Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Lovas István temetése
  2018-06-27 21:15:21, szerda
 
  Lovas István temetése július 6-án, pénteken 14:30-kor lesz a Farkasréti temetőben.





A Sajtóklub állandó szereplőjéről, a Magyar Idők, a Demokrata és a Magyar Hírlap rendszeres szerzőjéről készült portréfilm itt tekinthető meg - Link Fogel Frigyes alkotásában Lovas István többek között arra biztatja az újságírókat, írjanak bátorsággal, ne féljenek a retorzióktól. A filmet sajnos már nem tudták befejezni...

Forrás: Link

Azt beszélik, hogy az alábbi levél miatt kellett meghalnia Lovas Istvánnak. Íme, a levél:

Levél a bp-i amerikai ügyvivőnek: Tisztelt Tömeggyilkos Úr!





David Kostelancik
A budapesti amerikai nagykövetség ügyvivője

Tárgy: Fejezzék be itteni és globális agressziójukat!



Tisztelt Tömeggyilkos Úr!

Meggyőződésem, hogy Ön éppen úgy a demokráciában természetesnek hirdetett, azonos mérce vallójaként és hirdetőjeként korrektnek tekinti megszólításomat.

Ha az amerikai és a nyugati országok fősodratú sajtója Orbán Viktor miniszterelnököt antiszemitának nevezi azért, mert az e sajtó által antiszemitának hazudott Bayer Zsolt állami kitüntetést kapott, nyilván elfogadja, hogy még nagyobb joggal tömeggyilkos országa budapesti képviselőjeként tömeggyilkosnak nevezem.

A magyar közvélemény jó része (a ,,jó" minőséget is jelez) éppen úgy hatalmasat csalódott Donald J. Trump elnökben annak pálfordulása miatt, mint a világon száz és százmilliók.

Azaz abban csalódott, hogy míg az elnök kampánybeszédeiben a béke hírnökeként lépett fel, azt ígérve, hogy nem idegen országokat akar lerohanni, szétbombázni, népeket megölni, menekülésre kényszerítve őket, hanem Amerikát akarja előtérbe tolni és annak fejlesztésére akarja a pénzt költeni, most még elődjén is túlmenve bombázik, gyilkol, országokat atomtámadásokkal fenyegetve, és sodorja a világot egy termonukleáris háború közelébe. Mert rövid idő alatt puhányként hajlott meg a hadiipari lobbi, kongresszusi kiszolgálóik, az egyszólamú, engedelmes fősodratú média és a neokonzervatívok nyomása alatt.

Ön pontosan tudja, hogy az Egyesült Államok a II. világháború óta ötven külföldi kormányt buktatott meg, több mint 30 országban bombázott népeket. Csak Vietnamban és Dél-Koreában 6 és fél millió ember halálát okozva, míg Irakban az Önök nemzetközi joggal ellentétes inváziója nyomán több mint egy millió embernek kellett meghalnia. És ne feledkezzünk meg arról, hogy több mint félszáz ország vezetőjét akarták meggyilkolni, és legalább harminc ország demokratikus választásába avatkoztak be.

Önök embereket kínoztak és küldtek bérkínzó központokba.

Robotgépekkel öltek meg és ölnek meg ártatlan embereket, valamint finanszíroznak tömeggyilkos rezsimeket, illetve látják el őket halált hordozó fegyverekkel.

Trump elnök parancsára a napokban a nemzetközi joggal szembe menve bombázták meg a szuverén Szíriát ,,megtorlásul" azért, mert, hazudták mindenfajta bizonyíték nélkül, Aszad elnök önök szerint saját népe ellen indított vegyi fegyvertámadást.

A tisztességes, nem néhány zsebben koncentrált sajtójuk immár tele van szó szerinti jajkiáltásokkal egy közelgő, Washington által kirobbantott világháborútól félve. Az atomtudósok nemzetközi órája pár perccel éjfél előtti időt mutat.

Azt persze még nem tudni, hogy Önök az amerikai támaszpontok százaival körbevett Oroszország, Kína, Észak-Korea, Szíria, Jemen vagy Szomália megtámadásával akarnak világégést okozó háborút indítani.

Sajtójuk, beleértve az amerikai bombák ledobásától nyálát csorgató itteni, balliberális médiumaikat, óránként hazudik mások agresszív lépéseiről, fenyeget, újabb és újabb szankciók bevezetéséért üvölt, miközben Kína és Oroszország vezetőitől mást sem hallani, mint hogy milyen módon lehetne a háborús feszültséget enyhíteni, a kapcsolatokat normalizálni, a kereskedelmi, kulturális és egyéb fajta együttműködést jobbá tenni.

A múltkoriban egy kávéházban ülve egy szomszédos asztalnál az Egyesült Államok migránsokat produkáló politikáját hangosan szidva azt mondták, hogy legszívesebben a magyar belügyekbe is folyamatosan beavatkozó nagykövetségükre dobnának bombát. Ami egy példája a reményt keltő Trump elnök megválasztása utáni gyors hangulatváltozásnak.

Éppen ezért próbáljon azok mellé állni, akik úgy hallatják hangjukat Washingtonban, legyen az bármely vékony és halk, hogy Amerikának, az amerikai népnek éppen úgy az érdeke, mint az egész világnak, ha nem állandóan a konfliktusok feltüzelésén, a provokatív, agresszív, háborús lépéseken, bombázásokon, országok lerohanásán, népeik elüldözésén járnak, hanem mindennek az ellenkezőjén.

Hiszen Önöknek sem lehet érdeke, ha egy ellenbombázás eredményeként az Egyesült Államok népének nagy része meghal, városaik romokban hevernek.

De addig is azonnal hagyjanak fel egy néhány hét szünetet követően újra megkezdett beavatkozásukkal a magyar belügyekbe, mert ha az 27 év után sem hozott eredményt, most sem fog. Sőt.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Megemlékezések  
Horthy Miklós kormányzó születésnapja
  2018-06-20 23:29:14, szerda
 
 


A Lemhényben előkerült Horthy kép (Babucs Zoltán gyűjteménye)

Százötven esztendővel ezelőtt, 1868. június 18-án született a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Kenderesen nagybányai Horthy Miklós, I. Ferenc József egykori szárnysegéde, az osztrák-magyar hadiflotta utolsó parancsnoka, a Magyar Királyság negyedszázadig regnáló kormányzója.

A XX. századi magyar történelem eseményeinek feltárása terén még jócskán van mit törlesztenie a hazai historiográfiának. Szküllák és Kharübdiszek között hánykolódik a történelmi igazság, s igen nehéz feladat minden szálát kibontani. Máig kísért az osztályharcos szemlélet, mivel az 1989 előtt szocializálódott történészek ideológiai síkok mentén, mai tudásunk alapján, eleve negatív felhanggal vélekednek vitéz nagybányai Horthy Miklós negyedszázados kormányzóságáról, ,,vezérkultuszról" és ,,Horthy-fasizmusról" papolnak. Mások az oly divatos történelmi szembenézést preferálják, igyekeznek belénk sulykolni a bűntudatot, és a ,,merjünk kicsik lenni" gondolatot sugalmazzák, elítélve az országgyarapítási politikát és kárhoztatva a Magyar Királyi Honvédség második világháborús részvételét.

A szomszédos országok is ezen torz megközelítések kombinációit alkalmazva alkotnak hamis képet rólunk, ráadásul a románok és a szlovákok a mi történelmünkből kreálják a sajátjukat. Így igen nehéz helyzetben vannak a nemzeti érzelmű, konzervatív felfogású történészek, akik objektív módon kívánják bemutatni a kormányzó ténykedését és második világháborús szereplésünket, mert sajnálatos módon ma is kevés ráhatásuk van a hivatalos történeti szemléletmód megváltoztatására.

Horthy Miklós személye és cselekedetei viták kereszttüzében állnak, pedig elvitathatatlan tény, hogy 1919-ben a Nemzeti Hadsereg fővezéreként ő volt az egyetlen ember, aki rendet tudott tenni a Nagy Háború utáni forradalmi fertőbe taszított és a javainkra áhítozó, újdonsült államok elé martalékul vetett Magyarországon. A Trianonban halálra ítélt csonka ország, a nemzetközi elszigeteltség és a kisantant szorítása ellenére életben maradt, és nem feledkezve meg elszakított nemzettestvéreinek millióiról, azon munkálkodott, hogy talpra állása után visszakövetelje elvett területeit és lakóit. Ehhez tizennyolc esztendő szükségeltetett. A csonka hon gazdasága megerősödött, szociális intézkedések sora született, gróf Klebelsberg Kuno kultuszminisztersége idején - a kultúrfölény jegyében - jelentős fejlődésnek indult a közoktatás és a tudományos élet; s nem elhanyagolandó módon a honvédséget is fejlesztették. Aztán elkövetkezett 1938, amikor hazánk visszanyerte fegyverkezési egyenjogúságát és az első bécsi döntés eredményeként visszatért a Felvidék déli része.




A Lemhényben előkerült Horthy kép (Babucs Zoltán gyűjteménye)

A békés országgyarapítás időszakában a Felvidék mellett tért haza Kárpátalja, Észak-Erdély és a Székelyföld, a Bácska, a Baranya-háromszög Muraközzel és a Muravidékkel, miáltal a Magyar Királyság területe 172149 km²-re, lakossága 14,6 millió lélekre gyarapodott. Mindezért rendkívül súlyos árat fizettünk, és a Harmadik Birodalom lekötelezettjeként léptünk be a második világháborúba. Miközben a honvédek a keleti hadműveleti területen harcoltak, a kormányzó 1942-től igyekezett kapcsolatot keresni a nyugati szövetségesekkel, akik aztán tudomására hozták, hogy a Szovjetunióval kell tárgyalnia, ha békét akar.

Eközben a németek megszállták az országot, s bár Horthy Miklós a helyén maradt, innentől datálható az ország szuverenitásának elvesztése. Megkezdődtek a deportálások, melyeket a kormányzó - több-kevesebb sikerrel - igyekezett leállítani - ezért a baloldali történészek Horthy Miklós kormányzói tevékenységét eleve a holokauszt szemszögéből ítélik meg, kihangsúlyozván antibolsevista nézeteit is. Magyarország 1944. október 15-én kapott esélyt arra, hogy ne váljon teljes területe a harcok színterévé. A kormányzó gentleman módjára a német szövetségest értesítette fegyverszüneti szándékáról, így az eleve kudarcra ítéltetett és lemondását hozta magával. A kormányzói intézménnyel együtt pár hónapon belül a ,,régi" Magyar Királyság társadalmi berendezkedése, területgyarapodásai és hadserege lett az enyészeté...

A kommunizmus évtizedei során Horthy Miklós tevékenységét becsmérelték, az 1920 és 1944 között időszakra és háborús szereplésünkre a ,,Horthy-fasiszta" és az utolsó csatlós" szégyenbélyeget sütötték. Ez a szomszédos államoknak is kapóra jött, s még ma is bőszen ostorozzák Horthy Miklóst és a Magyar Királyság revíziós politikáját, pedig a szégyenkezésre nekik lenne okuk, elegendő, ha csak Tiso vagy Antonescu marsall nevét említjük meg, akiket Szlovákia és Románia nemzeti hősként tisztel, holott háborús tevékenységük szégyenletes cselekedetek sorát hozta és hősiességük is megkérdőjelezhető.

Horthy Miklós istenfélő, hazaszerető ember volt, aki mélységesen elítélte a bolsevizmust és kormányzóként mindent megtett Magyarország felvirágoztatásáért - ennek fényében kell megítélnünk az ő életművét.

Szinte minden magyar családnak vannak tárgyiasult emlékei az 1945 előtti időszakból. Mi is őrzünk ilyeneket, mint például anyai nagyapámnak, Tóth Mihály hivatásos szakaszvezetőnek - aki két évig Kassán szolgált a VIII. gépkocsizó vonatosztály állományában - és testvéreinek katonaképeit, az országgyarapítás alkalmával kapott emlékérmeiket, apai rokonságomból dédmamám öccsének Magyar Bronz Vitézségi Érmét - melyet a kormányzó portréja díszít -, aki 1944. október 6-án adta életét a hazáért és post mortem kapta meg ezen kitüntetést.

Az egyik legféltettebb kincsünk azonban egy kormányzói kép, amelynek regénybe illő története van. Kézdivásárhelyi születésű feleségem nagyapja 24-es székely határvadász volt a második világháborúban. Tavaly nyáron, mikor odahaza voltunk, a nagyszülők lemhényi házában néztünk szét, hátha maradt katonakép a nagytatáról. Kutatásunk eredménnyel járt, megtaláltuk Kovács Béla határvadász képét, de meglepetésünk annál nagyobb volt, amikor kiderült, hogy a bekeretezett fotográfia mást is rejt, méghozzá Horthy Miklós portréját! Erről a családban senki sem tudott, a nagytata titkát magával vitte a sírba, s bizonyosan nem véletlenül őrizte meg titokban a ,,kicsi magyar világra" emlékeztető képet, hanem bízott benne - csakúgy, mint a többi székelymagyar - hogy szülőföldje ismét magyarrá válhat, hiszen ,,ami már egyszer volt, lehet máskor es!" Vajon így vélekednek a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki magyar nemzetrészek is?


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Megemlékezések  
Emlékezzünk Trianonra, ha nem is harangoznak templomainkban
  2018-06-04 11:23:52, hétfő
 
  Kedves Barátaim, Látogatóim!

Ma a magyarság legnagyobb gyászára, a trianoni békediktátumra emlékezünk. "Nemzeti Összetartozás Napjára" keresztelték ezt a gyásznapot , mely megalázó a magyarságra nézve, mert olyan, mintha megsemmisítésünket ünnepelnénk. Még a harangok sem jelzik ezt a szomorú eseményt csonka honban. Szerencsére Székelyföldön még vannak igazi lelkipásztorok, akik ezt megteszik, és nem félnek a következményektől! BÁTOR KIÁLLÁSSAL ÉS ODAADÁSSAL CSONKAHONBAN IS HARANGOZNAK MA AZ ÁLMOS KIRÁLY TELEVÍZIÓBAN 16 óra 32 perckor!!!!!!!! HÁLA ÉS KÖSZÖNET ÉRTE KUBÍNYI TAMÁS ÍRÓ ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNÉSZNEK!!!!!

Most még gyászolunk és ünnepelünk, de később már csak ünnepelni fogjuk megsemmisítésünket belső és külső ellenségeink örömére. Hogy fog örülni Zoltai Gusztáv lánya, aki nem is akar hallani arról, hogy összehasonlítsuk a trianoni gyászunkat a holokauszttal, mert szerinte "jogos területi átrendezés" volt Trianon. Míg ilyen belső ellenségeink élnek, virulnak, és nyugodtan mondhatnak a magyarok ellen, amit akarnak, reményünk sincs a változásokra.

Sajnos az erkölcsi , a hazafias nevelés megszűnt, a magyarságot ért sérelmekről nem lehet beszélni. Ha nem magyar szellemben folyik az oktatás, rövid időn belül megszűnik nemzeti öntudatunk.

Márai Sándor írta: "Magyarország. Feldúlta a tatár, elfoglalta a török, a német, az orosz. Ideje lenne, hogy végre elfoglalják Magyarországot a magyarok." Mikor minden nemzetben gondolkodót kinevetnek, és igaz képviselőinket megtörik, ellehetetlenítik, akkor rá kell ébredjünk arra,hogy manapság Magyarországon a legnagyobb bűn magyarnak lenni. Toleranciára, önfeladásra, a másság teljes elfogadására buzdítanak, de önértékelésre, önbecsülésre nem bátorítanak.
Pedig büszkék lehetnénk arra, hogy nem taszítottuk szolgasorba a legyőzött népeket, mint Anglia, Franciaország, Portugália vagy egyéb nyugati államok, és évszázadokon keresztül voltunk Európa védőbástyája, megfékezve előbb a tatár, később a Török Birodalom térhódítását, akiknek győzelme az egész európai kultúra végét jelenthette volna.

Trianonban elszakították tőlünk azt a földet, melyet őseink vérükkel áztattak, amelyet gondoztak,amelyre építkeztek és amelyen álmodtak. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyarság jelentős része a trianoni határokon kívül rekedt, ahol megalázzák, elnyomják és kizsákmányolják őket azon a földön, amely egykoron az övéké volt.

A magyarság legnagyobb sorstragédiájára való emlékezés erősítsen meg minket abban a hitben, hogy győzni fog az igazság és egy nap újra egyesülhet a magyarság!
Egyelőre még kevesen vagyunk, de kitartással, munkával és igaz hittel megerősödhetünk, győzhetünk.

Ma gondoljunk nagy szeretettel azokra a közszereplőkre, akik nyíltan felvállalták a magyar ügyet, és eltávolították őket a médiából. Grespik László volt az egyetlen képviselő, aki felvállalta volna Trianon ügyét. Rejtélyesen elhunyt, mint Dr. Tóth József Zoltán magyar jogász, Szent Korona alkotmányjogász, Szent Korona jogtörténész, politológus és egyetemi oktató, szakíró, a második Orbán-kormány Honvédelmi Minisztériumának helyettes államtitkára . MINDKETTEN FELKAROLTÁK A MAGYAR ÜGYET. EZÉRT VÉGEZTEK VELÜK A LÁTHATATLAN KEZEK, BELSŐ ELLENSÉGEINK. Nyugodjanak békében!!!!!!

Kubínyi Tamást és példaképemet, Szaniszló Ferencet is elhallgattatták. Gondoljunk rájuk szeretettel és emlékezzünk az igaz magyar valóságról szóló ismeretterjesztő adásaikra.

PÉLDAKÉPEM, SZANISZLÓ FERENC TAVALY ELŐTTI UTOLSÓ ADÁSÁT NÉZZÜK MEG, MÍG TEHETJÜK:

Világ-panoráma: Trianon 96. évfordulója - Echo Tv Link

"Berlin titokban már a világháború elején magyar földeket ígért Bukarestnek - cserébe azért, hogy Románia semleges lesz. Tisza István miniszterelnök 1914. november 26-án számjeles sürgönyben tájékoztatja Ausztria-Magyarország bukaresti követét berlini tárgyalásairól. E rejtjeles táviratból kiderül, hogy a németek már 1914-ben pedzegették a románoknak: alkalmasint kaphatnak erdélyi területeket, tehát magyar földeket, országrészeket, feltéve, ha Románia kimarad a háborúból."

ÉLŐ ADÁS LESZ MA AZ ÁLMOS KIRÁLY TELEVÍZIÓBAN

2018 június 4.-én, hétfőn 16 óra 32 perckor

GYÁSZHARANG

A történelmi egyházi vezetők tiltása ellenére!


Az adás a linkre kattintva tekinthető meg: Link










Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik:
Link
 
 
0 komment , kategória:  Megemlékezések  
Magyar Hősök Emlékünnepe
  2018-05-26 23:37:57, szombat
 
  A Magyar Hősök Emlékünnepe IV. Károly király 1917-es kezdeményezésére vezethető vissza, amely valamennyi községet arra kötelezett, hogy méltó emléket állítson honvédő katonai hőseinek minden év májusának utolsó vasárnapján.

1925-ben a honvédelmi miniszter hősök emlékünnepe elnevezéssel nemzeti
ünneppé nyilvánította május utolsó vasárnapját. 1946-tól azonban elmaradtak a hivatalos megemlékezések: a világháborúk hőseiről Magyarországon 1989. május 29-én emlékeztek meg ismét nyilvánosan, Szekszárdon. Az első állami rendezvényt 1990-ben tartották meg.

Már az 1917. évi VIII. törvénycikk elrendelte a háborúkban küzdő hősök emlékének megörökítését és az előttük való tiszteletadást. Az Országgyűlés a 2001. évi LXIII. törvényben ismét a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánította minden május utolsó vasárnapját.






Szerkesztett képemet a linkre kattintva, nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  Megemlékezések  
Fél hónapi ostrom után került magyar kézre a főváros
  2018-05-21 22:12:36, hétfő
 
  Százhatvankilenc éve, 1849. május 21-én foglalta vissza a magyar honvédsereg Buda várát a császáriaktól. A hőstettnek emléket állítva 1992 óta a honvédelem napját is ekkor ünnepeljük. A tavaszi hadjárat sikerei, a komáromi vár felszabadítása után a szabadságharc politikai és katonai vezetői - parázs vita után - Buda visszafoglalását tűzték ki célul, ez az elképzelés megfelelt a közvélemény várakozásának is, hiszen a főváros az ország szuverenitásának szimbóluma volt.





A magyar sereg zöme május 4-én érkezett a fővároshoz, létszáma mintegy 31 ezer főt tett ki. Kmetty György hadosztálya még aznap rohamot kísérelt meg a vár ivóvízellátását biztosító vízmű sáncai ellen, de visszaverték, s a magyar tüzérség is hiába lőtte kis kaliberű tábori lövegeivel a Sváb-hegyről és a Nyárs-hegyről a vár falait. Kiderült, hogy a védők erejét alábecsülték, a remélt gyors és látványos győzelem elmaradt.

A módszeres ostrom május 12-én kezdődött, amikor megérkeztek a nehéz ostromágyúk, amelyeket a fővezér Görgei Artúr hozatott Komáromból. A hadsereg tüzérparancsnoka, Psotta Móric alezredes irányításával megkezdődött a réstörő és az ezt fedező ún. leszerelő ütegek helyének előkészítése és fedezéket készítettek a tábori ütegeknek is. A védők figyelmét a gyalogság látszattámadásaival terelték el és időről-időre lőtték a várat.

A budai várőrség parancsnoka, Heinrich Hentzi tábornok nehézágyúival kíméletlenül lőni kezdte Pestet, a katonai szempontból értelmetlen bombázás sok civil életét követelte és porig rombolta a pesti Duna-sort. Május 16-án reggel megszólaltak a magyar sereg ostromágyúi is, amelyek hatalmas rést törtek a várfal nyugati és délnyugati részén, a Fejérvári kapu környékén. 17-ére virradóra a honvédsereg támadásra indult, de a még túl magasan levő résen át a nem tudott behatolni a várba.

A döntő roham május 21-én hajnalban kezdődött, először hajnali négy óra körül az I. hadtest a Krisztinaváros felől támadó csapatai jutottak be a várba. A Szent György térrel szemközti falakat egy önkéntesekből álló század mászta meg, majd a 47. honvédzászlóalj katonái is benyomultak a várkertbe, ahol a velük szemben álló olaszok letették a fegyvert. A támadás visszaverésére induló Hentzit halálos lövés érte, katonáit szuronyroham vetette vissza.

Ezzel egy időben a Bécsi kaput és a Vérmező felé eső sarokbástyát támadó III. hadtest is betört, nem sokkal később a Kmetty-hadosztály elfoglalta a vízivárosi vízmű sáncait. Hentzi helyettese, Alois von Alnoch ezredes megpróbálta felrobbantani az aláaknázott Lánchidat, de csak ő veszítette életét, a híd alig rongálódott meg. A királyi várba visszavonult császári csapatok reggel hét órakor letették a fegyvert.

Az ostrom során a császári sereg négy elsőrendű hadosztályát és 710 katonáját veszítette el, 4200-an kerültek hadifogságba. A győzelem 370 magyar honvéd életét követelte, 670-en sebesültek meg. Buda bevételének napján állapodott meg végleg Varsóban I. Miklós orosz cár és I. Ferenc József osztrák császár az orosz hadsereg magyar forradalom elleni intervenciójában, ami megpecsételte a szabadságharc sorsát.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Megemlékezések  
Május 20-a mától a méhek világnapja
  2018-05-21 21:49:02, hétfő
 
 



Az Egyesült Nemzetek Szervezete jelölte meg ezt a napot a méhek világnapjának.

A méhek napját az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) kezdeményezésére 1994-től április 30-án ünnepeljük Magyarországon, mivel ez idő tájt teljesedik ki az élet a kaptárban. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének döntése értelmében május 20-a 2018-tól a méhek világnapja. Az ENSZ ezzel a méhészek helyzetére és fontosságára hívja fel a világ figyelmét.





A javaslat Szlovéniából érkezett, ahol a méhészkedés jelentős hagyományokkal rendelkezik, és ahol minden 200-ik szlovén foglalkozik méhészettel. Ez a legmagasabb arány az egész világon!

De miért május 20-a?
A dátum nem véletlen. 1734. május 20-án született az európai méhészet kiemelkedő alakja, az első osztrák méhészeti iskola egykori vezetője, a szlovén származású Anton Jansa. Az eredetileg festőnek tanult Jansa a Habsburg udvar bécsi egyetemének a méhészkedés tudományát oktató tanára volt. Munkásságának fontosságát már akkor felismerték és nagyra becsülték.

Így élnek a méhek


A méhek a nektár és a pollen fogyasztására adaptálódtak; ezekből nyerik az energiát és a fehérjéket. A pollenek többségével lárváikat etetik. Táplálékukat a hosszú proboscidesszel, (komplex, összetett nyelvvel) kaparinthatják meg a virágokból. A hímek antennája általában tizenhárom, a nőstényeké tizenkét szegmentumból áll. Minden fajuknak két pár szárnya van, és ezek közül a hátsó pár kisebb. A méhek kulcsszerepet töltenek be a növények beporzásában, és a virágos növények legfontosabb beporzói. Gyűjtenek pollent és nektárt is. A nektárt gyűjtő egyedek is poroznak be növényeket, de a pollent gyűjtők sokkal hatékonyabb beporzók. A legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszer termelésének mintegy harmada függ a rovarok beporzó tevékenységétől, nagyrészt a méhekétől.





Ha védjük a méheket, akkor óvjuk a természetet is! Ha sok mézet fogyasztunk, akkor védjük a saját egészségünket!


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Megemlékezések  
A halál, mint szellemi születés (Kapcsolat az elhunytakkal)
  2017-11-01 00:27:46, szerda
 
  A teremtett létben egyedül az ember van abban a kiemelt helyzetben, hogy megtapasztalhatja a halált, átélhet valamit, amit halálnak nevezünk. Ez az emberek világának kiváltsága. A halál megértéséhez tekintsünk először az ember négyes felépítésére! A legdurvább test a fizikai, az anyagi test, ennél valamivel finomabb az étertest, az élettest. Az étertest nagyon fontos a halál szempontjából. Minden, ami él, éteri testtel rendelkezik. Az ember életerőktől, életenergiáktól duzzadó étertesttel születik, s ahogy öregszik, és közeledik a halál felé, úgy lesz ez az étertest egyre energiaszegényebb. Amikor a halál bekövetkezik, az éteri burok, ami odáig a fizikai testet éltette, elhagyja azt.

A szellemtudományi megközelítés szerint halálnak nevezhetjük azt az állapotot, amikor a szellem és a fizikai test kapcsolata végleg megszakad. Az ember egy olyan létező, akiről azt mondhatnánk, hogy egy testet öltött szellemi lény. Amikor az ember esténként lefekszik, akkor a szellem átmenetileg kilép a fizikai testből, de mégis egyfajta összeköttetés marad közöttük. Ezt az összeköttetést bizonyos szellemi tanításokban ezüstszálnak, ezüstfonálnak hívják, amelynek mentén a szellem visszatalál a fizikai testbe. Amikor esténként lefekszünk, és a szellem kilép a fizikai testből, abban az esetben is történik egyfajta szétválás, de ez nem végleges, reggel visszajön a szellem - optimális esetben - és az ember felébred. Ezért mondják az alvást a halál kistestvérének, vagy nevezik az elalvást kis halálnak is, ugyanis nagyon hasonló dolgon megyünk át minden egyes este, amikor lefekszünk, ahhoz, mint amikor meghalunk.

Ezen az élményen csak az ember megy keresztül, hiszen az ember alatti létezők - az állatvilág, a növényvilág és az ásványvilág - nem rendelkeznek egyedi szellemmel. A szellemi tanítások náluk csoportszellemről beszélnek. Hiába hasonlít például egy állat halála külsőleg egy ember halálához, szellemi szempontból teljesen más folyamatok zajlanak le. Míg, ha megvizsgáljuk az ember fölötti létezőket, tehát az angyalok, arkangyalok, és egyéb lények világát, azt tapasztaljuk, hogy ők nem rendelkeznek fizikai testtel. Ezért nem élhetik át a fizikai test és a szellem szétválását. Ha úgy határozzuk meg az ember halálát, hogy ez a fizikai testnek és az egyéni szellemnek, ami odáig abban a fizikai testben élt, a végleges szétválása, ezen az élményen csak az emberek mehetnek át, mert az ember alatti létezők egyéni szellemmel, az ember feletti létezők pedig fizikai testtel nem rendelkeznek.

Ha visszamegyünk az időben pár ezer évet, a régi kultúrákban a szellem halhatatlanságába vetett hit alapigazságnak számított. Egyértelmű volt az emberek számára, hogy ők átmenetileg vannak fizikai testben. Ahogy telt, múlt az idő, és a szellemek egyre jobban belemélyedtek a fizikai testbe, ez a tudás, ez a bölcsesség elveszett. Egyre inkább csak a különféle szellemi vezetők és papok ismerték. Az elmúlt pár száz évben pedig eljutott odáig az emberiség, hogy szinte teljesen elveszett a szellem halhatatlanságáról szóló tudás. Ezzel együtt megjelent a haláltól való félelem, s az ember halhatatlanságának tagadása. Kialakult az a képzet, hogy az ember a halállal megsemmisül. Ezzel a képzettel a különféle vallások, szellemi utak, beavatási iskolák mindig is harcoltak. A vallások tanították a halál utáni létet, arról is tanítottak, hogy mi történik az emberrel a halála után. Az egyes beavatási utakon és szellemi iskolákban pedig meg is tapasztalhatta a tanítvány a beavatás révén, hogy mi történik a halál után. A beavatás által - ami nagyon sok misztériumiskolában alapvető folyamat volt - az ember még életében képes abba a világba áttekinteni, ahová majd a halála után kerül. Azok az emberek, akik átmentek a beavatáson, megtapasztalták azt a világot, ahová halála után kerül az ember.

A XII-XIII. század körül kezdett kialakulni az a nézet, hogy a halál az életfolyamat végét jelenti. Ez az a korszak, amikor kezd egyre inkább elveszni a halhatatlanság tudata. Ez például megmutatkozott abban, hogy a halotti szertartások kezdtek erősen megváltozni. A holttestet minél előbb eltávolították a hozzátartozók szeme elől, vagy egyre trükkösebb eljárásokat találtak ki arra, hogy a holttestet úgy sminkeljék, úgy maszkírozzák, hogy egy minél fiatalabb, életerős ember benyomását keltse. A holttestet minél előbb leplekbe csavarták, varrták, azért, hogy minél kevésbé szembesüljön az ember a halállal. És a XIX. század az - ha a halál történelmét nézzük -, amikor odáig romlott az emberiség halállal való kapcsolata - főleg az európai és az amerikai földrészre gondolok, mert keleten még mindig más szemlélettel és lelkülettel állnak az ember halálához -, hogy a halál tabu téma lett. Társaságban már nem illett róla beszélni, és tovább materializálódtak a búcsúzási szertartások is. Szerencsére a XX. században megjelent ennek a folyamatnak az ellensúlyozására a Hospice mozgalom, ami ismét felkarolta a halált, a haldoklókat. A legfőbb célja ennek a mozgalomnak, hogy az embert felkészítsék a jó halálra, segítsék az átlépést, az eltávozást.





Szellemi szempontból nézve, amikor valaki megszületik a fizikai síkra, előtte a szellemi lények világában, az angyalok világában készítik őt elő a születésre. Amikor megérkezik egy gyermek, úgy kéne rá tekinteni a szülőknek és a környezetnek, hogy ők folytatják a szellemi lények munkáját. A szellemi lények elkezdenek valamit, felkészítik a lelket a testet öltésre, ellátják jó tanácsokkal, segítik, feltöltik őt. S amikor megszületik az emberek világába ez a lény, az angyalok munkáját folytatják az emberek. A halálnál ennek pont a fordítottja történik. Az eltávozás után rögtön a szellemi világ, és ennek a lényei, az angyali lények körébe kerül az ember. A halál előtt a hozzátartozóknak úgy kéne tekinteniük, hogy ők mintegy előkészítik a munkát, előkészítik a lelket arra, ami majd a halála után várja őt. Születésnél az ember fejezi be azt a munkát, amit az angyalok elkezdtek, a halálnál pedig a hozzátartozóknak kellene előkészíteni azt a munkát, amit majd az angyalok folytatnak. Amilyen szeretettel körülvesznek egy gyermeket, aki megérkezik erre a világra, és próbálnak minden jót megadni neki, legalább ilyen szeretettel kéne körbevenni a haldoklókat, akik készülődnek átlépni a bardóba, a köztes létbe. Ez nagyon fontos, hiszen ha egy haldokló úgy érzi, hogy őt szeretik, odafigyelnek rá, akkor sokkal jobb lelkiállapotban lép át a köztes létbe, s az, hogy valaki milyen lelkiállapotban lép át a halál kapuján, meghatározza a halál utáni létnek egy elég nagy szakaszát.
Szellemi szempontból nagyon fontos lenne, hogy a halott embertől való búcsúzás - maga a szertartás, és azok a jelképek, (a koporsó és minden egyéb) amelyek a temetésnél előjönnek - a hozzátartozókban a halhatatlanság tudatát erősítsék. Úgy kellene a szertartást kialakítani, hogy azt tudatosítsa a hozzátartozókban és a gyászolókban, hogy csak egy átlépés történt. Sajnos a mai fekete színű, négyszögletes koporsók nem ezt erősítik.

Mivel halála után az ember 40-50 napon át itt van közvetlenül a Föld közelében, nagyon sok eseményt nyomon követ, ami történik. S ami egy érdekes momentuma a halál utáni eseményeknek, hogy az ember általában részt vesz a saját temetésén. Ebben a 40-50 napban, ameddig optimális esetben halál után itt a Föld-szféra körül megtalálható az elhunyt lelke, szelleme, általában lezajlik a temetési szertartás. És mivel mindenkit izgat a saját temetése, végig is nézi azt. A halál után kitágulnak az ember érzékszervei, az elhunyt belelát az emberek lelkébe, gondolataiba. És nagyon sokszor egy ilyen temetési szertartáson derül ki, hogy kivel milyen volt valójában a viszonya. Életében becsaphatták, félrevezethették őt, de amikor meghal valaki, úgy kiélesednek az érzékszervei, hogy belelát az itt maradottak lelkébe, a gondolataiba, érzéseibe, és látja, hogy melyik emberben ő milyen érzéseket, emlékeket hív elő. Ez sok esetben nem túl kellemes, nagy csalódásokra ad lehetőséget, de ugyanakkor az őszinteség pillanata is. Megtudja az ember - legkésőbb halála után -, hogy kivel milyen volt a kapcsolata.

A temetési szertartást tehát látja az elhunyt is, emiatt úgy kellene azt kialakítani, hogy ne csak az itt maradottaknak legyen segítség, hanem számára is. Nagyon fontos, hogy olyan módon legyen a szertartás kialakítva, hogy a megjelenő színekből és formákból, ő olyan erőket tudjon felvenni, amelyek segítséget jelentenek neki. Szellemi szempontból a koporsónak, amelybe a holttestet fektetik, hasonlónak kellene lennie, mint a pillangónál a bábnak, amelyben az átalakulás végbemegy. A mai koporsók a feketeségükkel, a négyszögletességükkel nem erősítik a halhatatlanság tudatát, és az elhunytnak sem nyújt segítséget ez a forma. Meglepő lehet, de szellemi szempontból a helyes koporsóforma, amely mind a hozzátartozók, mind az elhunyt számára a legtöbb segítséget adná, az ötszög alakzat. Az ötszög, a pentagram az ember jelképe, egy olyan emberé, aki már bizonyos erkölcsi és szellemi elveket az életében megvalósított.

Annak is jelentősége van, hogy a koporsó két részből áll, van egy alsó rész és egy felső rész. A koporsó alsó része a földi világot, a földi világgal való kapcsolatot jelképezi, a felső rész pedig az éggel, az égi világgal való kapcsolatot. A két rész között ott van a halott ember fizikai teste, mint egy híd. Ha a koporsó alsó és felső felét úgy tekintjük, mint a földi és az égi világ jelképét, őket összekötőként ott van az ember alakja.

Szellemi szempontból az is lényeges, hogy milyen színű az a koporsó, amelybe elhelyezik a holttestet. A legjobb az lenne, ha a koporsó alsó része az egyes csakra színét hordozná, hiszen az egyes csakránkon keresztül tartjuk a kapcsolatot a Földdel, a fizikai világgal: ez a vörös szín. A felső résznek pedig koronacsakra színűnek, tehát lilának kellene lennie. Egy másik lehetőség, ha a koporsó alsó része szürke színű lenne, a felső pedig égszínkék. A színek révén egy képszerű összeköttetés alakulhat ki a szellemivel, ösztönös kapcsolat létesülhet a magasabb világokkal. Egy fekete koporsó nem tud helyes kapcsolatot létrehozni az ember és a szellemi világ között. A fekete a fény hiánya, ezáltal azt sejteti, hogy a halállal a teljes vég következik be, a halál a végső megsemmisülés.

Ami ma igazán hiányzik, az a halál értelméről szóló valós tudás, hogy mit üzen a halál, mint esemény az emberiség számára. A halál lényegéről elveszett a tudás. A szellemi tanításoknak, a szellemi iskoláknak lenne a feladata visszaadni ezt a tudást az emberiségnek.

Menjünk most ahhoz a pillanathoz, amikor valaki haldoklik. Nagyon nehéz elviselni, amikor a haldoklónak fájdalmai vannak, de mégis, aki szellemi dolgokkal foglalkozik, tudnia kell, hogy nagyon fontos, hogy az ember minél tisztábban lépjen át a szellemi világba. A halál előtti pár napban vagy pár hétben, amikor a szellem már kezd kihúzódni a fizikai testből, meglazul a durvább és a finomabb testek közötti kapcsolat. Amikor ez az állapot eljön, az ember védőangyalának és egyéb segítőinek lehetősége nyílik arra, hogy az embert minél jobban megtisztítsák, még mielőtt beállna a halál, a végleges szétszakadás. Ilyenkor, ez alatt a pár nap vagy pár hét alatt a védőangyalunk és egyéb szellemi segítőink annyi szennyeződést próbálnak az éter- és asztráltestünkből kitisztítani, amelynek kitisztítása lehet, hogy életünkben több évet venne igénybe. Ez a nagyon erős tisztítás fájdalomként csapódik le a fizikai testben. A haldokló nagyon erős fájdalmat érez, ami akár az egész testét áthathatja. Sokszor illogikus ez a nagy fájdalom, mert a betegség, ami esetleg fennáll a haldoklónál, nem adna okot ekkora fájdalomra. A halál előtti nagyon erős testi szenvedésnek, fájdalomnak ez a szellemi oka.





Amikor valaki meghal, a fizikai testből kilép a szellem, az Én, és kilép a lélek, az asztráltest. Az étertest is eloldódik a fizikai testtől. Nagyon fontos, hogy a szellem és a lélek, amelyek együtt hagyják el a fizikai testet, hol lépnek ki, ez ugyanis több helyen is megtörténhet. Nem optimális, ha az alsó három csakra valamelyikén történik a kilépés. A szívcsakrán kilépni nagyon jó szint, a legjobb pedig mindenképpen a koronacsakrán keresztül. Itt csak akkor lép ki valaki, ha teljesen tudatosan megy végig a halál folyamatán. Egyelőre nem sok embernek a kiváltsága a tudatos átlépés. Viszont az minden ember számára elérhető, hogy a szívcsakrán lépjen ki, persze ez tudatos munkát igényel. Fontos, hogy a szívcsakra nyitva legyen, mert ha nincsenek nyitva a szirmok, akkor a lélek és a szellem nem tudja áttuszkolni magát a szívcsakrán. Fontos, hogy szép, nagy, nyitott szívcsakrával rendelkezzen az ember. A szívcsakragyakorlatnak van egy ilyen ,,pozitív mellékhatása" is, hogy általa a szívcsakra olyan állapotba kerül, ami lehetővé teszi az ember számára, hogy képes legyen a halálakor rajta keresztül kilépni. Mivel nem tudhatjuk, hogy mikor halunk meg, ezért mindenkinek javaslom, hogy még ma kezdje el a szívcsakragyakorlatokat, a biztonság kedvéért. Amikor valaki meghal - ezt részben halálközeli élmények, részben szellemi látók közléseiből tudhatjuk -, tulajdonképpen úgy érzékeli a lélek és a szellem, mintha egy spirál alakú fény kihúzná a fizikai testből. A csakráknak tényleg van egy pár centis spirál alakú szakasza - utána következik a tölcsér alakú rész -, ezen keresztül megy ki a lélek és a szellem, amikor az ember meghal. Valószínűleg a csakrának ezen az egyenes szakaszán való áthaladás okozhatja az ,,alagútélményt", amelyről szinte az összes halálközeli élményen átment ember beszámol. Dr. Raymond Moody azt gyűjtötte össze könyveiben - több ezer esetet megfigyelve -, hogy a halálközeli élményen átesett emberek mit láttak, milyen fázisokon mentek keresztül. Kiderült, hogy ebben 90%-os átfedés van, attól függetlenül, hogy milyen kultúrkörben halt meg az illető. Mindegy, hogy valaki Kínában, Tibetben, Ausztráliában vagy a Kárpát-medencében hal meg. Azt bizonyították ezek az esetleírások, hogy vannak élmények, amelyeken szinte mindenki keresztülmegy. Ilyen az alagútélmény, és különböző fényeknek vagy fénylényeknek a látása. Az esetek nagy részében békés, nyugodt állapotba kerül az ember, és találkozik a hozzátartozóival. Vannak olyan fázisok, amelyeken szinte kivétel nélkül mindenki átment.

Az étertest már a halál előtt nagyon erősen elkezd leépülni, ezért egy ideig a haldokló a hozzátartozók étertestéből él. A fejlettebb tudatú, fejlettebb lelkek ilyenkor az isteni forrásból, az isteni fényből merítenek, viszont az átlagemberek a hozzátartozók étertestéből. Nagyon fontos, hogy ilyenkor a hozzátartozók tudjanak energiát, életenergiát adni.

Amikor valaki meghal, körbeveszik olyan körülmények, olyan erők és lények, amilyen állapotban átment a halál kapuján. Ez az állapot egy idő múlva megszűnik, és az embert segítő lények hada veszi körbe. Két fő típusa van a lényeknek, akiket ilyenkor megpillanthatunk. Az egyik típus az elementális lények. Vannak olyan elementális lények, akik a születést, és vannak, akik a halált és a halál utáni létet segítik. Az ember halála után a Föld körüli éteri világba kerül, és itt az elementális lényekkel találkozik. A halált segítő lények másik fő típusát az ezotériában a ,,halál angyalainak" nevezik. Ők az angyalok világának egy olyan része, akiknek kifejezetten a halál körüli segédkezés a feladatuk. Már a halál előtt megjelennek az ember mellett. Megjelenhetnek egy héttel előtte, de sok esetben már egy évvel a halál előtt ott vannak az ember mellett. Ha tisztánlátók valaki mellett meglátnak egy ilyen lényt, akkor tudják, hogy maximum egy éven belül az illető eltávozik ebből a világból. Vagy például ha egy tisztánlátó belép egy betegosztályra, akkor akik mellett látja a halál angyalait, tudja, hogy valószínűleg meghalnak majd, akik mellett nem látja, azoknál van esély és remény a gyógyulásra. Vannak olyan mágusok, akik próbálják elzavarni az ember mellől a halál angyalát, így akarva kikerülni valahogy a halál folyamatát. De ez egy olyan dolog, amibe nem nagyon szabad beavatkozni, tehát semmiféle praktikával vagy mágiával nem szabad ezt a lényt elzavarni az ember mellől. Inkább az ő munkájuk segítésére kell törekedni. Ők segítik a halál küszöbén való átlépést, a halálra való felkészülést, és segítenek a halál után is az átlépett embernek egyes folyamatok átélésében. Ezek az angyalok nagyon szépek, és tekintélyt, tiszteletet sugároznak magukból.


Szeretett Istenem!

Tudom, hogy akit szeretek, közelít a Te mennyei országodba. Kérlek, vigyázz rá, emeld fel őt magadhoz szereteteddel. Kérlek, küldj hozzá angyalokat, segíts neki, hogy csodálatosan érezze magát, és boldogan beilleszkedjen az ottani világba. Kérlek, mellém is küldj angyalokat, és segíts, hogy elengedjem szomorúságomat és fájdalmamat. Segíts, hogy kigyógyuljak fájdalmas érzéseimből, hogy visszatérhessek egy olyan életbe, amelyet ő is kívánna nekem.

Ámen.

Ami szomorú, hogy a mai európai és amerikai kultúra annyira materiális beállítottságú, hogy az emberek nagy része, amikor meghal, nem veszi észre, hogy meghalt. Egyrészt azért, mert amikor az átlagember átmegy a halál kapuján, annyira letompul a tudata, hogy szinte olyan, mintha elaludna. Amikor magához tér az illető, igaz, hogy picit máshogyan, de látja egy ideig a környezetét, látja azokat az embereket, akik körbeveszik őt. Nagyon sok esetben nem fogja föl, hogy meghalt. Mondanék három jellegzetességet, amiről bárki felismerheti, ha esetleg meghalt, hogy veletek ez a hiba ne történhessen meg. Egyrészt az ember sokkal könnyebbnek érzi magát, könnyűnek, lebegőnek. (Ez az egy előnye van a túlsúlynak, hogy ha meghal az ember, megérzi.) A környezetünkben láthatjuk ugyanazokat a tárgyakat, de mindenből fény sugárzik. Olyan, mintha minden tárgy egy fényforrás lenne, fényesebb a tér, amit magunk körül látunk. S még egy nagyon fontos jelzés az, hogy mivel megszakad a testtel a kapcsolat, megszűnnek a testi fájdalmak. Az, ami esetleg napokig, hetekig kínozta a haldoklót, egyszerűen, mintha elvágták volna, megszűnik. Van egy mondás: ,,Ha elmúltunk 70 évesek, és úgy ébredünk, hogy nem fáj semmink, akkor valószínűleg meghaltunk." Fontos, hogy az ember felismerje, hogy megtörtént az átlépés, hiszen jó tudatosan együttműködni azokkal a lényekkel és azokkal a folyamatokkal, amelyek az emberre halála után várnak. Sok ember nem érti, hogy miért kell arról tudni, hogy mi történik a halál után, mindenki előbb-utóbb meghal, és majd meglátja, hogy mi vár rá. Pedig nagyon fontos, hogy az ember még életében felkészüljön a halál utáni eseményekre. Ahhoz tudnám hasonlítani ezt a folyamatot, hogy valaki el akar menni egy idegen országba, egy idegen kultúrába, ahol teljesen mások a szokások, teljesen más a nyelv. Az ember megkönnyítheti a helyzetét azzal, hogy próbálja ennek a népnek a nyelvét megtanulni, a kultúráját, a szokásait tanulmányozni. Ez az előzetes tudás nagy segítség lehet. Ugyanígy van a halál tekintetében is, még életünkben lehetőleg minél többet meg kell tudni a halál utáni létről, a halál utáni eseményekről. Például azt, hogy mi történik, amikor átmegyünk a halál után az egyes bolygószférákon, nem elég ott, a halál után megtudunk, erre már életünkben fel kell készülnünk. Az, hogy az egyes bolygószférákban a halál után mi történik velünk, nagy mértékben függ attól, hogy az életünket hogyan alakítjuk. A földi életünk, az, amit itt teszünk és tudunk, kihat a halál utáni létre. Szellemi szempontból nem helyes hozzáállás az, ha valakit nem érdekel a halál utáni léte. Minél több dolgot meg kell tudnia az embernek róla még itt. Például azt, hogy bizonyos tettei vagy cselekedetei az egyes bolygószférákban hogy befolyásolják az ő állapotát, és akkor ennek megfelelően tudja alakítani az életét. Már életünkben tudatosan fel kell készülni a halál utáni létezésünkre. Meg kell ismerkedni a köztes lét eseményeivel, tudatosan ezek szerint alakítani az életet.

Az ezüstszál, amely a testünkhöz kötött minket, a halál után elszakad, a védőangyal szakítja el. ImageHa az ember tiszta, nyugodt lelkiállapotban van, akkor halála után meglátja a segítőit, és a fényt követve egy új világba léphet át. Viszont ha az ember lelkében harag, erőszak van, nem látja a segítőit, nem látja a fényt, csak a saját zavart állapotát észleli. Ezt hívják úgy az ezoterikus tanításokban, hogy szürke zóna. A szürke zóna azt az állapotot írja le, amikor valaki negatív lelkiállapotban hal meg, és szürkeség, feketeség, zavarodottság veszi körbe. Ilyenkor a lélek egyedül homályos derengést lát és csak azokkal tud érintkezni, akik ugyanebben a szürke zónában vannak. S ami nagyon érdekes, és az egész köztes létre igaz, hogy mindaz, amit most belső, lelki tartalomnak élünk meg, a köztes létben, halál után mint külső környezet van jelen. Mindaz, ami most a lelkünkben van, a köztes létben szín és forma alakjában körülöttünk jelenik meg. Mindent az ,,orrunk elé nyomnak", ami most a saját lelki világunk mélyén zajlik.





Ha valaki szürke zónába kerül, akkor a hátramaradottak részéről az imádkozás, vagy valamelyik halottaskönyv felolvasása nagyon sokat segíthet. Van egy nagyon fontos alapszabály: a köztes létnek az első pár hónapját nagy mértékben befolyásolja az, hogy a hátramaradottak hogyan viszonyulnak az illetőhöz. Ha nem ragaszkodással, hanem szeretettel gondolunk arra, aki meghalt, akkor a szeretetünk segítség számára a köztes létben. De minden olyan neheztelés, meg nem bocsátás, harag, amelyet felé táplálunk, akadályoztató erővé válik. Ezt sok ember ösztönösen érzi, és az a harag, amit valaki esetleg éveken, évtizedeken át táplált magában, szinte magától megszűnik, amikor megtudja, hogy az illető, aki iránt érezte, meghalt.
A másik visszahúzó erő, ha a gyásznak felfokozott formája alakul ki. Ilyen esetben a lélek az optimális 40-50 napnál hosszabb időre is kötődhet a Föld körüli szférához. Ha nagyon nehezen engednek el valakit, aki meghalt, 40-50 nap helyett akár hónapokig vagy évekig itt ragadhat. Olyan is történhet abban az esetben, ha valaki meghal, és erre nem jön rá, hogy szintén itt marad a Föld szférájában, és ugyanúgy hazamegy, vagy elmegy a munkahelyére, mint korábban. Persze azt nem nagyon érti, hogy miért nem válaszolnak neki, amikor ő próbál a többiekkel beszélni. A Ghost című film elég jól bemutatja ezt az állapotot. A film készítői tanulmányozhattak spirituális irodalmat, mert elég szépen visszaadja ez a film azt, ami ilyen esetben történik. Az elhunyt ilyenkor ugyanúgy viselkedik, mintha élne. Hazamegy, leül a kedvenc fotelébe, próbálja bekapcsolni a tévét, ami nem sikerül, azt gondolja, elromlott, és mondjuk hazajön a párja, és próbálja őt megszólítani. Azért előbb-utóbb rájön, hogy valami nem stimmel, hogy komoly változáson esett át. Próbálnak jelt adni magukról, de csak az igen, érzékeny emberek érzik meg ezeket a jeleket. Ilyen itt ragadt lelkeken imával, fénnyel, szeretettel lehet, sőt kell is segíteni, mert ezen a 40-50 napon túl nem optimális, ha itt ragad egy lény a Föld közelében. Akár azt is lehet tenni, hogy elmondjuk neki naponta: ,,Te már levetetted a fizikai tested, el kell hagynod a Földet, kövesd az angyali segítőidet, kövesd a fényt!" Biztosítani kell arról, hogy annak ellenére, hogy követi a fényt, a szeretet ugyanúgy megmarad közöttünk.

Ha egy lélek zaklatottan érkezik a túlvilágra, körbeveszik egy védőburokkal, beburkolják, és előbb-utóbb letompult, álomszerű állapotba kerül. Ezt úgy is hívják, hogy a bebábozódás ideje, s ez alatt a lélek elalél, elnyugszik. Azt mondhatnánk, hogy gyógyító hatású álomba merül, egy olyan álomszerű tudatállapotba, amelyben az angyali lények tudják a lelkét tisztítani. Amikor felébred ebből az álomszerű állapotból, akkor már sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lelkiállapotban találja magát. Az elhunyt elengedése nagyon fontos, de nehezen megvalósítható feladat. A túl erős gyász, a rendellenes ragaszkodás sajnos a meghalt ember számára hosszú távon akadályt jelent, visszahúzza, a Földhöz köti őt. Nagyon fontos, hogy az ember ilyen esetben segítségül hívhatja az ima erejét. Imádkozhat az elengedésért, imádkozhat a vigasztalásért, imádkozni lehet azért, hogy küldjenek angyali segítőket az elhunytnak, és lehet kérni áldást is arra a lélekre, szellemre, aki átlépett a halál kapuján. Fontos, hogy szeretettel gondoljunk az elhunytra, bármilyen hibát követett el ellenünk, ezt bocsássuk meg neki, mert minden neheztelés akadály a számára. Nagyon fontos az is, hogy egy idő múlva az eltávozott személyes tárgyait el kell távolítani, vagy el kell égetni, mert ezek is ideköthetik őt, főleg, ha nagyon ragaszkodott hozzájuk. Ezt nem rögtön a halál után kell megtenni, mert a személyes tárgyak sok esetben megnyugvást vagy enyhülést adhatnak a hozzátartozóknak. De ez nem minden esetben van így, például házastársaknál előbb-utóbb jó a közös ágyat eltávolítani, nem jó, ha évekig abban az ágyban alszik valaki, amiben előtte a házastársával együtt aludt.

Amikor valaki meghal, beíródik a lelkébe az a csillagállás, ami a halál pillanatában az égbolton található. Az asztrológiában van úgynevezett halálhoroszkóp, ezt elég kevés asztrológus szokta felállítani, és kevesen tudják jól értelmezni. A halál szellemi szempontból egy születés. Amikor megszületünk ide a földi világba, meghalunk a szellemi világ számára, és amikor meghalunk itt, akkor megszületünk a szellemi világokba. Tulajdonképpen a halálhoroszkóp a szellemi születésünknek a horoszkópja, és a köztes létnek egy részére ténylegesen kihat ez a csillagállás. Ha valaki ért egy ilyen halálhoroszkóp felállításához, és felállítja a halál időpontjára, akkor egyet s mást megtudhat arról, hogy milyen hatások fogják érni az elhunytat a halál utáni létben. Ugyanúgy, ahogy a születési horoszkópból a földi életre, a halálhoroszkópból a halál utáni létre lehet következtetni.

Van két nagyon szép mű, amelyek segítséget jelenthetnek a haldokló számára, illetve halál után is. Az egyik Kempis Tamás: Krisztus követése című munkája. A másik Jézus búcsúbeszéde (János evangéliuma 14-17 fejezet), amelyet halála előtt az apostolokhoz, a tanítványaihoz intézett. Ez két olyan erőket tartalmazó szöveg, amit nyugodtan lehet akár a haldoklónak, akár halál után az elhunytnak felolvasni.

Amíg a lélek itt van a Föld körüli szférában, addig ezek a felolvasások eljutnak hozzá. Felolvasás előtt üljünk le, nyugodjunk meg, és képzeljük magunk elé minél tisztábban, hogy ott ül velünk szemben egy fotelben, vagy egy székben az, aki nemrég eltávozott a földi világból. S miután úgy érezzük, hogy már nagyon pontosan sikerült őt elképzelni, akkor utána kezdődhet a felolvasás. Arra kell gondolni, hogy amit mi olvasunk - nem kell hangosan -, eljut az elhunythoz, megkapja, és tud belőle meríteni. Részben a Krisztus követését, részben Jézus búcsúbeszédét, de a legtöbb szellemi témájú könyvet, főleg azokat, amelyek a köztes lét eseményeiről szólnak, a halál utáni 30-40 napban eljuttathatjuk ilyen felolvasás által az elhunyt személyhez. Ez tényleges táplálék számára, ugyanolyan, mint nekünk itt a fizikai síkon a földi étel. Ettől a lélek töltekezik, viszont e nélkül egyfajta lelki-szellemi éhségérzetet élhet át. Segíthetünk az elhunytnak a szeretetünkkel, imáinkkal, áldás kérésével, szellemi témájú könyvek felolvasásával. Ha hálát érzünk felé, ha felidézzük azokat az eseményeket, amikor nekünk vagy másoknak az illető segített, szintén hatalmas ajándék az elhunyt számára. Elképzelhetjük magunk előtt azt az embert, aki jobblétre szenderült, azt, hogy a szívünkből fény és szeretet árad az ő szívébe, és ez őt táplálja, fényesíti. Imádkozhatunk a halott védőangyalához is, mert egy jó ideig az a védőangyal, aki kísérte őt egész életében, segíti a halál után is. Bármilyen szellemi gyakorlatot, meditációt vagy böjtöt, amit végzünk, azt felajánlhatjuk az illető lelki üdvéért, ez is segít. Teszünk valamilyen lemondást, vagy hozunk valamilyen áldozatot, s arra kérjük a magasabb hierarchiákat, hogy ezeknek a pozitív karmikus visszahatása ne ránk hasson, hanem lemondunk erről, és azt kérjük, hogy az elhunytra legyen hatással, az ő tisztulását segítse.





Az étertest, amely már a haldoklásnál kezd erősen lebomlani, a halál után nem sokkal teljesen lebomlik. Ahogy ez az éteri test lebomlik, az ember képek formájában végignézi az életét visszafelé. Ez pár nap alatt zajlik le a mi időszámításunk szerint, tehát a földi időszámítás szerint 3-4 nap alatt az ember végignézi a teljes életét, még akkor is, ha ez mondjuk 90 év volt. Úgy, mintha egy moziban ülne. Ez az áttekintés pont annyi ideig tart, amennyi idő alatt az éteri test lebomlik.

A lélek és a szellem kelet felé hagyja el a Földet. A Föld forgása befolyásolja azt, hogy merre távozik. Ami érdekes, hogy itt a Földön nem érezzük, hogy forog a Föld. Most, ha jobban odafigyeltek, nem nagyon érzitek. Pedig elég gyorsan forog, sőt még hatalmas sebességgel halad is, de ezt sem érezzük. A halál után, amíg itt vagyunk a Föld körüli szférában, akkor érzékeljük, élmény szinten érezzük a Földnek a mozgását. Halál után ez mindenkiben tudatosul, hogy a Föld egy forgó, mozgó égitest. Van egy olyan beavatási út, amit úgy hívnak, hogy ,,tudatos pokolraszállás". Ennek során az ember tudatosan alászáll azokba a sötét, negatív lényekkel telített szférákba, ahová magától a legtöbb ember nem szívesen lép be. Ilyenkor az ember pont ellentétesen hagyja el a Földet, nyugat felé, a Nap fényétől távolodva.

Amikor megtörténik az étertest lebomlása, és az élet visszanézése, az ember a bolygószférákba kerül. Minden szférához tartozik egy életterület. Az, hogy melyik bolygószférában hogy érezzük magunkat, attól függ, hogy azokat az életterületeket, amelyek az egyes bolygókhoz tartoznak, hogy éltük meg itt a Földön. Így kapcsolódik össze a földi életünk, és a halál utáni életünk. Amikor valaki meghal, végigmegy a bolygószférákon, majd elhagyja a Naprendszert, átkerül a csillagok világába, majd azon is túl. S amikor eljön az újra testet öltés ideje, akkor megint áthalad a csillagvilágon, áthalad fordított sorrendben a bolygószférákon, és megszületik. Végezetül álljon itt egy mantra, amelyet Rudolf Steiner adott át, s elhunyt szeretteinket segíthetjük vele:

,,Áradjon feléd lelkem szeretete,
Ösztönözzön szeretetteljes megértésem.
Hordozni fognak téged, és tartani fognak
A magasrendű reményekben, s az élet szféráiban."


Váradi Tibor előadása alapján

Megjelent a Manifesztum 30. számában.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Megemlékezések  
Mindenszentek vagy halottak napja?
  2017-11-01 00:21:37, szerda
 
  Mindenszentek vagy halottak napja? És hogy jön ide a halloween?





A mindenszentek és a halottak napja közötti különbség nem mindenkinek világos, ami nem csoda: a két, egymást követő ünnepnap összemosódott a néphagyományban is. Régóta a halottakra való emlékezés szokásai, rítusai uralják mindenszentek napját is. Ráadásul november 2-a általában már munkanap, így ma is november 1-je, mindenszentek napja sokak számára a halottak napi teendők ideje. Magyarországon 2000 óta munkaszüneti nap.

A keresztény felekezetek tagjai és mások is ki szoktak látogatni a temetőbe a két nap valamelyikén. De érdemes tudni, hogy a reformátusok hivatalosan egyik ünnepnapot sem tartják meg. Szokásként meghonosodott az ő körükben is a temetőlátogatás, ám hivatalosan sem a halottak napja, sem a mindenszentek nem egyházi ünnepük. Ők a reformáció emléknapját ünneplik október 31-én, idén éppen az 500. évfordulót. Az evangélikusoknál és az unitáriusoknál viszont egyházi szinten is nyilvántartják a halottak napját.





A dolgot tovább bonyolítja, hogy sokak örömére, mások felháborodására az angolszász kultúrkörből származó, a kelta mitológiára visszavezethető halloween szokásai is kezdenek meghonosodni. A halloween estéje október 31-e. Alapgondolata - hogy a holtak szellemei ezen a napon visszatérnek a földre - a keresztény magyar néphagyományban is visszaköszön, még ha az egyházak természetesen nem is osztják ezt. A halloween számos elemében emlékeztet a halottak napjára. A kelta ünnep a római hódítás után összemosódhatott a római szokásokkal - a rómaiaknak is volt halottakra emlékező ünnepük, a feralia, amely hasonló szokásokkal és tilalmakkal járt, mint amit később a magyar néphagyományban is látunk, például virágot és ételt vittek a sírokra, zárva tartották a templomokat, és nem áldoztak. Ezt az ünnepet formálta át később saját elképzelései szerint az ókeresztény egyház.





A november 1-jei mindenszentek katolikus ünnep: ilyenkor a megdicsőült lelkekről emlékeznek meg, tehát nem csak azokról a szentekről, akik nevesítve vannak a kalendáriumban, hanem minden lélekről, aki üdvösségre jutott. Ez ,,a megdicsőült egyház ünnepe", a halottak napját viszont azoknak a lelkeknek szentelik, akik hitük szerint még a tisztítótűzben szenvednek, vagyis ez "a szenvedő egyház ünnepe".

Tudta?

1. A halottak napjáról a magyar katolikus parasztság úgy tartotta, hogy ez a halottak visszajárásának ideje is. Egyes vidékeken éjszakára ételt is kikészítettek a halottaknak, vagy a temetőbe, a sírokra vitték ki.

2. A magyar katolikus néphagyományban tilalmak is kapcsolódtak a halottak napjához, például nem volt szabad befőzni és kenyeret sütni.

3. Az ortodox egyház nem a római katolikus halottak napján emlékezik meg az elhunytakról, hanem a pünkösdi időszakban.

4. Az orosz egyházban külön halottak napját tartanak az elesett vitézek emlékére október 21-én.

5. A halottak napja a szegényekről való gondoskodással is összekapcsolódik. A katolikus hagyományok szerint azért kell alamizsnát adni, hogy a halott megszabaduljon a purgatóriumból.

6. Egyes magyar falvakban nemcsak halottak napján, hanem egész héten, ,,a halottak hetén" tiltották a munkát, hogy ne zavarják meg a holtak nyugalmát. Máshol viszont politizálásra használták mindenszentek napját, egyes falvakban hagyományosan ezen a napon tartották meg a bíróválasztást.


A halottak napjának ünnepét a keleti egyházban már 380-ban megülték, minden vértanúról megemlékezve. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki - miután megkapta a minden pogány isten tiszteletére épült római Pantheont - 609. május 13-án Mária és az összes vértanúk tiszteletére szentelte fel.

Először a Kr. u. 636-ban elhunyt Sevillai Izidor püspök rendelte el a szerzeteseinek, hogy a pünkösd utáni napon a halottakért misézzenek. Széles körű elterjedése Odilo clunyi bencés apát nevéhez fűződik. Utasítására a szerzetesek a mindenszenteket követő napon misékkel, zsoltárokkal, alamizsnával emlékeztek meg a halottakról. Egyházi rítus volt a halottakért végzett esti könyörgés, harangozás is.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Megemlékezések  
Emlékezzünk Trianonra, ha nem is harangoznak templomainkban
  2017-06-04 09:17:28, vasárnap
 
  Kedves Barátaim, Látogatóim!

Ma a magyarság legnagyobb gyászára, a trianoni békediktátumra emlékezünk. "Nemzeti Összetartozás Napjára" keresztelték ezt a gyásznapot , mely megalázó a magyarságra nézve, mert olyan, mintha megsemmisítésünket ünnepelnénk. Még a harangok sem jelzik ezt a szomorú eseményt csonka honban. Szerencsére Székelyföldön még vannak igazi lelkipásztorok, akik ezt megteszik, és nem félnek a következményektől!

Most még gyászolunk és ünnepelünk, de később már csak ünnepelni fogjuk megsemmisítésünket belső és külső ellenségeink örömére. Hogy fog örülni Zoltai Gusztáv lánya, aki nem is akar hallani arról, hogy összehasonlítsuk a trianoni gyászunkat a holokauszttal, mert szerinte "jogos területi átrendezés" volt Trianon. Míg ilyen belső ellenségeink élnek, virulnak, és nyugodtan mondhatnak a magyarok ellen, amit akarnak, reményünk sincs a változásokra.
Bár visszaküldtem a nemzeti konzultációt, a jelenlegi politikai hatalom sem felel meg az elvárásaimnak míg Szarvason állandó nemzetközi zsidó ifjúsági tábort szerveznek, megtartjuk a zsidó olimpiát, elprédáljuk idegeneknek a magyar földet az új honfoglalók örömére vagy elbagatellizáljuk nemzeti gyászunkat, a zsidó gyásznapot meg megtartjuk. Évente több alkalommal kell gyászoljuk a zsidókat. A magunk gyásza nem fontos!

Sajnos az erkölcsi , a hazafias nevelés megszűnt, a magyarságot ért sérelmekről nem lehet beszélni. Ha nem magyar szellemben folyik az oktatás, rövid időn belül megszűnik nemzeti öntudatunk.

Márai Sándor írta: "Magyarország. Feldúlta a tatár, elfoglalta a török, a német, az orosz. Ideje lenne, hogy végre elfoglalják Magyarországot a magyarok." Mikor minden nemzetben gondolkodót kinevetnek, és igaz képviselőinket megtörik, ellehetetlenítik, akkor rá kell ébredjünk arra,hogy manapság Magyarországon a legnagyobb bűn magyarnak lenni. Toleranciára, önfeladásra, a másság teljes elfogadására buzdítanak, de önértékelésre, önbecsülésre nem bátorítanak.
Pedig büszkék lehetnénk arra, hogy nem taszítottuk szolgasorba a legyőzött népeket, mint Anglia, Franciaország, Portugália vagy egyéb nyugati államok, és évszázadokon keresztül voltunk Európa védőbástyája, megfékezve előbb a tatár, később a Török Birodalom térhódítását, akiknek győzelme az egész európai kultúra végét jelenthette volna.

Trianonban elszakították tőlünk azt a földet, melyet őseink vérükkel áztattak, amelyet gondoztak,amelyre építkeztek és amelyen álmodtak. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyarság jelentős része a trianoni határokon kívül rekedt, ahol megalázzák, elnyomják és kizsákmányolják őket azon a földön, amely egykoron az övéké volt.

A magyarság legnagyobb sorstragédiájára való emlékezés erősítsen meg minket abban a hitben, hogy győzni fog az igazság és egy nap újra egyesülhet a magyarság!
Egyelőre még kevesen vagyunk, de kitartással, munkával és igaz hittel megerősödhetünk, győzhetünk.

Ma gondoljunk nagy szeretettel azokra a közszereplőkre, akik nyíltan felvállalták a magyar ügyet, és eltávolították őket a médiából. Grespik László volt az egyetlen képviselő, aki felvállalta volna Trianon ügyét. Elhunyt idén. Nyugodjon békében!

Kubínyi Tamást, Pörzse Sándort, Matúz Gábort és példaképemet, Szaniszló Ferencet is elhallgattatták. Gondoljunk rájuk szeretettel és emlékezzünk az igaz magyar valóságról szóló ismeretterjesztő adásaikra.

PÉLDAKÉPEM, SZANISZLÓ FERENC TAVALYI UTOLSÓ ADÁSÁT NÉZZÜK MEG, MÍG TEHETJÜK, MERT MINDEN MÁS ADÁSÁT TÖRÖLTÉK AZ ECHO TV YOUTUBE-OS CSATORNÁJÁRÓL:


Világ-panoráma: Trianon 96. évfordulója - Echo Tv


Link

Berlin titokban már a világháború elején magyar földeket ígért Bukarestnek -- cserébe azért, hogy Románia semleges lesz. Tisza István miniszterelnök 1914. november 26-án számjeles sürgönyben tájékoztatja Ausztria-Magyarország bukaresti követét berlini tárgyalásairól. E rejtjeles táviratból kiderül, hogy a németek már 1914-ben pedzegették a románoknak: alkalmasint kaphatnak erdélyi területeket, tehát magyar földeket, országrészeket, feltéve, ha Románia kimarad a háborúból.






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  Megemlékezések  
Ma van a Madarak és Fák Napja
  2017-05-10 00:33:08, szerda
 
  Hazánk törvényben is rögzített madárvédelme 1901-ben vette kezdetét, mert ekkor fogadták el a magyar madárvédelmi törvényt. Az első ,,Madarak és fák napját" 1902-ben Kőszegen tartották, a helyi Állatvédő Egyesület kezdeményezésére.

Herman Ottó már 1900-ban javaslatot tett a jeles nap országos bevezetésére, de indítványa csak 1906 tavaszán került a miniszter asztalára. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter 1906. április 27-én hozott rendeletet, mely szerint minden hazai népiskolában iskolai ünnepélyt kell tartani a ,,Madarak és fák napján". A zöld mozgalmak erősödése ellenére, csak az 1987-es kazincbarcikai konferencián fogalmazódott meg, hogy valamennyi általános iskolában újra évenként rendezzék meg - tanítás nélküli munkanap keretében - a Madarak és fák napját. A 90-es évek elejétől a környezeti nevelésben élenjáró iskolák és pedagógusok munkájának köszönhetően, újra méltó szerepet kapott az iskolák többségében a Madarak és fák napja. Újabb törvény erősítette meg 1994-ben, miniszteri rendeletben május 10-ét jelölte meg a jeles nap dátumának.






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link

1996 óta egy Németországból indult mozgalom hatására hazánkban is minden évben megrendezésre kerül az év fája és madara választás. A választás célja, hogy a természeti kincsnek számító hazai erdőkben élő gyönyörű fákra, illetve madarakra széles körben felhívja a figyelmet.

"...évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében."

Ez az idézet Herman Ottótól, a sokoldalú magyar tudóstól származik, aki természettudományos munkássága mellett a magyarság hagyományos, ősi műveltségét, népi mesterségeit is kutatta és leírta. Ő alapozta meg a tudományos madárkutatást Magyarországon a Magyar Ornitológiai Központ megalapításával. Herman Ottó javaslatára 1906 óta a természet ünnepeként tartjuk számon május 10.-ét. Az emberek már ősidők óta különös vonzalmat éreznek a madarak és fák iránt. A "Madarak és Fák Napja" mégis az egész természet ünnepe, amikor mi, emberek azt ünnepeljük, hogy testvérei vagyunk minden élőlénynek a Földön.

A MADÁR

A szárnyas lények a világon mindenütt elsősorban az éghez - az isteni szférához - tartoznak, ezért az égi lélek szimbólumai. Így van ez a magyar nép műveltségében is: a kereszténység előtti időkben a táltosok, sámánok lelke is madár képében szállt a túlvilágra megtudni a jövendőt, vagy megküzdeni a rosszindulatú szellemekkel. A honfoglaló magyarok totemállata (az Árpád nemzetség állatőse) a turulmadár (valószínűleg valamely sólyomfaj) volt. Az eredetmonda szerint a nemzetség ősanyját, Emesét turul termékenyítette meg. A madárlélek szimbólum jelentése jellemző a kerszténységben is, például a Szentlélek galamb képében jelent meg Jézus feje felett, mikor megkeresztelkedett.






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link

A FA

A fa a legősibb, az egész világon elterjedt, egyetemes növényszimbólum. A fa az örök fejlődés és megújulás, a termékenység; a kiszáradt fa az elmúlás jelképe. A magyar népmesékben is gyakorta találkozunk vele: égig érő fa, aranyalmafa. Az életfa ágai az égi világba vezetnek, gyökerei az alvilába nyúlnak; utat szimbolizál, amelyen a sámánok, táltosok, mesehősök az égbe vagy alvilágba juthatnak.







Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link





Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link


Legyen szép napunk és gondoljunk mindig nagy szeretettel a madarakra és fákra, óvjuk, gondozzuk őket odaadással, mert megérdemlik. Isten gyönyörű teremtményei ők is.




 
 
0 komment , kategória:  Megemlékezések  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 72 db bejegyzés
e év: 887 db bejegyzés
Összes: 23828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3318
  • e Hét: 23413
  • e Hónap: 99586
  • e Év: 1384541
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.