Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 133 
Hajnal
  2017-09-23 06:46:43, szombat
 
  Arany-Tóth Katalin
Hajnal

Hajnali fénylő napsugár
ezüstport hint a tájra,
teríti az ősz asztalát
ködpára bársony fátyla.

Reggeli friss harmatvarázs
tükröt állít az égnek,
csillognak benne tompán
az ébredező fények.

Lassan oszlik a ködfoszlány,
álmot bont a pirkadat,
simítja fáradt sóhaját
az ősz színű pillanat.


Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Vihar után
  2017-09-20 06:11:04, szerda
 
  Zágonyi Mónika: Vihar után

Szürkéskék ködfátyol
kedvetlen lelkemben,
villámló hangodtól
szempillám megrebben...
Elrejtem árnyékod;
nincs ennél szebb mámor!
Villámló hangoddal
szívemmel m'ért játszol?
Csillámló ködfüggöny;
harmatcsepp - díszítsd csak!
Bódító sóhajtás
ajkamról szárnyat kap...
Hömpölygő hullámok;
lassabban lélegzem...
létem száll, távol jár,
könnyed lett, testetlen.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Vándor-magány
  2017-09-20 06:09:51, szerda
 
  Zágonyi Mónika: Vándor-magány

A hegyre ült a bánat is velem,
s a köd takarta lenge sóhajom.
Mi volt, a múlt ölében este
szárnyra kelt, míg vízre szállt
a régi csónakom...
Játszanék, ha lenne még miért,
de nem csak árva egymagam;
kopár, kietlen itt a zord vidék,
s ki erre jár se hallja gyönge,
halk szavam.
Ejh, mit írhat életembe itt e
rozsda nyűtte őszi pillanat...
a szél simítja senki más
a dér színezte hófehér hajat.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Esthajnal
  2017-09-20 06:08:06, szerda
 
  Zágonyi Mónika: Esthajnal

Voltam egy a sok közül;
kicsiny kavics, mi elgurul...
Törékeny és talán rideg;
a hó, mi ó, a jégre hull.

Voltam egyszer alkonyat;
az álmaidra színt hozó...
A fák között a napsugár;
a fény, a báj, a lángoló,

s vagyok talán a tűz, mi ég,
mi fáj, mi bánt, s mi úgy szeret,
akár a szikra nézd, mikor
a csillagot teremti meg.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Harmónia...
  2017-09-18 06:15:15, hétfő
 
 
Szenes Hanna:
Harmónia...

A természet csupa ellentét:
Nappali fény és éji sötét,
Kopár hegyek és virágos völgyek,
Piciny fűszálak, hatalmas tölgyek.
A komor észak és a dalos dél,
A tikkasztó nyár és a dermesztő tél.
A chaos, a rend,
A zaj és a csend,
A föld és az ég,
A kezdet és a vég.

És ellentmondás a történelem.
Egyéni érdek és honszerelem,
Viszálykodás és tömörülés,
Az Isten nevében emberölés,
Felszökő pálya és letört vonal,
Bonyolult cselszövés, szakadt fonal.
A szolga, az úr,
Az angol, a búr,
A tömlöc, az őr,
A béke, a tőr.

És mind csupa hegy-völgy és mind csupa véglet,
Az emberi lélek, az emberi élet.
Lobogó érzések, lehiggadt ész,
Feszülő tervek és remegő kéz.
A tett és a szó,
A rossz és a jó,
A csonka, az ép,
A rút és a szép.
S a számtalan végletnek egy az ura
Világot átfogó harmónia.


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Kihunyó üstökös
  2017-09-03 06:44:28, vasárnap
 
  Millei Lajos
Kihunyó üstökös

Őrzöm fényed, mint csillagét az égbolt,
emlékrétem zöldjén viruló virág,
fontossá válni, Istenem, de szép volt,
s hogy hullnak a szirmok, nem a Te hibád.

Ajándék voltál, szűrt napfény az égen,
amelyet sokszor takartak fellegek,
csábos madárdal lelkem közepében,
nem hallják már trillád süketült fülek.

Elteszem a szépet díszdobozba már,
emlékpántlikával szépen átkötöm,
kiapadt folyóban nem hömpölyög ár,
nyári záporból sosem lesz vízözön.

Kaptam, ha kértem, s adtál kéretlenül,
az emlékoltáron ott ülsz legfelül.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Szárba-szökő sorsakarat
  2017-09-03 06:40:18, vasárnap
 
  Millei Lajos
Szárba-szökő sorsakarat

Hófehér szirmaid folyvást lehullnak,
cibálja az élet, tépi a sorsod,
életszikráid gyakorta kihunynak,
de a túlélést gyökeredben hordod.

Leveled zöldje, ha rozsdállik, fonnyad,
éltető hitével táplálja szárad,
az életnedv, mely csillapítja szomjad,
a kapaszkodó gyökeredből árad.

Anyádtól kaptad kíváncsi szemedet,
apád rakott rá konok tisztánlátást,
s hogy ne feledd soha a gyökeredet,
emlékoltár fölött mondj értük áldást.

Ekképpen lehetsz Isten szép gyermeke,
apád látása, s édesanyád szeme.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Van pillanat
  2017-08-09 16:43:28, szerda
 
 
Koosán Ildikó
Van pillanat

Van pillanat, amit szívedbe vésel,
egy érintés száz vallomással ér fel,
alkony, ami csendben hull hajadra,
van pillanat, hogy nem ismersz magadra.

Szitál a fény, árnyékkal olvad össze,
lásd, ami volt, elmúlik mindörökre,
ajkad nem nyílik szépre, sem panaszra,
van pillanat, hogy nem ismersz magadra.

Igéz a csend, mint mágnes, vonz a távol,
tükörszilánk lesz napjaid javából,
könnyekből gyöngy nyakláncnak összerakva,
van pillanat, hogy nem ismersz magadra.

Játszik veled homlokod mögé bújva,
emlékeztet, s te emlékezel újra,
és rab maradsz, a tévedésed rabja,
van pillanat, hogy nem ismersz magadra.




Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Hitet lelkemnek
  2017-07-28 21:51:36, péntek
 
  Demeter Mária : Hitet lelkemnek

Ott, ahol a szelíd utcák kísérik a járókelőt,
gépek zúgásában ébred a hajnal,
álmos szemeket dörzsöl az ébredés,
normáért lüktet a szív,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol göndör illatú a rét,
piros kendős tanyák köszönnek,
anyám szép arca hívogat,
hív a messzeség,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol megterem az értelem,
átadja tudását az ész,
óvó kezek, okos szeretet
bölcsője ring,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol kell a jó szó,
segítség a bajban,
mosoly egy szomorú jajban,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol már vége a némaságnak,
elered mint áradat a szó,
visz, visz a gyönyörű szenvedés,
ott, ott, ott vagyok én.
Ott, ahol már csak önmagam vagyok,
kiváltan, magányosan,
meztelen arccal,
lelkemben hittel,
ott, ott, már ott vagyok én.



Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
Égbe merül
  2017-07-28 19:28:25, péntek
 
  SYLVESTER ANITA
Égbe merül

A végső titkot, ami megmarad,
simítod rám lágyan, szerelmesen.
Hisz a csend a legtöbb, amit adhatsz,
beszél hozzám, mikor itt vagy velem.

Régről ismert a hang, ami szólal,
mint kecses futamok a zongorán.
Fodrozódó hullámok a tóban,
lelkemen játszik a dallam tovább.

Balzsamos estbe ér a déli szél,
beborítanak a hűvös árnyak.
A láz, a tarkaság aludni tér,
terebélye terül el a fáknak.

Az égbe merül a tekintetem,
helyet kaptál lüktető szívemben.



Link


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK2  
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 133 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 45 db bejegyzés
e év: 592 db bejegyzés
Összes: 9111 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 314
  • e Hét: 314
  • e Hónap: 41823
  • e Év: 482387
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.