Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Sirató
  2017-09-21 16:25:29, csütörtök
 
  Rákos Sándor

Sirató

Milyen zuhanások ezek,
jaj, miféle kopácsolás,
mintha szálfákat döntenének valahol,
baltás emberek özönöltek
nemrég erre, szolgafélék -
rút szolgák, Kajafás szolgái,
gonosz tekintetűek,
hová özönöltetek hajnalidőn?
Zuhanásoktól és rossz-ütemű kopácsolástól
rezegnek a fölaggatott edények,
dézsákban moccan a víztükör
s ereszünket a fecskék is odahagyják.
Miféle jelek itt ezek,
miért hunyorog a Nap szeme,
mire készülnek a poroszlók?
A Názáret-beli Mária vagyok én,
Erzsébetnek húga,
és Józsefnek, az ácsnak felesége -
reggel van, állok a ház előtt,
vállam a kapufélfának vetem,
úgy várlak, fiam,
hogy majd fölbukkansz
az utca végén az olajfánál.
Kissé hajlottan jársz,
mert mostanában fáradtnak látszol,
de mikor fölpillantasz
a hosszú lépcsősor magasába
s reám ismersz kék átalvetőmről,
mosolyogsz és meggyorsítod a lépteidet.
Mi van veled, drága fiacskám,
régen jártál itthon,
apád is, én is nagyon aggódunk miattad.
Itt most zuhanásokat és kopácsolást hallani,
még a fecske is elszállott az ereszről -
jaj, csak nem történt valami bajod,
kicsi fiam?
Azért féltünk téged apáddal,
mert te fegyvertelen létedre is
ujjat mersz húzni azokkal,
akiknek kard csörög az oldalán -
Jézus, kedves jó fiam,
mi dolgod néked Kajafással?
Mikor kicsi voltál még, karomon emeltelek,
köldökig érő pici gyolcsinget adtam rád;
olyan finom, áttetsző bőröd volt,
látni lehetett alatta a vér lüktetését.
Mindig a magasan csüngő
gyümölcsök kellettek neked,
apád nem győzött kapaszkodni utánuk,
két kézzel nyúltál a telehold almája után is!
Ilyen voltál csöppkorodban már,
de azért mi nagyon szerettünk,
óvtunk a hűvös fuvallatoktól,
mert bizony gyöngécske tested volt -
ó, be nehéz
egy minden bajra érzékeny gyereket fölnevelni!
Ki hitte volna rólad,
amint a porban guggoltál testvéreiddel,
hogy egyszer bevonulsz Jeruzsálembe
olyan dicsőséggel,
ahogy eddig még egyetlen király sem!
Lásd, Jézusom, örülnöm kéne ennek,
de az én torkomat valami szorongatja,
s ha lopva apádra pillantok,
úgy látom, az övét is.
Mi egyszerű emberek vagyunk, fiam,
mi nem értünk a te dolgodhoz,
nekünk az volna jó,
ha maradtál volna a szakmában
apád mellett,
ő szegény
nehezen győzi már a munkát egyedül,
szeme, karja gyöngül
s ha végkép kiöregszik
a műhelyt kire hagyja?


Úgy gondoltuk, te itt maradsz velünk,
ha a többi testvér kiröpült a fészekből,
hiszen olyan anyás voltál kiskorodban,
s úgy szeretted a kertünket meg a házat!
De hát nem így lett,
nem maradtál itthon,
nem nősültél,
ficánkoló kicsi unokákat
nem raktál az ölembe -
ó, jaj, meddő ág vagyok én,
hajtásomnak hajtása nem sarjad,
haszontalanul vágyakozom
meny és unoka után, ha te nem akarod!
A halál most itt járkál a ciprusok alján,
leselkedik az élőkre,
ó, fiam, fiamkám,
be szeretnélek magamhoz szorítani erősen,
be szeretnélek eltakarni kék átalvetőmmel,
be szeretnélek biztos méhembe visszavonni,
hogy elrejtselek hatalma elől!
Ezt gondolom, fiam,
ma pénteki napon korareggel,
kiszaladtam a nagy kopácsolásra,
a kapuban állok,
az időt nem tudom,
mert ez a bolond kakas összevissza kukorékol,
az őr ma néma
s a nap sem olyan, mint máskor.
Be kéne mennem,
be is megyek már,
meg kell fejnem a kecskét,
kiengednem a tyúkokat,
fölsepernem az udvart
és tenni sorban a nap dolgait
(mert jó a munka, hidd meg,
az zsibbasztja el a fájást a szegényben!)
megyek már, megyek,
bármily nehéz itthagynom a kapufélfát,
az utcát, melynek végén
az olajfánál föl kellene bukkannod,
a reményt, hogy már messziről meglátlak,
megyek be a tyúkjaimhoz és a kecskémhez -
de jaj,
asszonyok szaladnak az úton, integetnek,
nekem integetnek az asszonyok,
engem hívnak,
indulok már, futok feléjük,
Veronika is köztük van,
kendő nélkül jön, kezét tördeli,
térde meg-megbicsaklik,
s most látom csak,
tántorognak a többiek is,
mintha súlyokat cipelnének,
tántorognak és sírnak mind, zokognak -
ó, most értem már a kopácsolást,
most értem a sötétülő napot,
most értem a jóslatokat és a csodákat,
Jézus, szerelmes fiam,
most értelek meg először!
 
 
0 komment , kategória:  Rákos Sándor versei  
Ezer fecske
  2017-08-01 12:06:08, kedd
 
  Rákos Sándor

Ezer fecske

Távoli partokon,
viola- égen,
elindul a hajnal
fehér ingében.

Csúcsról csúcsra lépked-
fényes uszálya
beleakad itt is, ott is
fába- virágba.

Nézzétek: itt lép a
kert alatt éppen!
Ezer fecske röpül
kíséretében.

Mikorra az égi
házba megtérnek,
a földeken fölhangzik az
aratóének.
 
 
0 komment , kategória:  Rákos Sándor versei  
Nagyanyó
  2017-05-06 22:52:14, szombat
 
  Rákos Sándor

Nagyanyó

Nagyanyó fürge,
mint a csík.
Hajnalban kél, friss harmattal
mosakszik.
Láttad-e már az
ablaknál?
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll.
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll,
nagyanyó varr. Rámosolyog
a selyemfonál.

Bizony fürge, mint egy
kisleány:
délelőtt főz, varrásba fog
délután.
Vajon nagyanyó
mit gondol,
míg lábánál a cirmos alkony
dorombol?
Fejet csóvál s a fonálra
visszamosolyog:
"Surranj, selyemfonalacskám,
sok még a dolog!"
 
 
0 komment , kategória:  Rákos Sándor versei  
Aranyeső
  2017-05-02 23:01:03, kedd
 
  Rákos Sándor

Aranyeső

Borús egek alatt, fagyosszentek csípős szelében,
lombok sötétjén az aranyeső fürtje fölizzik.
Mennyi ragyogás! Aszkétikusan visszafogott
színek zenéjében micsoda szólam!
Üveghomályú téli reggeleken
mosoly reflektora süt így a nők szeméből.
Ragyogj, ragyogj, szép tavaszi virágom, ragyogj csak!
Ragyogj túl a kerten, a sárrá omló utak borúján!
Nagy tanulság a te elszánt ragyogásod,
kivált nekem -
régóta fény nélkül didergek!
 
 
0 komment , kategória:  Rákos Sándor versei  
Február
  2017-02-23 16:23:52, csütörtök
 
  Rákos Sándor

Február

fázik a föld

szikla-csontmeztelen
didereg mint a mélyen alvó
aki lerúgta takaróit

teste kihűlt ereiben a tűz
hamvába halt és fennen lobogó
lángok helyett lúdbőröző mezőkön
a hó jeges szikrázása maradt csak

sebzett madárként a nap zuhanóban
fehér dombháton hagy véres nyomot
míg esteledő csönd kötözi meg
a szél gyors lábát percnyi nyugalomra

múlt nyarak rézkohó-egétől
olvadt érceitől melegszik
a lélek hogy a zúzmarában
keményre fagynia ne kelljen

dícsértessék február hidege
kavicsból szikrát csiholó ütés
megkínoz és kikényszeríti
lappangó tüzeinket
 
 
0 komment , kategória:  Rákos Sándor versei  
Fa képe a patak tükrében
  2017-01-13 17:05:25, péntek
 
  Rákos Sándor

Fa képe a patak tükrében

Tudom, megtanultam elég korán,
hogy amit látok, tükörkép csupán,
csalóka ábránd, nem igazi fa,
s bár ennek is van lombja-sudara,
mégsem dalol rajta részeg madár,
mert a madár az igazira száll -
az igazira? De vajon ami
annak látszik, nem tükröz valami
még igazibbat, mely van valahol -
és a madár azon a fán dalol?
 
 
0 komment , kategória:  Rákos Sándor versei  
Vers
  2017-01-13 16:39:38, péntek
 
  Rákos Sándor

Vers

Az ember idejut. Ha ráér,
verset ír a versért magáért.
Hogy ami elsuhan fölötte,
szavakkal lazán megkötözze.
 
 
0 komment , kategória:  Rákos Sándor versei  
Nap és Hold
  2011-06-06 18:13:16, hétfő
 
  Rákos Sándor

Nap és Hold

Én láttam egyszer, hogy a Hold
a Nappal szembenézett.
Halványkék, márványeres volt a Hold,
hűs hajnali igézet.

A Nap, a Nap meg úgy lobogott,
mint százezer fáklyaláng.
Tűzfarkú páva az ég kertjében,
szórta tollas sugarát.

Egy dombról bámultam, világ szeme,
a Holdat és a Napot.
Jobb orcám majdnem elégett,
a bal majd megfagyott.
 
 
0 komment , kategória:  Rákos Sándor versei  
Pók-románc
  2010-06-23 15:33:55, szerda
 
  Rákos Sándor

Pók-románc

Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló csücskén fogtunk
legyeket.
Fölöttünk egy kancsal poszméh
lebegett.
Nyolc kacsója is volt Önnek
s ezeket
mind megkérte az a méh, kit
kegyed három álló hétig
szeretett.
S végül persze megevett.
 
 
0 komment , kategória:  Rákos Sándor versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 107 db bejegyzés
e év: 2077 db bejegyzés
Összes: 8481 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1383
  • e Hét: 12830
  • e Hónap: 52297
  • e Év: 690029
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.