Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Április
  2017-04-04 10:50:25, kedd
 
  Bartalis János

Április

Jaj, a hegyeket nézd!
De üdék, frissek, zöldek,
s a remegés de finom,
mely átjárja lelkemet.

Jaj, a mezőket nézd!
Hogy hajtanak, színesednek,
hogy ég, pirul az arcuk,
s hogy fénylenek a füvek.

Jaj, az erdőket nézd!
a komor, vén fákat,
mint lány bomlik mindahány,
majd kiszakad a szívem.

Jaj, a felhőket nézd!
futnak űzve az égen.
Fátyoluk leng a tájra
és aranyhajuk zizzen.

Mosolyuk lobban és
aranykacajuk tékozolva
szórják a földön szét,
Jaj, a felhőket nézd!
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János versei  
Várlak
  2017-03-11 15:24:18, szombat
 
  Bartalis János

Várlak

Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a csendes éjjeli zajt.
A mező piheg.
Fáradt csillagok bóbiskolnak
A hold lezuhant a kertek mögé!
Várlak, hogy jöjj.
Várlak, hogy egyszer besuhanj.
Hold-lábaid nesztelen röptét lesem
a bokorközön.
Szellőlengésed fehér szárnyalását.
Várlak, hogy itt légy,
hogy eljöjj és megörvendeztess.
Várom a lombzajt.
Várom a harmatcseppek
piciny csengetését.
Várom az apró füvek suttogását.
Várlak Téged!...
...szívem ős mély dobbanását
várom a csendes éjben.
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János versei  
Február
  2017-02-07 23:50:25, kedd
 
  Bartalis János

Február

Jégcsapos,
ereszt megcsurgatós,
drága Február!
Csak egy verset hoztál.
Ó, be fukar voltál.
Szűk kezekkel adtál.

Ó, szélfúvásos,
nagy havazásos,
ifjú Február!
Hát még miket adtál?
Egy fénylő reggelen
friss havazás után
mentem kertek során
és szólott a madár.

Ó, nagy olvadású,
csatornazúgású
szeszélykisasszony!
Mi van az utcasoron?
Mondjad már!, mondjad már!
Szép pléhtányérokon
hóvirág van-e már?

A hegyoldalakon,
a friss vadnyomokon
kankalin nőtt-e már?
Ibolya kelt-e már?
S mint szürt, tiszta arany,
csorog-e a napsugár?
Február! Február!

Február! Február!
Morcos-szép Február!
Bajt is mennyit hoztál.
Csikó jókedvedben
mennyit ficánkoltál.
Mély gödröket ástál.
Hótornyokat raktál.
Majdnem eltemettél.

Február! Február!
Szép kedves Február!
Mint egy aranymadár
28 napoddal
most már el is szálltál.
Itt hagytad emléked.
S mint búcsúzó kedves,
eltűnő mosolyod.

De küldöd utódod,
a boldog magvetőt,
a lázas Márciust -

S a szívünk feldobog!
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János versei  
Eljön Ő
  2011-06-29 11:04:46, szerda
 
  Bartalis János

Eljön Ő

Eljön Ő.
Fehér-ködös útakon gyakorta eljön Ő.

Eljön Ő.
És Erdők vezekelnek és csupasz térdét csókolják.

Eljön Ő.
És lelkemnek nyugta nincs. Eltemetett Temetők
sírnak föl és Mezők borulnak fekete gyászba.

Eljön Ő.
Idők végtelen ködén, előnéz Ő.
És nincs erőm, hogy egy zöld gallyat letépjek áldozatul.

Eljön Ő.
Tövises úton, mezitláb mindegyre eljön Ő.

Eljön Ő.
És nem tudom, hogy mi tévő legyek. Csodálatom
elragadja Gondolatom szekerét, ha egyszerűen,
mezitláb, mint Ember jön el Ő.

Eljön Ő
a hír szárnyán és a fénytől elkáprázik a szemem
és megbódul a lelkem.

Eljön Ő
Erdők nyögésében, Levelek álmában eljön Ő.

Eljön Ő,
hogy megbocsássa Nekik, mert számonkérésére
feleletet adni nem tudnak.
Ostor helyett üdvözlettel jön el Ő azok közé,
kik megtagadták, körükből kizárták és ezzel
fölmagasztalva, lekicsinyelték.

Eljön ő.
Mert az Emberek ezen tettéért nem tudnak eleget
vezekelni az Erdők és eleget zokogni az árvák.

Eljön Ő.
Én pedig hiába keresem a megértést, nem találom,
mint egy szomorú kutya arculatjában a szenvedés okát.

De eljön Ő
Szeliden, mosolyogva és magyarázatot nem kér.

Eljön Ő.
S hiába szól a dicséret és tetteinek magasztalása, ha
úgy hirdetik, nem Ember, hanem Istennek Fia tette azt.
Hiába beszélnek akkor, még sem hiszem el, hogy nagy
cselekedet volt és Neki megtennie nehéz lett volna.

De eljön Ő
a fényes káprázat, a hatalmas illúzió.

És újra eljön Ő.
De én arcom eltakarom, esténként, ha fájó
nyögésben Erdők vezekelnek.
S Erdők vezeklése, ha kopár útszélen egy szegény
éhes zsidófiút kisér, amint álmodozva megy:
Nincsen szükségem semmi beszédre s mégis belátom:
Ha ez Istenné tud lenni, az a legnagyobb tett.

Eljön Ő.
Csak tövises úton, mezitláb, mint Ember jön el Ő.
És nekem mindig csak úgy jön el Ő.
És újra, meg újra csak úgy jön el Ő.
Mert akkor csodálatomban nem tudom, hogy mi tévő legyek.
Illatos tavaszi fűbe temetem arcom
és sajnálom magamtól a fűvek illatát,
mert egyedül csak Ő érdemli meg. Dicsőség Neki!
 
 
0 komment , kategória:  Bartalis János versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 965 db bejegyzés
Összes: 7432 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2220
  • e Hét: 14748
  • e Hónap: 60178
  • e Év: 352472
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.