Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Egyed Emese
  2018-03-29 17:36:48, csütörtök
 
  Egyed Emese

Magadra ébredsz

A cél szem elől veszthető! Az irány eltéveszthető!
A fontos jel, a kedves tárgy, a lélek nyugalma, a vágy
elveszíthető, elveszíthető, elveszíthető!
A félelem, a fájdalom (felleg az égen s válladon),
a tépelődés szemeidben, hogy szabad-e (nincs, ki segítsen
eldönteni), hogy szabad-e -
Belefeledkezhetsz a hóba, a késlekedő válaszokba,
melegedet kérő kezekbe, s magadra ébreszt az idő;
de a kékség, a lehetetlen, a hazugság szavakban-tettben
(hiába sírsz, hiába futsz:) el nem veszíthető!

Ha világgá mehetnék, akkor a tegnapokból, jobb
magamból
megmenteném, amit lehet; neked adnék jövőt, hitet,
fekhelyet lombos fűzfaágból; s ha kívül-belül mégis fázol,
nem engedném el a kezed!
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-03-29 17:34:25, csütörtök
 
  Egyed Emese

Felhő

Hintázik a nap, bársony hegyeken
gurul a fénye, szakadékba hull,
emelkedik sötétlő seregem -
csillag hunyorog a tudaton túl,

nehezen szánja rá magát a fűz,
hogy mint tavasszal, áttetsző legyen,
a szélben nehezen hamvad a tűz.

Belenyugszom, de olyan nehezen!

Már csönd és hangzás egyformán közel
s egyformán távol, vérkörökhöz ér
az idegenség, hófelleg föd el,
s árnyék leszek, alaktalan, fehér.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-03-28 17:42:50, szerda
 
  Egyed Emese

A kiáltás

Elrejtőzik, mint hab a kő alá
víznyugaton, s úgy zuhog, mint a vér
az élő barlang rejtett folyosóin.

És mit tudod te még, hogy mennyit ér.

Elrejtőzik, mint nyár heve az őszbe,
a télbe. Tiszta sötétbe feredőzik!

Fölötte romkápolnát bont a szél
és óriási kakasborozdákat,
nyárlombbal hervad el a pillanat:
nem fordulok - nem szólhatok utánad.

Húrjaidra csillagok hullanak.

Ha majd kitör, elönt vízkeleten,
s körülölel a boldog sodrú béke,
ki elveszettnek hitted mindened,
letérdepelsz egy tatárdomb elébe:

kiálts! Szétrebben ezer denevér -
nevünk alszik a függő köveken.

Kiálts: a visszhang bárhol utolér,
s a patak sodrát - feléd - követem.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-03-25 12:30:41, vasárnap
 
  Egyed Emese

Tűz, víz

omlik a part elszivárog a víz
gondolj az égre védtelen magányos
madárt hullámot sóvárogva visz
vég nélkül terjed megtér önmagához

tart a jövő gyermekkezeivel
mocsarasodnak meghitt útjaink
mindegy lesz majd mit vélsz miben hiszel
milyen a láng a füstjel hova int

házat cserélnek féktelen szelek
tölgyet ültetsz színjátszó ingoványba
ki sejtené hová mivé leszek
kinek a búja vagy vigasztalása
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-01-27 13:49:23, szombat
 
  Egyed Emese:

A Liliomokért

Ha vártalak (és sokszor vártalak),
könnyű volt testem-telkem, mint a hab,
az idő boldog csöndbe öltözött,
liliom sarjadt égett nád között;

a vágy harangszavú hullámait
körbezengette, átszakadt a híd,
áradt a víz, omlottak kőfalak,
és zakatolt az ábrándok alatt

a vér körpályás, élő rendszere;
váltóját későn állította be:
föl-le száguldó lélegzet-csapat
jelezte jöttödet, nyugalmamat.

Mára medrébe minden visszatért.
Fohászkodjunk a liliomokért:
nekünk bomlottak sugaras és vad
pillanatokban, amíg vártalak.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-01-25 09:08:35, csütörtök
 
  Egyed Emese

Biztos menedék

Napokig lested hold alakulását,
bőröd beitta illatát a helynek,
volt álomnesz, és zendülés, mely fölver,
és voltak évek: öröknek hitt formák,
és zöld kalászok, és beérett kertek...
Észre sem vetted, közel jött az este,
árnyékjuhait egy helyre terelte,
kolompokat hangolt a kaszakővel,
a patakvízzel...

Kihaltak már az otthont jelző hangok.
A szívünk, mint a macska, elcsatangolt.
Repedt a dal kancsója: nem szól tisztán.
Sirasd a völgyet: szótalan harangod.

Ha tehetném, csak ezt a verset írnám.
Száműzném magam a lepusztult helyre,
bevert kapumat sem állítanám föl,
kutamat hagynám kővel betemetve;

de makacs a víz, a kiáltás: föltör
s elmossa szennyes hírét, lábnyomát
vadidegen időnek! Ág helyét
varázsütésre átveszi az ág,
hogy megbékülj, mint sorsával az árva,
s óvjon a csönd, mint biztos menedék -
szőlő fut fel a korhadt gerendákra.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-01-23 11:07:25, kedd
 
  Egyed Emese

Pereg a hó

A Vlegyászán most csitul el a szél.
Most hajlik a fagy roppant dereka.
Az áfonyatő álmában beszél -
a holdas csöndben lassan pereg a
megbocsátás ajándék-havazása.
Sisakvirágok kóbor tüskeváza
ünnepre vált: befogadja a táj.

Kihalt birtokát az idő bejárja,
nincs tobozfürt, hogy ne ingana ága,
pereg a hó: hogy nyugalmat találj.

A völgyek biztonsága messze lent -
a csillagok színes világa távol,
várakozó csöndesség idebent.

A fenyvesen a fehér átvilágol.

A Vlegyászán vastagodik a jég
tavaly csontszáraz patakmedreken.
Madárszárny lebben, megvillan a kék,
felröppen szívbe fagyott énekem:

havazz, havazz! Boróka álma érzik
mindenen át. Élni fogunk, hiszem.
Most - várakozz. A csoda benned érik,
s felujjongsz majd! Túl tüskén, könnyeken.


 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2017-11-30 10:02:02, csütörtök
 
  Egyed Emese

Ébredés

Nem tudjuk nem szeretni ezt a földet,
ahol születtünk, és ahol a fű
szálai nagyapáink szívéből nőnek
napfény és kaszák elé, hű
szent László király halványodó képét
végig a régi székely templomokban,
nem tudjuk nem szeretni hazáink,
patakjaink és rengetegeink,
mindent, bár limlom, s mindent,
ami érték...
Látjuk hűségünk százszor megtoroltan
a csángó kislány meggyengült szaván,
a sokezer kivándorolt családon
(kit a halál vitt el, kit a vonat),
Bálványos szétmállott várfalain,
s a rémálmokon, ahová bezárom,
akárcsak te, sok hétköznapomat.
Az ébredés? Megérted azután.
Nézd, mivé lesznek, akik meghajoltak,
s mivé lettek a hajthatatlanok.
Ha nem lelhetnek itt békét a holtak
s az élők sem, ha belefáradok,
s te is, ő is, abba, hogy elomolnak
reggelre mind kilátótornyaink:
majd kitépjük magyarul szóló nyelvünk,
s hagyjuk végül, hogy legyen, ami lesz,
és elfelejtjük, mint kamasz szerelmünk,
ezt a közös bút-bajt... És aki vesz
annyi fáradságot, hogy visszatérjen:
semmit sem ért a gyér nyomok fölött!
Gyűlölni sem tudja majd ezt a földet:
hallgatni fog. Mert csöndet örökölt.
Vigyázzatok ránk, galagonyabokrok,
borókaágak, gyapjas jegenyék,
hogy ne legyünk földönfutók, se foglyok,
hogy hitünket-vérünket ne vegyék.
Vigyázz ránk, égbolt, magasságos Isten:
akaratunk, erőnk nem végtelen.
Szülőföldünk ez. Benned bízunk, Isten,
hogy életet, nem pusztulást terem.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2017-11-08 08:56:10, szerda
 
  Egyed Emese

Hajnalodik...

Jönnöd kell, most
hajnalodik,
érzem már szelíd
karjaid, érzem
sóhajod hűvösét,
ébredő kezed melegét -

Jönnöd kell: hozzá tartozol
a hajnalhoz, hozzám tartozol,
sugár a tested, harmatos
erőket, örömet hozol -

Álom és ébrenlét között
elmosolyodsz, ha megölellek,
lehunyt szemedre kék ködök
telepednek: elrejtő felleg,
és zengő pillanatokig
veled vagyok!

Hajnalodik.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2017-08-23 20:10:46, szerda
 
  Egyed Emese

Magadra ébredsz

A cél szem elől veszthető! Az irány eltéveszthető!
A fontos jel, a kedves tárgy, a lélek nyugalma, a vágy
elveszíthető, elveszíthető, elveszíthető!
A félelem, a fájdalom (felleg az égen s válladon),
a tépelődés szemeidben, hogy szabad-e (nincs, ki segítsen
eldönteni), hogy szabad-e -
Belefeledkezhetsz a hóba, a késlekedő válaszokba,
melegedet kérő kezekbe, s magadra ébreszt az idő;
de a kékség, a lehetetlen, a hazugság szavakban-tettben
(hiába sírsz, hiába futsz:) el nem veszíthető!
Ha világgá mehetnék, akkor a tegnapokból, jobb magamból
megmenteném, amit lehet; neked adnék jövőt, hitet,
fekhelyet lombos fűzfaágból; s ha kívül-belül mégis fázol,
nem engedném el a kezed!

 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 175 db bejegyzés
e év: 1080 db bejegyzés
Összes: 7648 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 12455
  • e Hónap: 47147
  • e Év: 267941
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.