Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Addig mondd el!
  2017-12-04 00:33:21, hétfő
 
  Addig mondd el!

Addig mondd el, amíg lehet,
míg szód betapaszthatja a sebet,
míg rezdül valami legbelül,
amíg simogatásodra a lélek csendesül.

Addig mondd el, amíg lehet,
amíg az ég öleli a hegyet,
míg igaznak érzed szavad,
míg nem zárja be rozsdás lakat.

Addig mondd el, amíg lehet,
amíg nem az értelem vezet,
míg a fáj is őszintén pereg,
míg foghatod az áldott kezet.

Addig mondd el, amíg lehet,
míg érzed, hogy még szeretsz,
míg az alkony új hajnalt jelez,
amíg nem késő, amíg lehet...

Zsefy Zsanett


 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett versei  
Soha
  2017-07-05 00:20:03, szerda
 
  Soha

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
mindig több a vágy bennem, mint a meglét,
soha nem a szó az, ami megbánthat,
mindig csak a szív az, mi hibázhat.

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
földi kincsem nincs, amit nélkülöznék,
soha nem a bánat, mi belém vájhat,
mindig csak a szív az, ami fájhat.

soha nem adhatok annyit, amennyit szeretnék,
kiöntöm a lelkem, lennék meztelen kép,
soha nem az ész az, ami visszatarthat,
mindig csak a szív az, ami mást akarhat...

Zsefy Zsanett


 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett versei  
Vers...
  2017-05-11 23:23:23, csütörtök
 
  az úton elfelé. . .

. . . ha fájt a csend
hangodba öltöztettem a szobát
takaró volt a szó riasztó árnyon
s mint bársony kúszott a falakról alá
rám terült féltőn

most szökik tétova léptekkel
tovább. . .
a visszhang sem fordul már felém
pedig még úgy babusgatnám

Zsefy Zsanett


 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett versei  
vers....
  2017-04-07 17:33:50, péntek
 
  Seholsincs világ

Van egy világ,
abban élek.
Másik papír.
Benne tucat
gondolatom.

Hajtogatott,
még sincs éle.
Kérdőjeleim,
tiéd sem kímélve,
már száműztem,
és nincs bűntudatom.

Zsefy Zsanett


 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett versei  
Fogom a kezed...
  2017-04-04 19:03:26, kedd
 
  Fogom a kezed...

Mikor az este lámpásokat gyújt,
a pirkadattal az éjjel elcsitul,
mikor a hajnal arcodra simul
mosolyodtól a Nap is elpirul:

Én ott leszek veled,
és úgy, mint most
fogom a kezed.

Mikor fáradtan este mellém lerogysz,
de némán még rám mosolyogsz,
mikor nem mondod soha azt nekem,
hogy eltékozoltam az életed:

Én ott leszek veled,
és úgy, mint most
fogom a kezed.

Mikor a boldog órák már
üveggyönggyé zsugorodnak,
majd ezek újra, meg újra halványan kigyúlnak,
mikor a gyermekünk lesz több, mint az egész életünk:

Én ott leszek veled,
és úgy, mint most
fogom a kezed.

Mikor hajunkat már csak a holdfény festi át,
s a zúgó őszi szél sem hoz romantikát,
mikor egy néma perc lesz örökkévaló,
utolsó sóhajod számomra útravaló,

mikor a szép emlékek is csak a szívemet marják,
mikor az illatok, virágok tested betakarják

Én ott leszek veled,
és úgy, mint most
fogom a kezed.

...... .......Zsefy Zsanett


 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett versei  
Hozzád halkulok...
  2017-04-04 18:46:55, kedd
 
  Hozzád halkulok...

az óra fárad
hangja halkul
pergő faleveleket sodor a szél
fölém szökik báli rongyban
a csillagokkal terhes ég

a tegnap hangos
virágtól gazdag
rétjének köpenye szaggatott
száz sebből vérzik
a hajdan szép volt

pipacs szára pőrén hajol
sír a mennybolt
koldus a fénye
takargatja mit rám hagyott
nem oszlik vágya hogy

szakadjon tájra
lelkem mélyéig
átfagyok

Zsefy Zsanett


 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett versei  
hát addig élünk,...
  2017-03-30 23:29:16, csütörtök
 
  hát addig élünk,...

hát addig élünk, ameddig...
mit mondjak, üsse kő!
csak a szívem ne ugrálna úgy,
mint egy vízre dobott kő!
hát addig élünk, ameddig....
csak az legyen kerek,
ne laposan kússzon el,
csak csendben, édesen!
hát addig élünk, ameddig...
csak tartson még soká!
az angyaloktól kérek majd
kis toleranciát...

Zsefy Zsanett


 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett versei  
Időhiány....
  2017-03-23 19:37:01, csütörtök
 
  Időhiány....
a csonka idő botjára támaszkodik
s belefülel a némaságba
szeretné még hallgatni a csendet
de nem maradt idő
csak búcsúzásra

Zsefy Zsanett



Simogató...

Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves!
Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben!
Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan,
- cirógató fényben - becézget, mint hajnal.

Legalább ma mondd ki, de ne is mondd csak súgjad!

Simítsd rám a szót, simítsd rám a múltat!
Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem,
hiába táncolnak rajt' fázós esőcseppek...
Mindent felszárít egy szó, ha rám simul, szeretlek.

Zsefy Zsanett


 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett versei  
A tavasz csókja...
  2017-03-11 00:24:07, szombat
 
  A tavasz csókja...

a tavasz belecsókolt a tájba
ahogy rádőlt a hópaplanos ágyra
takaróját mindjárt félre is dobta
helyét illatos jácinttal beszórta
párnája lett egy puha hant
a kibúvó fűszálak megannyi lant
susogtak a szélben
a vékonyka jégcsapzenészek
már kullogva nyugovóra tértek
a rügyek közt a fákon
versenyben hangoltak
pille könnyű kis dalnokok
méhek dongtak a fákon
és megannyi sárga topánról
pollennel szórták a tavaszt
s az égi-földi táncban
- az ég azúr pongyoláját adta
a nap sugaraival
féltőn átkarolta -
fecskék szárnyán
ahogy libbent ide-oda
még nekem megsúgta:
a tél eliszkolt tova
végre nyílhat az orgona...

Zsefy Zsanett


 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett versei  
Emlékfátylam
  2017-02-27 22:18:14, hétfő
 
  Emlékfátylam

Ma gyöngyházfényű felhőket
ölelt magához az ég,
halk dobbanások íve alatt
az éj sóhajokba rezdült.

Kagylókba zárt zsongás
ringatta tenger fodros álmait,
izzó öledben a hold ezüstje
félszegen megenyhült.

Majd két parányi csillag
lopózott pilláid mögé,
s csillantak áttetszőn, mint harmat,
mi a virág szirmán védtelenül
adja át magát a felkelő vöröslő napnak.

Mire érintésed mellettem elszenderedik,
a horizontot már bíborszínnel csókolja a hajnal,
de bennem olthatatlanul tovább bizsereg,
és féltve őrzöm ezt az éjszakát magamnak.

Ma gyöngyházfényű felhőket
ölelt magához az ég,
s én egy pillanatig elhittem:
karjaimban szunnyad a világmindenség,
és holnap is velem leszel, kincsem,

nem csak a szívemben pihensz
emlékfátylam alatt magadnak...

Zsefy Zsanett
/2010.07.06/


 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 62 db bejegyzés
e év: 62 db bejegyzés
Összes: 12907 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1650
  • e Hét: 10452
  • e Hónap: 50630
  • e Év: 50630
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.