Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
1955.05.17
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Zápolya
  2017-02-14 00:51:31, kedd
 
  Thaly Kálmán

Zápolya

I.

"Hová nyargalsz vitéz lovag
E tajtékzó paripán?"
"A királyi ős Budára -
Át Szegednél a Tiszán!

Leveretve nyög a pórhad -
Éljen, éljen Zápolya!
Megmentését egyedül csak
Neki köszöni hona!"

Szól és vágtat mint a szélvész
Temesvárról a futár, -
S nyomában mint rózsafelhő
A hir fönn repesve jár. -

Ős Budában fürge zaj kél,
Vigan szólal a harang:
Mint majd egykor az angyalnak
Trombitája szólaland...

A király is hallja a hirt -
Könybe lábbad a szeme...
Ki mondja meg: ez a könnyü
Öröm vagy bú könnye-e?...

II.

Egy évtized lehivarzott.
Azóta sok változék...
Ujra hirnök jő Budára -
Arcza halvány, sebe ég.

És pihegve szól: "Mohácsnál
Király és hon elveszett!..."
S haldokolva fölszakitja
Vérző keblén a sebet. -

Ős Budában ujra zaj kél -
Búsan kondul a harang:
Búsan, tompán, mint midőn a
Koporsóra hull a hant...

Királyasszony hallja a hirt,
Könybe lábbad szép szeme...
Kiki tudja: hogy ez a köny
Sötét bánat könyüje!!

- És Szegednél táborával
Tétlenül áll Zápolya:
Megmentését, elvesztését
Neki köszöni hona.
 
 
0 komment , kategória:  Thaly Kálmán versei  
Esztergom megvétele
  2017-02-14 00:45:29, kedd
 
  Thaly Kálmán

Esztergom megvétele

Sebes viz a Garam, siet a Dunába,
Kurucok tábora éppen ott megszálla.

Rákóczi tábort üt a Garam-torokban,
Perzsia-szőnyegen pihen szép sátorában.

Perzsia-szőnyegen, fényes tigrisbőrön...
Sátor előtt állnak palotások bővön.

Verik a rézdobot, fújják a trombitát,
A sok nyalka kuruc űli a paripát.

Rákóczi tábora torpan a síkságon:
Rákóczi sátora dombon áll magában.

Friss, kerek dombon áll tenapi nap olta:
Nemcsak az a sátor, a domb is csak azolta!

Jó kuruc vitézek csak tegnap dombolták.
A földjét kezekben süvegben hordották.

Urunknak sátora magas helyen legyen.
Szép tábora fölött végig tekinthessen!

Aranyos zászlója lobogjon magasra!
Messzéről mindenki mindjárt megláthassa!

Süveggel hordották, a dombot úgy rakták,
Rákóczi patyolat-sátorát rávonták.

Nagy Rákóczi jár az gyönyörű mezőben,
Rettenetes kardja villog a kezében.

Kardjával fölmutat Esztergom várára,
Vár tornyán lobogó császár zászlajára.

Mire a fényes nap háromszor felsütne,
Hejh, magyar lobogó lesz oda feltűzve!

Szóljatok álgyuim, szörnyen ropogjatok,
Dunának két partja rengjen alattatok!

Hejh! s megbődülének Rákóczi álgyui,
Hejh! S megrendülének Esztergom tornyai.

Amott az vár alatt törik már a falat:
Vég-Esztergom vára, jobb lesz, add meg magad!

Odafent az tokos csak elhivé magát.
Nem adja a várat, berdót igen kajált.

Éjten-éjjel, mikor a lövés elhallgat:
Fényes tigrisbőrén Rákóczi nem nyughat.

Készíti híveit, híres vitézeit:
Fodor és Révay hajdú-ezereit.

Az palotás-ezret, az Esze Tamásét,
Csajági Jánosét, Lócziét, sok másét.

Éjten-éjjel egyszer az álgyu hármat szól:
Hát az a sok kuruc az várra csakúgy nyomúl.

Tüzes garanáttul világos az éjjel,
Hajh! sok anya fia borúl ott bé vérrel!

Hasad a szép hajnal, piros az hegyoldal...
Esztergom várába Rákóczi felnyargal.

Esztergom utcáin szikrát hány patkója,
Esztergom bástyáin lobog az zászlója.

Mikor Esztergomban örömet lőttenek,
Ez versek kevesség azután költenek.

Ha kérded: ki írta? - egy igaz magyar fi,
Igaz örömében - elhigyje akarki.
 
 
0 komment , kategória:  Thaly Kálmán versei  
Rákóczi Ferenc búcsúdala
  2017-02-14 00:37:48, kedd
 
  Thaly Kálmán

Rákóczi Ferenc búcsúdala

Bölcsőm, vígasztalóm,
Dajkám és ápolóm:
Szép Magyarországom!
Jaj, szörnyű fájdalom, -
Meg kell tőled válnom,
Vizeid folyását,
Erdeid nyílását,
Mezeid kalászát,
Lovam lába nyomát
Te áldott földeden
Már többé nem látom.

Fúj már az őszi szél,
Sárgul a falevél,
Rád borul az nagy tél -
Mikor semmi sem él,
Én árva országom!
Franciák oltalmát,
Az lengyelek hadát,
Sorsod javulását -
Ég bosszúállását
Sötét felhőid közt
Mindhiába várom.

Nincs is már énnékem
Semmi reménységem;
Megszakad a szívem
- Azt igen jól érzem -
Érted rab országom.
Vizeid folyását,
Erdeid nyílását,
Mezeid kalászát,
Lovam lába nyomát
Te áldott földeden
Én sohasem látom.
 
 
0 komment , kategória:  Thaly Kálmán versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 201 db bejegyzés
e év: 456 db bejegyzés
Összes: 7115 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1121
  • e Hét: 11264
  • e Hónap: 53422
  • e Év: 142710
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.