Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Neki
  2017-08-15 14:32:47, kedd
 
  Takáts Gyula

Neki

Te voltál a legszebbik kedvesem.
Jó voltál hozzám, mint anyám.
Szent asszonyok közé sorozlak én
s idézlek minden éjszakán.

Mint estetájt a szundizó gyerek
imát gagyog és elpihen,
a férfikor delén akképpen én
tehozzád hajlok csendesen.

A tenger tér és hullámzó idő
nem ellenség, de jóbarát.
Magamba loptalak, mint szőtt selyem
gazdája illatát.

Anyám - imígyen szólítgatlak én,
kinek szerető anyja van.
Öled, kezed után kívánkozom,
mint árva és boldogtalan.

Csípőd bölcsőm emlékét hozza föl.
Védettnyugalmú álmokat.
Ajkad ínyemnek első ízeit,
mit majszoltak a kis fogak.

Mert gyermek marad az, kit anya szült.
Simító kézre vágyik.
Anyja szemét és kedvese ölét
idézi mindhalálig.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Csak nézz reá
  2017-08-07 12:02:12, hétfő
 
  Takáts Gyula

Csak nézz reá

Ha jő a csendes alkony,
egy kis tűz gyúl az éren.
Csónakján leng a pákász,
és fenn a hold az égen
bolyongva jő.

Csitulj magányos lelkem!
Békélj az esti tájon,
akár e néma tópart,
és bármiként is fájjon,
e példa szent!

Hisz nincs vattásabb kórház,
mely mint e láp, úgy bódít.
A hold bolyongó orvos
és biztos szerrel gyógyít.
Csak nézz reá!

Fehér ruhája ködből.
A homlokán a tükre.
Az altatói prücskök,
s szavuktól jő szemünkre
az álomír.

A fűre dől a boglya.
A fű fejét lehajtja,
s a szívünk, mint a fürjek,
és fűzfák, sások alja
álomba ring.


 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Mert a kézzel foghatónál
  2017-08-07 11:48:50, hétfő
 
  Takáts Gyula

Mert a kézzel foghatónál

A szó, mely szólít, egyetemesebb
és gazdagabb lett vele már a nap.
Valamit átadott közénk, veled,
a megszokottnál e szokatlanabb,

mert a kézzel foghatónál a világ
más rendjéből hozott nem foghatót,
melyről ritkán jeleznek hajók...
Új partokat... Új kontinenst hozott

nekem, hogy lássam és éppen veled,
ahogy e fényesebb, zöld szigetek
a hiányból teljesbe nőve át,

mint része bár, de nem a résznek,
jeleddel tagjai egy oly egésznek,
mely talán több is, mint ez a világ.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
A léten túli messze
  2017-08-07 11:44:08, hétfő
 
  Takáts Gyula

A léten túli messze

Zöld és csontszín lapok... Én kedvelem
az élő és a holt virágokat.
Ők mindig voltak és vannak velem.
Beszélgetünk a Teljesről sokat...

És követnek, mert mind igen serény
a kérdésben s nem várva feleletre,
csak jönnek és csak fénylenek felém,
mert bennük léten túli messze,

ahonnan te és valami olyan
s talán ez adja, hogy bár rejtve,
de érzem is e szirmokat kezembe

s e lencsén túli szép növénytan
mögénk néz, de úgy, hogy megadja tán
kimondani a tűnt idő szavát.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Csillognak a mólók helyett
  2017-08-07 11:35:53, hétfő
 
  Takáts Gyula

Csillognak a mólók helyett

Itt a nyár és nem indulok.
Tündér-helyem hiába vár,
kerülgetem a zörgő vitorlát
s villognak fehér márvány-sorok.

Csillognak a mólók helyett
arany betűk s nagy néha álom
és benne te átnyúlsz a vásznon
érintve ép csak fekhelyem,

amelyet annyiszor vetettél...
Kegyetlen, amit velem tettél!
És minden oly bizonytalan;

még emlékeink sem alszanak.
Szíven, kerten sörényes mének...
Indulnék s lassan visszalépek.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Valószinűtlen messzeség
  2017-08-07 11:33:52, hétfő
 
  Takáts Gyula

Valószinűtlen messzeség

És visszanéz a nap...
Átlátszó fény-golyók a falamon
lágyan forogva inganak...
Mögöttem hófehér lapok
meszén és vízjegyén túl
vibrál az algás tó szine
érzékeny képlet rendjibe...
Utolsó fény a napról...
Béget, mint a bárány
a valószinűtlen messzeség
egy felhő fényes szigetén
és szívem felett a csillagok
fölmért rétjére rogy...
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Ami csak volt, ami csak lesz
  2017-07-26 01:22:20, szerda
 
  Takáts Gyula

Ami csak volt, ami csak lesz

Az opálfényű búra alatt
hallgatom, faggatom magamat.
Előttem arany barokk óra
fekete, acél mutatója
áll egy számon és az égre mutat.
Fekete csőrével mutatja az utat.
Mutatja, magasra mérve szögét
s míg köröttem nyüzsög a lét,
ott fent platinatiszta pályán
ami csak volt s ami csak lesz,
úszik és megfér a csend
kitágult, mértanvázú szárnyán.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Meglopva érted
  2017-07-26 01:21:22, szerda
 
  Takáts Gyula

Meglopva érted

Nem távolabb, de mindig közelebb,
szinte már tudatomba nőve,
mint élő mozogsz az időbe,
mely mint a hóhér, úgy végzett veled.

Kilopva hát, mint elitélteket
magamba ástalak előle.
Burkoltalak nem lepedőbe,
megkerülve a zordon hegyeket.

A rendet, mely hogyan is lenne rend
s teremtés az, mely halált teremt?...
Viszlek, mint ütközetből, tudva bár,

hogy két árok között, de rámragyog
a tett, hogy általad így több vagyok,
meglopva érted s veled a halált.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Ünnepek táján
  2017-02-14 16:18:23, kedd
 
  Takáts Gyula

Ünnepek táján

Mily szörnyű már ez ünnep énnekem.
Merengni orgonán és éneken.
A gyertyákon, vastag miséző pompán,
s a titkaik előtt csak állni bambán.

Igy állok én e dús jelek előtt.
Fényük, mint árnyék, úgy takarja Őt.
A bárány és a pásztor égi képe
halványul bennem és bomlik a béke.

Uram, nézz rám, hitetlen nem vagyok,
de terhesek e pompás asztalok!
A zaj s a telt gyomor a földre húznak,
házad s házunk olyan, mint földi úrnak.

Adj békét és nagy csöndes perceket!
Az égi tón villantsd meg képedet,
s ki hozzád egyre törtetek titokba,
jó ösztönt rejts e zörgőcsontú tokba!

Vess innen ki! A nyáj, az bamba nép,
kolomp kell néki és egyszerre lép.
Vess engem kétség és sívó vidékre,
magam tépve jöjjek mannád ízére!

Nem látlak még, de sejtelek talán.
Bolyongsz lelkem homályos ablakán.
Hét menny és minden téged rejtegetnek.
Gyémántszemet tűzzél e képzeletnek!

Fiad, ki földön járt: itt él ma is!
De arcodról a piktorkép hamis.
Mindenség Atyja! Tégedet kereslek,
ki lelke vagy földnek, víznek, egeknek.

Csak el ne hagyj! Gyötörd, mint rossz szirén
szívem hajóját kétségek vízén,
s ki önmagammal érted küzdök egyre,
méltó leszek majd egykor tán kegyedre.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
Még árvább
  2016-12-21 13:55:46, szerda
 
  Takáts Gyula

Még árvább

Deres a kancsó és fehér a fal.
Kövéről fényes jel az égre int.
A padra gyertyás árnyak hajlanak
s az ablakon galambok szárnya ring.
Jellel és lánggal terhes a világ.
Nézem az oltár dermedt Jézusát.

Ollóval vágott szalmákon remeg.
Körötte színes, apró Betlehem.
S mint hóba-ejtett déli idegen
fagyott arcával sír a szerecsen.

Alattuk, mélyen, tizenkét halász
- akár a régi, nagy apostolok -
merész reménnyel most a jégre szállt,
s nem is láthatják már a templomot...
A plébános kinyitva könyveit,
a hét-halas csodán elmélkedik...

A betlehemi bánatos teve,
remegve néz le Jézus testire
s e dermedt magyar bibliai kép,
még árvább, mint a haldokló vidék.
 
 
0 komment , kategória:  Takáts Gyula versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 228 db bejegyzés
e év: 1630 db bejegyzés
Összes: 8049 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2774
  • e Hét: 11055
  • e Hónap: 77624
  • e Év: 537831
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.