adott szót.

Emlékszel,
szappanszagú hajnalokon egymás kezébe
adtunk kopott kilincset, befőző lábasban víz,
végtelen tenger hullámaiban fürdetett,
vadsóskával futtatott lugasban ettük a levest,
fillérrel kezünkben, világ volt zsebünkben.
Azóta a pénzek nagy halmokba gyűlnek,
valahol valakik őrzött kamráiba gyűrten,
rongyokon kuporgó gyerek kenyérért sír,
luxus áruval telt üzletek ajtói fényesek.

Látod
minden tavasszal nyílnak ibolyák,
talán kevesebb és messzebb a házak
koromtól fekete falai között, ahol eltűntek
a gyermekkor kerítés nélküli terei.
Most autók a legyőzhetetlen sárkányok,
plaza tornyokba zárt az aranyhajú lány,
közösségi portáloktól remélünk ölelést,
lájkokban gyűlik a kimondatlan szeretet.

Látod
a percek ma is ugyanúgy peregnek, az idő
napokat, éveket, életeket hord össze múlni,
emlékek hulladékát morzsolják össze
szeméttelepek irányítottan gördülő gépei.
Most úgy tűnhet jelzéstelen labirintus
sötét alagútjaiba rekedt a panasz szava.
De az Isteni színjáték hármas útja adott.
Téged keres a Hang, kiválasztani szerepedet.

 
 
0 komment , kategória:  Kardos M.Zsöte  
Kardos M.Zsöte
  2016-10-17 08:59:07, hétfő
 
  Kardos M. Zsöte

Kijelölt út

Bár lennék, ahogy te, lelkemben örök,
nem elhagyott fészek hamvadó tüze,
szürke füstként bolyongva világ fölött,
vénülő testem magányos remete.
Simító fényed lehetnék szelíden,
túl az érhető magasságok felett,
mozgással, múlással, idővel szemben
felejteni, mit keserű tudat szerzett.
Ha eljutnék oda, merre végtelen
fordulhat velünk titkos hajlatokban,
haladást engedne szellem szinteken,
hol az örök ég arca változatlan.
Fejem fölött darabka kék redőzik,
hiszem, odáig nem ér fel ártalom,
Nap tüzén apró morzsákká verődik,
kijelölt úton visz feléd irgalom.

Hiszen tudjuk
Hiszen tudjuk, az alvó fák meg a táj,
elhagyott évszakok, a tavasz homály,
csukott szemmel lépünk, fülünkön tapasz,
a lényeg, álomképnek festett vigasz.
Duna mentén homok, remegő sirály,
valahol sodródik, úszik a viszály,
gyökér erek mélyén kerengő halom,
külön szigetté gyűlik a fájdalom.
Hiszen tudjuk, a hihető és talán,
kételyt, és bizalmat elfedő talány,
kutattunk utat, hol ,,tiszta forrás" vár,
ne poshadó üledéket túrjunk már.
Végtére hiába ,,miénk itt a tér",
hullajtották értünk a tengernyi vért,
halandó lett, halhatatlan áldozat,
nem teremtettünk újat a Nap alatt.
Hiszen tudjuk, rég nem lobog a kendő,
drága a hatalom mégis kelendő,
felejtjük az igaz szót, bűn bátorít,
szabadságért kapjuk hitvány áruit.
Hiába reméljük, jön majd próféta,
rossz elmúlik, akár egy durva tréfa,
látjuk a köröttünk gyűlő végzetet,
emlékezet sem őrzi meg létünket.

Fogyó lélegzettel
Mindenhol;
ha fekszem, ha kelek,
ha levegőt veszek,
vagy kenyeret szelek,
káoszon kívül vagy belül,
hol egyetlen szó megül,
az úton, a vízen, az égen,
megmondják, hogyan kell, értsem.
Szemem, fülem hiába ismeri,
agyam szokott helyen keresi,
új határa van jónak és rossznak,
értelme változott régi szóknak.
Velem vannak, amikor ellenem,
felemel majd, ami most elveszejt,
csak akkor valódi a szeretet,
ha mindenki másé gyűlölet.
Felejtsem töprengéseimet?
Fordítsam lefelé fejem?
El kell, fogadjam, az elfogadhatatlant?
Hagyjam dalaimat kergetni,
előre megírt gépzene futamára?
Óvakodjak, maradék létemet féltsem,
felejtsem el, hogy, miért is élek?
Éveimet használva, biztosnak hittem,
elegendő bölcsességet gyűjtöttem,
hogy a lelkemet ezután,
kegyetlenek ne háborgassák.
Nem fejezhetnek ki harsonákkal,
nem taposhatnak szemembe torz képeket.
Fogyó lélegzettel is pengetem
gondolataimat, mielőtt a bezárt
érzések csatornájába fulladok.
 
 
0 komment , kategória:  Kardos M.Zsöte  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 273 db bejegyzés
e év: 1429 db bejegyzés
Összes: 4564 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1926
  • e Hét: 1926
  • e Hónap: 46802
  • e Év: 219038
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.