Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
x
  2013-12-15 04:48:38, vasárnap
 
  Day Lewis, Cecil: Ó álmok, ó érkezések (9) (O Dreams, O Destinations (9) Magyar nyelven

O Dreams, O Destinations (9) (Angol)


9

To travel like a bird, lightly to view

Deserts where stone gods founder in the sand,

Ocean embraced in a white sleep with land;

To escape time, always to start anew.

To settle like a bird, make one devoted

Gesture of permanence upon the spray

Of shaken stars and autumns: in a bay

Beyond the crestfallen surges to have floated.

Each is our wish. Alas, the bird flies blind,

Hooded by a dark sense of destination:

Her weight on the glass calm leaves no impression,

Her home is soon a basketful of wind.

Travellers, we are fabric of the road we go;

We settle, but like feathers on time's flow.



Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:42:36

CECIL DAY LEWIS

Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:42:36





Cecil Day Lewis - Szonett

(Ó álmok, ó célok c. sorozatból)

Utazni, mint madár és nézni, nézni könnyedén
roppant kőistenek homokba süppedt romjait -
tengert, ahogy álmában a parttal ölelkezik;
újra kezdeni, s túllépni az Idő peremén.

Megülni, mint madár, rezgő őszök és csillagok
virágos gallyain, az állandóság szobraként,
s tovább, tovább lebegni egy öböl tükrös vizén,
hol néhány vad hullámörvény csüggedten háborog.

Ezekre vágyunk. Jaj, vakon röpül minden madár,
beköti szemét a komorárnyú Rendeltetés,
a röpte nem hagy nyomot az üveg-nyugalmon és

egy kosárnyi szélben hamarosan otthont talál.
Mik vagyunk utasok? utunknak rabjai csupán:
megülünk, de csak piheként - az Idő folyamán.

Fordította : Végh György

Link




Ó álmok, ó érkezések (9) (Magyar)


9

Mint könnyű szemű madár, bekóborolni

a tért, hol fövenyen bálványkövek...

S szárazzal tenger eggyészendereg,

újra kezdőn az időtől loholni.

Madár: leülni rendült csillagoknak

s őszöknek ködporán a Maradandó

alázatával; öbölben mulandón

vitetni taraján borús haboknak.

Ez vágyunk. Jaj, vak a madárka szárnya,

a Végzet-érzet rá csuklyát nyomott,

üveg-levélen nem is hágy nyomot,

hazája már a szél tele kosára.

Bolyongók, utunk szövedéke hord csak;

leülünk, mint idők szelén a tollak.

Jánosy István

 
 
0 komment , kategória:  Cecil Day Lewis 1.  
x
  2013-12-10 06:51:54, kedd
 
  -Day Lewis, Cecil: A Time to Dance

A Time to Dance (Angol)


For those who had the power

of the forest fires that burn

Leaving their source in ashes

to flush the sky with fire:

Those whom a famous urn

could not contain, whose passion

Brimmed over the deep grave

and dazzled epitaphs:

For all that have won us wings

to clear the tops of grief,

My friend who within me laughs

bids you dance and sing.



Some set out to explore

earth's limit, and little they recked if

Never their feet came near it

outgrowing the need for glory:

Some aimed at a small objective

but the fierce updraught of their spirit

Forced them to the stars.

Are honoured in public who built

The dam that tames a river;

or holding the salient for hours

Against odds, cut off and killed,

are remembered by one survivor.



All these. But most for those

whom accident made great,

As a radiant chance encounter

of cloud and sunlight grows

Immortal on the heart:

whose gift was the sudden bounty

Of a passing moment, enriches

the fulfilled eye for ever.

Their spirits float serene

above time's roughest reaches,

But their seed is in us and over

our lives they are evergreen.





Táncrahívó (Magyar)


Értük, kik erejükkel

akár az erdőtüzek

lobogtak s hamvuk láttán

az ég is elpirult.

Őértük, akiket

nem fedhet urna, lángjuk

túlcsap a mély síron,

kripták föliratán;

értük, kik szárnyat adtak

- szállni a kín csúcsán át

a bennem nevető társ

hív, táncolj és dalolj!



Értük, akik a föld

határát kutatva mit se

bánták, ha el nem érik,

hagyva dicsőség vágyát,

kicsiny célokra törtek,

ám szellemük tüze az égig,

csillagokig hatolt.

A tisztelt építőkért,

kik gátat emeltek az árra,

s kik órákig védték a csúcsot,

önmaguk halálra szánva,

csak egy tanu élte túl őket.



Értük, de főleg miattuk,

kiket a perc tett naggyá,

minthacsak röpke találkán

felhő, nap összecsillan,

s e futó pillanat

a szívnek halhatatlan:

ajándék, mely betölti

a tágra nyílt szemet.

Derűsen leng a lelkük

a háborgó időn át,

de bennünk sarjad a magvuk,

s nekünk lesz zöld örökké.

Fodor, András

 
 
0 komment , kategória:  Cecil Day Lewis 1.  
x
  2013-12-08 02:03:25, vasárnap
 
  Day Lewis, Cecil: Almost Human

Almost Human (Angol)


The man you know, assured and kind,

Wearing fame like an old tweed suit ---

You would not think he has an incurable

Sickness upon his mind.



Finely that tongue, for the listening people,

Articulates love, enlivens clay;

While under his valued skin there crawls

An outlaw and a cripple.



Unenviable the renown he bears

When all's awry within? But a soul

Divinely sick may be immunized

From the scourge of common cares.



A woman weeps, a friend's betrayed,

Civilization plays with fire --

His grief or guilt is easily purged

In a rush of words to the head.



The newly dead, and their waxwork faces

With the look of things that could never have lived,

He'll use to prime his cold, strange heart

And prompt the immortal phrases.



Before you condemn this eminent freak

As an outrage upon mankind,

Reflect: something there is in him

That must for ever seek



To share the condition it glorifies,

To shed the skin that keeps it apart,

To bury its grace in a human bed --

And it walks on knives, on knives.





Majdnem emberi (Magyar)


A magabiztos, nyájas férfi, tudod,

kopott tweedként viselve hírnevét

hitted volna, hogy agyán gyógyíthatatlan

kór kopog?



Hallgatói előtt, finoman, e nyelv

szerelmet elemez, rögöt átlelkesít,

de becses irhája alatt ott vonaglik

a nyomorék, a kivert.



Dicsőségét már nem is kell irigyelned,

ha belül eltorzult? De az isteni kór

a köznapi gondok csapásai ellen

beoltja a lelket.



Egy nő sír, egy barát magára marad,

a tűzzel játszik civilizációnk

de könnyen eloszlik a bűn meg a bánat,

ha agyát elöntik a szavak.



A friss holtak, a sok viaszarcban

oly dolgok látványa, miknek lenni se volna szabad,

felajzza furcsa, hideg szívében

a szót, amely halhatatlan.



Mielőtt elítélnéd, mint az emberiség

megcsúfolását, e nagyszerű gnómot,

gondold meg: van benne valami,

amit örökké az kisért,



hogy a magasztalt dolgok része legyen,

levesse irháját, amely kirekeszti,

s üdvét egy emberi agyba temesse -

és késeken lépked, késeken.

Somlyó György
 
 
2 komment , kategória:  Cecil Day Lewis 1.  
x
  2013-12-05 11:23:09, csütörtök
 
  Day Lewis, Cecil: Hornpipe

Hornpipe (Angol)


Now the peak of summer's past, the sky is overcast

And the love we swore would last for an age seems deceit:

Paler is the guelder since the day we firs beheld her

In bush beside the elder drifting sweet, drifting sweet.



Oh quickly they fade - the sunny esplanade,

Speed-boats, wooden spades, and the dunes where we've lain:

Others will be lying amid the sea-pinks sighing

For love to be undying, and they'll sigh in vain.



It's hurrah for each night we have spent our love so lightly

And never dreamed there might be no more to spend at all.

It's goodbye to every lover who thinks he'll live in clover

All his life, for noon is over soon and night dews fall.



If I could keep you there with the berries in your hair

And your lacy fingers fair as the may, sweet may,

I'd have no heart to do it, for to stay love is to rue it

And the harder we pursue it, the faster it's away.


Pásztorsíp (Magyar)


Elhagytuk a nyár delét, már elborult az ég,

s mire esküdtünk, a szép, tartós szerelem: csalás.

Halványabb a rózsa, mint először, hogy pirulva,

láttuk, oldalán a bodza: friss, friss áradás.



Ó, hamar fakulnak a napos sétaútak,

az evezők, a csónak s a dűnék óvta zug.

Mások hevernek szekfűk között, sóhajtva együtt,

hogy ne tűnjék szerelmük - s hiába sóhajuk.



Hát éljen minden éjjel, mit múlattunk a kéjjel,

álmunkban sem merült fel, hogy múlik s nem jön új.

Üdv minden szeretőnek, ki élne jobb időket,

de vége már a délnek, az éj harmatja hull.



Ha tarthatnálak így - hajadban lonc virít,

s oly zsengék ujjaid -, szívem nem vinne rá.

Ki szerelmet marasztal, el is pusztítja azzal.

Hajszold csak erőszakkal: gyorsabban áll odább.

Gyárfás Endre

 
 
1 komment , kategória:  Cecil Day Lewis 1.  
x
  2013-08-11 08:01:43, vasárnap
 
  -Day Lewis, Cecil: In the shelter

In the shelter (Angol)


In a shelter one night, when death was taking the air

Outside, I saw her, seated apart - a child

Nursing her doll to one man's vision enisled

With radiance which might have shamed even death to its lair.



Then I thought of our Christmas roses again, those dark

Lanterns comforting us a winter through

With the same dusky flush, the same bold spark

Of confidence, O sheltering child, as you.



Genius could never paint the maternal pose

More deftly than accident had roughed it there,

Setting amidst our terrors, against the glare

Of unshaded bulbs and whitewashed brick, that rose.



Instinct was hers, and an earthquake hour revealed it

In flesh - the meek-laid lashes, the glint in the eye

Defying wrath and reason, the arms that shielded

A plaster doll from an erupting sky.



No argument for living could well sustain

These ills: it needs a faithful eye, to have seen all

Love in the droop of a lash and tell it eternal

By one pure bead of its dew-dissolving chain.



Dear sheltering child, if again misgivings grieve me

That love is only a respite, an opal bloom

Upon our snow-set fields, come back to revive me

Cradling your spark through blizzard, drift and tomb.




Az óvóhelyen (Magyar)


Egy óvóhelyen, éjjel, mikor odakint halál uralkodott

a levegőben, félrevonulva egy kisgyermeket figyeltem,

ki bábuját dajkálta emberi tekintettől elszigetelten,

oly sugárzásban, melytől a halál is barlangjába visszasompolyog.



S otthoni hunyorunk virágaira gondoltam, e sötét

lámpákra, melyek ugyanily borongós pírral bátorítanak

minket télidőn, a vakmerő bizalom ugyane szép

szikrájával, mint - óvóhelyi gyermek ! - te magad.



Lángész se festheti szebben az anya pózát,

mint ahogy a véletlen fölvázolta e helyen,

mikor félelmeink közé, a meszelt fal és a meztelen

villanykörték ragyogásába ültette ezt a rózsát.



Őbenne ösztön működött, s egy földrengéses óra

testesítette meg azt a szelíd pillákban, a szemnek

dühhel s ésszel dacoló fényében, és a karban, mely óva

takart egy gipszbabát vulkánkitörése elől a mennynek.



Az élet semmiféle érve sem igazolhatja a gazságokat

sokáig: de hinni tudó szem kell, hogy fölfedezze

a lesütött pillákban a szeretetet, és halhatatlannak nevezze

harmatoszlató láncának egy tiszta gyöngyszeme miatt.



Drága óvóhelyi gyermek, ha majd megint kétség gyötör,

hogy a szeretet haladék csak, ó hótakarta rónaság

opálvirága, gyere vissza, s bátoríts újra föl,

szikrádat élesztgetve hóviharon, jégzajláson és síron át.

Kálnoky, László
 
 
1 komment , kategória:  Cecil Day Lewis 1.  
x
  2013-03-24 19:11:36, vasárnap
 
  -Day Lewis, Cecil: Találkozás (Meeting Magyar nyelven)

Meeting (Angol)


Did I meet you again?

Did I meet you again in the flesh we have come to know,

That evening of chorusing colours a week ago?

Or was it delusion wrung from a faulted brain

When we seemed enveloped in love like naked dunes

Effaced by a seventh wave's onrush and undertow?

Did I meet you again?



Though I meet you again,

Though I meet you a thousand times, surely the crest

Of our quickening, breaking love can never be blessed

With so generous a reach and radiance as fired it then.

Since meetings must have their peak, and the luckiest matings

Fade from golden to drab, perhaps it is best

Not to meet you again.



If I met you again,

Met you again after years of extinct days,

Oh, from dry air such a dance of aureate sprays

Would break and freshly figure the lost refrain

That a tremor would wring my heart's rock, and I'd sigh,

'Two loves which might have bloomed at the zenith always

Are meeting again,'




Találkozás (Magyar)


Találkoztunk megint?

Találkoztunk a húsban, mit megismertünk mi ketten

egy hete, ama daloló színekkel teli esten?

Vagy egy zavaros agy képzelte, hogy mi, mint

csupasz dünák, mikre hetedízben rohan rá

a hullám, elvesztünk a ránk boruló szerelemben?

Találkoztunk megint?



Találkozunk megint,

találkozunk megint, százszor, de nem lesznek megáldva

az akkori erővel, nem képesek már ama ragyogásra

hullámtarajként rohanó, majd megtörő ölelkezéseink.

Minden találkozás csúcspontra ér, s a legsikerültebb párosodások is

aranyból szürkévé fakulnak; legjobb volna talán, ha

nem találkoznánk megint.



Ha találkoznánk megint,

ha találkoznánk kihunyt sugarú napokból álló évek után,

oly aranyfényű permeteg tánca törne ki Szaharám

legéből, s oly tisztán hangzanának föl elveszett dallamaink,

hogy beléremegne szívem zátonya, és fölsóhajtanék:

,,Két szerelem, amely örök tetőn virulhatott volna talán,

találkozik megint."

Kálnoky, László

 
 
0 komment , kategória:  Cecil Day Lewis 1.  
x
  2013-03-22 08:31:44, péntek
 
  Day Lewis, Cecil: Szömörce és juhar (Maple and Sumach Magyar nyelven)

Maple and Sumach (Angol)


Maple and sumach down this autumn ride -

Look, in what scarlet character they speak!

For this their russet and rejoicing week

Trees spend a year of sunsets on their pride.

You leaves drenched with the lifeblood of the year -

What flamingo dawns have wavered from the east,

What eves have crimsoned to their toppling crest

To give the fame and transience that you wear!

Leaf-low he shall lie soon: but no such blaze

Briefly can cheer man's ashen, hars decline;

His fall is short of pride, he bleeds within

And paler creeps to the dead end of his days.

O light's abandon and the fire-crest sky

Speak in me now for all who are to die!




Szömörce és juhar (Magyar)


Őszi út mentén szömörce, juhar

s míly boldog skarlát-nyelven szólanak!

Egy évnyi alkonylángot visszaad

e büszke-víg, egy hétnyi diadal.

Élet vérétől ittas levelek

mily reszkető flamingó-hajnalok,

s karmazsin-napnyugták itatták lombotok,

mig e dicső váltáshoz értetek!

Az ember is hamar hulló levél,

de büszkeség nem lángoltatja fel,

bukása nyers, ő belül vérzik el,

míg kúszva, sápadón a sírhoz ér.

tékozló fény, menny tűztaraja,

róluk szólj, kiknek meg kell halnia!

Fodor, András

 
 
0 komment , kategória:  Cecil Day Lewis 1.  
x
  2011-08-21 14:22:38, vasárnap
 
  -Day Lewis, Cecil: Reconciliation

Reconciliation (Angol)


All day beside the shattered tank he'd lain

Like a limp creature hacked out of its shell,

Now shrivelling on the desert's grid,

Now floating above a sharp-set ridge of pain.



There came a roar, like water, in his ear.

The mortal dust was laid. He seemed to be lying

In cool coffin of stone walls,

While memory slid towards a plunging weir.



The time that was, the time that migh have been

Find in this shell of stone a chance to kiss

Before they part eternally:

He feels a world without, a world within



Wrestle like old antagonists, until each is

Balancing each. Then, in a heavenly calm,

The lock gates open, and beyond

Appear the argent, swan-assembled reaches.




Kibékülés (Magyar)


Estig a kilőtt tank mellett feküdt,

mint egy kagylójából kivert puhány,

hol a sivatag rácsán sülve, hol

lebegve a kin örvénye fölött.



S zúgás ért a fülébe mintha vízé.

Elült a halandó por. S mintha csak

egy hideg kőkoporsóban feküdne,

míg emléke egy régi gátra .vinné.



Oda, hol e kő-kagyló színhelyül

szolgálhatott volna talán a csóknak,

mielőtt végleg válni kell:

úgy érzi, két világ vív, egy belül



s egy kívül, ős-ellenek, kik soha

nem győzhetik le egymást. Égi béke -

s megnyílik a zsilip, s mögötte a

hattyúk-járta táj ezüst távlata.

Somlyó György

 
 
1 komment , kategória:  Cecil Day Lewis 1.  
x
  2011-03-23 13:35:34, szerda
 
  -Day Lewis, Cecil: Where Are The War Poets?

Where Are The War Poets? (Angol)


They who in folly or mere greed

Enslaved religion, markets, laws,

Borrow our language now and bid

Us to speak up in freedom's cause.



It is the logic of our times,

No subject for immortal verse -

That we who lived by honest dreams

Defend the bad against the worse.




Hol vannak a háborús költők? (Magyar)


Akik mohón, őrjöngve leigázták

a jogot, vallást, piacot - manapság

a szavainkból élnek s azt kívánják,

mi is fennszóval hirdessük: ,,Szabadság!"



Korunknak logikája lett az érvünk,

de nincs helye örökérvényű versben,

hogy akik tiszta álmainkban éltünk,

a rosszat védjük a még rosszabb ellen.

Vas István

 
 
0 komment , kategória:  Cecil Day Lewis 1.  
x
  2011-03-14 10:26:36, hétfő
 
  -Day Lewis, Cecil: The Double Vision

The Double Vision (Angol)


The river this November afternoon

Rests in an equipose of sun and cloud:

A glooming light, a gleaming darkness shroud

Its passage. All seems tranquil, all in tune.



Image and real joined like Siamese twins:

Their doubles draw the willows, a brown mare

Drink her reflection. There's no margin where

Sustance leaves off, illusory begins.



You and I by the river contemplate

Our ideal selves, glossed here, crystal-divined:

We yearn to them, knowing one sigh of wind

Will rub these precious figures from the slate.



It is not of their transience I'm afraid,

But thinking how most human loves protract

Themselves to unreality - the fact

Drained of its virtue by the imege it made.



O double vision of the autumnal stream,

Teach me to bear love's fusion or diffusion!

O gems of purest water, pure illusion,

Answer my rays and cluster to a theme!




Kettős látomás (Magyar)


A november-délutáni folyó

most nap-felhő-egyenlőségben áll:

rajt borongó fény s derengő homály,

békésen mindent egybehangoló.



Képzelt s való, mint sziámi iker:

a fűzek képmásukra hajlanak,

egy ló visszfényét issza. Itt anyag

és ábránd egymástól nem válik el.



A folyóból kettőnk eszményi képe,

mint egy kristálygömb-jóslat, kiragyog;

s tudjuk: e vágyott, drága fantomok

szétszóratnak az első röpke szélbe.



Nem is elmúlásuktól félek itt,

csak hogy a szerelem, magát túlélve,

valótlanná lesz, saját tükörképe

szikkasztja ki belső értékeit.



Ó kettős látomás az őszi áron,

segíts elbírnom válást és szerelmet!

Ó tiszta káprázat, víztiszta cseppek,

gyűjtsétek egy témába ragyogásom!

Somlyó György

 
 
0 komment , kategória:  Cecil Day Lewis 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5888
  • e Hét: 49407
  • e Hónap: 280551
  • e Év: 1071415
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.