Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
A zarándok
  2017-03-23 19:41:02, csütörtök
 
  F. Schiller

A zarándok

Már életem tavaszában
vándor kedvem tovavitt,
odahagytam szülőházam
s ifjúságom társait.

Örökséget, gazdagságot
elvetettem könnyedén,
s gyermek-hittel, egy zarándok-
bottal útra keltem én.

Vitt a remény büszke szárnya
s titkos szóval a hit is;
hang zendült: menj, utad tárva,
messze napkeletre visz.

Míg nem nyílik rád a fényes
arany kapu, mely mögött
ami földi, égivé lesz:
halhatatlan és örök.

Este lett, majd újra reggel,
nem pihentem soha meg;
mégse, mégse lelhettem fel,
mit a szívem keresett.

Lábam elé vad ár zajlott,
hegyek állták útamat,
szakadékra dobtam pallót,
folyón vertem hidakat.

Egy nagy víz tűnt föl előttem,
keletre folyt a folyam,
s én sodrába beledőltem
bizakodva, boldogan.

A játékos habok árja
tágas tengerre vetett;
most körülvesz pusztasága,
mégsincs célom közelebb.

Ah! abba a messzeségbe
nem visz palló soha át!
sosem ér a föld az égbe,
sosincs itt az odaát!
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Von Schiller versei  
Örömóda
  2017-03-06 19:41:13, hétfő
 
  Friedrich Schiller

Örömóda

Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön.

Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid.

Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent öröm, te drága, szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
mit szokásunk szétszabott,
egy-testvér lesz minden ember,
hol te szárnyad nyugtatod.
Milliók ti, kart a karba!
Gyúljon csók az ajkakon!
Túl a csillagsátoron
él mindnyájunk édesatyja!

Ha célt ért a férfi végül:
társa mellett hu barát,
s kedves nőt nyert hitveséül,
zengje vélünk víg dalát,
s minden szív, ha dobban érte
szív csak egy a földtekén!
Ám ki ezt még el nem érte,
sírva fusson el szegény.
Mind a roppant kör lakóit
szent rokonszenv hassa át!
Csillagokba vonz át
a rejtelmes égi trónig.

Isszuk mind e drága nedvet
a természet keblein.
Jók és rosszak ott repesnek
könnyű rózsaléptein.
Zsenge fürttel, csókkal áldott,
szív hu lángra tőle gyúl;
kéjben úsznak a parányok,
s kerub zengi: szent az Úr!
Milliók ti, porba hulltok?
Érzed, élet, alkotód?
Rejtik őt a csillagok!
Sátrukon túl, él az Úr ott!

O a rugó, o az élet,
ösztökéje: az öröm;
tőle, tőle jár a létnek
óraműve bölcs körön;
csíra szárba tőle szökken,
mennynek napja tőle kél;
szférákat hajt mély ködökben,
hova látcső el nem ér.
Boldogan, mint napja lobban
s száll az ég dús terein,
járjatok ti, véreim,
mint a hősök utatokban.

Az igazság tükre mélyén
a tudóssal szembenéz.
Hív erénye sziklaélén
óvja azt, ki tűrni kész.
Fönn a hitnek fényes ormán
lengedeznek zászlai,
s látni őt a szív omoltán
angyalok közt állani.
Milliók ti, tűrjetek csak,
míg a jobb kor napja gyúl.
Csillagsátron túl az Úr
megjutalmaz érte egy nap.

Isteneknek nincs mit adni;
istenülni nagy dolog.
Gyász, szegénység, jöjj: vigadni
várnak ím a boldogok!
Fátyol hulljon bűnre, bajra,
ellenednek megbocsáss:
szívét többé könny ne marja,
ne rágódjék rajta gyász.
Adóskönyvünk elenyésszen,
béküljön meg, aki él.
Mint mi egymást, úgy ítél
minket Isten fenn az égben.

Szent öröm vet borba lángot;
arany fürtünk nedve bő;
békét isznak kannibálok,
hősi vért a kétkedő.
Ünnepeljünk mind felállva,
Míg a kelyhünk körbe megy.
Csapjon égig habja lángja!
Áldjuk a Jó Szellemet!
Kit a csillagár dicsér fenn
és szeráfok zengenek:
áldjuk a Jó Szellemet
csillagsátrán túl az égben!

Bátor szív a szenvedésben,
oltalom, ha árva hív,
sírig hűség esküvésben,
mindig nyílt és tiszta szív,
trón előtt is férfi-fenség,
vér, vagyon kell érte bár,
szolgálatnak hu fizetség,
s árulónak rút halál!
Mondjuk e szent kört bezárva
tűz borunkra esküvést,
híven álljuk e kötést;
esküdjünk az ég Urára!
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Von Schiller versei  
Vágyódás
  2017-01-24 21:02:59, kedd
 
  Friedrich Von Schiller

VÁGYÓDÁS

Ah, e szürke völgy ölébül,
hol hideg köd fojtogat,
boldog volnék, ah! ha végül
meglelném a kiutat.
Halmot látok messze zölden,
örök ott az ifjuság!
Volna szárnyam, volna röptem,
hogy sietnék oda át!

Harmóniák hangja szárnyal,
édes égi nyugalom,
s enyhe balzsam-illatárral
száll felém a fuvalom.
Aranyszínben dúsan érett
gyümölcs int a lomb alatt
és virágot nem emészt meg
soha ott a téli fagy.

Mily jó lehet ott a fényben,
hol örökös nap ragyog!
S a tetőn a tiszta lég fenn -
ó milyen lágy lehet ott!
Jaj de nékem útam állja
a dühöngő áradat;
oly magasra csap fel árja,
hogy a szívem elakad.

Ott egy sajka ring a vízen
Ahl de rajta nincs hajós.
Ne habozz hát! bele frissen!
Vitorlája dagadoz.
Higgy és merj, s ne várd hiába
az istenek zálogát;
mert a csodák szép honába
csak egy csoda vihet át.

( Rónay György fordítása.)
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Von Schiller versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 253 db bejegyzés
e év: 507 db bejegyzés
Összes: 7137 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 992
  • e Hét: 2733
  • e Hónap: 64234
  • e Év: 153522
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.