Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Bég szeme tó
  2017-04-26 18:49:26, szerda
 
  A Néra (románul Nera, szerbül Hepa nera ) folyó Románia és Szerbia területén, a Duna bal oldali mellékfolyója.

A Krassó-Szörényi-érchegységben ered, Karánsebestől 30 km-re délnyugatra a Déli-Kárpátokban, és Fehértemplomtól 10km-re délnyugatra torkollik a Dunába.

Hossza 126km ebből 27km határfolyó, vízgyűjtő területe 1420 km². Árvizeiről nevezetes.

Igen látványos a Néra szurdoka, amely Sasca Romanánál végződik. A partján végig jelzett turistaút vezet, néhol követi a rómaiak által a sziklákba vésett járdákat. Érdemes letérőt tenni a Bég völgyébe, ahol a Bég vízesése, a Bég szeme nevű tó és a nagyon híres Beusnita-vízesés látható.

A tó az ifjú bég könnyeiből táplálkozik, mely a sziklafalon Fátyol zuhatagként omlik alá.
A két szerelmest szülői zsarnokság választotta el egymástól, ami a leányka halálát okozta.
A tó vize ragyogó kék, sós, és soha nem fagy be.



Bég szeme tó
Helena

Rég volt ma is él az ős legenda,
szerelmüket az ég nem akarta.
Az egykor vágyott hófehér fátyol,
zuhatagként omlik, hegy gyomrából.


Könnyeknek tava ki nem apad,
sziklának mélyén jajuk fakad,
halott szerelmük fel nem éled,
Bég tava sorsa.. végítélet.


Mikor az éj már ágyát bontja,
tónak tükrét Hold is beragyogja..
bukkan a tóból törékeny alakja,
fátyol ruháját könnyekben áztatja.

Visszatér éjjel, hogy megfürödjék,
könny és szerelem újra egyesüljék..
Fátyol zuhataggal borítja kedvesét,
könnyei tavában ringatja szerelmét.


Kék vize azúr, mint a könnyek,
nem fagynak meg a sós cseppek,
örök szerelmük tóban éled,
ha arra jársz, majd mesél néked.
Forrás: Ch


 
 
0 komment , kategória:  Szűcs Helena  
Lelke van…
  2015-10-19 16:24:19, hétfő
 
  Lelke van...

Sárba tiport virág szirmok,
a tegnapból ez maradt,
megtépázott rózsabimbók,
gyenge száruk meghasadt.

Tegnap még oly üdék voltak,
mára szívig ér jajuk,
harmat-koszorúval többé,
nem díszíti hajnaluk.

Fáj ezt látnom, mert
virágomnak lelke van,
megtörve, de nem feladva
tudja, s hirdeti;
hogy az életéhez, így is,
joga van.

Szűcs Helena
 
 
0 komment , kategória:  Szűcs Helena  
Onnan repíts…
  2015-10-19 16:23:39, hétfő
 
  Link




Szűcs Helena
Onnan repíts...

Hányszor éreztem már fájdalmát a múló alkonyatnak,
mikor a napkorong utolsó sugaraival intett felém,
s mint búcsúzó szerető, dajkált szemlesütve tenyerén.
Ó én szegény, kit el is hagy olykor a remény,
magamtól kérdezem; vajon látom-e még a holnapom...

Az idő kimért... patikamérlege ide-oda billen.
Az életnek hintája hol fent, hol meg lent, mint a libikóka,
vagy egy lengő hinta. Lánca átlendít-e a tegnapok aranyló alkonyán...
Remélem, hogy még megkapom, miről álmodom...
Meddig virulhat mosoly rózsája, halványuló ajkamon...

Mennyi álmot sző az ember... talán, majd egyszer - gondolja.
Dédelgetni ezt olyan nagyon jó, de mégis...
már leselkedik fejem felett az örök alkony,
de még nem hagyom, hogy elragadjon.
Még igenlő az élet, hajtanak az álmok, addig is az élettel hintázok,
kacagva cicázok.
Lendítsen csak örömök mezejére, hol mindig süt a nap,
ragyogó az égnek kékje; s a látóhatár fut a végtelenbe,
határt nékem nem szab.
Ha egyszer elszakadna majd hintámnak a lánca...
add sorsom, hogy ne a földre zuhanjak; hanem karjaidba,
s onnan repíts csókjaiddal a mennyországba.



 
 
0 komment , kategória:  Szűcs Helena  
A nagy utazás
  2015-10-18 14:26:04, vasárnap
 
  Szűcs Ilona Helena
A nagy utazás

Minden porrá lesz egyszer,
s ha én már nem létezem,
elég egy angyal érintése,
ki megfogja majd a kezem.
Ajkamon dermed a szó,
örök álmomban éled a magány,
egy érintéssel nyílik az ég,
reszkető szívemben él, ami szép.
Zord felhők haragja ha tátong,
és hív majd a messzi kék,
felhők között suhanva szállok,
de visszahúz hozzád,
ami volt, ami szép.
Nehéz lesz elmennem,
de ki elmegy, olykor visszatér.
Észrevétlenül, mint a lepkeszárnyak,
ölellek féltőn, mint egykor rég.
Berepülök hozzád minden éjszakán,
fentről vigyázom sorsodat,
egy felhőn megülve, magányba zárva,
leküldöm néked szellő sóhajomat.




Link


 
 
0 komment , kategória:  Szűcs Helena  
Gyűrött szívek…
  2015-10-17 21:36:26, szombat
 
  Gyűrött szívek...

Sok szép tavasz elmúlt, lehullt sok virág,
hullnak szirmaim, hófehér orgonák.
Ősz színeivel hintem lábadnak nyomát,
aranyló fények, nyarunkat búcsúzzák.

Mikor szelek fújnak és fárad a levél,
keringőzve búcsút int, és haza is ér.
Megtörik smaragdja, nincs kincse már,
gyűrött szívében, csak a tél muzsikál.

Szűcs Helena



Link


 
 
0 komment , kategória:  Szűcs Helena  
Rezzenő sóhaj…
  2015-10-17 21:35:36, szombat
 
  Rezzenő sóhaj...

Talán, ha elül a vihar, és cseppen
a boldogság, vackot vetek
öledbe, puhát, meleget. Rezzen
a sóhaj, és óvó kezed
féltőn követ, hogy őrizve rejtsen.
Lepke szárnyam még szárnyaló,
hasítja nyár mezejét, ég színeit,
míg őszünk ígéretét küldi.
Alvó rügyeivel vélünk lázad,
megóvja szerető szíveink,
míg élet az élet... tartson össze,
mert minden fa és virág értünk nyílik...
őrizze lépteink.

Szűcs Helena



Link


 
 
0 komment , kategória:  Szűcs Helena  
Barcogás…
  2015-10-17 21:34:38, szombat
 
  Barcogás...

Nagy művész a természet,
harsogóak arany lombjai,
palettáján őszi szélben,
ezer színűek dombjai.

Meleg fénye sárgába hull,
mennyi öröm, ragyogás,
erdő mélyén-fáknak ölén,
őzek tánca, barcogás.

Zöldje elrejt, magot nevel...
új nemzedék születik,
nevelgesd az ifjúságot
majd, jövőre újra itt.

Visszatérek minden évben,
törzsed nyújtod, ölelem,
adok-kapok védő pajzsot,
s leszel majd szem-fedelem.

Sárgába táncoltál reggel,
harmat ült már ág hegyén,
mesét is súgtak a lombok,
újra él, egy szép regény.

Szűcs Helena
 
 
0 komment , kategória:  Szűcs Helena  
A zongora lelke...
  2015-10-17 21:33:23, szombat
 
  A zongora lelke...

Örök álmot alszik,
régen szunnyad a dallam,
időnként ébred bús futama,
de csak halkan.
Poros falak közt kóborló vágyódó ének,
ébreszti a múltat:
daloljunk újra szépet!
Szárnyaljunk újra,
ébresszük fel a zongorát,
fújjuk le róla, régmúlt időknek zord porát.
Felnyög a zongora:
bús lelkem a mennybe szállt,
szakadtak húrjaim,
s magányom, hangokba zárt.

Szűcs Helena
 
 
0 komment , kategória:  Szűcs Helena  
Szeptember hajnalán…
  2015-10-17 21:29:44, szombat
 
  Szeptember hajnalán...

Napok óta marja szemem,
az álmot kergető nyugtalanság.
Vihar dúl szívemben, és nem lelem,
szavaim tiszta balzsamát.
Kétségeim homálya dagad,
s idő előtt halnak fájó szólamok,
a káosz hörög, és kínt aratnak
a reszkető hajnalok.
Ablakom üvege párát sír,
nem látni a ragyogót,
egy fáradt szem átsüt az üvegen,
hol vagyok, és ti rózsás hajnalok...
... Mily ismerős e pillantás,
ez én lennék talán...
Ajkam csendjét, magamba fojtom,
szeptember hajnalán.
Szűcs Helena



Link


 
 
0 komment , kategória:  Szűcs Helena  
Aranyló ősz…
  2015-10-17 21:28:35, szombat
 
  Aranyló ősz...

Tüzet viszek, fényben lombot,
arany színt, mely lángot lopkod,
lobbanó sugarat, melengesse szívemet.
Nyaram kacsintva búcsút int,
tűnik a fény, véle a ragyogás,
s lombokat hint lábam elé
a búcsúzó hervadás.
Hullik a virág, véle már én is...
de még édes aszú szemek íze illatoz,
édeslik ajkamon.

Szűcs Helena
 
 
0 komment , kategória:  Szűcs Helena  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 75 db bejegyzés
e év: 410 db bejegyzés
Összes: 8934 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 0
  • e Hónap: 56209
  • e Év: 292616
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.