Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Mint csillag ül
  2017-12-13 17:11:05, szerda
 
  Takáts Gyula

Mint csillag ül

Pirosat rikoltott a szép kakas,
s a menny hálója széthasadt.
Rubin lángok közt hófehér havat
szitál a tündöklő magas.

December ez már... Vándorol az év....
Egy gólya áll a kertben árván,
fehér pólyával törött szárnyán,
s delták vizéről álmodik szegény.

Csak néz... Elindul s merev szárnya,
mint toll piros tintába mártva
egy verset ír a tiszta hóba,
amíg beér az istállóba.

Megáll, és mintha napfény volna,
a jászolból rásüt a szalma,
s karácsony párás, szép tehén-szeme,
mint csillag ül december térdire.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
A remény színével
  2017-11-09 14:38:07, csütörtök
 
  Takáts Gyula

A remény színével

Talán ki is égett az orgona
és füvem a két oszlop előtt,
mint sárga pergament időt,
idézi rokonát, a legelőt.

A zöldet!... De tüzet köp az ősz.
Versenyre kel a nyárral.
Levéltelen csak rügyet tart
az ág s elvétve szól madárdal.

Töppedt szőlőt vág a szedő.
Szedik is gyorsan... Nyúzzák a hegyet.
Bicskáktól villog a hegyi határ
a vérszín levelek felett.

Barbár öröm... A bárány nyúzva,
akár az ember becsülete!
Ügyész szöveg, vallató paprika,
s ragad a fakanál nyele.

Kavarja kondérunk az ősz
a kifagyott fügék között...
Jég, parázs és rá még az ember,
A remény színével sehol a zöld?!
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Őszi uzsonna
  2017-10-22 14:37:20, vasárnap
 
  Takáts Gyula

Őszi uzsonna

Hófehér papírra nevetve irom:
ajkad a kék tejben piros rózsaszirom.
Szemed szittyók közé iramodott nyár.
Pilláid fészkében két szép színes madár.
Mint márványszikláról halvány homlokodra
kunkori levéllel borul hajad bokra.
Arcod két halma közt fitos kápolna,
kertjén szemöldököd, mintha lugas volna.
S hogy csészédre hajlasz, a tükröző tejben
színes tájkép ragyog porcelán keretben.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Neki
  2017-08-15 14:32:47, kedd
 
  Takáts Gyula

Neki

Te voltál a legszebbik kedvesem.
Jó voltál hozzám, mint anyám.
Szent asszonyok közé sorozlak én
s idézlek minden éjszakán.

Mint estetájt a szundizó gyerek
imát gagyog és elpihen,
a férfikor delén akképpen én
tehozzád hajlok csendesen.

A tenger tér és hullámzó idő
nem ellenség, de jóbarát.
Magamba loptalak, mint szőtt selyem
gazdája illatát.

Anyám - imígyen szólítgatlak én,
kinek szerető anyja van.
Öled, kezed után kívánkozom,
mint árva és boldogtalan.

Csípőd bölcsőm emlékét hozza föl.
Védettnyugalmú álmokat.
Ajkad ínyemnek első ízeit,
mit majszoltak a kis fogak.

Mert gyermek marad az, kit anya szült.
Simító kézre vágyik.
Anyja szemét és kedvese ölét
idézi mindhalálig.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Csak nézz reá
  2017-08-07 12:02:12, hétfő
 
  Takáts Gyula

Csak nézz reá

Ha jő a csendes alkony,
egy kis tűz gyúl az éren.
Csónakján leng a pákász,
és fenn a hold az égen
bolyongva jő.

Csitulj magányos lelkem!
Békélj az esti tájon,
akár e néma tópart,
és bármiként is fájjon,
e példa szent!

Hisz nincs vattásabb kórház,
mely mint e láp, úgy bódít.
A hold bolyongó orvos
és biztos szerrel gyógyít.
Csak nézz reá!

Fehér ruhája ködből.
A homlokán a tükre.
Az altatói prücskök,
s szavuktól jő szemünkre
az álomír.

A fűre dől a boglya.
A fű fejét lehajtja,
s a szívünk, mint a fürjek,
és fűzfák, sások alja
álomba ring.


 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Mert a kézzel foghatónál
  2017-08-07 11:48:50, hétfő
 
  Takáts Gyula

Mert a kézzel foghatónál

A szó, mely szólít, egyetemesebb
és gazdagabb lett vele már a nap.
Valamit átadott közénk, veled,
a megszokottnál e szokatlanabb,

mert a kézzel foghatónál a világ
más rendjéből hozott nem foghatót,
melyről ritkán jeleznek hajók...
Új partokat... Új kontinenst hozott

nekem, hogy lássam és éppen veled,
ahogy e fényesebb, zöld szigetek
a hiányból teljesbe nőve át,

mint része bár, de nem a résznek,
jeleddel tagjai egy oly egésznek,
mely talán több is, mint ez a világ.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
A léten túli messze
  2017-08-07 11:44:08, hétfő
 
  Takáts Gyula

A léten túli messze

Zöld és csontszín lapok... Én kedvelem
az élő és a holt virágokat.
Ők mindig voltak és vannak velem.
Beszélgetünk a Teljesről sokat...

És követnek, mert mind igen serény
a kérdésben s nem várva feleletre,
csak jönnek és csak fénylenek felém,
mert bennük léten túli messze,

ahonnan te és valami olyan
s talán ez adja, hogy bár rejtve,
de érzem is e szirmokat kezembe

s e lencsén túli szép növénytan
mögénk néz, de úgy, hogy megadja tán
kimondani a tűnt idő szavát.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Csillognak a mólók helyett
  2017-08-07 11:35:53, hétfő
 
  Takáts Gyula

Csillognak a mólók helyett

Itt a nyár és nem indulok.
Tündér-helyem hiába vár,
kerülgetem a zörgő vitorlát
s villognak fehér márvány-sorok.

Csillognak a mólók helyett
arany betűk s nagy néha álom
és benne te átnyúlsz a vásznon
érintve ép csak fekhelyem,

amelyet annyiszor vetettél...
Kegyetlen, amit velem tettél!
És minden oly bizonytalan;

még emlékeink sem alszanak.
Szíven, kerten sörényes mének...
Indulnék s lassan visszalépek.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Valószinűtlen messzeség
  2017-08-07 11:33:52, hétfő
 
  Takáts Gyula

Valószinűtlen messzeség

És visszanéz a nap...
Átlátszó fény-golyók a falamon
lágyan forogva inganak...
Mögöttem hófehér lapok
meszén és vízjegyén túl
vibrál az algás tó szine
érzékeny képlet rendjibe...
Utolsó fény a napról...
Béget, mint a bárány
a valószinűtlen messzeség
egy felhő fényes szigetén
és szívem felett a csillagok
fölmért rétjére rogy...
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Ami csak volt, ami csak lesz
  2017-07-26 01:22:20, szerda
 
  Takáts Gyula

Ami csak volt, ami csak lesz

Az opálfényű búra alatt
hallgatom, faggatom magamat.
Előttem arany barokk óra
fekete, acél mutatója
áll egy számon és az égre mutat.
Fekete csőrével mutatja az utat.
Mutatja, magasra mérve szögét
s míg köröttem nyüzsög a lét,
ott fent platinatiszta pályán
ami csak volt s ami csak lesz,
úszik és megfér a csend
kitágult, mértanvázú szárnyán.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 127 db bejegyzés
e év: 2551 db bejegyzés
Összes: 8948 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 144
  • e Hét: 10716
  • e Hónap: 34578
  • e Év: 854130
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.