Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Mészáros László
  2017-04-01 08:08:15, szombat
 
  Mészáros László

Olyan tisztán...

Csak a lenyúzott vadak irtózatos némasága
őrzi meg örökös méhében olyan tisztán a szót,
ahogy kimondom, szeretlek.
Végérvényesen beteltek a világ pergamenjei.
Csak az a megismételhetetlen pillanat beszél,
ahogy a tűnődés rostáin fennakad a csönd,
s te fátyolos tükrében könnyezel.
 
 
0 komment , kategória:  Mészáros László  
Mészáros László
  2017-02-24 07:50:43, péntek
 
 
Mészáros László

Álmaimban

Mint kimért kenyeret, követellek; mint friss forrásvizet, szomjazlak.
Átlényegülés és éppúgy öncsalás ez, mindenség-körüli pályára állva,
az egyetlen felmérhetetlen ellipszisen, ahol nincs másik oldal,
csak a végeláthatatlan űr, ami mégiscsak belefér ama egyedüli,
és egyszersmind utolsó pillantásba, mely túlhordott könnyekkel
áldássá kereszteli a lezárt szemhéjak alatt fel-fellibbenő alakod,
itt, a szétfoszló szenvedély szálaiból szőtt vezeklő végtelen ölén.
Itt, hol olykor a kicsépelt közöny könyörületes csöndje zuhog,
s valahogy mégsem fordíthatom felé zúgástól zsibongó fejem.
 
 
0 komment , kategória:  Mészáros László  
Mészáros László
  2017-01-08 13:11:24, vasárnap
 
 
Mészáros László

Olyan tisztán...

Csak a lenyúzott vadak irtózatos némasága
őrzi meg örökös méhében olyan tisztán a szót,
ahogy kimondom, szeretlek.
Végérvényesen beteltek a világ pergamenjei.
Csak az a megismételhetetlen pillanat beszél,
ahogy a tűnődés rostáin fennakad a csönd,
s te fátyolos tükrében könnyezel.
...
 
 
0 komment , kategória:  Mészáros László  
Mészáros László
  2016-11-28 09:40:36, hétfő
 
  Mészáros László

Szonettkoszorú

1.
Valótlan valód sokasodik bennem.
Harmattal fércelt hajnalok küszöbén
botorkáló ködben hangod keresem,
s mint kiharcolt ráncok időtlen mélyén

felejtett pillanat, tanulok múlni.
Megkímélt csend fogamra tapadt íze
fojt, fegyelem iszapján hív koldulni
bennem fogant szurkot a vágy s messzire

kiáltó szánalom ordas erejét,
reszkető értelem tépi fel erét,
s mint bolond, akinek semmi se drága,

sárért, fertőért véremet kínáltam.
S felajzott lázban magamnak maradtam
kósza jelenség csöndbe halt világa.

2.
Kósza jelenség csöndbe halt világa
kévébe kötött rejtelem parazsán,
hol napszámon izzadt bűvölet sárga
kenyerét süti meg hűségnek árván

fejlődő, szótlan gyermeke, betegen,
ájult test béna lábait dörzsölve
hideg tenyérrel s elkobzott tereken
sínylődő vadvirág szirmán hörögve

ejti a szolgaság örömkönnyeit.
Végső táncon csapja össze sarkait
nyugvás fényes láncára ítélt kellem.

Pedig dalolna, ha lenne még kinek,
s mikor az álmokban legjobban hiszek,
cinkos kényszerrel szelídíti szemem.

3.
Cinkos kényszerrel szelídíti szemem,
csodálva érdemelt vakság homályát,
mint párás ablakon játszó jég-selyem,
ha üvegre hullt fény bontja ki szálát.

Az nem lehet, hogy semmibe ordító
tettek háncsain rügyezzen az elme,
imádat lélekharangját kongató
szürkeség vétket dicsérő kegyelme

úgy üljön nagy szívek lüktető kedvén,
mint első zúzmara szeptember végén
újra zöldülő kalászon és drága

kenyér rostjait hordják szét egerek,
s hajnali zsongást lepnek be a legyek,
kelletlen kertnek szárad el virága.

4.
Kelletlen kertnek szárad el virága,
tengerek partjára könyököl ki só,
mint nedves ajkakra csókok hiánya,
s ajtóban álló, vén arcú sírásó

öklein reccsen bontatlan alázat.
Mert míg engeded, hogy szomorú legyek,
nem oltja jégbe zárt illem a lázat,
nem fog kézen a báj amíg nem lelek

egyetlen kövezett utat utánad.
Borzas rengeteg örvényén kín árad,
a megváltás olcsó kocsmában mulat.

Mert siralmas, semmi falának dőlni,
s az tud bölcsőtlen sírásnak örülni,
kinek szívén ül haragvó ámulat.

5.
Kinek szívén ül haragvó ámulat,
s nem az ölelés töri fel tenyerét,
kóbor szerelem csak szomszédból ugat,
mint eb ha acsargón vigyázza telkét

nyomort kínáló, kegyelmes uraknak,
annak hangja csak ármány vagy költemény,
vagy csikorgó télbe eszmélt vadaknak
rongyos zsákokban kihordott vetemény.

S ugyan ki halna farkasok közt éhen,
ki imádkozna, káromkodna térden
csillagos egek káprázatát hintve

néma szeretők süketült fülébe,
s ki csókol vissza tüzet a szemébe
megkarmolt vágyak sóhaját legyintve?

6.
Megkarmolt vágyak sóhaját legyintve,
akik messziről kémlelnek szerelmet,
ártatlan kövek halmaira lökve
szenvedély méhében fogant küzdelmet,

gyámoltalan vég igazát kergetik.
Lehajtott fejjel vonulnak sarokba,
ha vérző lét átkos szidalmát vetik
homályt puhító szemükre, s napokba

nehezült gond üszke hiába lohad,
akkor is élni kell mikor nem szabad.
Felszaggatni kell visszatérő utat,

pocsolyán mosni a világ szennyesét,
mikor a rest elme megtűrt szenvedést
csak láncra vert hit pókhálóján kutat.

7.
Csak láncra vert hit pókhálóján kutat
tiszta értelmet a feleszmélt ösztön,
emberbe hűlt embert örök öntudat
langy lehelete old, s végtelen gödrön

cikázó tébolyt bocsájt magára test.
Zsoltárok gyöngyén bukik az eredet.
Holnap reggel az Isten két kézzel fest
arcunkra kék-dongás, lüktető eret,

behunyt szemekkel, mosoly csordul ajkán,
s leér szemünkig, szerveink legalján
végső számadás foltjait tekintve

fürdet le szigorral tisztátlan jelent,
s kopár kertek nyugtalan ölén teremt
emészthető valót, cukorral hintve.

8.
Emészthető valót, cukorral hintve,
gyermeki kétség öklendező gyomrán
várni hasztalan teher, míg köhintve
(ereklyét fényező kényelem odván)

köpi ránk mocskát a jog, törvény, halál,
s kettős küzdelem hevét oltja a bűn,
mert gyűlölni, szeretni kell, mint sakál
ha rág ejtett dögöt, gyilkos-gyönyörűn.

S ölelni kell nincstelen partok kövét,
csókolni villámok földbe hullt tövét,
jégcsapást, dörgést tapsolni meztelen

tanyák megkergült jószágai között,
egyre visszavárni, ki elköltözött.
Én megtettem, de ez is csak szégyenem.

9.
Én megtettem, de ez is csak szégyenem.
Míg csodálat csokrait eléd hordtam,
végtelen öled csak úgy játszott velem,
mint kihűlt muslinca tavalyi borban

ülepedett szőlőmaggal, ügyetlen
szárnyait mártva szagos hordók nedvén.
Majd a sokat feleszmélt szédületben
illant kerti lámpák vibráló fényén.

Mert drótvégből fontál mosolyszalagot,
ha elibéd hulltak szirmos hajnalok,
mondanám gyáván, hogy fáj, de nem teszem.

Perzselő múltamba mártom homlokom,
és minden szikráját szemedbe lopom,
mert csillagtalan éjt őriztet velem.

10.
Mert csillagtalan éjt őriztet velem
minden hazug szó, mi ajkadról pereg.
Semmi fodrain tisztult űrt keresem,
kulcsra zárt világ pántjain hempereg,

mint foszló rozsda, a valóság kulcsa,
irgalmat hordozó, örök öledhez.
Annyira együgyű, amilyen furcsa,
nincs jogom nyúlni eleven sebemhez,

csókos órák fogaskerekét törve,
álmatlan éjek hidegén gyötörve,
mikor a hiány tőrkése bontogat

összekuszált kedvet a sejtek falán,
és korcs intelmet rajzol szobám falán
a lét perén viaskodó gondolat.

11.
A lét perén viaskodó gondolat
hordja halomba emberség rongyait,
a muszáj varrja meg ami szétszakadt,
s mint korán ébredők fürge álmait

a langy hajnal, a csend őrzi mindenem,
míg tiszta ingben sorba állok érted,
pedig magaddal még tartozol nekem,
mindenség lépcsőin hiába méred

szivárvány színét, amíg én lent vagyok.
Én már járni sem, szaladni nem tudok
Istentelenséggel megszegelt padlón,

mert szívverés helyett csak a szél játszik
mellényem alatt s a gomblyukon látszik,
rafinált rémület dorombol vágyón.

12.
Rafinált rémület dorombol vágyón.
Bennem kuporodik feleszmélt világ,
száraz ág levele kopogtat ajtón,
színeit árulja hervadó virág.

Savanyú kovászt izzadnak a pékek,
s ha szemükre sülnek borzas hajnalok,
hogyan is láthatnák, mennyire szépek
friss kenyér lehén fürdőző csillagok?!

S mennyire szegény a halandó lélek,
ha halhatatlan szomj emészt fel kéket
csorduló lég mélyére vetett hálón,

ahogy a nap hideg arcunkba cseppent,
már senki sem hallja mikor idebent
kikéredzkedett ösztön üvölt fájón.

13.
Kikéredzkedett ösztön üvölt fájón,
bogarak érzik vergődő-félszegen,
sunyin lapuló pók a gyilkos hálón,
születni, halni mennyire esztelen

szögesdróttal körülölelt telkeken,
hol néma ablakok fényét vén falak
árnya lesi büszkén, s kövér reggelen
gyönge harmattól tetszelgő, kis tavak

húzzák vállukra a homály új leplét.
Eléd igyekszem, béke-könnyű lepkét
teremt az ólom-sarkantyús gondolat,

nyirkos peronok szűk lépcsői fölött
cigaretta füstje permetel ködöt...
nélküled zakatol felém a vonat.

14.
Nélküled zakatol felém a vonat,
terített asztalon hűl ki a tea.
Nélküled gyúl fésületlen alkonyat
izzó szeme nyílni kész orchidea

hamvas szirmain. Lassú szél dörömböl,
mint keserű kínt szaporító szívem,
mert a Nincs kése szépet is öldököl,
a végtelenben összefutó sínen,

hol le kell majd egyszer vígan feküdni,
torz álmokat részeg világra hagyni,
mikor kényszer madara fel-fel rebben

vérző éjjelek kihunyt szemén néha,
mert nem lesz ki kötözi sebeim, ha
valótlan valód sokasodik bennem.


Mesterszonett

Valótlan valód sokasodik bennem,
kósza jelenség csöndbe halt világa
cinkos kényszerrel szelídíti szemem.
Kelletlen kertnek szárad el virága.

Kinek szívén ül haragvó ámulat
megkarmolt vágyak sóhaját legyintve,
csak láncra vert hit pókhálóján kutat
emészthető valót, cukorral hintve.

Én megtettem, de ez is csak szégyenem,
mert csillagtalan éjt őriztet velem
a lét perén viaskodó gondolat.

Rafinált rémület dorombol vágyón,
kikéredzkedett ösztön üvölt fájón,
nélküled zakatol felém a vonat.
 
 
0 komment , kategória:  Mészáros László  
Mészáros László
  2016-11-26 14:27:25, szombat
 
  Mészáros László

Vallomás

Úgy kellesz, mint véges űrnek a végtelen,
mint faggyá gömbölyödött nyarak illata,
mint mámort szomjazó harmat tapintata
fény-kristály lehét őrző, friss szőlőszemen.

Úgy kellesz nekem, mint tétova csillagok
csilláma úttalan út szürke ágbogán,
mint tiszta álmok a szégyenlős éjszakán,
ha fejet leszegve futnak a nappalok.

Mint feloldozás az utolsó sóhajon,
s mint játszó gyermek szívének a szabadon
szárnyaló jóakarat, úgy kellesz nekem.

Rab vagyok nélküled, a mindenség túsza.
Úgy kellesz nekem, mint kenyérnek a búza,
s mint mesék igazán az örök rejtelem.

...
 
 
0 komment , kategória:  Mészáros László  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 208 db bejegyzés
e év: 1089 db bejegyzés
Összes: 4224 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 526
  • e Hét: 1685
  • e Hónap: 40087
  • e Év: 160823
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.