Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
x
  2014-05-20 15:24:54, kedd
 
  -Ellen Niít: Kicsi lett a ruha



Kicsi lett a ruha,
visszament ruhaországba,
Elvásott a cipő,
visszament cipőországba.
Elszakadt a sapka,
visszament sapkaországba.
Szűk lett a kis mellény,
visszament mellényországba.
Kurta lett a szoknya,
visszament szoknyaországba.
Ócska lett a kabát,
visszament kabátországba.
Csak a kisgyerek nő,
napról napra nő, nő,
nagy gyerek lesz belőle,
ő nem fordul vissza,
topog folyton előre,
lépked mindig előre,
előre és előre.

Rab Zsuzsa fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Ellen Niít 1.  
x
  2014-05-20 15:22:59, kedd
 
  -Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......... (#1) 2011-01-03 09:00:16

ellen niit: lásd, szárnyuk van az éveknek is
Lásd, szárnyuk van az éveknek is, édes,
tenyerünkből szállnak el a napok.
Hát itt az ősz.
Az ég alján megint
búcsút krúgatnak
a darvak ékei.

Hűs nappalba pereg
a nyírfa lombja,
égi csillagfa hullajt
csillagot éjszaka.

Gyere hát, szedjük össze,
amit a nyár adott,
kóstoljuk meg a mézízű gyümölcsöt,
az érett magvakat
tegyük el télire.

És hadd maradjon el
közöttünk, édesem,
pár barnálló levél is
erről az őszről.

/Ford.: Nemes Nagy Ágnes/


 
 
0 komment , kategória:  Ellen Niít 1.  
x
  2014-05-11 09:58:34, vasárnap
 
  -Ellen Niit: Ha ismerlek gyerekkoromban



Ha ismerlek gyerekkoromban,
biztosan neked ajándékozom
sárga kis hólapátomat,
piros homoklapátomat,
s a csillagokkal telefestett
kék vödrömet,
minden pitypangtól aranypöttyös rétet,
a játszótereket, az ugróiskola krétanégyzeteit,
a fasor minden levelét, a néger gesztenyéket
és a leghosszabb csúszdát,
amit csak ismerek.
A hordókat csorgó ereszek alján,
feketén csillogó vizükkel,
feketen csilladozó, mély vizükkel,
a víz alatt lakó meséket is,
a víz meséit égről, fákról, felhővonulásról,
(a méIyben úsznak, mégis szédítő magasan!)
s arról a furcsa sajdulásról,
amely lehajló tarkómat súrolta,
mint egy madár,
vagy lélek,
vagy golyó.
És azt hiszem,
a sárga mackót,
a szegény, kopott orrú sárga mackót,
minden titkával együtt -
neked ajándékoztam volna azt is,
utána sírdogáltam volna,
magam sem értve:
a veszteségtől-e, vagy örömömben.

Rab Zsuzsa



 
 
0 komment , kategória:  Ellen Niít 1.  
x
  2011-03-21 13:13:02, hétfő
 
  -Ellen Niít: Halak



Csibb-csobb-csibb-csobb,
kicsike halak,
miért nem látom
a lábatokat?
Bizonyára csak tréfáltok
és előlem
eldugtátok?

Cin-cin-cin-cin
cimborák,
a vízben nekünk
nem kell láb.
Halfarok kell és uszony,
úgy úszhatunk szabadon.

Kiss Dénes fordítása




 
 
0 komment , kategória:  Ellen Niít 1.  
x
  2011-01-03 12:03:50, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......... (#1) 2011-01-03 09:00:16

ellen niit: kankalin-tűzhalmok
Kankalin-tűzhalmok kihunytak,
zergeboglár-tüzek kihunytak.
Kihúnytak
virító kendőid, anyám.

Fájó eső paskol puszta földet.
Ugaron hasrafekszik a köd.
Rezgőfüvek rezegnek
ibolya sárgul gazzá,
harangvirág-zengést tipor
földbe a láb.

Magas nyárialmafa
kertemnek szivében!
Szép sudár sziget
napjaim kapujában!
Tobozos lucfenyő
házam küszöbén!
Szívem kedvese,
halálom sötét óráján
fejemet te tartsd.

/Ford.: Tandori Dezső/


 
 
0 komment , kategória:  Ellen Niít 1.  
x
  2010-01-13 06:46:46, szerda
 
  Ellen Niit: Elmegyek

Forróságod két tenyeremben őrzöm,
és elmegyek,

Lépteid ütemét lépteimben őrzöm,
és elmegyek,

csókjaid arcomra-sütött bélyegét őrzöm,
és elmegyek.

A fények mind a vízbe dőltek, csak lábnyomaim
égnek tündökölve,

csak fájdalmam ragyog, nélküle vaksötét

zuhanna a földre.







 
 
0 komment , kategória:  Ellen Niít 1.  
x
  2010-01-13 06:05:58, szerda
 
  Ellen Niit: Az otthonok otthonokká terebélyesednek

A szoba csak lakás,
a ház csak ház.
Az otthon valami más.

Az otthonok idővel válnak otthonokká.
Mikor a kerti ösvény útilapui,
az aszfaltozott udvar
csenevész gizgazai
szívedhez nőttek,
mikor a szív gyökerei
áttörnek pázsiton, kövön és aszfalton,
mikor a szív gyökerei elérik a talajvizet,
akkor vagy otthon.

Az otthonok észrevétlen
terebélyesednek otthonokká.
Szállingózó őszi levelek,
alvó vidékek fölött
vándorló felhők növesztik
napról napra, évről évre.
Az állandóság tudata,
egy-egy bátorító
pillantás, érintés teszi
otthonná az otthont.
A minden reggeli
búcsúintegetés,
az ablakon kopogó
csontos és lombtalan, deres és havas,
bimbós, virágos és lombos, ősszel
tenyerükön almát tartó ágkezek.

A házak is gyökeret vernek,
szobákat hajtanak, nyílnak,
virágoznak, magvakat szórnak szét,
ha már otthonokká
terebélyesedtek.
 
 
0 komment , kategória:  Ellen Niít 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1462
  • e Hét: 3566
  • e Hónap: 94666
  • e Év: 1790551
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.