Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Erdő fohásza
  2017-08-26 11:12:19, szombat
 
  Tollas Tibor

Erdő fohásza

Egy mecseki természetvédő tábla felirata nyomán

Föld ura, Ember, ki erre jársz,
ne emelj fáimra kezet,
dermesztő téli éjszakákon
én vagyok védő tűzhelyed.

Én vagyok forró nyári délben
tornácod árnya fedele,
szomjad gyümölcseimmel oltod,
kerted virágommal tele.

Holtan is téged szolgál testem:
házadat tartó oszlopok,
a megterített asztal lapja,
a szék, amin ülsz - én vagyok!

Álmod őrzője, a vetett ágy,
hol fáradt tested megpihen,
szép szerelem fűszeres fészke,
éden - s nem űz ki senki sem.

A küszöb, honnan utad indul,
a tárt kapu, mely visszavár,
a bölcsőd és koporsód fája...
kísérlek élet és halál

ösvényein, mint hű cseléded, -
fizetség nélkül én leszek
a sírodon faragott fejfád,
amely megőrzi tűnt neved...

Ne emelj hát reám kezet!
 
 
0 komment , kategória:  Kecskési Tollas Tibor versei  
Fenyők
  2016-12-09 10:16:27, péntek
 
  Tollas Tibor

Fenyők

t
i

levelű
csend kupolái
örök-
zöld fenyvesek
a hó
alól is reményt szikrázni
csak zengjetek!
Isten nélküli istállók mélyén
ti őrzitek a szárnyatok alá menekült
Kisdedet.
Túl: arasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve,
ha őrök
elkobozzák, rabok szabad szívében nyit tovább!
Némán is hirdessétek e gyűlölet-rengetegbe':
csak a
szeretet
tehet
csodát.
 
 
0 komment , kategória:  Kecskési Tollas Tibor versei  
Fekete karácsony
  2016-12-09 10:12:19, péntek
 
  Tollas Tibor

Fekete karácsony

Karácsonyéjen, a börtönmélyben
Utam újra hozzád vezet.
Harminc évig te jöttél hozzám,
S most Betlehembe én megyek.

Három királyok kincse után
Uram üres a két kezem.
Három koldusnak szegénysége,
Amivel hozzád érkezem.

Aranyaimat szerteszórtam,
Évek súlya a vállamon.
S tömjén helyett e tömött zsákban
Feketéllik a bánatom.

Királyaid csillag vezette
S nem állta útjuk senkisem.
Engem hét falon át hozott hozzád
Pirosló mécsem: a hitem.

Pásztorok útját angyalok mondták
S ki megtalál, az oly kevés.
Engem négy éve űz utánad
Bús angyalod: a szenvedés.

Véresre jártam már a lábam.
Fagy járta át a csontomat.
Fáj az éhség és senkim sincsen
Rajtad kívül, ki befogad.

Sose vágytam így szeretetre,
Sose voltam ily elhagyott.
Zörgetek Uram, jajj eressz be,
A régi énem már halott.

Nem kérek fényes karácsonyfát,
Egy gyertyaláng elég nekem,
Ha kigyúl majd a te csillagod
Börtön felett a Betlehem.
 
 
0 komment , kategória:  Kecskési Tollas Tibor versei  
Sose szabadulva
  2010-10-23 01:03:43, szombat
 
  Tollas Tibor

Sose szabadulva

(Rácz Sándornak - hitéért és hűségéért)

Rab emlékeid, éhes farkasok,
Éjszakánkint vissza-visszatérnek.
Feledni akarsz rémes árnyakat,
De nyomon követnek börtönévek.
Hiába hív a szárnyas szabadság,
Ajtó csapódik, fogoly vagy újra,
Belép az őr, torkod kiáltana,
Szabadon, de sose szabadulva.

Ne még - sikoltod - élni akarok!
Álmodban öklöd vered a falba,
Sajgó fájdalomtól ha fölébredsz,
Nem ismersz már elveszett magadra.
Két part közt vergődsz öntudatlan,
Fojtó félelemtől fuldokolva,
Űzött vadként nyugalmat nem találsz,
Szabadon, de sose szabadulva.

Megbocsátasz a gyilkosoknak is,
Kik nem bocsátják soha meg neked,
Hogy ártatlanul ők ítéltek el,
Hamis vádjukat hordja gyermeked.
Életfogytig rabjuk így maradsz,
Bosszújuknak nincs mentő tanúja,
Nincs kegyelem, a múltat cipeled,
Szabadon, de sose szabadulva.

Kiáltanod kell nap-nap azokért,
Kiket megöltek, elnémítottak,
Így hiteles megbízóleveled,
Ők írták alá, a némák, holtak.
Munkások vére üt rá pecsétet,
Hallgató föld lett szavuknak súlya,
Földemelt fővel ők vezessenek,
Szabadon, de sose szabadulva.

(Bern, 1987. július 1.)
 
 
0 komment , kategória:  Kecskési Tollas Tibor versei  
Október 23.
  2010-06-22 14:55:48, kedd
 
  Tollas Tibor:

Október 23.

Rian a föld, a falak dőlnek,
Kék harsonákkal zeng az ég.
S barlangjából a dohos kőnek
Az ember újra fényre lép.

Fonnyadt testünket záporozza,
Sápadt arcunkra hull a nap,
S szédülten, szinte tántorogva,
Szabadság, szívjuk sugarad.

Sötétből tárul ki a szívünk:
Nyíló virág a föld felett.
A szolgaságból fényt derítünk,
Fegyver nélkül is győztesek.
 
 
0 komment , kategória:  Kecskési Tollas Tibor versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 30 db bejegyzés
e hónap: 221 db bejegyzés
e év: 2645 db bejegyzés
Összes: 9042 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2741
  • e Hét: 5288
  • e Hónap: 48917
  • e Év: 868469
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.