Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
VIII. Henrik hűtlen felesége...
  2018-02-12 11:30:17, hétfő
 
  Howard Katalint, VIII. Henrik hűtlen feleségét szexuális zaklatás érhette gyermekkorábant


VIII. Henrik angol király ötödik feleségét, Howard Katalint (Katherine Howard),
akit Boleyn Annához hasonlóan kivégeztetett az uralkodó, leginkább hűtlenségéről ismeri
az utókor, amely mindezidáig kevés energiát fektetett abba, hogy megismerje a tizenéves
királyné teljes történetét. Kezdve a 11 éves korában kezdődő szexuális zaklatásokkal,
amelyek során egy kulcsra zárt sötét szobában a zenetanár férkőzött igen közel a bájos
teremtéshez, egészen addig a pontig, amikor a királyt megcsalta egy férfival, aki korántsem
biztos, hogy nem zsarolta őt.
,,Meghasad a szívem, ha nem lehetek az Ön társaságában" - írta Howard Katalin angol királyné,
VIII. Henrik felesége egyik levelében, amelynek sorait ezekkel a szavakkal zárta: ,,amíg élek, az
Öné vagyok". A szép szerelmes levéllel csak egy gond volt, Katalin nem férjének, hanem szeretőjének, Thomas Culpeppernek írta.

Howard Katalin VIII. Henrik angol király ötödik felesége volt; unokatestvéréhez, Boleyn Annához hasonló sors jutott neki is: 20 éves sem volt, amikor a király vérpadra küldte. A vád felségárulás volt, az egyik bizonyíték pedig az előbb idézett levél. A brit történészek zöme egyetértett abban, hogy a fiatal, gyönyörű királyné elég ledér volt, mindemellett kissé ,,üresfejű" is. Ám korántsem biztos, hogy ez az állítás helytálló.

Katalin születési idejét pontosan nem ismerjük, valamikor 1521 és 1524 között (a legtöbb szakértő 1523-as dátumot preferálja) látta meg a napvilágot a mai London Lambeth nevű kerületében Lord Edmund Howard negyedik gyermekeként. 1540-ben került a király udvarhölgyei köré. VIII. Henrik ekkoriban éppen negyedik feleségét, Anna klevei hercegnőt ,,fogyasztotta". A ,,flandriai kanca" - ahogyan az uralkodó menyasszonyát hívta - azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis állítólag undorodott a királytól, ráadásul még a róla készült festményre sem hasonlított, amely alapján ki lett választva a következő királynénak. A házasság hivatalosan fél évig sem tartott, ám a feleség ezúttal nem került vérpadra, sőt még egy gazdag birtokkal is megajándékozta őt Henrik. (A miniszterét, Thomas Cromwellt azonban kivégeztette a király, hiszen ő mutatta meg neki az asszony cseppet sem hiteles portréját.)

Még a házasság érvénytelenítése előtt figyelt fel a 49 éves Henrik a gyönyörű udvarhölgyre,
a körülbelül 17 esztendős, valóban igen bájos Howard Katalinra, akibe azonnal beleszeretett,
és még azon a nyáron az oltár elé vezette. Már korábban is számos pletyka látott napvilágot
Anglia újdonsült királynéjának állítólagos erkölcstelenségéről, aminek leginkább az a tény adott
tápot, hogy nem kevés fiatal férfivel vette körbe magát. Az is igen árulkodó volt, hogy Francis Derehamet alkalmazta személyi titkáraként, aki korábban köztudomásúlag a szeretője volt.
Továbbá egyre többen kezdték rebesgetni, hogy titkos viszonyt folytat Thomas Culpepperrel.
A királyt már a canterburyi érsek is figyelmeztette felesége kicsapongó életvitelére, ám Henrik
csak akkor hitte el, amikor kézzel fogható bizonyítékokat szerzett felesége hűtlenségéről.







Forrás: mult-kor.hu
 
 
0 komment , kategória:  1 - Történelmi témák  
Howard Katalin angol királyné
  2018-02-12 11:17:41, hétfő
 
 



Howard Katalin 1521 körül - 1542. február 13.) angol királyné, VIII. Henrik angol király ötödik felesége. Boleyn Anna egyik közeli rokona volt, mivel Anna édesanyja és Katalin édesapja testvérek voltak.

Születési éve ismeretlen, de 1521 és 1524 is felmerült. Valószínűleg a Durham grófságbeli Wingate-ben született, Lord Edmund Howard és Joyce Culpeper második leányaként. Apja, Lord Edmund Norfolk második hercegének, Thomas Howardnak volt az egyik fia. Katherine így Henrik második feleségének, Boleyn Annának első unokatestvére volt. (Sajnos mindketten ugyanarra a sorsra is jutottak: VIII. Henrik házasságtörés vádjával kivégeztette őket.) Állítólag a fiatal lányt Suffolk hercege (Charles Brandon) és Edward Seymour (a néhai Jane Seymour angol királyné egyik fivére) mutatta be VIII. Henriknek, aki akkoriban már szabadulni akart a Kleve-i Annával kötött, meggondolatlan házasságából. Katalin a szépségén és naivságán, életszeretetén kívül semmiféle pozitív tulajdonsággal nem rendelkezett. Nem volt olvasott vagy vallásos, ám a táncokban állítólag jeleskedett. Imádta a bálokat, az utazgatást, a szép ruhákat és a drága ékszereket. 1540. július 28-án a surreyi Oatlands Palace-ban hozzáment a nála évtizedekkel idősebb Henrikhez, szinte rögtön azután, hogy a király elvált Klevei Annától (Howard Katalin korábban Kleve-i Anna udvarhölgye volt. Érdekes egybeesés, hogy Aragóniai Katalin udvarhölgye Boleyn Anna, Boleyn Anna udvarhölgye pedig Jane Seymour volt.). A királynénak fiatal kora ellenére már ,,múltja" volt, és szerelmi kapcsolatait a házasságot követően felújította. Csakhogy ezek az ügyek persze egy királyi udvarban nem maradhatnak titokban sokáig. Alig két évvel a házasságkötés után a király 1542-ben a házasságtörő királynét két, állítólagos szeretőjével, (Thomas Culpeperrel, és Francis Derehammel),
s egyik udvarhölgyével (az özvegy Lady Jane Boleyn-nel, a néhai George Boleyn feleségével) együtt kivégeztette a Tower udvarán.




VIII. Henrik
 
 
0 komment , kategória:  1 - Történelmi témák  
A négy gyönyörű hercegnő
  2013-01-23 16:52:23, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  1 - Történelmi témák  
Anasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő
  2013-01-23 16:08:39, szerda
 
 



Anasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő




Anasztaszija Nyikolajevna nagyhercegnő, 1901. június 18. - Jekatyerinburg, 1918. július 16./17.), orosz nagyhercegnő, II. Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna cárné negyedik lánya.
1918. július 16-ról 17-re virradóra a bolsevikok agyonlőtték a családját és állítólag őt is Jekatyerinburgban. Az orosz ortodox egyház 2000-ben szentté avatta őket.




A cári család 1904-ben (balról jobbra: Tatyjana, Marija, Alekszandra, Alekszej, Anasztaszija,
II. Miklós, Olga)




Tatiana, Maria and Olga 1900

Anasztaszija vidám, huncut lány volt. Szeretett játszani, virágokat gyűjetni, hímezni. Nagyon jó kézügyessége volt - gyönyörűen tudott rajzolni és festeni. A családban gyakran szólították ,,Koboldnak", mert folyton valamilyen tréfán törte a fejét.

"Anasztázia igazi huncut, valóságos tréfamester. Remek volt a humorérzéke, és sziporkái, csipkelődései gyakran érzékeny pontokra találtak... Hihetetlenül életteli volt, vidámsága pedig ragadós"

Olga Anasztaszija legidősebb nővére volt. A lányok között lévő hat év korkülönbség elég nagy volt, és épp egymás ellentétei voltak. Így aztán Olga és Anasztaszija ritkán volt együtt.

Tatyjana Anasztaszija középső nővére volt. Akárcsak Olga, Tatyjana is Anasztaszija ellentéte volt. A szigorú Tatyjanát néha idegesítette a vidám, tréfákat kieszelő Anasztaszija, emiatt aztán ők sem töltöttek sok időt egymás társaságában.

Marija Anasztaszija legfiatalabb nővére volt. A két lány rengeteget játszott együtt és nagyon közel álltak egymáshoz. Mindketten szerettek rajzolni, játszani, állatokkal foglalkozni. Marija és Anasztaszija (nővéreikhez hasonlóan) gyakran ,,összeöltöztek", ők is sok hivatalos fényképen szerepelnek együtt.

Alekszej Anasztaszija öccse volt. A két gyerek imádta egymást. Rengetegszer játszottak együtt; Anasztaszija Alekszej kedvenc nővére volt. Megértették és szerették egymást, éppen ezért Anasztasziját nagyon lesújtotta öccse vérzékenysége.



Anasztázia nagyhercegnő a testvéreivel 1906-ban
(balról jobbra: Olga, Tatyjana, Marija, Anasztaszija
Oroszország belépett a világháborúba. A súlyos veszteségek, a szenvedés és nélkülözések nyomán az emberek tiltakoztak a háború ellen, ellenszenvük a német származású cárné ellen egyre fokozódott. Maga Alekszandra cárné a két nagyobb leányával beállt kórházi ápolónőnek, nap mint nap sebesült katonákat ápolt. Marija és Anasztaszija még túl fiatal volt ahhoz, hogy beálljanak ápolónőnek, így ők csak meglátogatták néha a sebesült katonákat, és úgy tartották őket számon, mint ,,a kórházak patrónusait". Anasztaszija és Marija kezdeményezésére hoztak létre egy kórházat Carszkoje Szelo mellett. A két kisebb nagyhercegnő rendszeresen meglátogatta a katonákat, és apróbb szívességeket tettek nekik: leveleket írtak, felolvastak, beszélgettek velük.

Noha Anasztaszija egy ezred tulajdonosa volt, ő maga természetesen nem ment harcolni a frontra. Egy idő után azonban az emberek annyira ellenségesek lettek a nagyhercegnőkkel és a cárnéval szemben, hogy kiléptek az ápolónői szolgálatból. Ezután Anasztaszija a nővéreivel a szegényebb vidékeket járta, hogy az árva gyerekeken segíthessen ruhákkal.
Fogság és halál [szerkesztés]

A február 23-i polgári forradalom után a cári család házi őrizetbe került Carszkoje Szelóban. Később a nép ellenségeskedése miatt továbbszálították őket Tobolszkba, majd innét a fehér (royalista) csapatok közeledése miatt az Urál-hegységben lévő Jekatyerinburgba. Itt egy mérnök birtokán, az Ipatyev-házban szállásolták el őket. Sok olyan legenda keringett, miszerint Mariját szoros kapcsolat fűzte az egyik őrhöz, és így a lányok el tudtak szökni délre. Július 16-án éjjel Jakov Jurovszkij, a foglyokat őrző osztag parancsnoka leparancsolta a családot a pincébe azzal az ürüggyel, hogy fényképet akarnak készíteni róluk. Itt felolvasták nekik a halálos ítéletüket, majd fénykép helyett sortüzet lőttek a családra, orvosukra és arra a néhány cselédre, akik hűségesen velük maradtak a fogságban is. A lövések után a puskapor füstje miatt kinyitották az ablakokat, de a négy lány közül három sikoltozva felült: a fűzőjükbe varrt családi ékszerekről visszapattantak a golyók. Mivel az ablakok nyitva voltak, a katonák nem mertek rájuk lőni, nehogy felverjék a várost, ezért őket puskatussal verték agyon.
A családot ezután becsomagolták a saját ágyneműjükbe, kocsira tették és kivitték őket a város melletti erdőbe. A holttesteket savval leöntötték, majd elásták, illetve elégették.
Legenda és szentté avatás [szerkesztés]

A szovjet diktatúra által elnyomott oroszok hinni kezdtek abban, hogy a Romanovok nem is haltak meg azon az éjszakán, hanem külföldön élnek valahol álnév alatt. Számos olyan ember bukkant fel a 30-as években, akik azt állították magukról, hogy a cári család tagjai. A leghíresebb közülük Anna Anderson, aki azt mondta, ő Anasztaszija. Anna Andersont rengeteg testi adottsága is segítette ebben. A lábán lévő deformáció a családból csak Anasztaszijára illett, aki így született, valamint a füle is olyan volt, mint a nagyhercegnőé. Ami azonban a legmeglepőbb, hogy fájdalmas és kimerítő részletességgel számolt be a család dolgairól. A rég elkendőzött családi titkokat is kifecsegte, ami miatt sok ellenséget szerzett magának. Később kiderült, hogy a Romanovok DNS-e nem egyezik meg Anna Anderson DNS-ével, akit végül azonosítottak egy lengyel parasztlánnyal, Franciszka Szanckowskával.

Jekatyerinburgban a '90-es években öt csontvázat találtak, amikről feltételezték, hogy a cári család tagjaié. Viszont két test hiányzott, és ez számos találgatásnak adott okot. 2007 augusztusának közepén viszont megtalálták a maradék két test maradványait, így bizonyítva látszik, hogy azon az éjszakán mindenki meghalt. Az ortodox egyház és számos tudós, valamint az oroszok egy része azonban nem hiszik, hogy a meglelt csontok az utolsó cár családjáé.

1981-ben a külföldi orosz ortodox egyházak szent mártírokká nyilvánították II. Miklóst és Alekszandrát, gyermekeikkel együtt. 1998. július 17-én, nyolcvan évvel a cári család lemészárlása után a nekik tulajdonított csontokat újratemették a szentpétervári Szent Péter és Pál Székesegyházban. 2000-ben pedig az orosz ortodox egyház szentté avatta az utolsó cári családot.

2005-ben a Romanov család nevében a Spanyolországban élő Marija Vlagyimirovna nagyhercegnő kérvényt nyújtott be, hogy rehabilitálják a cárt és családját, a kérvényt azonban 2007-ben elutasították. 2008-ban az ügy új fordulatot vett; az orosz legfelsőbb bíróság II. Miklóst és családját jogtiprás áldozatának ismerte el és rehabilitálta.




Tatyjana édesanyjával 1913-ban




Tatiana és Anastasia és a kutya - Ortino 1917



forrás: wikikpedia
 
 
0 komment , kategória:  1 - Történelmi témák  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 239 db bejegyzés
e év: 621 db bejegyzés
Összes: 53372 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5273
  • e Hét: 24858
  • e Hónap: 90196
  • e Év: 220389
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.