Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Hópehely
  2018-02-10 14:44:03, szombat
 
  Lányi Sarolta

Hópehely

Nevetve nézek most vidám szemekbe
... Ki látta régen év bánataim,
Szelíden elment fájva s már feledve...

Hideg mosolyba mártott ajkaim
Fagyos beszéd jegétől hervadoznak,
Már nem hevülnek hév szók harcain.

A sok sötét, kegyetlen, téli rossz nap
Szívemnek száz reményét vitte el.
Reménytelen vagyok s mindegyre rosszabb.

S mégis... ha egyszer egy név rám lehel,
Egész hideg, kevély valóm elolvad,
Mint forró szájra hullott hópehely...
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Dér
  2018-02-10 14:17:05, szombat
 
  Lányi Sarolta

Dér

Szép volt, fehér s kietlen
Korán, mikor még senki sem járt
A téli szép ligetben.
Csak dérült, törpe bokrot
Láttam gugolni egypárt,
Mint abroszon a csokrot.

Finom derét a reggel
Mindenhová beszórta titkon
Parányi jégszemekkel.
Ó, gyász ez, nem fehér ez!
Bár inkább mindent hó borítson,
Hisz nemsokára tél lesz.

Bár jönne most a tél már!
Havas ha vón már a liget,
Ahol ma még a dér jár!
Csak hullna már a hó
S behintené e hült szivet
Halotti takaró!
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Anyanyelv
  2017-11-24 14:11:40, péntek
 
  Lányi Sarolta

Anyanyelv

Mint fáradt test a régáhított ágyban,
Úgy elnyugszom tebenned anyanyelvem.
Hű szalma zizzen alattam lágyan,
Tanyára leltem, itthon vagyok, helyben.

Tanyánk zilált,-"szegénylegények" lakták.
Körös-körül sok rovottmúltú ház ég.
Kifüstöljük a tegnapok cudarját,
S a szalmadikóból lesz majd selyemágy még.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
A kék rózsáról
  2017-04-27 15:26:19, csütörtök
 
  Lányi Sarolta :

A KÉK RÓZSÁRÓL

(Egy mostani költőnek)


Mondják, csak egy-két évig él a rózsatő,
a furcsa, drága, idegenszívű virágnak anyja,
meghozván égrőllopott-színű szép gyermekét.

Utolsó, nagy, fáradt virágfia
miként a téli ég, oly bánatos,
pompázatos, sáppadt, majdnem fehér.

Egyéb rózsák piros hajnalszinétől,
szerelmek, szenvedélyek száz színétől
szeplőtelen ez új virág sziromruhája.

Finom, zilált, kéken-fehér erében
egyetlenegy atom sincsen pirosból,
...miként a költő, olyan nékem ő.

Miként e rózsa, olyan néha nékem
a lányszemű és férfihomlokú költő.
S miként a téli reggel kék opálja...
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Nagyon csendes szerenád
  2017-04-04 12:33:59, kedd
 
  Lányi Sarolta

Nagyon csendes szerenád

Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked áldoz
lelkem fojtott félénk szavát
te hallod, ha nem is kiáltoz.

Beszélj majd énhelyettem hozzád
s őszi táj halkan szelíden,
s az esti szél füledbe dúdol,
hogy örökre tiéd a szívem.

Tiéd elmém munkája, gondja
s az álmom is tiéd legyen...
oh halld e rejtett, hű zenét:
dalol neked az életem.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Búban virító titok
  2017-02-23 18:17:47, csütörtök
 
  Lányi Sarolta

Búban virító titok

Csak az én két vállam hordja sulyát
Csak az én mellem viselje búját -
Virúló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
És áldott százszor az aszfalt. Ki tudja,
Nem te jártál-e itt esetleg?

Egy órája tán itt voltál magad.
Ruhád surolt sok barna házfalat
S e nő, ki szembe jő velem,
Úgy mosolyog, mint aki téged látott,
(Nedves és nagyranyílt szemekkel.) Látod,
Pedig őt nem fűti szerelem.

Csak én hordozom arcod itt benn,
Csak nekem vagy te minden, minden
S tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget,
Amit szemed rámégetett,
Hordom fájósan, boldogan, titokban...
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Jó volna szépen élni
  2011-06-18 10:23:23, szombat
 
  Lányi Sarolta

Jó volna szépen élni

Jó volna szépen élni, öröm tüzében égni
és fölrepülni szárnyán szép röptü szerelemnek, -
de mért vagyunk mi most, ó mért vagy vélem együtt
e kornak gyermeke?

Én elbúvok remegve, orcámat eltakartan,
én csak téged akarlak s csendes, merengő álmot, -
miért tolakszik hozzám mindenki más keserve
megtépni életem?

Csak ennyim volt: az élet, csak ezt adtam tenéked
s feléd hajolt zöld ágán egyetlen ifjuságom, -
miért múlik bitangúl - mit néked tartogattam,
a szív nemes heve?

Miért vagyok tüzes seb, fájdalmak forró kútja
s ha már eltölt szinültig keserve millióknak,
mért nem szökik magasba, a megvakúlt menyégre
véres betűket írni...

Jaj mért kell sírni, sírni?
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Régi dal
  2010-06-22 17:19:58, kedd
 
  Lányi Sarolta

Régi dal

Láttál már néma hegedűt
Ódon szobának mélyiben,
Hol nem jár soha senkisem?

Szépmívű teste ott pihen
Nem tudja senki, mennyit ér.
Művészkéz hozzá nem is ér.

És dallal álmodik a hegedű
Ódon szobának mélyiben
Muzsikátlan, árván, egyedül...
Nem játszik rajta senki sem.

Egy vad fiú egyszer nézegette
Kíváncsian, tűnődve
S mert játszani rajta nem tudott:
Dühében összetörte.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 258 db bejegyzés
e év: 610 db bejegyzés
Összes: 9712 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1601
  • e Hét: 1601
  • e Hónap: 83637
  • e Év: 183667
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.