Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Betlehem
  2016-12-14 19:00:08, szerda
 
  Nincs már messze Betlehem

Nincs már messze Betlehem,
fussatok tevék!
Árkon, bokron, réteken,
angyal száll felénk.

Fényes lénye..., kit látok,
nékünk integet.
"Jó hírt hoztam királyok;
kisded született!

Áldás árad, hull a hó
lágyan és puhán.
Köztünk van a Megváltó,
most már ezután!

Mennynek legszebb csillaga
hová vezetett?
Kedves három királyok,
megérkeztetek!"

Erre tart a pásztorok
szelíd csapata.
Mesés mint az álmotok,
e szent éjszaka.

Jászolban vár Mária
csodás gyermeke.
Az Istennek szent fia
szállt a földre le.

József beljebb invitál
hódolunk mi ott.
Hol az örök, nagy király
megmutatkozott!

Karácsonyi éneket
dalol fenn a menny.
Békesség és szeretet
árad idelenn...

Szuhanics Albert


 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Örök világosság...
  2016-11-02 17:05:31, szerda
 
  Eljövök mindig én, mint november jön el,
e hónap jelzi azt, az elmúlás közel.
Oly keskeny a határ... a halál és élet
szinte kezet fognak, megérzi a lélek.

Eljövök mindig én, vár rám a temető,
kitárja kapuját, mint szelíd szerető.
E napon csinosan, tisztán, üdén vár rám,
mécsnek lángjainál, sírkeresztek árnyán.

Hulló falevelek, krizantémra szállnak,
még őrzik csodaszép emlékét a nyárnak.
Elenyésző levél és az élő virág...
mind a kettő tudja, milyen szép a világ.

Így vagyunk ezzel mi, az emberi lelkek,
a kapun innen, s túl itt egymásra lelnek.
Az emlékek útján kéz a kézben járunk,
bennünk él rokonunk, vagy régi barátunk.

Utazunk időben, míg égnek a gyertyák,
s mécses sárga fénye világít meg fejfát.
Őszirózsa bólint... nincs vég, csak új kezdet,
lásd, holtak porában virágok teremnek!

Lelkük csillagokból érkezik ma éjjel,
könnyedén lebbenő, enyhe déli széllel.
Érzed hogy itt vannak? Boldogok hogy látnak,
s egy égi hazába minket hazavárnak.

Eljövök mindig én, mint eljön november,
mécsessel, virággal, égő szeretettel.
Meggyújtom a gyertyát, mint oly sokan teszik,
örök világosság fényeskedjék nekik!

Szuhanics Albert


 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Ó mond hová fut el a gyors idő?
  2016-05-29 15:47:54, vasárnap
 
  ...... ........... ........Ó mond hová fut el a gyors idő?
Ki gyermek volt, ma már mind nagyszülő.
Nekünk egykor még nagymamánk dalolt,
s úgy éreznénk, talán csak tegnap volt...
Ó mond hová röppent ifjú korunk?
Őszül hajunk, közel van alkonyunk.
Egy pillanat, egy halk sóhaj csupán,
s már elrohant az ifjúság, a nyár...
Ó látod-e, a csók mily illanó?
A vágy tüze virágként hervadó.
Ha könnyek közt emlékként törne ránk,
vissza lesünk múlt boldogság iránt!
Ó tudd meg azt, már nincsen visszaút!
A mi időnk a végtelenbe fut...
Hamar jön el utolsó sóhajunk,
szürkéből lesz hófehér hajunk...
Ó hidd el azt, vén angyalok leszünk!
Remeg kezünk, s az égbe felmegyünk.
Ott vár reánk az új tavaszi fény,
s megifjodunk a mennyben Te meg én.
Virágszőnyeg és friss tavaszi szél...
vár majd reánk egy titkos új remény.
Fogod kezem, oly boldogok leszünk,
édenkertben mi együtt ébredünk!
Ó mond, hová szalad a gyors idő?
Emlékekből mily álmot hoz elő!
Még úgy érzed, napod leáldozott,
s múlt, jelen új jövőt hozott!"

/Szuhanics Albert/


 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Húsvét hétfőn
  2016-03-28 17:18:42, hétfő
 
  Újra Húsvét van, eljött a nap,
Jézus bolyong a fűzfák alatt.
Korhadt keresztjét eldobta rég,
fölötte kék a végtelen ég...

Újra ünnep van, Húsvét hétfő,
megcsókol egy kis bárány felhő.
Frissítő cseppje permet-könnyed,
Jézus szemében örömkönnyek...

Újra Húsvét van, Nagyhét után
sarjad a dús fű, zöld a határ.
Ibolya nyílik, nincs ennél szebb,
Jézus tenéked virágot szed...

Orgona, nárcisz illata száll,
piros tulipán rád kiabál -,
Várnak a lányok, locsolni kell!
Jézus kezében virágkehely...

Gazdag e föld most síkon, hegyen,
sok növény, állat, ember terem!
Áldd a teremtést Jézus urunk,
szívünkben élsz, s mi tied vagyunk!

Rád néz a templom, tehozzád szól,
harangja kondul orma alól.
Kis falunk népe mind ünnepel,
örök az élet és élni kell!

Albert Szuhanics
március 24.


 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Ne félj!
  2016-01-20 10:16:30, szerda
 
  Ne félj, hisz nincsen rá okod,
a jövőt úgy sem tudhatod.
Ne sírj, töröld meg szép szemed,
hisz jár a boldogság neked!

Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,
most állsz a szép napok előtt.
Ne félj, a jóban hinni kell,
ez már így magában siker!

Szeresd az életet nagyon,
nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél te szerény, kis virág,
melynek viszi a szél az illatát!

Hited te el nem hagyhatod,
égből segítnek angyalok.
Minden öledbe hullik majd,
tudd meg, a vágy magja kihajt!

Kihajt, mint zsenge, kis növény,
övé a langy eső, s a fény...
Fa lesz, s a lombja égig ér,
ne félj, te mindig higgy, remélj!

Szuhanics Albert


 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Mindenkinek van álma
  2015-12-28 22:10:55, hétfő
 
  Mindenkinek van álma,
álmaihoz van szárnya,
szárnyaihoz fényes ég,
vágyainak menedék.

Mindenkiben van szépség,
e szépség a reménység,
reményleni szebb jövőt,
szebb jövőt, minél előbb!

Mindenkiben van zene,
a zenének kelleme,
kellemének dallama,
mit visszhangként hallana.

Mindenkiben van ének,
énekek, mik oly szépek,
szépek, mint a csillagok,
mind a szemükben ragyog.

Mindenkinek van lelke,
lelkének van szerelme,
hol szerelmes szív dobog,
ott laknak a boldogok!

Mindenkiben van erény,
ez az erény hit, remény,
remény és a szeretet,
látod, mindez jár neked!

Szuhanics Albert


 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Ősszel a fák
  2014-11-16 22:09:50, vasárnap
 
  Felhők pilláin nagy, kövér könnyek
nyögve, agyagos földre csöpögnek.
Sápatag égen sűrű ködfátyol,
napot kötöz be, hetekig ápol.

Immár a sár úr, toccsan a tócsa,
csurog az eresz, lyukacsos, ócska.
Nehéz a csizma, dagad az agyag,
pocsolya alján, sarkamba ragad.

Vén csapként csöpög, csapkod nyakamba,
nyirkos lé fákról, csorog hajamra.
Arcomon gyöngyöz, sós ettől ajkam,
elázott ruhám, vizes ing rajtam.

Remeg a fáknak meztelen teste,
levetkeztette beste köd este.
Csábító sóhajt fülükbe súgva,
alattuk avar, levetett gúnya.

Ködnek a csókja nyálkás és csalfa,
fantomot ölel, vágyón fák karja.
Közös gyümölcsük a könnyes bánat,
Ilyenkor szívből szánom a fákat!

Szuhanics Albert


 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Az ősz portréja
  2014-09-27 22:51:20, szombat
 
  Foszladozik az éj
ócska pulóvere.
Zipzárját feltépi
hajnal nyirkos keze.

Szitává szaggatja
a pirkadat körme.
Ruhája lehullik,
fénylik pőre bőre.

Mintha lépcsőt mászna
egy nagy paradicsom.
Feljebb hág az égen
elpiruló napom.

Mert talán szégyelli,
hogy tovább szundikált?
Nyáron még korán kelt,
ő ilyet nem csinált!

Gőzölög a harmat
opál-fehér könnye.
Viccelődik a szél,
szellőt fakaszt nyögve.

De ímé kitisztul,
kacag a természet.
Kezében ecsetek,
paletták, festékek.

Mesterként kever ő
sárgát, rozsdabarnát.
Megfesti portréját,
az ősz legszebb arcát.

Vigasztaljon műved
bánatos szíveket!
Mester, el ne téveszd,
a csodás színeket!

Szuhanics Albert



 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
Mindig megtalálsz....
  2010-06-14 00:29:10, hétfő
 
  Mindig megtalálsz....

Mindig megtalálsz engemet
Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalálsz engemet!

Amikor szomorúság gyötör,
úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,
akkor is mindig bennem bízz!

Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell neked,
melletted mindenki elballag,
gyere, keress meg engemet!

Amikor nem kell más, csak mosoly,
s mindenki rideg, mint a jég,
mikor mindenki túl komor,
akkor is hozzám gyere még!

Néha csak jó szó kellene,
valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,
hívjál, én ott leszek veled!

Amikor váratlan öröm ér,
senki nincs, kivel megosztanád,
vagy talán rád tör egy szenvedély,
hadd legyek néked társaság!

Ha magány kínozna bús éjjelen,
vagy útra kelnél, de nincs kivel,
mindig számolhatsz énvelem,
veled megyek, ha menni kell!

Ha elvesztenéd mindened,
s már hited sem maradna meg,
ne feledj, számíthatsz énreám,
megtalálsz mindig engemet!

Szuhanics Albert
(Debrecen, 2007. július 26.)




Link
 
 
1 komment , kategória:  Szuhanics Albert versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 89 db bejegyzés
e év: 89 db bejegyzés
Összes: 12934 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2259
  • e Hét: 18538
  • e Hónap: 58716
  • e Év: 58716
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.