Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Lukács Sándor
  2018-07-31 08:36:50, kedd
 
  Lukács Sándor

Elszökött szavak

Elszökött szavak
tértek hozzám éjszaka.
Nehéz volt nélkülük élnem.
Hiányuk már-már beteggé tett,
mégsem indultam keresésükre.
Hagytam, hogy kószálják ki maguk,
ürközzenek meg nélkülem,
én ismerkedem addig a némasággal.
De nem némaság volt ez,
inkább a tudat űrében tomboló Semmi.
A kifejezhetetlenség állapota.
S most, hogy ugrásra készen,
agyamban-torkomban rejteznek megint,
vajon kimondhatom-e őket újra??
 
 
0 komment , kategória:  Lukács Sándor  
Lukács Sándor
  2018-01-11 10:13:47, csütörtök
 
  Lukács Sándor

A teljes egyedüllét

Melegedsz nemrég kialudt tüzek hamujában.
Az összefirkált falak bekormozódtak.
De lehet, csak a hirtelen sötétség,
A megnyúlt árnyak zsiráfképei,
Egy alig érzékelhető lobbanás feszíti még figyelmedet.
Aztán itt a teljes egyedüllét.
Alattomos szívhangok fölerősödése,
Mikor értelmetlen már minden mozdulat.
S mint fiad álmában a papírrepülők,
Elszállsz a bútorok fölött,
Nekicsapódsz tányérnak, lámpaernyőnek,
S a boldog földet érés újra nyugtot ad.
A melléd fekvő dombok arcain
Hólé csurog le hajnalonként.
Medret váj magának a szigorú víz,
A kövek alatt férgek ébredeznek,
Magára ismer néha a világ,
És láthatod immár jó ideje,
Hogy játékot űz a sors azzal,
Ki föláldozza mindig örömét.
Tündérkéz nyújt neki borotvát,
Fogasra teszi véres öltönyét,
S a viadal végén, mint ledöfött állat,
Rúghat még egyet a lába.
 
 
0 komment , kategória:  Lukács Sándor  
Lukács Sándor
  2016-11-22 13:48:48, kedd
 
  Lukács Sándor

Megérinteném a csókod

A gondolatok, a percek, az órák
Hasadnak szét, a fejemben ugrálnak a bolhák,
És amikor összeérnek a szemfedők,
Holdfényes éjszakában homályos házak fala összenőtt,
Csak hallanám szép ének merengő csengését,
Kinyitom lelkem, kitágult pupillám semmit nem ért,
Bármerre tekintek, ritkulnak a képek,
Csak az arcod tiszta, bárhová is nézek,
Közben csak az ágyamban fekszek kómásan,
A gondolatok, a percek, minden egyes órában
Egyre jobban elenyésznek, mind bomlásban,
Csak egy érzés, ami kérdés,
A szinapszis megszűnik, nincs frissítés,
A gondolat eltűnik, legalább láthatnálak,
Nem is túl nagy kérés.
És a bárban, ahol Te vagy,
A bárpult mögött, miért nem csak sör?
Az előtt meg a sor, meg a szürke éjszaka,
Rád várok végig, hiába csúsztam bele
Véres szemekkel a hajnalba,
És azután is csak repülnek a percek, a gondolatok,
Ismét a négy fal között, az órákat már fel sem fogod,
És én csak egy dolgot akarok,
Hogy mondj egy okot,
Miért ne érinthetném meg újra a csókod.
 
 
0 komment , kategória:  Lukács Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 180 db bejegyzés
e év: 2269 db bejegyzés
Összes: 8837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 980
  • e Hét: 10250
  • e Hónap: 29822
  • e Év: 521139
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.