Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Lassulj le végre!
  2018-02-09 15:10:16, péntek
 
  Csoóri Sándor

Lassulj le végre!

Ha mindenki siet is, te ne siess!
Lassulj le végre halálod előtt.
Mindenütt találsz egy borzongó fát,
melyben az erdő mozdul,
s egy követ az ősvilág szeplőjével megjelölve.

Látod: szemek rohannak Észak felé
és Dél felé. Hangárok párkányairól
himbálódzó harangra ugranak át,
onnan toronyházakra s az égbe
gyalogló temetői menet koszorúira,

mintha egy elveszett gyerekkori hópelyhet
hajszolnának; mintha egy anyacsókot.
Őrültek s tétovák. Minden rebbenésükön
látni, hogy már hazájuk sincs,
csak az a horpadozó szemüreg,

csak az a befelé keskenyülő térség,
hol vörös, kék s szürke foltokban
hal el a világ. Őket követnéd?
Az örökké éhes és örökké
kielégíthetetlen szemeket? A bizonytalanság

vértanúit? Lassulj le inkább, mint a
páncélja alól ki-kitekintgető teknősbéka.
Fejed hullámzó billegésével századok
mozdulnak majd egy ütemre. Egyik
század a sikolyoké, a másik a szerelemé.

S így lépésről lépésre minden a tied
lehet újra, ami volt: eszmék, pusztítások,
robajos alagutak. És ráérsz majd
átölelni a pihenő hegyeket is,
mint kamaszidődben kérődző ökreidet.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
Várakozás a tavaszban
  2018-02-09 15:09:02, péntek
 
  Csoóri Sándor

Várakozás a tavaszban

Ide várlak ebbe az idegen faluba.
Harangoznak s már nyílnak
a törpe margaréták.
Elindulnak az első méhek is földközelben,
mint fáradt aranyásók.

A szádra gondolok reggel óta,
összeharapdálható nyakadra -
a tüzes fűzbokrok mögött
akkora ég kezdődik, akkora rét,
mire végighemperegnénk rajta, meg is halnánk.

Tél után, kórház után,
tudom, a bőröd is idevágyik,
mind a tíz ujjad idesiet,
megviselt szemed is már zöld lombbal tömné ki magát,
virágkoncoló, sűrű széllel.

Fülelek, hallgatózom. Újra megszeretem a vonatcsattogást
miattad, mint a századforduló ámokfutói.
Várlak, gyere! A sejtfalak átforrósodtak már
s a verebek is az első, átmelegedett porszemeket
kapkodják föl a földről.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
Hókutya
  2018-02-03 23:49:58, szombat
 
  Csoóri Sándor

Hókutya

Csináljatok
hóembert,
én csinálok
hókutyát,
hószőrű komondort,
amilyen még sosem volt.

Így gondolom,
úgy gondolom,
kész is már a komondorom,
szájában jégcsap,
csont helyett azt kap!
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
Közel az éghez
  2018-02-03 12:30:32, szombat
 
  Csoóri Sándor

Közel az éghez

Itt a dombok között még fával fűtenek,
kéken kapaszkodik a füst magasba
s október göröngyös egén kicsi apácafelhők
suhannak hazafelé.

E múlt századi tájban sűrűbben gondolok rád
s magamra is. Órákig elhallgatom,
micsoda mozarti lombsusogás sajogtatja szélben a kertet,
pedig már lassan kopog a dió.

Itt minden közelebb van: a falevél, a bőröd
s lábad nagyujjához a forrongó csírák.
Ha földre fekszem, duhaj vizeket hallok robogni lentről,
mint kocsin vágtázó, lakodalmi népet.

Elfáradtam talán? Vagy csupán silányulok
s hátrálok vissza bimbózó kezdetekhez?
Nem tudok semmit, de nyakad zsályaillatától
a végtelenséget is meghittnek érzem.

Ha látnád a tűznyelő rigót hátrahanyatló fejjel,
mosolyoghatnál rajta: mit akar ez az őrült?
Csak amit én! Habzsolni fényt és tízezer napot
s ragyogni még a föld alól is, mint vándorló gyémánt.

Itt a dombok között sűrűbben gondolok rád
s magamra is. Itt kéne még élnem
sokáig, halottaim lombosodó emlékével és veled,
közel az éghez s a föld suttogó szájához közel.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
Hó-játék
  2018-01-21 17:04:31, vasárnap
 
  Csoóri Sándor

Hó-játék

Magam vagyok, hát játszom:
a hóból ki se látszom,
a hóból, ragyogásból,
e duhaj hó világból.

Körhinta forog velem,
zajtalan szél-tengelyen,
fák terek, villamosok,
hó-láncba kapaszkodok.

Hajamon hó a kucsma,
csurog nyakamba lucska,
hátamon végigpereg,
belül is fehéredek.

Havazok csontomban is,
pilléző gondomban is,
a hóból ki se látszom,
magam vagyok, hát játszom
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
Aranyvasárnap
  2017-12-18 12:49:54, hétfő
 
  Csoóri Sándor

Aranyvasárnap

Aranyvasárnap... Mit vegyek neked?
Nyitva az ég, nyitva a boltok.
Egy kis életet kellene még, ha lehetne,
tűlevél-szagút, hiszen karácsony közeledik
s néhány napos napot az esztendőből
és engesztelhetetlen, nagy téli esőt,
amely veled együtt a földbe mosna.
Amíg te éltél s a gesztenyelombokat
itt bókoltattad a fejem körül,
nem is volt halál -
S ó, az a szörnyű helycsere mit tett velem!
Te sehol, a halál pedig a zöld befőttes üvegek
homályos domborulatán is körbesétál,
előmászik a könyveimből,
mint kenyeresruhából éhes hangya,
jön a sötétség vele,
a düh, a szégyen,
jön a tolongó semmi a lépcsőházból,
hálóinged helyett a szemfedőd -
Úristen, most tudom csak, hogy mindenki őrült,
akit a halál megérint
és szájába kihűlt hajszálat kever -
Te is csak beszéltetsz engem
végig a Mártírok útján magamban,
csöpög fejemre a háztetőkről a lúgos hólé,
csöppre csöpp, mint az elítéltre.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
Esztergomi elégia
  2017-10-29 15:31:17, vasárnap
 
  Csoóri Sándor

Esztergomi elégia

Jöhet még jó is? Jöhet ezután?
Körhinta-nyarak Esztergom fölött?
Szüretek? Tücskök? Birsalma-nyitány
a komor, őszi hangverseny előtt?

Küszködtem eddig - okosan? bután?
irgalmas hősként, ahogy lehetett.
És mit értem el? Nem sokat, csupán
csak azt, hogy bámulhassatok vagy féltsetek,

mint kötéltáncost, aki selyemszálon
lépked, rúddal, egy bányató fölött.
De ennek vége! Nincs több mutatványom,
s a homlokom, mely folyton gyöngyözött,

mostantól kezdve nagy szelekbe vágyik,
hogy ott időzzön, lebegjen, ahol
rangrejtve, titkon Isten is tanyázik
s körülsuhogja csöndes tériszony.

A szemem is majd ott talál nyugalmat,
befele néz, mint üdvözült vakok,
akik, ha látni akarnak hát imádkoznak
és szólítgatnak tűzvészt, harmatot,

vérző kezet, mely volt már a kezükben,
a legbelsőbb test sírását, hogy újra
rettenjen meg a semmi roncs szívükben
s várhassanak röpítő fájdalomra.

Szép nyár, a holtak magasban napoznak.
Jut-e még nekem ilyen kegyelem?
A dombon szélcsend várna, nyers kaporszag
s a Dunán visszfény: teljes életem.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
Nyári óda
  2017-08-11 23:25:14, péntek
 
  Csoóri Sándor

Nyári óda

Áll mozdulatlanul minden.
Az elpilledt levélrések között
csak a habókos legyek bújócskáznak.
Fölsír egy hascsikarásos szúnyog a délutánban,
s aztán, mint a csecsemők, tovább alszik.
Csönd, csönd. Megcsöndül bent a fül is.
Most születik az arany, a tűz, a méz,
s a gyönyör karikái is most szárnyasodnak.
Elég csak a szememet lehunynom:
sikoltás előtti pupillák rajzanak el az arcom előtt.
Elmúlt nyarakból szalmakazlak pattogása szüremlik hozzám,
s a szérűk mélyéről hőgutás kakas kiált.
Ó, halhatatlan júliusaim! Remeg a levegőég köröskörül,
s fehér rakétaként száll föl lassan a zámolyi templomtorony.
Út a végtelenbe, minden határon túlra:
ez voltál nekem nyár, és ez is maradsz,
hisz magam is fény vagyok:
csavargó, boldog, emberi tűz.
Ha nem tudnád még:
nyomozz utánam titkosan
rigók közt, vizek fölött.
Ülök egy kertben, jöhet rám rossz idő is.
Sziszegő, tüzes drótok mászhatják meg
dúdoló fáimat, s a szomszédos dombtetőt.
Az égésszagban emléknek akkor is te maradsz meg
forró szájmelegeddel nyár, s vibráló egeiddel.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
Derengésben
  2017-08-11 23:17:13, péntek
 
  Csoóri Sándor

DERENGÉSBEN

Hajnal van, arcodra ébredek megint.
Egy hegy árnyéka sétál át kéken rajta.
Azt akarom: maradjon mindegy így,
derengésben, ahogy az ég akarja.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
Ha hallom őket
  2017-08-11 23:12:33, péntek
 
  Csoóri Sándor

Ha hallom őket

Nem kértem semmit, mégis kaptam
nagy szemeket a Földtől és erős
szívet is sok-sok jégveréstől.
Összeráncolt homlokkal jegyezgettem:
hány csontos angyal ökle
döngette mellemet és hajszolt koponyámat.

Ma már fakó emlékem minden háború,
minden angyalököl és minden vércsepp.
A hajnali siralomvölgy helyén is
árnyas lakótelep. A falakon gyíkok,
a pincékben vörös macskák futkorásznak.
Ha hallom őket, mindig hátranézek.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 257 db bejegyzés
e év: 609 db bejegyzés
Összes: 9711 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1118
  • e Hét: 1118
  • e Hónap: 83154
  • e Év: 183184
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.