|
2016-12-11 14:16:27, vasárnap
|
| |
| |
Hugyecz Mónika
Az idő szerelmesei...
Az idő lassan ráncokat varr feszülő bőrünkbe,
S most már szemünk sem csillog oly fényesen.
De szívünk mélyén érezzük mindörökre,
Miként csókoltuk egymást szerelmesen.
Az idő rongyossá tépi lelkünket, szívünket,
S sötét hajunk is ősszé válik gyorsan.
De szívünk mélyén érezzük mindenünket,
Amint a szerelem birtokol szüntelen.
S egy legördülő könnycsepp az arcodon,
Mely a mindig fiatal, csillogó szemedből
Egészen édes ajkaidig halad lassan.
Lecsókolva ajkaimmal, álladra gördülő
Édes könnyedet, átkarolva csüggedek
Válladon, karodba, mindörökre... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hugyecz Mónika |
|
|
|
|
|
xMagazin
Offline
