Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
x
  2011-11-18 15:34:11, péntek
 
  -Milne, A. A.: A vén tengerész (The Old Sailor Magyar nyelven)

The Old Sailor (Angol)


There was once an old sailor my grandfather knew

Who had so many things which he wanted to do

That, whenever he thought it was time to begin,

He couldn't because of the state he was in.



He was shipwrecked, and lived on a island for weeks,

And he wanted a hat, and he wanted some breeks;

And he wanted some nets, or a line and some hooks

For the turtles and things which you read of in books.



And, thinking of this, he remembered a thing

Which he wanted (for water) and that was a spring;

And he thought that to talk to he'd look for, and keep

(If he found it) a goat, or some chickens and sheep.



Then, because of the weather, he wanted a hut

With a door (to come in by) which opened and shut

(With a jerk, which was useful if snakes were about),

And a very strong lock to keep savages out.



He began on the fish-hooks, and when he'd begun

He decided he couldn't because of the sun.

So he knew what he ought to begin with, and that

Was to find, or to make, a large sun-stopping hat.



He was making the hat with some leaves from a tree,

When he thought, "I'm as hot as a body can be,

And I've nothing to take for my terrible thirst;

So I'll look for a spring, and I'll look for it first."



Then he thought as he started, "Oh, dear and oh, dear!

I'll be lonely tomorrow with nobody here!"

So he made in his note-book a couple of notes:

"I must first find some chickens" and "No, I mean goats."



He had just seen a goat (which he knew by the shape)

When he thought, "But I must have boat for escape.

But a boat means a sail, which means needles and thread;

So I'd better sit down and make needles instead."



He began on a needle, but thought as he worked,

That, if this was an island where savages lurked,

Sitting safe in his hut he'd have nothing to fear,

Whereas now they might suddenly breathe in his ear!



So he thought of his hut ... and he thought of his boat,

And his hat and his breeks, and his chickens and goat,

And the hooks (for his food) and the spring (for his thirst) ...

But he never could think which he ought to do first.



And so in the end he did nothing at all,

But basked on the shingle wrapped up in a shawl.

And I think it was dreadful the way he behaved -

He did nothing but bask until he was saved!



A vén tengerész (Magyar)


Volt egy öreg tengerész, kit jól ismert a nagypapám,

annyi mindent akart tenni reggel, délben, délután

hogy ahányszor úgy gondolta, itt van a tett ideje,

el se tudta kezdeni, mert máshol járt már a feje.



Több hétig egy szigeten élt, mint szegény hajótörött,

vágyva-vágyott egy kalapra, s egy nadrágra szerfölött;

azt kívánta: legyen nála háló, horog és fonál,

teknősökhöz meg egyébhez, ami a könyvekben áll.



És alighogy erre gondolt, felötlött egy gondolat

a fejében, hogy szeretne egy forrást (a víz miatt);

s hogy figyeljenek szavára, az is eszébe jutott,

hogy nevelne (ha találna) némi csirkét vagy juhot.



Aztán (hátha hull a zápor) kívánt egy kis házikót,

ajtóval (hogy bemehessen rajta), nyitni, csukni jót

(és retesszel: hasznos az, ha éppen kígyó jár közel),

s jó lakattal, hogy a csúf vad törzsek elől zárja el.



Horgokat kezdett faragni, ezt a munkát kezdte és

rájött, hogy hiába minden: túlerős a napsütés.

Tudta nyomban, mint szerezhet munkájához alapot:

talál vagy készít egy széles jó napvédő-kalapot.



Falevélből összerakta, készítette épp, mikor

erre gondolt: ,,Szomjas vagyok, mint egy kiszáradt bokor,

tehát forrás után nézek, minthogy nincs már oltalom,

legelőször szörnyűséges szomjamat kell oltanom."



S már szaladt, de visszatorpant: ,,Ejnye, várjunk csak kicsit!

oly magányos leszek holnap, minthogy senki nincsen itt!"

Így hát jegyzetébe írta: ,,A legsürgősebb dolog,

hogy találjak egy-két csirkét" és ,,Nem, kecskét gondolok."



Kecskét látott (s alakjáról fölismerte épp), mikor

szólt: ,,De nincs csónakom, hogy meneküljek, én botor!

csónakhoz vitorla kell, ahhoz pedig cérna, tű;

jobb, ha itt leülve tűket készítek, én együgyű!"



Tűt hegyezve arra gondolt: hátha itt a szigeten

vademberek járnak-kelnek s leskelődnek szivesen;

ha kunyhója készen volna, nem gyötörné félelem.

,,Míg most könnyen itt teremnek, rosszat tesznek énvelem."



Így hát kunyhójára gondolt... csónakjára, s ezalatt

csirke is forgott fejében, kecske, nadrág és kalap.

Éhes lett: horog kell, szomjas: forrás is kell hirtelen.

nem tudta eldönteni, hogy először mit tegyen.



Végül is fehér lepelbe burkolózott s mit se tett,

csak hevert a parton egyre, s folyton hasat süttetett.

S azt hiszem, hogy úgy viselte magát; ahogy nem való:

mindaddig hevert, míg érte nem jött egy mentőhajó.

Devecseri Gábor


 
 
0 komment , kategória:  Alan Alexander Milne 1.  
x
  2011-09-26 09:36:16, hétfő
 
  -Milne, A. A.: Jankó király karácsonya (King John's Christmas Magyar nyelven)

King John's Christmas (Angol)


King John was not a good man -

He had his little ways.

And sometimes no one spoke to him

For days and days and days.

And men who came across him,

When walking in the town,

Gave him a supercilious stare,

Or passed with noses in the air -

And bad King John stood dumbly there,

Blushing beneath his crown.



King John was not a good man,

And no good friends had he.

He stayed in every afternoon...

But no one came to tea.

And, round about December,

The cards upon his shelf

Which wished him lots of Christmas cheer,

And fortune in the coming year,

Were never from his near and dear,

But only from himself.



King John was not a good man,

Yet had his hopes and fears.

They'd given him no present now

For years and years and years.

But every year at Christmas,

While minstrels stood about,

Collecting tribute from the young

For all the songs they might have sung,

He stole away upstairs and hung

A hopeful stocking out.



King John was not a good man,

He lived his live aloof;

Alone he thought a message out

While climbing up the roof.

He wrote it down and propped it

Against the chimney stack:

“TO ALL AND SUNDRY - NEAR AND FAR -

F. Christmas in particular."

And signed it not “Johannes R."

But very humbly, “Jack."



“I want some crackers,

And I want some candy;

I think a box of chocolates

Would come in handy;

I don't mind oranges,

I do like nuts!

And I SHOULD like a pocket-knife

That really cuts.

And, oh! Father Christmas, if you love me at all,

Bring me a big, red, india-rubber ball!"



King John was not a good man -

He wrote this message out,

And gat him to this room again,

Descending by the spout.

And all that night he lay there,

A prey to hopes and fears.

“I think that's him a-coming now!"

(Anxiety bedewed his brow.)

“He'll bring one present, anyhow -

The first I had for years."



“Forget about the crackers,

And forget the candy;

I'm sure a box of chocolates

Would never come in handy;

I don't like oranges,

I don't want nuts,

And I HAVE got a pocket-knife

That almost cuts.

But, oh! Father Christmas, if you love me at all,

Bring me a big, red, india-rubber ball!"



King John was not a good man,

Next morning when the sun

Rose up to tell a waiting world

That Christmas had begun,

And people seized their stockings,

And opened them with glee,

And crackers, toys and games appeared,

And lips with sticky sweets were smeared,

King John said grimly: “As I feared,

Nothing again for me!"



“I did want crackers,

And I did want candy;

I know a box of chocolates

Would come in handy;

I do love oranges,

I did want nuts!

And, oh! if Father Christmas, had loved me at all,

He would have brought a big, red,

india-rubber ball!"



King John stood by the window,

And frowned to see below

The happy bands of boys and girls

All playing in the snow.

A while he stood there watching,

And envying them all ...

When through the window big and red

There hurtled by his royal head,

And bounced and fell upon the bed,

An india-rubber ball!



AND, OH, FATHER CHRISTMAS,

MY BLESSINGS ON YOU FALL

FOR BRINGING HIM

A BIG, RED,

INDIA-RUBBER

BALL!




Jankó király karácsonya (Magyar)


Cudar ember volt Jankó király -

Unták hóbortjait.

Megesett, hogy rá se köszönt kutya se

Hétfőtől szombatig.

S ki a városban kószálva

A királlyal összeakadt,

Ránézett gőgösen égbe-szegett

Orral, s nagy garral tovasietett,

Jankó király meg főhetett

Rákvörösen a korona alatt.



Cudar ember volt Jankó király,

Barátra nem is talált ...

Bár otthon ücsörgött délután,

És szürcsölt árva teát.

S ha elborította a kandallót

Karácsony kártya-hada,

Hogy: ,,Boldog ünnepeket kiván...

Vagy: ,,Derüs újévet, pajtikám!"

Nem hívek s rokonok, ó, nem ám,

Mind Jankó írta maga.



Cudar ember volt Jankó király,

Mégis remélt s remegett:

Hogy ajándékot kap ... ! s erre bizony

Sok éve hiába lesett.

De Karácsony tájt ha jártak

A vidám házalók,

És gyűjtve gyerek-garaskát,

Eldaloltak pár dalocskát

Egy szépreményű harisnyát

Ő is kilógatott.



Cudar ember volt Jankó király,

No, egyedül is élt.

Egyedül mászott a tetőre, mikor

Kiötölt egy versikét.

S levélnek odahelyezte

- Hatter: kéménye lika -,

,,Olvassa közel - s távol-lakó,

De elsősorban T. Apói"

S nem ,,Elsó János" a feladó,

Csak egy szégyellős ,,Janika".



,,Egy kis süti jó lesz,

Meg pár szem bonbon;

Macskanyelv! Ó, ez

Elkél, nem mondom.

Narancsot szeretnék,

Diót is véle!

S mellé egy zsebkést —

De legyen ÉLE!

De T. Apó, ha csakugyan szeretsz, hát

Hozz nekem egy nagy, piros gumilabdát!"



Cudar ember volt Jankó király.

Kirakta a kis levelet,

S az ereszcsatornán a házba

Visszaereszkedett.

És úgy remélt és remegett

Azon az éjszakán!

,,Talán most... megjött... ő kopog..."

(S arcán veríték csillogott.)

,,Egy ajándékot csak kapok

Az elsőt évek után."



,,Bár süti nem lesz,

S ábránd csak a bonbon,

S hogy macskanyelv! ... ezt

Már nem is mondom.

Narancs — minek?

Dió se kéne!

S lapul már a zsebemben kés, aminek

Majdnem van éle.

De T. Apó, ha csakugyan szeretsz, hát

Hozz nekem egy nagy, piros gumilabdát!"



Cudar ember volt Jankó király

Hogy kisütött reggel a nap,

S a kíváncsi földet fürdették

Karácsonyias sugarak,

S mindenki harisnyákhoz szaladt,

Izgulva-pirulva: ,,Mi lesz?"

S lett sok süti, játék meg cukor,

És boldogság... De milyen komor

Jankó király! S szól: ,,Mint annyiszor,

Az enyém most is üres."



,,Azt hittem, ó, lesz

Süti meg bonbon;

S macskanyelv! Ó, ezt

Hányadszor mondom!

A narancs csodás;

A dió is véle.

S a zsebkés de más,

Ha igazi az éle!

De T. Apó, ha csakugyan szeretsz, hát

Hoztál volna nagy, piros gumilabdát!"



Jankó király az ablakban áll,

S nézi keservesen,

Hogy játszik a víg gyerekek csapata

Havas utcán odalenn.

Áll ott imigyen s a szeme irigyen

Az arcukat kutatja...

S egyszercsak berepül az ablakon át

— Majd leveri fejéről a kicsi koronát —

S odapattan az ágyra (ilyen csodát!)

Egy nagy, piros gumilabda.



Ó, T. APÓ, JÓ TÉLAPÓ

SZÍVBŐL HADD ÁLDJALAK HÁT,

HOGY MÉGIS MEGHOZTAD NEKI

A NAGY,

PIROS

GUMILABDÁT!

Tandori Dezső






János király karácsonya (Magyar)


János király nem volt jó,

Volt görbe dolga sok.

És néha senki sem szólt hozzá,

Így teltek a napok.

És aki látta, nem köszönt,

Szótlan továbbhaladt,

Csak gőgös pillantása hullt

Jánosra és továbbvonult,

Ő némán állt és elpirult

Koronája alatt.



János király nem volt jó,

Nem kedvelték, tehát

Nem látogatták, hasztalan

forralt mindig teát,

s ha eljött a december,

karácsony csillaga,

polcán a sok kis cédulát,

mely boldog ünnepet kívánt,

soha nem írta jóbarát,

csak mindig ő maga.



János király nem volt jó,

S ajándékot, noha

Vágyott reá, nem is kapott

Sok éven át soha.

De karácsonykor mindig,

Míg szépen énekelt

A lantos és jó pénzt kapott,

Ő harisnyával caplatott

A kéményhez, kirakta ott

A félő reménye kelt.



János király nem volt jó,

S így magányosan élt,

Egyedül tervelt levelet,

Míg a tetőre ért.

Leírta és lerakta, így

Kért fájdalmára írt:

,,E lap mindenkinek kiált,

szent karácsonyhoz legkívált."

Sarkában nem ,,János király"-t

Szerényen ,,Jancsi"-t írt.



,,Szeretnék egy kis puskát

és egy kis édességet

és egy kis csokoládét

a szopogatás végett;

a narancsot se bánom,

a diót szeretem,

úgy szeretnék egy zsebkést,

mely vígan szeletel.

És, ó, Karácsony apó, kérlek, hogy kegyesen

Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!"



János király nem volt jó -

A csatornacsövön

Szobájába csúszott megint,

És várta, hogy mi jön.

És egész éjjel ott feküdt,

Félt és remélt bután.

,,No, azt hiszem, ő járhat ott"

(a homloka is izzadott)

,,biztos ajándékot hozott

sok hosszú év után."



,,Jaj, felejtsd el a puskát,

felejtsd az édességet,

és csokoládé sem kell

a szopogatás végett,

a diót, a narancsot

már nem is szeretem,

és van már egy zsebkésem,

mely majdnem szeletel.

De, ó, Karácsony Apó, kérlek, hogy kegyesen

Hozz egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!"



János király nem volt jó -

Karácsony reggel

Eljött vidáman s számtalan

Szép ajándék vele.

A harisnyákban játékok,

Sok-sok kiváncsi szem

Mindenre boldogan tekint,

János mogorván mondja: "Mint

Sejtettem, úgy történt, úgy történt megint:

Számomra semmi sem."



,,Szerettem volna puskát

és egy kis édességet

és egy kis csokoládét

a szopogatás végett;

kértem diót, narancsot,

mert nagyon szeretem,

és minthogy nincs zsebkésem,

hát nem is szeletetl.

És, ó, Karácsony Apó nem hozott kegyesen

Egy igazi nagy piros gumilabdát nekem!"



János király kinézett

Durcásan ablakán:

Lent nagyvidáman játszott

Sok fiú s kisleány.

Mind irigyelte őket,

Állt rendületlenül...

S hát, íme, pirosan beszáll

Egy jó nagy labda, a király

Fején pördül, de meg nem áll,

S az ágyára repül.



És, ó, Karácsony Apó,

Háláját rebegi,

Mert hoztál egy nagy

Igazi

Gumilabdát

Neki!

Devecseri Gábor

 
 
0 komment , kategória:  Alan Alexander Milne 1.  
x
  2011-07-13 06:33:16, szerda
 
  Milne, A. A.: Egy kismackó (Teddy Bear Magyar nyelven)

Teddy Bear (Angol)


A bear, however hard he tries,

Grows tubby without exercise.

Our Teddy Bear is short and fat,

Which is not to be wondered at;

He gets what exercise he can

By falling off the ottoman,

But generally seems to lack

The energy to clamber back.



Now tubbiness is just the thing

Which gets a fellow wondering;

And Teddy worried lots about

The fact that he was rather stout.

He thought: "If only I were thin!

But how does anyone begin?"

He thought: "It really isn't fair

To grudge one exercise and air."



For many weeks he pressed in vain

His nose against the window-pane,

And envied those who walked about

Reducing their unwanted stout.

None of the people he could see

"Is quite" (he said) "as fat as me!"

Then, with a still more moving sigh,

"I mean" (he said) "as fat as I!



Now Teddy, as was only right,

Slept in the ottoman at night,

And with him crowded in as well

More animals than I can tell;

Not only these, but books and things,

Such as a kind relation brings -

Old tales of "Once upon a time,"

And history retold in rhyme.



One night it happened that he took

A peep at an old picture-book,

Wherein he came across by chance

The picture of a King of France

(A stoutish man) and, down below,

These words: "King Louis So and So,

Nicknamed 'The Handsome!'" There he sat,

And (think of it!) the man was fat!



Our bear rejoiced like anything

To read about this famous King,

Nicknamed "The Handsome." There he sat,

And certainly the man was fat.

Nicknamed "The Handsome." Not a doubt

The man was definitely stout.

Why then, a bear (for all his tub )

Might yet be named "The Handsome Cub!"



"Might yet be named." Or did he mean

That years ago he "might have been"?

For now he felt a slight misgiving:

"Is Louis So and So still living?

Fashions in beauty have a way

Of altering from day to day.

Is 'Handsome Louis' with us yet?

Unfortunately I forget."



Next morning (nose to window-pane)

The doubt occurred to him again.

One question hammered in his head:

"Is he alive or is he dead?"

Thus, nose to pane, he pondered; but

The lattice window, loosely shut,

Swung open. With one startled "Oh!"

Our Teddy disappeared below.



There happened to be passing by

A plump man with a twinkling eye,

Who, seeing Teddy in the street,

Raised him politely to his feet,

And murmured kindly in his ear

Soft words of comfort and of cheer:

"Well, well!" "Allow me!" "Not at all."

"Tut-tut! A very nasty fall."



Our Teddy answered not a word;

It's doubtful if he even heard.

Our bear could only look and look:

The stout man in the picture-book!

That 'handsome' King - could this be he,

This man of adiposity?

"Impossible," he thought. "But still,

No harm in asking. Yes I will!"



"Are you," he said,"by any chance

His Majesty the King of France?"

The other answered, "I am that,"

Bowed stiffly, and removed his hat;

Then said, "Excuse me," with an air,

"But is it Mr Edward Bear?"

And Teddy, bending very low,

Replied politely, "Even so!"



They stood beneath the window there,

The King and Mr Edward Bear,

And, handsome, if a trifle fat,

Talked carelessly of this and that....

Then said His Majesty, "Well, well,

I must get on," and rang the bell.

"Your bear, I think," he smiled. "Good-day!"

And turned, and went upon his way.



A bear, however hard he tries,

Grows tubby without exercise.

Our Teddy Bear is short and fat,

Which is not to be wondered at.

But do you think it worries him

To know that he is far from slim?

No, just the other way about -

He's proud of being short and stout.



Egy kismackó (Magyar)


A mackó, kedves bár s okos,

Ha nem gyakorol, már pohos.

Medvénk is igencsak molett,

S ez, sajnos, megszokott eset.

Mert jók, jók a gyakorlatok:

A díványról csak lepotyog,

De ez olyan kimerítő,

Hogy visszamászni nincs erő.



Mármost a pohosság komoly

Aggodalmakkal ostromol;

Mackónk is így lett szomorú;

Hogy egy cseppet se homorú.

Töprengett : ,,Bármit megteszek,

Csak kissé cingárabb legyek.

De hol kezdjem? ha senki sem

Sétál vagy gyakorol velem."



Hétszám az ablaküvegen

Nyomta orrát, és irigyen

Nézte a sétálókat: azt,

Hogy mind sikeresen fogyaszt.

,,Nem oly kövér" (bánatosan

Igy szólt,) ,,egy se, mint én magam."

(Sóhaj.) ,,Nincs oly kövér egyén,

Mint" (még, még egyszerűbben:) ,,én."



Mármost Mackó - ez házi rend! -

Éjjel a díványon pihent.

Körülötte (sovány? kövér?)

Több állat, mint nevük kifér

Ide, sok könyv s egyéb dolog,

Mit hoznak kedves rokonok;

S egy ,,Hajdan-Idők": csupa-kép

Rímes történelmi regék.



Így történt, hogy egy este ott

Mackó könyvet lapozgatott.

Hát annak épp egy francia

Királynál kell kinyílnia!

Szöveg is állt a kép fölött :

,,Ennyiedik vagy »Szép« Fülöp."

S Mackónk csak dörzsölte szemét:

Egy kövér férfi volt e ,,Szép"!



Mondjam? Megörvendett Maci.

Ott jártak gondolatai

A ,,Szép" körül. Nem volt vita:

Kövér volt ez a francia.

Node ha a ,,Szép" név kijár

Ily pókhasnak, mint e király,

Egy Medvebocs is (bár pohos)

Lehet még a ,,Szép Medvebocs!"



,,Lehet még." Vagy csak: ,,Lehetett

Volna?" Itt nagy kérdőjelet

Érzett Medvénk; így dörmögött:

,,Él-e még ez a »Szép« Fülöp?

Hiszen a szépség: kordivat,

Új kor hoz újat, másikat.

E »Szép« egy korban él velem?

Nem is tudom nagy-hirtelen..."



Másnap reggel, hogy orra ott

Nyomja megint az ablakot,

Fejében kételkedve kél

A nagy kérdés: ,,Él vagy nem él?"

A kérdés súlya tette-e?

Az ablakszárny megleng vele;

,,Ó!" mondja - mert váratlanul

Éri, hogy az utcára hull.



Az utcán éppen arra jött

Egy ember: víg szemű, zömök ;

S mit lát: a földön egy Maci!

Azonnal talpra emeli,

És bátorító szavakat

Mormog fülébe: ,,Ha szabad..."

Mondja zavartan. ,,Semmi baj."

,,No, no. ",,Csúnya esés, ajaj."



De Mackónk egy mukkot se szól

(Egy kukkot is értett-e jól?),

Csak néz, néz: E nem-épp-deli

Úr... ez - a Kepeskönyvbeli!

No, hihető? a ,,szép" király

Lenne ez a kis csupa-háj?

,,Nem hihető", így dönt. ,,De meg

Kell kérdezni. Mi baj lehet."



,,Véletlenül - szólt - nem Ön a

Franciák Felséges Ura?"

A másik meghajolt s felelt:

,,De, de." És kalapot emelt;

Majd szólt, akárha tisztelegvén:

,,Edward medvéhez van szerencsém?"

Mackó viszont-hajolt legott,

S felelte illőn: ,,Én vagyok."



S ahogy így az ablak alatt állt

Őfelsége és Mr. Edward,

Két szép, bár kissé telt egyén,

Beszélgetett el könnyedén ...

Végül a felség szólt: ,,Remek:

Most mennem kell." S becsöngetett.

,,Medvéjük, nemde." Egy mosoly -

S azzal már nem is volt sehol.



Egy mackó, kedves bár s okos,

Ha nem gyakorol, már pohos.

Medvénk is igencsak molett,

S ez, sajnos, megszokott eset.

De mit gondoltok, bántja-e

Korántsem-karcsú termete?

Ellenkezőleg büszkeség

Tölti el, hogy telt és egyéb.

Tandori Dezső






 
 
0 komment , kategória:  Alan Alexander Milne 1.  
x
  2011-01-23 20:09:49, vasárnap
 
  -Milne, A. A.: Nátha (Sneezles Magyar nyelven)

Sneezles (Angol)


Christopher Robin

Had wheezles

And sneezles,

They bundled him

Into

His bed.

They gave him what goes

With a cold in the nose,

And some more for a cold

In the head.

They wondered

If wheezles

Could turn

Into measles,

If sneezles

Would turn

Into mumps;

They examined his chest

For a rash,

And the rest

Of his body for swellings and lumps.

They sent for some doctors

In sneezles

And wheezles

To tell them what ought

To be done.



All sorts and conditions

Of famous physicians

Came hurrying round

At a run.

They all made a note

Of the state of his throat,

They asked if he suffered from thirst;

They asked if the sneezles

Came after the wheezles,

Or if the first sneezle

Came first.

They said, "If you teazle

A sneezle

Or wheezle,

A measle

May easily grow.

But humour or pleazle

The wheezle

Or sneezle,

The measle

Will certainly go."



They expounded the reazles

For sneezles

And wheezles,

The manner of measles

When new.

They said "If he freezles

In draughts and in breezles,

Then PHTHEEZLES

May even ensue."



Christopher Robin

Got up in the morning,

The sneezles had vanished away.

And the look in his eye

Seemed to say to the sky,

"Now, how to amuse them to-day?"





Nátha (Magyar)


A kis Gidának

náthája lett,

tüszkölt és

prüszkölt a

párna felett.

Bebugyolálták

borogatásba,

forgatták erre meg

arra sokat,

fejfájás ellen,

hátfájás ellen

tömtek a

szájába

labdacsokat.

Töprengtek: hátha

terjed a nátha,

kiütés, kanyaró

jöhet vele,

űzték a náthát,

nézték a hátát,

hogy pörsenéssel

nincs-e tele.

Elhívták hozzá

tanácsot adni

a trüsszögés, prüsszögés

doktorait.



Jött a sok híres és

nagy orvos futván,

végig az utcán

táskát és hallgatót

rohanva vitt.

Fölírták sorba,

milyen a torka,

kérdezték, szomjas -e, és

először prüsszögött, azután köhögött,

vagy előbb jött a köhögés.



Mondták, hogy nem szabad

izegni-mozogni,

krákogni, morogni,

forogni sem,

trüsszögés, prüsszögés.

hogy mikor múlik el,

azt bizony várni kell

türelmesen.





Fölfedték azután

a nátha, pörsenés,

trüsszögés, prüsszögés

okát-fokát

"Megmondjuk előre,

vigyázz a szellőre,

a huzat megdagaszt

csuklót-bokát."



Gidácska fölébredt,

elmúlt a náthája.

Kitekint az ablakon.

Homloka felhős lett:

,,Hát a sok felnőttet

ma mivel mulattatom?"

Devecseri Gábor
 
 
0 komment , kategória:  Alan Alexander Milne 1.  
x
  2010-09-08 11:40:25, szerda
 
  Milne, A. A.: Hatévesek lettünk (Now We Are Six Magyar nyelven)

Now We Are Six (Angol)


When I was one,

I had just begun.

When I was two,

I was nearly new.

When I was three,

I was hardly me.

When I was four,

I was not much more.

When I was five,

I was just alive.

But now I am six,

I'm as clever as clever.

So I think I'll be six

now and forever.



Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......... 2011-02-07 08:47:52

A.A. Milne - Hatévesek lettünk

Egyesztendős voltam,
épphogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp, hogy megszülettem.
Hároméves lettem,
én voltam? Nem értem.
Négyesztendős múltam,
s nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
nem volt bennem ötlet.
De most, hatéves vagyok,
és okos vagyok nagyon, nagyon,
így azt hiszem, ezt a kort már
soha-soha el nem hagyom!

Karinthy Frigyes

...... ........... .........Link -


 
 
0 komment , kategória:  Alan Alexander Milne 1.  
x
  2010-05-25 06:36:26, kedd
 
  A. A. Milne
Kicsi sárga nárcisz

Sárga kerti kalapja,
Zöld ruhája volt,
Bókolt a déli szélnek,
Fel és alá hajolt.
Nekifordult a Napnak,
Társának súg, beszél,
Sárga fejét himbálva:
,,Meghal a tél:"

(Honti Irma ford.)


...... ........... .........Link -



 
 
0 komment , kategória:  Alan Alexander Milne 1.  
x
  2010-02-11 23:40:29, csütörtök
 
  Alan Alexander Milne
Bundás medve

Ha én medve volnék,
méghozzája nagy,
avval nem gondolnék,
esik-e vagy fagy ;
nem sokat törődném,
fagyik-e vagy es-
befedne a jó prém,
méghozzá nemes!

Mert prémcsizmám volna és prémtakaróm,
barna prémből sapkám mikor akarom,
szőrkesztyűbe bújna négy mancsom húsz körme,
államat is fedné a dús barna szőrme.
Roppant barna szőrcsuklyával a fejem felett
nagy prémágyban aludnám át az egész telet.

Devecseri Gábor fordítása


...... ........... .........Link -



 
 
0 komment , kategória:  Alan Alexander Milne 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4546
  • e Hét: 33260
  • e Hónap: 98439
  • e Év: 2265700
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.