Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Szent szikla
  2017-01-09 14:17:57, hétfő
 
  Sárosi Árpád

Szent szikla

Rútság, gyalázat, gőgös istenek
Kiket a bűnük átkoz -
Lerogynak, mint a semmi porszemek
A szent sziklához. -
A Krisztus sirja:
A népek sirja,
Minden világok sirja -
Hol szemeit az álnokság
Véresre-holtra sirja,
De nincs feltámadás!
Rútság, gyalázat gőgös istenek
Kiket bűnötök átkoz -
Hiába tapad buja szájatok
A szent sziklához.
 
 
0 komment , kategória:  Sárosi Árpád versei  
Könyörgés lépcsőjén
  2017-01-09 14:16:58, hétfő
 
  Sárosi Árpád

Könyörgés lépcsőjén

Asszonyok. Elfáradtak, vének,
Szivükben igék és tömjének.
Krisztus keresztjén remegő bocsánat:
"Könyörülj rajtunk, ki Magdolnát láttad."

Az időben, ismertem őket.
Hajnalok tüzében égőket,
Kitártan büvös, liliomos karjuk:
"A vágyak kinját szomjazzuk, akarjuk!"

Hervadtan hull a szó, imádság,
Hogy mámor-éveiket váltsák...
Az Ur megvédett minden könnyet, átkot,
Mikor az Egynek, csókkal megbocsátott.
 
 
0 komment , kategória:  Sárosi Árpád versei  
A kandallónál hófehérben
  2017-01-05 21:40:08, csütörtök
 
  Sárosi Árpád

A kandallónál hófehérben

Az ablakon ezer alakban
Apró emlék: a tél szeszélye.
Mulandó semmik tünnek-mulnak
Forró szád egy lehelletére.

Apró emlékek halk mulása,
Belébüvöl egy messze télbe,
Mikor mi is fázósan állunk
A kandallónál hófehérbe.

Az ablakon a tél szeszélye:
Jégfüggönyök és holt virágok.
A kandallónál véget érnek
Könyörgő vágyak, lázas álmok.
 
 
0 komment , kategória:  Sárosi Árpád versei  
Találkozás
  2017-01-05 21:38:32, csütörtök
 
  Sárosi Árpád

Találkozás

Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a havat.
Tél volt. Fehér, szomorú éjjel,
Amikor szivem rád akadt.

Ezüst árnyként suhantál keresztül,
Mint menekülő fájdalom,
Nyomodban ciprusok sarjadtak,
A halálarcu friss havon.

Ugy éreztem: halni menekültél.
De én, az élet vándora,
Kis kezedet szivemhez vontam
És kértelek: ne menj oda.

Az életet megtaláljuk ketten.
Keresni: visszahívtalak.
És hullt a hó, mint selyem álom,
Virág nőtt lábaink alatt.
 
 
0 komment , kategória:  Sárosi Árpád versei  
Fehér asszony: a tél
  2017-01-05 21:37:39, csütörtök
 
  Sárosi Árpád

Fehér asszony: a tél

Kiül toronyra, riadt háztetőre,
Széjjel terittet szemfedőt, előre
Juhászodik, remeg minden faloldal.
Fehér asszony kacérkodik a holddal.

Trónját disziti millió jégtüje,
Feljajdul tánchoz orkánhegedüje.
Betör az akkord, nyugalmat sodorván:
Paloták selymén, kunyhók árva rongyán.

Utak mérföldjét vad hajszával méri,
Átok, nyomor, romlás vádlón kiséri,
Terád vadászik ember, kósza vadra,
Halál-farsangján: mámoráldozatra.
 
 
0 komment , kategória:  Sárosi Árpád versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 965 db bejegyzés
Összes: 7432 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2220
  • e Hét: 14748
  • e Hónap: 60178
  • e Év: 352472
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.