Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Vers
  2018-04-03 00:45:32, kedd
 
  Lányi Sarolta

Vers

I.

Nem ismerhetsz te engem. Nem tudod,
Hogy hajam hullámzó, barna erdő
- A sátorában megpihenni jó -
És néha zúg, mint szélbe lengő
Nagy aranybrokát lobogó.

És nem tudod,
Hogy a szemem örvénylő, mély titok,
Mely az arcod ünnepelve rejti,
Zöldfátyolos, aranyló tükörében
Nem ismersz önmagadra. Nem tudod,
Hogy lelkemben éled egyik éltedet.

II.

A másik? Az te vagy, magad, egészben.
Amit akarva téssz s amit szeretsz,
A lényed harcbarendelt katonái:
Pompázatos gondolatsereged
Mely szókat ád tolladra s ajkaidra,
Mely gonddal szítja vágyaid kohóját
S ambícióid tornyát építi.
E szép és bátor gondolatcsapat
Mindent elédbe visz, öledbe visz,
A miről azt álmodtad: Akarom.
...Csak engem nem hurcolt még prédaként
A trónusodhoz harcossereged,
A bánat árva szobrát: engemet,
Ki könnyben könnyen adná át magát
Uram, a te kezedre. Bús kezesnek.
- - - - - - - - - - - - - - - -
De oh, engem még sohasem akartál.

III.

És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás öröm, remény nekem.
De nem tudod és én sem tudhatom,
Hogy baktató, fakó évek során
Nem únom-é meg majd várásodat?
Nem zúzom-é be gyilkos unalomból
Az aranytükröt, mely az arcod őrzi?
S fanyar, terjengő, gyilkos unalomból
Nem tépem-é ki szálankint hajam,
Reménytelen dühvel a szélbe szórva
Foszlányait a brokátlobogónak?

 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Valami halk virulást
  2018-03-14 01:33:34, szerda
 
  Lányi Sarolta

VALAMI HALK VIRULÁST

Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz,
csak amiként a fű a fához
s a csillaghoz a mécsvilág,
valamit, valamit...

Akárhonnan, akármi, csak nevessen
mint harmatos arccal réti virág,
vagy mint a gyermek anyamellen,
akármi, csak nekem nevessen...

Valamit menteni, menteni kéne
a múlt kincséből, kicsit, akármit,
szomjú zenéket, szép mosolygást
s a jó szemek meleg kis mécsvilágát...

Nem csillagot, két jó szemet csak,
sötéten át is szívbe fénylőt
s valami halk virulást...
Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz!
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
A reménytelenség fokán
  2018-03-14 01:31:24, szerda
 
  Lányi Sarolta:

A reménytelenség fokán

Nagyon szeretni volna jó ma
Beleülni a szerelembe:
A felvirágozott hajóba.

Evezni szépen messze, messze
Szelíd örömhullámokon
S a szívem szikrás vágy epessze.

Hullám hűsítse homlokom
S talán ki kéne kötni este
Távol lilázó partokon.

Téged szeretni volna jó...
De nem te vársz a messzi parton,
De nincs remény, de nincs hajó.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Hópehely
  2018-02-10 14:44:03, szombat
 
  Lányi Sarolta

Hópehely

Nevetve nézek most vidám szemekbe
... Ki látta régen év bánataim,
Szelíden elment fájva s már feledve...

Hideg mosolyba mártott ajkaim
Fagyos beszéd jegétől hervadoznak,
Már nem hevülnek hév szók harcain.

A sok sötét, kegyetlen, téli rossz nap
Szívemnek száz reményét vitte el.
Reménytelen vagyok s mindegyre rosszabb.

S mégis... ha egyszer egy név rám lehel,
Egész hideg, kevély valóm elolvad,
Mint forró szájra hullott hópehely...
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Dér
  2018-02-10 14:17:05, szombat
 
  Lányi Sarolta

Dér

Szép volt, fehér s kietlen
Korán, mikor még senki sem járt
A téli szép ligetben.
Csak dérült, törpe bokrot
Láttam gugolni egypárt,
Mint abroszon a csokrot.

Finom derét a reggel
Mindenhová beszórta titkon
Parányi jégszemekkel.
Ó, gyász ez, nem fehér ez!
Bár inkább mindent hó borítson,
Hisz nemsokára tél lesz.

Bár jönne most a tél már!
Havas ha vón már a liget,
Ahol ma még a dér jár!
Csak hullna már a hó
S behintené e hült szivet
Halotti takaró!
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Anyanyelv
  2017-11-24 14:11:40, péntek
 
  Lányi Sarolta

Anyanyelv

Mint fáradt test a régáhított ágyban,
Úgy elnyugszom tebenned anyanyelvem.
Hű szalma zizzen alattam lágyan,
Tanyára leltem, itthon vagyok, helyben.

Tanyánk zilált,-"szegénylegények" lakták.
Körös-körül sok rovottmúltú ház ég.
Kifüstöljük a tegnapok cudarját,
S a szalmadikóból lesz majd selyemágy még.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
A kék rózsáról
  2017-04-27 15:26:19, csütörtök
 
  Lányi Sarolta :

A KÉK RÓZSÁRÓL

(Egy mostani költőnek)


Mondják, csak egy-két évig él a rózsatő,
a furcsa, drága, idegenszívű virágnak anyja,
meghozván égrőllopott-színű szép gyermekét.

Utolsó, nagy, fáradt virágfia
miként a téli ég, oly bánatos,
pompázatos, sáppadt, majdnem fehér.

Egyéb rózsák piros hajnalszinétől,
szerelmek, szenvedélyek száz színétől
szeplőtelen ez új virág sziromruhája.

Finom, zilált, kéken-fehér erében
egyetlenegy atom sincsen pirosból,
...miként a költő, olyan nékem ő.

Miként e rózsa, olyan néha nékem
a lányszemű és férfihomlokú költő.
S miként a téli reggel kék opálja...
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Nagyon csendes szerenád
  2017-04-04 12:33:59, kedd
 
  Lányi Sarolta

Nagyon csendes szerenád

Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked áldoz
lelkem fojtott félénk szavát
te hallod, ha nem is kiáltoz.

Beszélj majd énhelyettem hozzád
s őszi táj halkan szelíden,
s az esti szél füledbe dúdol,
hogy örökre tiéd a szívem.

Tiéd elmém munkája, gondja
s az álmom is tiéd legyen...
oh halld e rejtett, hű zenét:
dalol neked az életem.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Búban virító titok
  2017-02-23 18:17:47, csütörtök
 
  Lányi Sarolta

Búban virító titok

Csak az én két vállam hordja sulyát
Csak az én mellem viselje búját -
Virúló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
És áldott százszor az aszfalt. Ki tudja,
Nem te jártál-e itt esetleg?

Egy órája tán itt voltál magad.
Ruhád surolt sok barna házfalat
S e nő, ki szembe jő velem,
Úgy mosolyog, mint aki téged látott,
(Nedves és nagyranyílt szemekkel.) Látod,
Pedig őt nem fűti szerelem.

Csak én hordozom arcod itt benn,
Csak nekem vagy te minden, minden
S tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget,
Amit szemed rámégetett,
Hordom fájósan, boldogan, titokban...
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
Jó volna szépen élni
  2011-06-18 10:23:23, szombat
 
  Lányi Sarolta

Jó volna szépen élni

Jó volna szépen élni, öröm tüzében égni
és fölrepülni szárnyán szép röptü szerelemnek, -
de mért vagyunk mi most, ó mért vagy vélem együtt
e kornak gyermeke?

Én elbúvok remegve, orcámat eltakartan,
én csak téged akarlak s csendes, merengő álmot, -
miért tolakszik hozzám mindenki más keserve
megtépni életem?

Csak ennyim volt: az élet, csak ezt adtam tenéked
s feléd hajolt zöld ágán egyetlen ifjuságom, -
miért múlik bitangúl - mit néked tartogattam,
a szív nemes heve?

Miért vagyok tüzes seb, fájdalmak forró kútja
s ha már eltölt szinültig keserve millióknak,
mért nem szökik magasba, a megvakúlt menyégre
véres betűket írni...

Jaj mért kell sírni, sírni?
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 196 db bejegyzés
e év: 1041 db bejegyzés
Összes: 10138 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 11452
  • e Hét: 17167
  • e Hónap: 89277
  • e Év: 374710
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.