Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Te küldtél engemet
  2017-09-21 16:50:21, csütörtök
 
  Endrődi Sándor

Te küldtél engemet

Te küldtél engemet
Földi vándorlásra,
Sok nehéz küzdésre,
Megpróbáltatásra.
Vívódom, vergődöm.
Te akarod. Jól van.
Hiszek igazadban,
Megnyugszom valódban.

Te tudod, én Uram,
Mi célod szívemmel,
Az engem ostromló
Sötét keservekkel;
Gyászba borítottál,
Örömöm eltépted,
Zsákmánnyal engedtél
Tenger szenvedésnek.

Vádlóimmá tetted,
Kik baráim voltak;
Virágos kertemet
Pusztává taroltad.
Egyedül hagytál a
Rideg éjszkában,
Hogy magam előtted
A porig alázzam.

Itt állok zúzottan,
Vihartól tördelten.
Bünbánat könnyei
Égnek a lelkemben.
Köröttem a világ
Sötét, mint az átok -
Csak a te szent neved
Marad benne áldott!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Tanács
  2017-07-26 17:27:18, szerda
 
  Endrődi Sándor

Tanács

Ha boldog akarsz lenni igazán,
Adok neked, szívem, egy jó tanácsot:
Ne fuss, kérlek, a boldogság után.

Maradj nyugodtan s nézz magad körül:
Sok szenvedő bolyongja a világot,
Kit sorsa ver s ki sohasem örül.

Vállán teher, örök könnyek szemében,
Soh'sem lát jó napot, áldó eget,
Öli a nyomor, üldözi a szégyen...

Hajolj le hozzájuk védőn, híven,
S köztük - ha őket boldoggá teszed -
Meglásd, magad is boldog léssz, szívem!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Kövessük őt
  2017-07-26 13:24:16, szerda
 
  Endrődi Sándor

Kövessük őt

Nincs nála istenibb lény a világon,
Nincs nála szeretőbb és szenvedőbb.
Haladjunk tiszta szívvel nyomdokában,
Kövessük őt!

Nagy lelkéből a jóság fénye árad
S napként világít minden bú előtt.
Egész valója irgalom, bocsánat.
Kövessük őt!

Hittel hajol le Lázár nyomorához,
Magához emeli a szenvedőt;
Vérző igaznak igaz könnyel áldoz...
Kövessük őt!

Előtte nincs különbség. Ember: ember.
A szívet nézi, a rejtett redőt.
Keze csak áld, csak simogat, de nem ver,
Kövessük őt!

Nehéz útjának tövis a virága,
De példájánál nincs nagyobb, dicsőbb,
Amerre jár - akár a Golgothára -
Kövessük őt!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Tavasz felé
  2017-03-27 20:21:29, hétfő
 
  Endrődi Sándor

Tavasz felé

Tavasz s tél küzdenek egymással.
Harczol a fagy és a napsugár,
Egy-egy hiszékeny bokor ága
Rügyét is bontogatja már.
A völgyből egy legény siet föl,
Útközben vigan fütyörész....
- Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!

A nedves, földszagu barázdán
Itt-ott piros bogárka fut,
Odább a lejtős erdőszélen
Labdáznak immár a fiúk;
Czikázva gabalyodik össze
Amennyi láb, amennyi kéz -
- Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!

Amott a szürke dombok alján
Egy ifjú pár jön boldogan;
Ahogy az úton fellebegnek
Elnézem őket hosszasan.
Lelkem a messze multba röppen,
Szemem lassacskán könybe vész...
- Mily könnyű fiatalnak lenni,
S öregnek lenni mily nehéz!

 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Tündérek játéka
  2017-03-09 15:06:21, csütörtök
 
  Endrődi Sándor

Tündérek játéka

Szél tombol a téli erdőn,
Recsegnek a százados fák,
S ág-bogaik zuzmaráját,
Az avarra záporozzák.
A levegő szinte villog,
Hideg fénye fölszikrázik,
Éles, erős holdvilág süt,
Megmozdul a csapzott pázsit.

Valami nagy, tüneményes
Titkot sző a holdas éjjel:
Erdő álmát csengés-bongás
Léptek zaja üti széjjel.
Tar bokorból tündérnépség
Ki-kiperdül, kandikálgat,
Eleinte kettő-három,
Később egész tündérszázad.

Jönnek, mennek, hömpölyögnek,
Tolonganak ágról ágra;
Kacaj vegyűl a bús éjbe,
Szélsirásba tündérlárma:
,,Milyen furcsa most az erdő!
Milyen fehér! milyen száraz!
Ibolyáék nincsenek honn,
Menjünk bálba Jégvirághoz!"

Jégvirág, az ott lakik a
Tó mellett, az erdőmélyen.
,,Menjünk, menjünk! milyen kedves!
Milyen pompás lesz a jégen!"
S holdfény-szálon, röpke szárnyon
Hip-hop, rögtön ott teremnek.
,,Jaj, de sikos!" sikogatnak,
S hahotáznak, ha elestek.

Ez is, az is talpra ugrik,
Bóbitáját igazgatja,
A többi meg körberöpköd
S ráözönlik: rajta, rajta!
Elsodorják, mint a pelyhet,
S ropnak vele céda táncot, -
Lesz azután oly vigasság,
Minőt még a hold se látott.

Csörömpöl a szálfaerdő,
Sápadoz az éjnek arca,
A szél fagyos szárnyütéssel
Csapkod le a tündérhadra.
Összefutnak dideregve,
S a reggeli szürkületben -
Bóbás tündér, táncos villi,
Egész ezred, tovarebben.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Alázatosság
  2016-12-18 14:34:15, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

Alázatosság

Hiába bontja ki
Vakmerő szárnyait
Az emberi lélek:
Te hatalmas Isten,
Hozzád hiú gőggel
Soha föl nem érhet.

Téged csak hódolat,
Alázat illet meg,
Csak ima, oh Urunk!
A te nagy szívedhez
Csak úgy szállhatunk fel,
Ha - porba borulunk.
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Az első hó
  2016-12-18 14:33:11, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

Az első hó

Nagy csoda történt!
Boszorka-varázs! tündérigézet!
Isten világa tegnapról mára
Tiszta fehér lett.

Szűztiszta hótól az utcák, házak
Szinte ragyognak!
Csak az csunyaság, hogy ez a szép hó
Estig elolvad.

Alighogy láttuk:
Eltűnik újra, vége legottan -
És szomorúan járunk megint a
Régi - piszokban...
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Ünnep-est
  2016-12-18 14:29:34, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

Ünnep-est

Boldog, aki feldíszíti fáját,
A sötétzöld, fénylő gallyakat;
Gyertyácskáit sorba gyujtogatja
S szobájában egy árny sem marad.

Összegyűl a házi kör vidáman,
Tapsol, ujjong az egész család,
Mintha zengő, csattogó madárdal
Verné fel a téli éjszakát...

Földíszítem én is zöld fenyőmet,
Meggyújtom a gyertyácskákat is,
De szememben könnyek égnek titkon
S örömömnek zengő szárnya nincs.

Megváltozott az élet köröttem,
Búban, gyászban megváltoztam én;
Ezekről a ragyogó lombokról
Nem hull én rám, nem hull semmi fény.

Árva lelkem csüggedt bánatával
- Árny az árnyban - némán állok itt.
És tünődöm: nem kellene inkább
Koszorúba fonnom ágait?

Olyan e fa, mint a szomorú fűz,
Melynek lombja sírhalmokra hull,
Fénye, mint a temetők pompája,
Mely halottak estéjén kigyúl.

Mindig lesz rajt' boldog napjaimból
Egy-egy emlék, mely suttog, beszél,
Tűnt tavaszból, meghalt szerelemből
Egy-egy halvány, reszkető levél;

Mindig lesz rajt' egy kicsiny lovacska,
Mely ez estén gazdátlan marad
S egy kis bébi, mely hiába várja
Úrnőjét a lengő lomb alatt...
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
A régi templom
  2016-12-18 14:26:08, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

A régi templom

Hirdetni Isten dicsőségét
És buzdításul a híveknek -
A régi templomunkkal szemben
Nemrég egy újat építettek.

Karcsúbb és csillogóbb a tornya,
Az egész alkata formásabb,
És mintha zengőbb hangja volna
Harangja érces szózatának.

Bizony a régi kicsi templom
Szegényes viskó csak mellette;
A népség mégis oda tódul,
Mert már megszokta, megszerette.

Ott jobban megtalálja Istent,
Közelebb érezi a mennyet,
Abban imádkozott az apjuk,
Anyjuk, - hát ők is odamennek.

Az új templom nagyobb, tündöklőbb,
Látszatra több is benn' a kincs,
Harangja zengőbb, tornya messzebb látszik,
De hatalmából egy mégis hiányzik:
Az új templomnak - multja nincs!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
Krisztus
  2016-12-18 14:23:37, vasárnap
 
  Endrődi Sándor

Krisztus

Mint nyugtalan madár a vészben:
Röpköd tekintetem.
Nem volt elég a veszteségből?
Mit kell még vesztenem?

Valami bánt, valami aggaszt,
Valami tépdes, öl.
Szívem gyorsan ver, - félni kezdek
És nem tudom: mitől?

Ez éji órán, fenn virrasztva,
Békétlen, nyugtalan -
Hova forduljak enyhülésért?
Ki hallja meg szavam?

Szemben velem egy feszület csüng:
- Oh szent, oh drága jel!
Üldözött lelkem hozzád fordul
Minden gyötrelmivel.

Tévelygő elmém, vivódó búm,
Ime, nem álmodom -
Megszállnak rajtad, mint kifáradt
Madár az árbocon.

Balsejtés, gyász, mely elcsüggesztett,
Kétség, mely üldözött:
Mind elcsitulnak, megpihennek
Töviseid között.

Mily glóriától, mily fenségtől
Tündöklik ott a gyász!
Sebeim? Semmiségek! Hitvány
Gombostű-karcolás.

Vérem tán egy-egy álomért hull.
Mi benne az igaz?
Ama sebekből milliókért
Omlik, patakzik az.

S mindegyik cseppje, mely a földnek
Rögére permetez -
Nagy példák ragyogó forrása,
Eszmék szülője lesz.

Dicső jel! hitem szent zászlója,
Vigasztaló titok:
Ha veled milljó ember győzött,
Lelkem is győzni fog!
 
 
0 komment , kategória:  Endrődi Sándor versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 217 db bejegyzés
e év: 1888 db bejegyzés
Összes: 8292 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 671
  • e Hét: 15603
  • e Hónap: 55841
  • e Év: 613119
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.