Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
Ha nyílnak
  2017-11-22 20:13:55, szerda
 
  Ari Fabbro
Ha nyílnak

Én úgy szeretek élni, ha nyílnak az orgonák!
Ilyenkor azt érzem, enyém a világ.
Utcán sétálva nézem a kerteket,
Még a gyöngyvirág is nekem integet.
Tavaszi szellőcske illattal ölel.
Melyik a kedvesebb? Sosem döntöm el.
Imádok minden virágot, illatot,
Mit az ember a Földünkön meghagyott.
Én úgy szeretek élni, ha nyílnak az orgonák!
Ilyenkor azt érzem, enyém a világ.
 
 
0 komment , kategória:  Poet.huról gyöngyszemek....2*  
Elbocsátlak
  2017-11-22 20:07:32, szerda
 
  Ari Fabbro:
Elbocsátlak

Alázatomban
megalázva,
magamra hagytál
meggyalázva.

Igét ígértél
hamis szóval.
Bujdosva féltél,
élve jóval.

Harcos hűtlenség
összekötött.
Dagadó bánat
messze szökött.

Hazudtál hites
szívszerelmet,
de nem adhatok
már kegyelmet.

Feloldom bűnöd,
elbocsátlak!
Csoda csillagnak
már nem látlak.

Alázatomban
megalázva,
magam maradtam
meggyalázva.

Link


 
 
0 komment , kategória:  Poet.huról gyöngyszemek....2*  
Törékeny életünk
  2017-11-17 16:43:39, péntek
 
  Nyiraty Gábor
Törékeny életünk

Mennyire törékeny piciny életünk,
Ahogy tollpihét tart két kezünk,
A napsütésben boldogan nevetünk,
S ha jön egy kis szellő összerezzenünk.

A boldogság minden cseppjét
szívünkből préseljük,
S ha olykor könnyezni kell, könnyezünk.
Öröm és bánat, mind könnycseppé válnak,
Így mutatjuk, hogy részei vagyunk a világnak.

Kevés az időnk, s csak peregnek az évek,
Nincs már úgy semmi, ha néha visszanézel.
De mi csináljuk tovább, hittel és reménnyel,
S hálát adunk a mosoly minden percének.

Link


 
 
0 komment , kategória:  Poet.huról gyöngyszemek....2*  
Ha most kérdeznéd
  2017-10-08 06:08:22, vasárnap
 
  Helen Bereg
Ha most kérdeznéd

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Mit éreztem az első találkozásnál.
Elmondanám a félelmemet,
Lelkemben kétely mardosását,
A választ szemedben keresve:
Tetszem-e?

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Agyamba hasító menekülés vágyát.
Elmondanám a félelmemet,
Érezve szerelem csodáját,
A választ eszemmel keresve
Akarom-e?

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Érzésem vágyunk találkozásánál.
Elmondanám a zavaromat,
A legelső csók borzongását.
Szívedben riadtan kutatva:
Szeretsz-e?

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Szenvedéllyel élő szerelem csodáját.
De te nem kérdezed, mert tudod.
Sejtjeinkben érezzük egymást,
Tudjuk teljes bizonyossággal:
Csak együtt lehetünk boldogok.

Link


 
 
0 komment , kategória:  Poet.huról gyöngyszemek....2*  
Nincs Cím
  2017-09-18 06:17:31, hétfő
 
  Baczó Zsolt
A lélek rezdülései

a fájdalom...

... könnyek tiszta forrása: áldás - szent katlan,
égi lámpás, melynek tisztítótüzében
a lelkek újjászületnek -
társa a szeretetnek...

a szeretet...

... lelked őre, az Élet ajándéka:
tiszta hit - szárnyakat ad, egekbe repít -
mindig és mindent megbocsájt:
az egyetlen, ami túléli
a Halált...

Forrás: Lélek Fény



Link




Baczó Zsolt
Reggel

Az éjjel eső esett.
Elmosta az utcáról a port, a szemetet.
Most csend van. Még alszik a város.
A nedves ágak közt néhány szürke madár dalol.
Verebek, azt hiszem. De lehet, hogy angyalok.




Baczó Zsolt
Ismered az évek vonulását?

Gyönyörködtél valaha a lemenő Napban,
érezted, hogy a gyönyör mögött valami szörnyű lappang
anélkül, hogy tudnád mi az?
Láttál-e fát mely elszáradt,
melynek ezer élete van mégis belefáradt?
Utáltad-e valaha a tavaszt, ki mindennek új életet ad,
egyedül téged hagy meg aggastyánnak?
Érezted-e, hogy egy nappal több van mögötted,
hogy egy nappal kevesebb maradt előtted,
amikor a fejed a párnára fekteted
és rájössz, hogy semmit sem csináltál aznap?
Néztél már tükörbe úgy, hogy tudtad
holnap talán több lesz egy újabb ránccal
mert ma is több van egyel mint tegnap?
Ismered az évek vonulását,
érzed-e a mulandóság ráncát?

Akkor biztosan szomorú vagy...


Link




Baczó Zsolt
Hangok

hangok a fejemben
nem hagynak nyugodni
kísért a múlt
üldöz a holnap
fáj a ma

csalóka álomkép
csalóka álomkép
nem valódi
csalóka álomkép

hagyjatok!

nem vagyok őrült!

tegnapok zaja
holnapok csalóka fénye
hiába döngetitek
koponyám falát

hagyjatok magamra!

fájnak a zajok
fájnak a képek
fáj minden egyes gondolat
üres agyamnak csábító csendje
oly csábító

nem vagyok őrült!
hagyjatok!



Baczó Zsolt
Élni

Figyelni...
hallgatni a szelet,
nézni ahogy a nap csendesen lemegy,
a lemenő napban titkokat keresni,
megszámlálni a rengeteg sok csillagot,
kergetni a rohanó patakot,
végemúlhatatlan türelemmel
lesni ahogy nőnek a fűszálak,
szomorúan hallgatni ahogy elhaló
sóhajok a magas égig elszállnak,
álmodni, újjászületni, élni...





Link





Baczó Zsolt
Csend van

A fekete égen ezernyi csillag ragyog
s ezer csillag közt mégis egyedül vagyok.
A távolban egy gyerek felzokog
de el is hallgat mindjárt,
a csend elnyomja hangját.
Neszel a csend, figyel és vár...
A csendet hallgatom és
vele együtt várok.
Hogy mit nem tudom még.
Az életet talán,
talán a halált.
Talán az új napot
vagy egy jobb holnapot...

Jobbat? Mi az, hogy jobb?
E szót nem ismerem, nem is rémlik.
Mocsokban születtem, sárban éltem eddig!

Jobb világról csak a szelek szólnak,
ők siratják csak a múltat,
múlt világát mi sárba omlott,
semmivé lett, szertefoszlott...

Más volt egykor, jobb volt, lesz is, talán...
Más is kell, hogy legyen e földön
bajon, kínon s nyavalyán
kívül! Tudom... hiszem.
Hiszen erről regél minden omlott
falnak romja,
mind ezt mondja
ezernyi aranyba csavart
holttest romlott csontja...
mondja, mondja de senki sem figyel...



Link




Csak én.

Olyan ez nekem mint egy idegen regény:
a romok hangját, csontot, hamut nem értem meg,
a szél nem beszéli nyelvemet...

A csendet hallgatom hát és várom,
hogy szememre hulljon az álom,
hogy megálmodjam a múltat vagy ami lesz,
hogy megálmodjam az életet...



Baczó Zsolt
Az elmúlás szele

Az erdő legöregebb fájának
ráncos, kacskaringós ága
golyót kapott.

Meg sem rezzent bele,
csupáncsak egy levelet hullajtott.
Bár lehet azt is a szél fújta el.

Az elmúlás szele...



Baczó Zsolt
Álomvilág

Álomvilág ez a világ,
mit még álmomban sem láttam,
a megtestesült csoda,
csodaszép!

Itt egy mosoly nem egy mosoly
csupán, maga a napsugár mely
észrevétlenül arcodhoz ér,
és füledbe súgja: remélj!

Egy könnycsepp: maga a világ...
s a világ... egyetlen szó csak,
hogy rímeljen a virággal
melynek szivárványszín illata
egy dallam, mi oly édesen
kavarog agyamban...


Link






Baczó Zsolt
A hegy

És néha, ha csend van, a hegy mesél,
az öreg a hegyet nézi,
naphosszat nézi
és hallgatja a csendet,
néha mordul egyet
és bólogat fejével
és szeme örül
a ráncok mögül.

Olyankor áldott a magány.

És aztán jön a tél.
Mikor a fák alusznak,
mikor alszik a hegy is,
mikor az ember igazán egyedül marad,
mikor semmi nincs, mikor emlékek vannak
s az emlékek fájnak.

Akkor fáj a magány.





 
 
0 komment , kategória:  Poet.huról gyöngyszemek....2*  
Búcsúzik a nyár
  2017-09-10 07:01:27, vasárnap
 
  Link







Gani Zsuzsanna
Búcsúzik a nyár

Még egy utolsó táncot lejt a napsugár,
Utoljára megcsillan tó tükrében sugara.
Aztán ásít egyet, sóhajt, s a kapunál
Búcsúzik az emlék, a lobogó láng s mosolya.

Könnyezik már a nyár, majd csendesen nyújtózik, ásít.
Lassan ellobban a varázs, még egyszer átölelem.
Búcsúzik, magával vitte a fényt, felleget hasít,
S belevész a rideg ködbe. - Még állok gyökeret verve.
 
 
0 komment , kategória:  Poet.huról gyöngyszemek....2*  
Átölelem a vén, öreg tölgyfát
  2017-09-10 06:57:52, vasárnap
 
  Gani Zsuzsanna
Átölelem a vén, öreg tölgyfát

Ficánkolnak a színesre megfestett levelek,
zizegnek, zörögnek, ahogy a haragvó szél megfújja,
sugdolóznak egymással a vidám, forró nyárról...
a vén, öreg tölgyfát átölelem önfeledten újra.

Jólesik nekem, megkönnyebbülök, feltöltődöm,
még egy utolsó csókot csennek a zizegő levelek,
mézszínű falombok csorognak a nyirkos földre,
fáznak a ráncos, pőre fák, de én boldogan nevetek.

Átszellemülten táncolok a pergő levéllel,
vígan dalolok a madárkával egy őszi, kedves dalt...
szállok a szélben, a fürge őzzel kergetőzöm...
zengő zivatar minket a szépséges, csipkés szirtre csalt.

Bámulom a színes ruhába öltözött tájat
ámulok, milyen szép, kedves dallamot citerál a szél... -
a könnyező felhőket, a bánatos erdőket,
búcsúzik a természet, a könnycseppjük is erről regél.





Link


 
 
2 komment , kategória:  Poet.huról gyöngyszemek....2*  
Tombol az ősz
  2017-09-10 06:54:44, vasárnap
 
  Gani Zsuzsanna
Tombol az ősz

Örömtáncukat járják a hulló falevelek:
Okker, arany ruhában perdülnek-fordulnak.
Dér-ütötte a róna, ünnepel az enyészet,
kandallóban tűz pattog, meleget koldulnak.

Napsugár aludni tér, vele liget, a bokor.
Az öreg bükk álmodozik a tar erdőben.
Szürke felleg szakadatlan ontja könnyeit,
nagyot sóhajtozik Őszanyó a rőt kendőben.

Fosztogat a haragos, mogorva szél, hegedül,
fodros tavon egy horgász ül kapásra várva.
Mi ülünk ketten a mohás, megkopott padon
ábrándos, lüktető szívünket szélesre tárva.



Link


 
 
0 komment , kategória:  Poet.huról gyöngyszemek....2*  
Egy ódon kalappal koldult
  2017-09-10 06:53:21, vasárnap
 
  Gani Zsuzsanna
Egy ódon kalappal koldult

Kegyetlen hidegben járta az utcákat,
koszos, kopott kabátban, lábán még volt cipő.
Kezében egy ódon kalap, fillérekkel,
mit koldult, - metsző szél fújt, zord, roppantul csípő.

Éhségtől sovánnyá fogyott aszott teste,
bekucorodott egy szélvédett kapualjba.
Ott jobban vacogtak meglévő fogai,
gémberedett ujja száraz volt, mint a szalma.

Szilaj szél kavarta a bársony pelyheket,
Vágyakozva szálltak fel gyengéd sóhajai.
Remény álma még mosolygó, arca pirult,
ám reggelre már elillantak óhajai.
 
 
0 komment , kategória:  Poet.huról gyöngyszemek....2*  
Könnyezik a Föld
  2017-09-10 06:42:13, vasárnap
 
  Gani Zsuzsanna
Könnyezik a Föld

Könnyezik a Föld. Sápadt, zokog keservesen.
Erőtlen, könnyei szennyezett patakká folynak.
Benne az élet segítségért kiált, jajgat -
Most tehetetlen, reményei egyre csak fogynak.

Ne temesd még álmaidat, vágyaidat! Higgy!
Ébresztő! Ordíts! Dühöngj! Mutasd meg haragodat!
Ne hagyd pusztulni mérhetetlen kincseidet!
Szíved szakad? Ordíts! Dühöngj! Hallasd a hangodat!

Egykor gyönyörű voltál, de még most is lehetsz!
Ember! Állítsd meg a haszontalan haláltusát!
Öleld át a Földet szerető karjaiddal,
óvjad, védjed álmaiddal! Dobd el a gyászruhát!


Link


 
 
0 komment , kategória:  Poet.huról gyöngyszemek....2*  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 53 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 726 db bejegyzés
Összes: 9242 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 343
  • e Hét: 1971
  • e Hónap: 18359
  • e Év: 642836
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.