Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
x
  2014-07-03 00:18:59, csütörtök
 
  Bécquer, Gustavo Adolfo: Rímek XVI (Rima XVI in Hungarian)

Rima XVI (Spanish)


Si al mecer las azules campanillas

de tu balcón,

crees que suspirando pasa el viento

murmurador,

sabe que, oculto entre las verdes hojas,

suspiro yo.



Si al resonar confuso a tus espaldas

vago rumor,

crees que por tu nombre te ha llamado

lejana voz,

sabe que, entre las sombras que te cercan,

te llamo yo.



Si se turba medroso en la alta noche

tu corazón,

al sentir en tus labios un aliento

abrasador,

sabe que, aunque invisible, al lado tuyo,

respiro yo.

.........Link -





Rímek XVI (Hungarian)


Ha megremegnek a kék harangocskák

erkélyeden,

azt hiszed, ott a sóhajtozó szellő

jár csöndesen,

tudd, házad körül a zöld levelek közt,

én rejtezem.



Ha hátad mögött visszhangzó zsibongás

kél hirtelen,

azt hiszed, távoli hang szólít téged

ott neveden,

tudd, a homályból beszélek tehozzád,

én kedvesem.



Ha éjfél tájban a félelem árnya

ül szíveden,

tűz parazsával megérinti ajkad

lélegzetem,

tudd, habár nem látsz engem, velem voltál,

újra velem.

Fordította - Simor András

.........Link -


 
 
0 komment , kategória:  Gustavo Adolfo Bécquer 1.  
x
  2014-07-02 09:15:45, szerda
 
  Bécquer, Gustavo Adolfo: Rima XXVI
Gustavo Adolfo Bécquer -
Rima XXVI (Spanyol)


Voy contra mi interés al confesarlo;

no obstante, amada mía,

pienso, cual tú, que una oda sólo es buena

de un billete del Banco al dorso escrita.

No faltará algún necio que al oírlo

se haga cruces y diga:

—Mujer al fin del siglo diecinueve,

material y prosaica... ¡Boberías!



Voces que hacen correr cuatro poetas

que en invierno se embozan con la lira;

¡Ladridos de los perros a la luna!

Tú sabes y yo sé que en esta vida

con genio es muy contado el que la escribe,

y con oro cualquiera hace poesía.




Gustavo Adolfo Bécquer -
Rímek XXVI (Magyar)


Imádottam, bevallom, bár miatta

vezeklőcsuhát öltök,

ám tudom, mint te, ódám akkor érték,

mikor verset Bankjegy hátára költök.

Szájtáti úr, ki mindenütt jelen van,

ki is jelenti rögtön:

,,Ilyen a tizenkilencedik század,

a nő üres, prózai..." Ezer ördög!



Fagyba űz ily beszéddel négy poétát,

kiken rímekből vagyon a felöltő!

Kutyaugatás nem hallszik a holdig!

Mindketten tudjuk, hiszen szembeötlő,

verset költők közt zseni kevés van ma,

ám akárki, ha aranyat költ, költő.

Simor András
 
 
0 komment , kategória:  Gustavo Adolfo Bécquer 1.  
x
  2014-07-01 13:23:18, kedd
 
  Bécquer, Gustavo Adolfo: Rima XXI

Rima XXI (Spanyol)


—¿Qué es poesía?, dices, mientras clavas

en mi pupila tu pupila azul,

¡Qué es poesía! ¿Y tú me lo preguntas?

Poesía... eres tú.

.........Link -




Rímek XXI (Magyar)


Mí a költészet? kérded, míg égszínkék

szemed szememnek mást látni se hagy.

Mi a költészet? És ezt épp te kérded?

A költészet... te vagy.

Fordította - Simor András

.........Link -


 
 
0 komment , kategória:  Gustavo Adolfo Bécquer 1.  
x
  2014-06-30 13:46:58, hétfő
 
  -Bécquer, Gustavo Adolfo: Rímek XV (Rima XV in Hungarian)

Rima XV (Spanish)


Cendal flotante de leve bruma,

rizada cinta de blanca espuma,

rumor sonoro

de arpa de oro,

beso del aura, onda de luz:

eso eres tú.



Tú, sombra aérea, que cuantas veces

voy a tocarte te desvaneces

¡como la llama, como el sonido,

como la niebla, como el gemido

del lago azul!



En mar sin playas onda sonante,

en el vacío cometa errante,

largo lamento

del ronco viento,

ansia perpetua de algo mejor,

¡eso soy yo!



Yo, que a tus ojos, en mi agonía,

los ojos vuelvo de noche y día;

yo, que incansable corro y demente

¡tras una sombra, tras la hija ardiente

de una visión!




Rímek XV (Hungarian)


Könnyű köd lebegő fátylát bontja,

göndörödik fehérlő hab fodra,

rákezd dalára

az aranyhárfa,

fényhullámnak hajnal csókot ad:

álma te vagy.



Te, szellő árnyék, kit akárhányszor

érintek, máris rejti a távol,

mintha láng volna, mintha csak ének,

mintha köd volna, kék tó vizének

halk szava csak.



Tenger partok nélkül, zengő hullám,

kóbor üstökös semmibe hullván,

bús, panaszos dal,

rekedt szél-sóhaj,

örök sóvárgás vágyak vizén,

ez vagyok én.



Én, ki szemedet keresem, vágyom

minden napomon és éjszakámon,

fáradhatatlan és eszelősen,

látomás lányát űzve a ködben,

tűz szekerén!

Simor András
 
 
0 komment , kategória:  Gustavo Adolfo Bécquer 1.  
x
  2014-06-29 20:10:22, vasárnap
 
  -Bécquer, Gustavo Adolfo: Rima XXXVI

Rima XXXVI (Spanyol)


Si de nuestros agravios en un libro

se escribiese la historia,

y se borrase en nuestras almas cuanto

se borrase en sus hojas.



¡Te quiero tanto aún! ¡Dejó en mi pecho

tu amor huellas tan hondas,

que sólo con que tú borrases una,

las borraba yo todas!



Rímek XXXVI (Magyar)


Ha bús sérelmeit történetünknek

egy könyvbe beleírnák,

és ha lelkünkből, miképpen a könyvből,

kitörölnék az írást;



még annyira szeretlek, te szerelmed

lelkemből ha kiirtják,

egyetlen fácska elvesztét éreznéd,

én egész erdőirtást!

Simor András
 
 
0 komment , kategória:  Gustavo Adolfo Bécquer 1.  
x
  2014-06-29 10:07:26, vasárnap
 
  -Bécquer, Gustavo Adolfo: Rima XXXVII
Gustavo Adolfo Bécquer -
Rima XXXVII (Spanyol)


Antes que tú me moriré; escondido

en las entrañas ya

el hierro llevo con que abrió tu mano

la ancha herida mortal.



Antes que tú me moriré; y mi espíritu,

en su empeño tenaz,

se sentará a las puertas de la muerte,

esperándote allá.



Con las horas los días, con los días

los años volarán,

y a aquella puerta llamarás al cabo...

¿Quién deja de llamar?



Entonces, que tu culpa y tus despojos

la tierra guardará,

lavándote en las ondas de la muerte

como en otro Jordán;



allí donde el murmullo de la vida

temblando a morir va,

como la ola que a la playa viene

silenciosa a expirar;



allí donde el sepulcro que se cierra

abre una eternidad,

todo cuanto los dos hemos callado,

allí lo hemos de hablar.



Gustavo Adolfo Bécquer -
Rímek XXXVII (Magyar)


Előbb halok meg, mint te: rejtve hordom

a vasat szívemen,

mellyel kicsiny kezed belém ütötte

halálhozó sebem.



Előbb halok meg, mint te: ám makacs lény

kitartó szellemem,

a halál kapuinál letelepszik,

míg lelked megjelen.



Órákkal napok, napokkal esztendők

elszállnak odalenn,

végül az ajtón valaki kopogtat...

Ki kopogtat nekem?



Bűneid és semmiséged megőrzi

a vén föld odafenn,

megtisztulva jössz felém a halálnak

Jordán vizeiben;



Ott, hol az élet moraja remegve

halál martján pihen,

miként a hullám, mely csöndesen huny ki

a part szegélyiben;



Ott, hol a sírbolt márványa bezárul,

öröklét nyíl nekem,

mindenről, miről hallgattunk mi ketten,

szólunk ott, kedvesem!

Simor András

 
 
0 komment , kategória:  Gustavo Adolfo Bécquer 1.  
x
  2014-06-28 11:48:29, szombat
 
  -Bécquer, Gustavo Adolfo: Rima XXXVIII

Rima XXXVIII (Spanyol)


Los suspiros son aire y van al aire.

Las lágrimas son agua y van al mar.

Dime, mujer, cuando el amor se olvida,

¿sabes tú adónde va?




Rímek XXXVIII (Magyar)


A sóhaj szellő, és elszáll a széllel.

Vízcsepp a könny, és a tengerbe fut.

Mondd, kedvesem, ha a szerelem meghal,

tudod-e, hova jut?

Simor András

 
 
0 komment , kategória:  Gustavo Adolfo Bécquer 1.  
x
  2011-03-03 17:01:27, csütörtök
 
  Csókos világ
szerző: Gustavo Adolfo Bécquer, fordító: Kosztolányi Dezső

Csókolja az árat a lágyan-enyelgő
hullám-bodorító reggeli szellő,
csókolja a nap sugaras tüze hően
az üszkösödő felhőt lemenőben.

Ha szívet akarsz s tüzes ágyon epekszel,
alázd meg a dölyföd, a gőgöd ezerszer,
lehajlik a rét is a drága folyóra,
hogy tiszta vizét csókkal teleszórja.

 
 
0 komment , kategória:  Gustavo Adolfo Bécquer 1.  
x
  2011-02-28 14:39:08, hétfő
 
  -Bécquer, Gustavo Adolfo: Rima XXXIX

Rima XXXIX (Spanyol)


¿A qué me lo decís? Lo sé: es mudable,

es altanera y vana y caprichosa;

antes que el sentimiento de su alma,

brotará el agua de la estéril roca.



Sé que en su corazón, nido de sierpes,

no hay una fibra que al amor responda;

que es una estatua inanimada..., pero...

¡es tan hermosa!





Rímek XXXIX (Magyar)


Minek mondjátok? Tudom: változékony,

gőg és hiúság billegteti tükrét;

kősziklából víz hamarabb fakadhat,

mint lelkéből láng, hiszen az kihűlt rég.



Tudom, hogy szíve gonosz kígyófészek,

vágytalan, érte hiába hevülnék,

szerelemre érzéketlen szobor...; de...

oly gyönyörűszép!

Simor András
 
 
0 komment , kategória:  Gustavo Adolfo Bécquer 1.  
x
  2011-01-26 10:27:28, szerda
 
  A temető árvái
szerző: Gustavo Adolfo Bécquer, fordító: Kosztolányi Dezső

Szemét kinyitotta,
de csöndbe lecsukták;
arcára vetették
a hószínű gyolcsot;
a néma szobából
kiment, aki ott volt,
zokogva az egyik,
hallgatva a másik.

A földön a mécses
fellobbadozott még,
a falra vetette
a ravatal árnyát;
s a tompa homályban
láthattuk a hulla
rajzát a derengő
falon feketülni.

A hajnal is ébredt,
percent a sugára,
s zajongva ocsudott
álmából az ember.
És ez a fonákság,
életlobogás künn,
árnyékborulat lenn,
szivembe hatoltak: —
,,Ó jaj, mily magukra
maradnak a holtak!"

Sietve cepelték
a néma koporsót
és letevék egy
kápolna ölébe,
behintve a testet,
a pormaradékot
sötét lepedőkkel,
rőt gyertyavilággal.

Elhalt a harangszó
síró muzsikája,
egy árva anyóka
morzsolta imáját;
a templomon átment,
a kis kapu kordult,
és újra üres lett,
magányos a templom.

Fenn a toronyóra
percent ütemesen,
a gyertya viasza
sercent a sötétben.
Oly mély szomorúság,
oly puszta sivárság
lengett körül engem,
s a gyertya csak olvadt:
,,Ó jaj, mily magukra
maradnak a holtak!"

Ércnyelvü harangszó
kongott a toronyban,
zokogva beszélte
végső búcsúszóját.
És gyászfeketében
lépdelt a rokonság,
barátjai mentek
a hulla nyomában.

Künn a temetőben
egy ócska zugolyban,
a sír csunya gödre
megásva reá várt.
Betettük a testét,
lefödve serényen,
s hallgatva vonult el
a néma kiséret.

És a temetőcsősz
kezébe kapával,
nótát dudorászva,
eltünt a sírok közt.
Az éjszaka rebbent,
csönd szállt a sírokra,
úgy álltak előttem,
mint éji, komor had:
,,Ó jaj, mily magukra
maradnak a holtak!"

S ha jő a jeges tél
s a végtelen éjjel
s reszketnek a viskók
a fergetegektől
s paskolja a zápor
az ablakok alját,
ők jutnak eszembe,
az árva halottak.

Őket veri folyton
az éjjeli zápor,
sírjukba röhög le
az északi szélvész.
Fagy hat le a mélybe
és megveszi csontjuk,
sóhajtva reped szét
a deszkakoporsó!...
- - - - - - - - - - - - - - -

Por lesz-e a porból?
Vagy győz-e a lélek?
Vagy minden anyag csak
sár, hullamaradvány?
Én nem tudom, ámde
sarkomban a rejtély,
rejtélye az éjnek,
egy éji sikolynak,
mert szörnyű magukra
maradnak a holtak!

 
 
0 komment , kategória:  Gustavo Adolfo Bécquer 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6754
  • e Hét: 42277
  • e Hónap: 273421
  • e Év: 1064285
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.