Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Portoro Kátya
  2016-11-04 07:03:07, péntek
 
  Portoro Kátya

Aki vagyok

falakban didergő
tégla
járdák mellé szegődött
léptek
ablakon lefutó
esőcsepp
hálóba szőtt
pók-fonál
képmásba festett
ecset vonás
szoborba simított
kődarab
lemezre karcolt
rézedény
verejtékcseppben szúrós
illat
megtört tekintetekben
opálos fény
évekbe gyűjtött
pillanat
kopjafákba faragott
halál
éjjelbe rejtett
pirkadat
rozsdába temetett
acél
vagyok aki vagyok
s tudom
egy tál lencse mennyit ér


A vágy tükre

tudtad e, hogy a szépség
láthatatlan szemeidnek
s hogy a legszebb muzsikát
még fül nem hallotta
tudtad e, hogy a szelek
a végtelenben is fújnak
s hogy a pusztító viharok
ott csendesednek el
tudtad e, hogy a kérges földben
magok szunnyadnak
s hogy a holnap már régóta
mosolyog álmaikon
tudtad e, hogy kincsedért
szíved kertjét kell felásni
s hogy a kamrák magányából
egy fösvény sem menekül
tudtad, e hogy az idő
nem siet a pillanatban
s hogy puha gubóba fonja
a boldogság perceit
tudtad e, hogy örök virrasztók
az éjszaka holdjai
s hogy a nappalok fénykévéit
learatják az öregedő esték
tudtad e, hogy akik nem sírnak
fájdalommal szeretnek
s hogy az emlékek csendes őrzői
mindenkinél gazdagabbak
tudtad e, hogy a
megfejthetetlen igazság
titok
s hogy aki azt felfedni igyekszik
istentelen
tudtad e, hogy a szerelmes
nem bűnös soha
s hogy a világ szentjeit
kineveti az ostoba
tudtad e, hogy mindennek van
elrendelt ideje
s hogy csak az repülhet
át a mindenségen
kinek a porban
nincs nyugvóhelye


Az én utam

Az én utam a végtelenbe tart.
Szelek vitorlába fogják, viharok rongyosra tépik ruhámat .
Futnak a mosolyok az arcomon , szememben árnyékok táncjátéka .
Gondolatokat űzök, s gondolatok vesznek űzőbe.
Lebegő álmok karjaiba kapaszkodom.
A vágyakozás szárnyai sosem pihennek, verdesnek szüntelen a szív ritmusára.
A végtelenbe tartok.
Reggeleim harmatot csepegtetnek pilláimra , az esték békés szigetek az óceánban.
Fájdalom palástja takarja testem piros virágait,és én beburkolódzom a meleg ölelésbe.
Az út a talpam alá simul , csendben járok.
A kusza érzések, mint színes selyem kendők elrepülnek a múltba.
A gondolatok tiszta birodalmában pihenek.
Leheletkönnyű az ébredés.
Egyszerű szépségem oltalmába vesz.
Hófehér fátylat terít rám a hajnal .
Ezüstszálakból font koszorút viselek.
A nagy vizek tükrén járok.
A végtelen szavait iszom.
Átlépem határaimat, s a puszták titkaiban fürdöm.
Én vagyok
az én utam .

 
 
0 komment , kategória:  Portoro Kátya  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 266 db bejegyzés
e év: 1147 db bejegyzés
Összes: 4282 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1251
  • e Hét: 10354
  • e Hónap: 48756
  • e Év: 169492
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.