Belépés
foldinefehereva.blog.xfree.hu
Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes. földes éva
2010.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
Őszi szerelmi dal
  2021-09-05 23:02:30, vasárnap
 
 


Csepeli Szabó Béla
ŐSZI SZERELMI DAL

A városszéli dombokon
már sírva jár a szél,
s meg-meg legyinti homlokom
a sok hulló levél.
A nyári esték melegét
borongás váltja fel,
befutja kedvesem szemét
és lágyan rám lehel.
A hamuba fúlt ég alatt
honnan, hová megyünk?
Hajunkra szürke köd tapad,
s vacogva reszketünk.
Minden oly szelíd, tétova,
mint gyenge lábú őz,
suhog a halál ostora,
s fejünk fölött köröz,-
de nézd, a hegyen kedvesem,
szüretre gyűlt a nép,
szikrázó bor dől édesen,
s kínálja tűz-ízét!
Az életet dicséri mind
és telt pohárt emel:
emeljük fénylő szíveink
mi is magasra fel!
Emeljük fel a bágyadó,
bús őszi Nap felé,
s kiáltsuk forró, lázadó
vérünk az életé!...
Ha szél jajong, ha köd szakad,
bennünk lobog a vágy,
s összehajlunk az ég alatt,
mint két virágos ág...

Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Asszonyarcu nyár
  2021-08-07 23:24:19, szombat
 
 


Csepeli Szabó Béla
ASSZONYARCÚ NYÁR
1.
Szép, tiszta égbolt,
asszonyarcú táj:
ma nagyon nehéz elképzelni még,
de földünkre lép végül is a nap,
melyet gyümölcsös örök nyár követ.
Hogy mikor jön el? Nem tudom. De eljön
minden pokol és háború felett.
Már látom Őt, amint
szívünk áradó, nagy folyóin át
homlokunk partfokára ér
s életre szül egy fiút és leányt.
Egy fiút és leányt,
akik szabadok és erősek lesznek,
s végleg kinőve füstből és homályból,
a szegénység és Erőszak Korából,
az értelemnek és a szerelemnek
új, napsütötte világot emelnek
húsunk, vérünk és koponyánk porából.
Az a nyár derűs, asszonyarcú nyár lesz:
felfénylik tőle a Duna, a Gangesz,
s minden folyó és minden tengerek.
Hogy mikor jön el? Nem tudom. De eljön.
Hiszek benne és
eléje megyek.
Mert e hit nélkül elvesznénk e Földön,
mert e hit nélkül
dolgozni, ölelni
felszabadultan, szépen -
nem lehet.
2.
Nagy, szőke táj,
szép asszonyarcú nyár:
már látom Őt, amint kilép
elménk forrongó, mély katarzisából,
s tiszta esőkben fürdetve magát,
életté szüli végre a reményt,
a Föld Aranykorát.
Ne csüggedj, Atlasz című kötetből (1973)
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Karmazsin éc
  2021-07-05 22:15:32, hétfő
 
 


Csepeli Szabó Béla
KARMAZSIN ÉG

A mi álmunk
nem rózsaszín,
könnyen illanó felhő,
de fény a hegyek ormain,
s roppant gyümölcsös erdő.

A mi álmunk:
karmazsin ég.
Beláthatatlan tenger,
határtalan csillag-vidék
gyönyörű emberekkel.

A mi álmunk
kínban fogant
nagy, forradalmi álom,
villámokkal szívünkre varrt
Új Föld a láthatáron.

A mi álmunk
a Föld Fiát
jóvá s szabaddá tenni,
s a gyilkos háborúk korát
örökre eltemetni.

A mi álmunk
az értelem
s a munka gazdag tája,
de nem az önzés féktelen
falánk anarchiája,-

A mi álmunk
nem csak kövek
remek mozaikképe
de érző emberi szívek
igaz testvérisége.

A mi álmunk
a szerelem
szépségében ölt testet,
s mélyén az élet végtelen
szomja, mámora reszket.

A mi álmunkban benne él
a bor s kenyér
csodája,
s mi százszor szentebb bárminél
az emberség világa!
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
A tanItvány
  2021-05-24 20:18:30, hétfő
 
 


Csepeli Szabó Béla
A TANÍTVÁNY
I.
...Állok, állok némán és nézek a tájba:
mezőkre, gyárakba jártam iskolába.
Jó tanítvány voltam. Áhítattal, hűen,
nemegyszer órákig térdepeltem a fűben.
Volt egy bölcs mesterem: egy parányi hangya.
Mint aranyló morzsát szívem Ő mozgatta.
Komor, szürke szikla volt a katedrája,
s én mély tisztelettel bámultam fel rája.
Éltem az életet tisztán, alázattal,
a Duna vizében együtt a halakkal, -
csak a madarakat, - őket irigyeltem! -
de azért fészküket soha le nem vertem.
Figyeltem az égre, a vén parti fákra;
ők tanítgattak a filozófiára.
Hamar megértettem a titkos igéket,
s vélük vallom ma is: legdrágább - az élet.
2.
Az Élet: Ő zúgott, Ő zúg ki belőlem,
Őérte kiáltok e zajló időben,
komorló lelkemet suhogva bejárja,
ezer síró erdő, tenger-búzatábla,
nagy, szőke hajnalok lobognak elébem,
faúsztatók dala nyújtózik a szélben,
napszítta parasztok, füstölgő kovácsok
csillagot gyöngyöző homlokára látok:
Élni! Élni akar fűszál, rigó, nyárfa,
sasok szárnya csapkod szívem parazsára,
kenyér-íz, csók-íz ég tűzcserepes számon,
minden igaz ember szerelmét kiáltom:
ÉLNI ! - zúgom egyre, - élni szenvedéllyel,
élni, szembeszállni viharral, veszéllyel, -
élni ! - az életért lázadozva, égve,
tántorogtam fel a világ peremére!
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Az emberségről
  2021-05-17 22:02:46, hétfő
 
 


Csepeli Szabó Béla
Az EMBERISÉGRŐL

Az emberiség addig él, míg célja van
és hite önmagában,
míg tiszta tűz és gondolat fogan
szívében, homlokában,
míg alkotni és lelkesedni tud, lobogva,
meg-megújulva szakadatlanul,
s ha a romlásból önmagát kioldva
az erkölcs szépségéhez igazul,
míg küzd és úgy küzd, hogy törvénnyé válik
a szabadság, a béke és a rend, ­
ha utunkra a józan ész világít,
"kertünkké" tehetjük a Végtelent,
de elpusztulunk,
el mindannyian,
ha nem törünk új s új bércekre bátran,
az emberiség addig él míg Célja van,
és Hite - Önmagában.
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Albatrosz
  2021-03-26 23:07:25, péntek
 
 


Csepeli Szabó Béla
ALBATROSZ

- Egy vén viharmadár balladája -
Egy nagy madár,
egy vén albatrosz lebben íme,
roppant szárnyait szélesre tárva,
a félárnyékba merült délutánba,
s mint az óceán poétája,
összecsendítve eget, vizet, földet,
hatalmas, dörgő hullámokat görget
a viharba szédült parti tájra,
majd cikázó villámok közt szállva,
utolsó szép, nagy balladáját írja
a végtelen, szabad láthatárra,
s alázuhan a zajló óceánba...

Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
www.csepeliszabo.hu
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Petőfi
  2021-03-15 13:20:12, hétfő
 
 


Csepeli Szabó Béla
PETŐFI, 1846
1.
Úgy élt,
mint sebzett, üldözött vad:
bármerre járt,
fagy vert beléje kést,
s nem talált sehol enyhülést.
Pedig jó másfél éve már,
hogy megírta János vitézt.
Tél volt. Az ország hófúvásban állt,
s csak egy falusi kocsmazug
és néhány hű barát
teremtett köréje hazát.
A törpék azt mondták rá: törpe.
Őrá -- az óriásra.
Már csak egyetlen lap közölte,
a többi: megalázta.
Pedig jó másfél éve már,
hogy visszhangozta szép szívét
s homloka csillag-műhelyét
A helység kalapácsa.
2.
Fiatal volt még? Férfi volt már!
Jól látható és hallható,
népért kiáltó forradalmár,
éneklő tengeri hajó,--
mégis: hiába tépte szét
az átokverte lomha éjt,
s hiába zúgta, mint a szél:
"Sors! Nyiss nekem tért!" --
nem nyitott
előtte fényes kikötőt
a pesti gőg-vidék.
A GÚNY, a csönd, a némítók
halálra szánva őt,
úgy fojtogatták, mint a köd.
A zsarnokság? Még nem a trón
s nem a királyi nagyurak,
csak egy sereg aprócska gnóm,
tucatnyi szolgahad
esküdött össze ellene:
a szalonok!
Irigy, komisz kis pályatársak,
szerkesztőcskék, bértollnokok
hangolták ellene a hont.
Ám "Petőfi nem alkudott!"
De "ostort font -- napsugarakból".
HEJ, ORSZÁGUTAK, vén ivók:
Pest, Szalkszentmárton, Debrecen,
emlékeztek, mit lobogott
benne a harag és szerelem?
VAD TÉL, 46 tele volt:
48 messze még,
de őbenne már ott dobolt
a Dózsa-nép!
s mint a szabadság istene,
már ébresztgette nemzetét
viharzó szelleme...
A MÁBÓL is jól látom Őt,
a puszták forrongó fiát:
rámtekint mécsese fölött
s kortyolja keserű borát.
Egy ablaknál, asztalra dőlve,
Petőfi Sándor verset ír:
az indulat úgy süt belőle,
hogy szinte lángol a papír.
......
KINT hófúvás és farkasének,
bent pipafüst ölelte át:
bölcs vének és szilaj legények
szították csillag-homlokát.
Már csak egyetlen lap közölte,
tengette ifjú életét,
szívét országos láz gyötörte
s két örege is gondban élt,--
Ő
mégsem adta fel a harcát,
soha, egyetlen percre sem,
mert érezte lelke hatalmát
s tudta: élete végtelen.
Hol vannak már kis gáncstevői?
Elmerültek -- a Semmiben.
3.
1846 ÁRNYA
hideg-sötéten hull elém,
de őrtüzet gyújt ceruzámra
az Őt idéző szenvedély:
Jön az Időből énekelve
48 lángjai alatt,
s véres zászlóját felemelve
feltépett, szakadt
mellével úgy lép Segesváron át,
mint szabad garabonciás,
aki legyőzve a halált,
itt e földön és minden tájon
népére és honjára lelt,
s mindörökre hazatalált.
Ne csüggedj Atlasz című kötetből (1973)
www.csepeliszabo.hu
Petőfi Sándor festő Orlai Petrich Soma Mezőberény, 1822 - 1880, Budapest
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Hazádnak megrendülten is!
  2021-03-13 19:49:14, szombat
 
 


Csepeli Szabó Béla
HAZÁDNAK MEGRENDÜLTEN IS...

Ó, Vörösmarty...
Még a tölgyfák is megremegnek,
ha viharokkal verekednek,
így hát ha nagyon megsebeznek,
a ránk-ránk suhintó böjti szelek,
s életünk mélyen felkavart folyama felett
letört, holt ágakat sodor a víz
a szívünkön át,
álmaink itt is, ott is leszakadt
iszapos partjai alatt,
felidézem hatalmas énekedet,
s míg megrendülten hallgatom
elméd gyönyörű szózatát,
lassan lecsitul bennem a vihar,
s új erővel tölt meg a Dal:
"Hazádnak rendületlenül..."
- és megrendülten is!
"légy híve, oh magyar."

Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
www.csepeliszabo.hu
Munkácsy Mihály Poros út
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Egünk kékje
  2021-02-28 19:07:25, vasárnap
 
 


Csepeli Szabó Béla
EGÜNK KÉKJE...

A Föld, mely lángot vet dalaimban,
- szabdalják bár országhatárok -
egyetlen egy és oszthatatlan.
Egünk kékje: az emberiség szeme fénye.
Miért vágjuk hát kormos lángok
ostoraival feketére?
Mikor értjük meg végre már,
hogy a Napban,
mint egyetlen nagy búzamagban.
közös sorsunkat érleli a nyár?
mely arra vár,
hogy ösztöneink mélységeiben
örökre elfojtsuk a háborúk
összes tűzhányó kráterét,
s megteremtsük végre az Értelem
végtelen, szép, szabad világát,
a békét és a fényt,
a határtalan, tiszta, kék eget,
mert lángra gyújtott útjaink felett,
tántorgó, sebzett, vaksi óriásként,
hová is juthatsz emberi világunk?
Hová is jutnánk, emberek?
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Nemzedékek
  2021-02-10 18:52:19, szerda
 
 


Csepeli Szabó Béla
NEMZEDÉKEK
1.
A nagyapám vén tölgyfa volt:
kint élt a mezők tenyerén,
s holtáig szelekkel dacolt.
A rossz kis ház, a faluszél
réges-rég szerte hullt,
ám mégse hidd, hogy holt
a múlt:
nagyapám - bennem él.
És nem csak Ő. Ki tudja hány.
földbe elmerült nemzedék
folytatja bennünk életét?
A föld, a gyár, az ifjúság,
minden őket idézi meg,
a véneket, - kiknek porló csontja felett
várossá nő a faluszél...
2.
Ha zúg a szél erdőn, folyón,
s ha átoson a városon,
átmelegít a jó öreg,
apám apja - a nagyapám,
ki bennem él:
arcomra írja mosolyát,
s mint megújult szép tölgyfaág,
majd a fiamban él
tovább...
Életszomj I.-II. kötetből (1999.)
 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
2021.08 2021. Szeptember 2021.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 35 db bejegyzés
e év: 805 db bejegyzés
Összes: 4940 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 27
  • e Hét: 945
  • e Hónap: 16954
  • e Év: 128324
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.