Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Karay Ilona
  2016-10-23 00:00:32, vasárnap
 
  Karay Ilona

Egy álom...... ........... ........... ........... ......

Szép este volt. A hold szelíden
Szórta ezüst sugarait,
Kertemben ültem, és az álom
Felém tárta már karjait.

A falevelek ott az ágon
Suttogtak olyan édesen:
A virágkelyhekben a harmat,
Mint gyémánt csillog fényesen.

Úgy tetszett, hogy hold-sugárral
Egy fehér alak szálla le:
Hozzám lépett, fehér kezével
Szemem gyöngéden fogva be.

És amint szememet befogta,
Eltűnt a hold szép sugara,
El a kert, s föltárult előttem
Az álmok csillogó hona.

Szép álmom volt. Művésznő voltam,
Babér környezte homlokom:
Előttem a nagyszerű pálya,
Túlvilági báj arcomon.

Magasztaltattam. Minden ajkon
Szertehangzott dalom nevem,
S mielőtt meghajolt minden fő,
Én voltam és művészetem.

Babérok hulltak lábaimhoz,
S én letapodtam azokat.
Dölyfös valék, mert a boldogság
Poharából ittam sokat.

Előttem leborult a porba
A hű szív és a büszke fő:
Gőgösen rúgtam el magamtól,
Előttem egyik sem a fő.

Majd koldus jött ajtóm elébe,
S én aranyat veték elé:
Ő felvevé s tekintetéből
Áldás szállott házam felé.

Dicsőségem és büszkeségem
Már tetőpontját érte el,
Midőn egy más kép tűnt szemembe,
Lelkem iszonnyal töltve el.

Utcasarkon öreg koldusnő,
Ráncos arcain könny pereg:
Zokogva kéreget pár fillért,
Szíve szorul, úgy kesereg.

Az utcasarkon a szeméten
Úgy zörget a szél valamit,
Tekintsük meg, Közelebb lépünk,
S bámulva látjuk meg, hogy mit.

Egymásra vannak ott halmozva
A hervadt babérkoszorúk,
Melyeket, ha az útba esnek,
Az ember büszkén félrerúg.

Ott, abból a szép palotából
Dobálták ki az ablakon:
A művésznő fényes lakából.
Minek ott most már ez a lom?!

A koldusnő az utcasarkon
Tovább zokog és kéreget:
Szemében könny, szívében bú,
Az emberekre nézeget.

Ah! most ismerősök jönnek,
Felnyílik fonnyadt ajaka:
"Egy fillért az Isten nevében!"
És az ismerős válasza?

Egy megvető, gúnyos tekintet,
Vagy legfölebb egy pénzdarab.
A koldusnő zokog szívében,
Amaz pedig tovább halad.

A babér zörög a szeméten.
Az asszony ráncos arcain
Végigperegnek a könnycseppek,
Szívében dúl az égő kín.

Most egyszerre gúnyos hahota
Ütötte meg fülem...Szemem
Felnyílik s magamat a kertben,
A fa alatt, gyepen lelem.

Hajnal volt már. Ott fenn az ágon
Egy szelíd gerle kacagott.
Gyötrő álmomból kis madárkám
Fölébresztett, fölkacagott.

Elvonult előttem az álom,
Az első úgy, miként a más,
És én azt kapcsolatba hoztam,
Álom...álom...Mi volna más?
 
 
0 komment , kategória:  Karay Ilona  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 225 db bejegyzés
e év: 522 db bejegyzés
Összes: 3657 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 864
  • e Hét: 2867
  • e Hónap: 28303
  • e Év: 55096
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.