Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
/részlet/
  2018-02-13 20:28:51, kedd
 
  Hívó nyájterelés
/részlet/

Őszön a lelkem úgy ödönködött,
mintha olgásznék lassan páldogálva.
a nagy időben csak eszem piroskált
és péteredvén hős dalra tassult.
Aligdorottyult bódogzón a lélek,
féligdömén a test már átmihálylott, -
gáspárszor mondtuk abbaákosulva,
hogy pistulásunk rég beandorult.
Sándortunk és józseftünk épp elégszer,
péterni pétertünk és pálni páltunk,
és nyiltan éltünk ájeren - rohanvást,
oly egyszerűn és egyszerin, akáregy
jónás meg jónás majd megintleg jónás,
s nem adtuk lent emilben egyre lennebb,
de egyre fönnebb adtuk fönt a tassban,
dőrén kérdeztük: tán töhötömebb,
s ki itt leóbb és jaj, ki leonórább,
ahelyett, hogy alfonzainkat féltnénk
és lőrincbéli lukréciaságunk!
Hiszem: henrikre jő majd henrietta,
és lesz majd út bertától fülöpig,
hisz böcsülhettünk újévig helénszer,
alig-alig vagy féligabigéltük,
mi szinte mintha s majdnem jonatános!
Antalzatán, tudom, hogy följenőül!
Levandalult? Majd föl-fölvendelül,
s repeshet már égigkornéliázva,
salamon-szép ivánzó Orsolyánk!
Segélj hát nékem gergős ondulásom,
terézkedőn s ha kell, hát áronulva,
edészkedjem imrintve - margitáson,
föl, föl szervácni, indulj bonifácni!

Páskándi Géza


 
 
0 komment , kategória:  Páskándi Géza  
Szeretlek.
  2017-03-26 21:59:30, vasárnap
 
 


Szeretlek.
Most még igen, de holnap
lehet, hogy már égve gyűlöllek.
Leselkedik a lehetőség:
ellensége minden öröknek.

Páskándi Géza



Mint vezéremet, én - szerelmemet,
szívem pajzsára fölemeltelek,
hogy az emberek is megláthassanak,
s mert szépek vagyunk, megáldhassanak.

Páskándi Géza



Csodakék álmot

Csodakék álmot láttam az éjjel, aranyosom,
lázongó virágok suslatták fejüket haragoson.
Ibolyák sugara kés-kéken villogott ide s tova,
s szomorkás volt a rezeda-bimbó megszínesült mosolya.
Miért csak illatunk s színünk van?
Miért csak ízünk és szívünk van?
Miért nincs hangunk is, dalolni, csodaszép?
S mint színem, ibolya szólt, épp olyan sugarú csodakék?
Hogy énekelnénk csoda-színt, csoda-szagot!
Ó, a virágok mért olyan hallgatagok?!
Mért néma a szín s az illat: millió virág-torok?
Virágok nyelve daltalan kötésben mért hánytorog?
Virágok istene, fölséges virág-király,
meggyűrt derekú virág-nép esedez lábainál.
Virágok istene, hangokért esedezünk!
Virágok istene, énekért epedezünk!
Virágok istene, szép istenünk,
kevés a szín, kevés az illat,
hangot is adj, s mi énekelünk!
S hallottam ekkor harang-zenét,
pipacs dalára pirult az alkonyi ég,
kék bánatot lengetett dalában a kék ibolya,
s himnusz lett, himnusz a tökvirág jámbor és szép mosolya.
Virágok énekeltek!
Lengett a virágok hangja!
Zenét hintettek alkonyatra!
Jaj, istenem, gyönyörű volt már:
virág-ének, virágos zsoltár
hullott szívemre!
Csodakék álmot láttam az éjjel,
s hallottam csoda-zenét,
s hallom azóta, hallom örökre, -
s látom, virágnép tündér-képekre nyitja szemét.

Páskándi Géza


 
 
0 komment , kategória:  Páskándi Géza  
Oly könnyen
  2016-10-29 23:24:58, szombat
 
  Oly könnyen tudok már szeretni
és talán tudom is miért:
úgy vagyok, mint az évszakokkal,
meglátom mindben, ami szép

Télben a metsző frissességet,
nyaraknak tűnő illatát,
az új tavaszban a szerelmet
s az őszben azt, hogy megadja magát:
a bölcs erőt, hogy duruzsolva
viseli el a szép halált.

Oly könnyen tudok már szeretni,
a szívem tágas, olyan ép:
én mindenkiben megkeresem,
és meg is lelem, ami szép.

Páskándi Géza


 
 
0 komment , kategória:  Páskándi Géza  
..szép gondolat...
  2016-01-07 14:34:27, csütörtök
 
  "Az igazi verseskönyvet éppolyan izgalommal lehet olvasni,
mint egy bűnügyi regényt. A bűnügyi regényben a tettest fogják meg,
az igazi verseskönyvben a lélek legmélyét érjük tetten."

/Páskándi Géza/



"Sose szeresd annyira, s úgy önmagadat, mint amennyire téged mások utálnak
Légy kíméletes magaddal, ha mindenki bánt
Szenvedj, ha mindenki dicsér
Ne szaladj az után, amit lehetetlen kikerülni
Körülötted minden lényegesebbnek más és más a
keresztneve, de egyetlen családneve van: "Jön ő magától".
/Páskándi Géza/



Változatok virágénekre...

Virág vagy te, virág,
valótalan világ,
verdeső kín-szemérem,
arcodba szállt a vérem.

Szirom szíved az űrt ez
illattal átrepülte.
Virág vagy te, virág,
csókolatlan jövőm,
szagolatlan virág.

Virágok világa, világok virága,
megálmodott tenger hús-vér hableánya,
egyetlen hiányom, jövendő asszonyom,
orgona-zengésű májusi dallamom.

Anyácskám, pajtásom,
angyali bajtársam,
derűs játszótársam,
papást-mamást játszó
életemnek fele.

Vas-szöggel veretésem,
keserű kínzatásom,
ajzásom, buzdulásom,
ámuló elmúlásom,
szerelmes pusztulásom,
gyöngyöző kacagásom -
májusi rózsa-ágon.

Ágadról leszakítlak,
arany-vázámba hívlak,
illatos, forró hűség,
szerelem-pázsit hűsét
kínálom néked, drága,
árvaság vadvirága.

Bájfűvel cirógatlak,
itallal megitatlak,
bűvölve hívogatlak,
- Jaj, várj meg engem, bájolt virágom.
Virág-öbölre vár uszályom.

- Jaj, gyere hozzám,
aranyos rózsám,
viola-ágam,
gyöngyös virágom,
sorsom csokrába,
koszorújába,
fekete kertbe
fehér virágnak.

Áldott ágyamba hívlak, -
magamnak leszakítlak, -
Kicsi sikolyod, remegésed
a boldogság lészen, mely eléget:
a nekem szentelt élet.

S boldogság lesz menésed-maradásod,
az én átkommal jajong majd átkod,
s te, ki most még annyi férfira nézel,
csak velem törődsz majd, csak engem nézel.

Gondolatodat én majd betöltöm.
S csak utánam futsz, csak az én hűségemért,
s ha öregszem, velem sírsz minden elhullott évemért,
s velem zokogsz majd az eljátszott édes édenért.

Ágadról leszakítlak, -
mellembe dobogni hívlak,
életem ostorába ágnak, fonatnak hívlak
s csattanni megtanítlak.

Szeretlek! Légy híve hívednek, kedves,
Szeretlek! Légy szívvel szívemhez kedves.
S jaj, ne taszíts el, nem teheted,
hogy lerázd válladról szegény fejemet.
Szerelem hite kell, szerelmes szeretet,
az kell e főnek. Anyámtól kenyeret
kérhettem így, ahogy most tőled
kérem: ne hagyd el jövendőmet.

Szeretlek s ha rólam leveszed szemed,
én nem nézek kutakkal farkasszemet,
nem keresek sem golyót, se kötelet,
üldözni se foglak szavaimmal,
csak nézni, boldogan s boldogtalanul,
s bárhová lépsz, e szempár sugara mindig arcodra hull,
s el fogsz hervadni, halovány aranyom,
maradék kincsem, boldogtalanom.

Ó, Júliám, szeretlek nagyon.
Ez az örömöm s ez a bánatom.
Homlokod hűs horizontja röpíti s rántja le képzeletem,
homlokod ívét, mint nap-pályát futja be tűzlángú szemem,
s megbújni, rejtezni, megvallani s ocsúdni zokogva
én csak hajad ősrengetegében tudok már,
mint a legutolsó
szerelmes betyár.

Páskándi Géza


 
 
1 komment , kategória:  Páskándi Géza  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 133 db bejegyzés
e év: 650 db bejegyzés
Összes: 13494 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2083
  • e Hét: 15112
  • e Hónap: 88656
  • e Év: 361270
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.