Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
A szeretetről..
  2018-03-02 11:51:41, péntek
 
  A szeretet térfogata apró,
Kicsiny szívekben is elfér,
Nem kell óriássá válnod,
Hogy elmond: mennyire szeretnél.

A lélek szárnyalása szárnytalan,
De feloldódik a felhők felett.
Az összetartozók összeérnek,
És nem kell szárnyakat növesztened.

/Nemes Andrea/



 
 
1 komment , kategória:  Nemes Andrea/versei  
idézet
  2017-11-06 23:08:46, hétfő
 
  "A szépség csupán tűnő szivárvány,
Megfogó, de nem maradandó látvány.
A lélek sugárzása örökké marad,
Nem számlál éveket, s nem hervad."
/Nemes Andrea/



"Mert mi az, ami emlékként megmarad az emberben?!... Nem egy elszáradt virág, vagy egy megsárgult könyv... Hanem a szívben felejtett szeretet! Mert amíg élsz, ott dobban benned!... "
/Nemes Andrea/



"Milyen különös is tud lenni az élet!...
A testet megöregíti, megcsúnyítja, de a szívet és a lelket fiatalon hagyja...
Mekkora csatákat vívunk önmagunkkal, majd legyőzzük azt, ami még járna nekünk!... Eldöntjük, már nem kell, korosak vagyunk hozzá!...
Közben érezzük, hogy a szívünk ugyanúgy szeretne, táncolna, mint egykor... a lelkünk is szabad, szárnyai is megvannak, mint valaha..."
/Nemes Andrea/



Festmény: Elena Bond
 
 
0 komment , kategória:  Nemes Andrea/versei  
Tűnt nyár
  2017-06-08 00:16:14, csütörtök
 
  Tűnt nyár

Ködfátyol homályból ébredő reggel,
Álmodik a nyárról kisírt szemekkel.
Szél borzolta kinyílt pipacsok éneke,
Szoríts magadhoz, mielőtt ősz lenne.
Elfogyó zöld, bronzba mártódzó táj,
Világban rekedt kimondhatatlan fáj.
Mikor ágya volt kezemben kezednek,
Annyiszor élted, suttogtad: Szeretlek.
Aranyló sűrű fátyol választ el tőlem,
Át nem láthatok, el sem téphetem.
Ez volt a nyár?! Már semmi nem él,
Úgy múlt el, egy percig sem szerettél.

/Nemes Andrea /


 
 
0 komment , kategória:  Nemes Andrea/versei  
Az álmok várnak
  2017-03-26 21:47:37, vasárnap
 
  Az álmok várnak

Egy hang, egy arc, egy pillanat,
Egy szó, egy mosoly, egy mozdulat.
Testen átfutó érzelem, egy dobbanás,
Szív csatájának mezején egy vallomás:

Hajnalodik, hiányod fut át az ágyamon,
Érintenélek, nem vagy itt, csak a sóhajom.
Hűvös a lélegzetem, az éj nem perzselt
Nélküled ébredek, a szívem kettészelt.

Az utcai lámpások beszűrődő fénye simogat
A szürke éj fakul, a reggeli ébredés alatt
Indulnom kéne, lassan a nap is felkel
Elrakom az álmom, várjon míg itt leszel.

Az álmok várnak, mert tudnak várni,
Nem kérnek szárnyat, csak téged szeretni.
Nem kérnek várat, gazdag üres életet,
Csak szívet, azt nagyon, tiszta érzelmeket.

Nemes Andrea


 
 
0 komment , kategória:  Nemes Andrea/versei  
Mert belőle mi maradt?
  2017-03-24 22:35:04, péntek
 
  Mert belőle mi maradt?

Láttam suhanni vállainak ívét,
Hallottam köszönni szívemtől szívét.
Gyors lépteiben vízhangzott a távozás,
Ugyanaz nem lehet soha, senki más!

Mert szerettem mindent, ami Ő volt,
Az elmét, mely kérdések nélkül válaszolt
Ahogy a múltam előhívta diafilmeken,
Azokon a hajnalig kitartó éjjeleken.

Mert szerettem mindent, ami Ő volt,
A kispárnás estéket, mire feje hajolt.
A vérében lüktető, kéklő táncokat,
Az annyiszor átszelt tegnaputánokat.

És szerettem hangjában az otthont,
Amiért tűzbe lép, ha kell vért ont.
Szerettem benne önmagam, a Nőt!
Könyveiben megállított boldog időt.

Magamtól kérdem: Belőle mi maradt?
Hogyan őrizzem meg az elmúltakat?
Most szeretem a beteljesületlenséget,
Mert panasszóval soha nem illetett.

Nemes Andrea


 
 
0 komment , kategória:  Nemes Andrea/versei  
A versekért
  2016-11-13 23:49:56, vasárnap
 
  Ki nem olvas verseket,
S nem éli át az ihletet,
És nem látja a rímeket,
A költő mit érezhetett.

Szívében nem táncol mámor
Lelkét sem veri a zápor,
Néha nem hullat könnyeket
Az boldog ember sem lehet!

Mert minden szívdobbanás,
Neki csupán egy kődobás,
És minden lélek- rezdület,
Egy rátelepedő újabb kövület.

/Nemes Andrea/


 
 
0 komment , kategória:  Nemes Andrea/versei  
Szép gondolat
  2016-10-25 23:46:07, kedd
 
  "A szépség csupán tűnő szivárvány,
Megfogó, de nem maradandó látvány.
A lélek sugárzása, örökké marad,
Nem számlál éveket, s nem hervad."

/Nemes Andrea/



Vágyakozás

Mikor lángot olt veled az éj,
Vetett mezőkön csend a tél,
És a mindenség belepihen,
Jegesedett széle sem reccsen.

Mikor büntetlenül ölel a kar,
Zajtalan a dobbanó szívudvar
Összezárt kezek közt a kulcs,
Ujjaiddal ujjaimra simulsz.

És akkor vágyom meghittségre,
Puha karcolatú kristályfényre,
Amibe elpirul minden fagyöngy,
És léket tör szemeimen a könny.

/Nemes Andrea/



Az ölelésről...
" Az egyik olyan emberi érintés nő- férfi között, amikor a szív és az elme összhangban vannak. Nem dacolnak, nem viaskodnak egymással. Az ölelés hatására összeér két szív, két elme... dobbanásává, tudatává válik egyik a másiknak.
Ilyenkor a lélek külső szemlélő marad, mert hagyja, hogy az elme kibéküljön a szívvel. "
/Nemes Andrea/


 
 
0 komment , kategória:  Nemes Andrea/versei  
Egy szó...
  2016-10-22 21:41:41, szombat
 
  Egy szó, egy menedék,
Hűs szívnek melegség,
És boldogabb a holnap,
A végtelen végest kap.

Egy jel, egy apró fény,
És szárnnyal a remény.
Könnyedsége megemel,
Szintet ér a felhőkkel.

Semmiből mind marad,
Esélytelenebb esélyt ad,
Ami leszünk az megható,
Mint hajléktalannak az ajtó.

/Nemes Andrea/


 
 
0 komment , kategória:  Nemes Andrea/versei  
A szeretetről
  2016-10-22 21:40:09, szombat
 
  A szeretet nem évszak, hogy változzon,
Hogy aléltan, sárgultan földre hulljon,
A szív sem dobja dobbanása koronáját,
Ne tedd avarrá a tőlem kapott lángját.

Az igaz szeretetnek egyetlen színe van,
Nem koldus ő, holmi didergő lombtalan.
Ha majd meghalok és nem leszek többé,
Keresd a helyet, hol várni foglak, örökké.

/Nemes Andrea/



Október...

Sokáig vártalak, messze mentem.
A magány útjai közt eltévedtem.
Most megállok egy pillanatra,
Hagyom, hogy utam ősz takarja.

Míly fáradtak a vén park sóhajai,
Mindenhol hörgő leveleket hallani.
Elaludt a nyár, ne ébresszük fel,
Napkorong sem izzik szerelemmel.

Nemes Andrea


 
 
0 komment , kategória:  Nemes Andrea/versei  
Ébredő alkony
  2016-09-12 22:05:17, hétfő
 
  Szeretem a nap utolsó erejét,
Lassan engedi a természet kezét.
Ahogyan tűnik, még visszatekint,
A földre sok fénycsókot hínt.

Szeretem lelked, szirmot szór elém,
Ahogy a megfakultat újra éri fény.
Szemeid hunytában éled a nap,
Szeretem minden érintő sugarad.

/Nemes Andrea/



 
 
0 komment , kategória:  Nemes Andrea/versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 103 db bejegyzés
e év: 620 db bejegyzés
Összes: 13464 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2202
  • e Hét: 23632
  • e Hónap: 67450
  • e Év: 340064
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.