Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Tavasz felé
  2017-03-27 20:21:29, hétfő
 
  Endrődi Sándor

Tavasz felé

Tavasz s tél küzdenek egymással.
Harczol a fagy és a napsugár,
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.
A völgyből egy legény siet föl,
Útközben vigan fütyörész....
- Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!

A nedves, földszagu barázdán
Itt-ott piros bogárka fut,
Odább a lejtős erdőszélen
Labdáznak immár a fiúk;
Czikázva gabalyodik össze
Amennyi láb, amennyi kéz -
- Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!

Amott a szürke dombok alján
Egy ifjú pár jön boldogan;
Ahogy az úton fellebegnek
Elnézem őket hosszasan.
Lelkem a messze multba röppen,
Szemem lassacskán könybe vész...
- Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!

 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Tündérek játéka
  2017-03-09 15:06:21, csütörtök
 
  Endrődi Sándor

Tündérek játéka

Szél tombol a téli erdőn,
Recsegnek a százados fák,
S ág-bogaik zuzmaráját,
Az avarra záporozzák.
A levegő szinte villog,
Hideg fénye fölszikrázik,
Éles, erős holdvilág süt,
Megmozdul a csapzott pázsit.

Valami nagy, tüneményes
Titkot sző a holdas éjjel:
Erdő álmát csengés-bongás
Léptek zaja üti széjjel.
Tar bokorból tündérnépség
Ki-kiperdül, kandikálgat,
Eleinte kettő-három,
Később egész tündérszázad.

Jönnek, mennek, hömpölyögnek,
Tolonganak ágról ágra;
Kacaj vegyűl a bús éjbe,
Szélsirásba tündérlárma:
,,Milyen furcsa most az erdő!
Milyen fehér! milyen száraz!
Ibolyáék nincsenek honn,
Menjünk bálba Jégvirághoz!"

Jégvirág, az ott lakik a
Tó mellett, az erdőmélyen.
,,Menjünk, menjünk! milyen kedves!
Milyen pompás lesz a jégen!"
S holdfény-szálon, röpke szárnyon
Hip-hop, rögtön ott teremnek.
,,Jaj, de sikos!" sikogatnak,
S hahotáznak, ha elestek.

Ez is, az is talpra ugrik,
Bóbitáját igazgatja,
A többi meg körberöpköd
S ráözönlik: rajta, rajta!
Elsodorják, mint a pelyhet,
S ropnak vele céda táncot, -
Lesz azután oly vigasság,
Minőt még a hold se látott.

Csörömpöl a szálfaerdő,
Sápadoz az éjnek arca,
A szél fagyos szárnyütéssel
Csapkod le a tündérhadra.
Összefutnak dideregve,
S a reggeli szürkületben -
Bóbás tündér, táncos villi,
Egész ezred, tovarebben.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Alázatosság
  2016-12-18 14:34:15, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

Alázatosság

Hiába bontja ki
Vakmerő szárnyait
Az emberi lélek:
Te hatalmas Isten,
Hozzád hiú gőggel
Soha föl nem érhet.

Téged csak hódolat,
Alázat illet meg,
Csak ima, oh Urunk!
A te nagy szívedhez
Csak úgy szállhatunk fel,
Ha - porba borulunk.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Az első hó
  2016-12-18 14:33:11, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

Az első hó

Nagy csoda történt!
Boszorka-varázs! tündérigézet!
Isten világa tegnapról mára
Tiszta fehér lett.

Szűztiszta hótól az utcák, házak
Szinte ragyognak!
Csak az csunyaság, hogy ez a szép hó
Estig elolvad.

Alighogy láttuk:
Eltűnik újra, vége legottan -
És szomorúan járunk megint a
Régi - piszokban...
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Ünnep-est
  2016-12-18 14:29:34, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

Ünnep-est

Boldog, aki feldíszíti fáját,
A sötétzöld, fénylő gallyakat;
Gyertyácskáit sorba gyujtogatja
S szobájában egy árny sem marad.

Összegyűl a házi kör vidáman,
Tapsol, ujjong az egész család,
Mintha zengő, csattogó madárdal
Verné fel a téli éjszakát...

Földíszítem én is zöld fenyőmet,
Meggyújtom a gyertyácskákat is,
De szememben könnyek égnek titkon
S örömömnek zengő szárnya nincs.

Megváltozott az élet köröttem,
Búban, gyászban megváltoztam én;
Ezekről a ragyogó lombokról
Nem hull én rám, nem hull semmi fény.

Árva lelkem csüggedt bánatával
- Árny az árnyban - némán állok itt.
És tünődöm: nem kellene inkább
Koszorúba fonnom ágait?

Olyan e fa, mint a szomorú fűz,
Melynek lombja sírhalmokra hull,
Fénye, mint a temetők pompája,
Mely halottak estéjén kigyúl.

Mindig lesz rajt' boldog napjaimból
Egy-egy emlék, mely suttog, beszél,
Tűnt tavaszból, meghalt szerelemből
Egy-egy halvány, reszkető levél;

Mindig lesz rajt' egy kicsiny lovacska,
Mely ez estén gazdátlan marad
S egy kis bébi, mely hiába várja
Úrnőjét a lengő lomb alatt...
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
A régi templom
  2016-12-18 14:26:08, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

A régi templom

Hirdetni Isten dicsőségét
És buzdításul a híveknek -
A régi templomunkkal szemben
Nemrég egy újat építettek.

Karcsúbb és csillogóbb a tornya,
Az egész alkata formásabb,
És mintha zengőbb hangja volna
Harangja érces szózatának.

Bizony a régi kicsi templom
Szegényes viskó csak mellette;
A népség mégis oda tódul,
Mert már megszokta, megszerette.

Ott jobban megtalálja Istent,
Közelebb érezi a mennyet,
Abban imádkozott az apjuk,
Anyjuk, - hát ők is odamennek.

Az új templom nagyobb, tündöklőbb,
Látszatra több is benn' a kincs,
Harangja zengőbb, tornya messzebb látszik,
De hatalmából egy mégis hiányzik:
Az új templomnak - multja nincs!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Krisztus
  2016-12-18 14:23:37, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

Krisztus

Mint nyugtalan madár a vészben:
Röpköd tekintetem.
Nem volt elég a veszteségből?
Mit kell még vesztenem?

Valami bánt, valami aggaszt,
Valami tépdes, öl.
Szívem gyorsan ver, - félni kezdek
És nem tudom: mitől?

Ez éji órán, fenn virrasztva,
Békétlen, nyugtalan -
Hova forduljak enyhülésért?
Ki hallja meg szavam?

Szemben velem egy feszület csüng:
- Oh szent, oh drága jel!
Üldözött lelkem hozzád fordul
Minden gyötrelmivel.

Tévelygő elmém, vivódó búm,
Ime, nem álmodom -
Megszállnak rajtad, mint kifáradt
Madár az árbocon.

Balsejtés, gyász, mely elcsüggesztett,
Kétség, mely üldözött:
Mind elcsitulnak, megpihennek
Töviseid között.

Mily glóriától, mily fenségtől
Tündöklik ott a gyász!
Sebeim? Semmiségek! Hitvány
Gombostű-karcolás.

Vérem tán egy-egy álomért hull.
Mi benne az igaz?
Ama sebekből milliókért
Omlik, patakzik az.

S mindegyik cseppje, mely a földnek
Rögére permetez -
Nagy példák ragyogó forrása,
Eszmék szülője lesz.

Dicső jel! hitem szent zászlója,
Vigasztaló titok:
Ha veled milljó ember győzött,
Lelkem is győzni fog!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
A szeretetről
  2016-12-18 14:21:31, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

A szeretetről

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövétnélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Karácsonyfa
  2016-12-18 13:57:26, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

AKARÁCSONYFA

Mese, mese - elmesélem:
-Angyal jár a csendes éjben,
Alvó erdőn angyal száll át,
Suhogtatja fényes szárnyát.

Egy-egy fának azt susogja:
,,A Jézuska parancsolja..."
És a kis fán nagy-hirtelen
Töméntelen játék terem.

Aztán megint csak susogja:
,,A Jézuska parancsolja..."
Sazakis fa rögtön rája
Megindul az éjszakába'.

Megy, mendegél csöndes éjben.
Seltűnődik: hova térjen?
Jó gyermeknél megáll végre:
Tündökölve oda tér be.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Tavasz felé
  2010-06-23 22:15:27, szerda
 
  Endrődi Sándor

Tavasz felé

Tavasz s tél küzdenek egymással.
Harczol a fagy és a napsugár,
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.
A völgyből egy legény siet föl,
Útközben vigan fütyörész....
- Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!

A nedves, földszagu barázdán
Itt-ott piros bogárka fut,
Odább a lejtős erdőszélen
Labdáznak immár a fiúk;
Czikázva gabalyodik össze
Amennyi láb, amennyi kéz -
- Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.03 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 284 db bejegyzés
e év: 538 db bejegyzés
Összes: 7161 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 719
  • e Hét: 5602
  • e Hónap: 67103
  • e Év: 156391
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.