Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Egyed Emese
  2018-06-30 15:16:44, szombat
 
  Egyed Emese

Hóbagoly


Félelmeidtől távol
fehér fohász világol:
könnyű, alaktalan.
Csatáztál a világgal,
pajzsodon vasvirág, gally
s a sárkány vére van:
a békesség fehér kuvik,
este ébred, melléd búvik,
hallgat a szerelemről.
Pihés csöndje virraszt, ha kell,
rossz álmod ellen átölel,
hóba és tűzbe göngyöl -

óhajtja vidám kedvedet,
s hogy titkon szólhasson veled.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-06-27 08:31:21, szerda
 
  Egyed Emese

Az út

Gondolataid, mint az esti árnyék,
nem nőnek többet, elmosódnak már,
alaktalanok, mint elképzelt tájék:
nincs összefüggés, semmi sem talál,

vagy inkább nagyon is talál minden mindennel,
és te magad sem különbözöl itt
a láthatatlan kavicstól, fatörzstől;

önérzeted üvegcserepeit
nem sepri össze nyírágseprűje
hajnali fénynek, szíved terűje
egy rőzseláng-lobbanást ha megér,

de csillagtüskék koszorúznak téged,
s szavaidon átüt a könny s a vér.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-06-20 08:30:45, szerda
 
  Holdtölte


Bárki voltál mostanig,
szíved búval megtelik,
tükrödbe homály tekint,
sírsz, nevetsz és sírsz megint,

bárhol jártál, torpanj meg,
hadd találkozzam veled,
ne találd a helyed többé,
engem végy körül örökké,

bármi történjék, hamar
szél porommal elkavar,
kebelébe rejteget -
egy halált, egy életet -

(könny apadjon, lánc szakadjon:
ébredj. Fordulj. Közeledj.)

 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-03-29 17:36:48, csütörtök
 
  Egyed Emese

Magadra ébredsz

A cél szem elől veszthető! Az irány eltéveszthető!
A fontos jel, a kedves tárgy, a lélek nyugalma, a vágy
elveszíthető, elveszíthető, elveszíthető!
A félelem, a fájdalom (felleg az égen s válladon),
a tépelődés szemeidben, hogy szabad-e (nincs, ki segítsen
eldönteni), hogy szabad-e -
Belefeledkezhetsz a hóba, a késlekedő válaszokba,
melegedet kérő kezekbe, s magadra ébreszt az idő;
de a kékség, a lehetetlen, a hazugság szavakban-tettben
(hiába sírsz, hiába futsz:) el nem veszíthető!

Ha világgá mehetnék, akkor a tegnapokból, jobb
magamból
megmenteném, amit lehet; neked adnék jövőt, hitet,
fekhelyet lombos fűzfaágból; s ha kívül-belül mégis fázol,
nem engedném el a kezed!
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-03-29 17:34:25, csütörtök
 
  Egyed Emese

Felhő

Hintázik a nap, bársony hegyeken
gurul a fénye, szakadékba hull,
emelkedik sötétlő seregem -
csillag hunyorog a tudaton túl,

nehezen szánja rá magát a fűz,
hogy mint tavasszal, áttetsző legyen,
a szélben nehezen hamvad a tűz.

Belenyugszom, de olyan nehezen!

Már csönd és hangzás egyformán közel
s egyformán távol, vérkörökhöz ér
az idegenség, hófelleg föd el,
s árnyék leszek, alaktalan, fehér.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-03-28 17:42:50, szerda
 
  Egyed Emese

A kiáltás

Elrejtőzik, mint hab a kő alá
víznyugaton, s úgy zuhog, mint a vér
az élő barlang rejtett folyosóin.

És mit tudod te még, hogy mennyit ér.

Elrejtőzik, mint nyár heve az őszbe,
a télbe. Tiszta sötétbe feredőzik!

Fölötte romkápolnát bont a szél
és óriási kakasborozdákat,
nyárlombbal hervad el a pillanat:
nem fordulok - nem szólhatok utánad.

Húrjaidra csillagok hullanak.

Ha majd kitör, elönt vízkeleten,
s körülölel a boldog sodrú béke,
ki elveszettnek hitted mindened,
letérdepelsz egy tatárdomb elébe:

kiálts! Szétrebben ezer denevér -
nevünk alszik a függő köveken.

Kiálts: a visszhang bárhol utolér,
s a patak sodrát - feléd - követem.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-03-25 12:30:41, vasárnap
 
  Egyed Emese

Tűz, víz

omlik a part elszivárog a víz
gondolj az égre védtelen magányos
madárt hullámot sóvárogva visz
vég nélkül terjed megtér önmagához

tart a jövő gyermekkezeivel
mocsarasodnak meghitt útjaink
mindegy lesz majd mit vélsz miben hiszel
milyen a láng a füstjel hova int

házat cserélnek féktelen szelek
tölgyet ültetsz színjátszó ingoványba
ki sejtené hová mivé leszek
kinek a búja vagy vigasztalása
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-01-27 13:49:23, szombat
 
  Egyed Emese:

A Liliomokért

Ha vártalak (és sokszor vártalak),
könnyű volt testem-telkem, mint a hab,
az idő boldog csöndbe öltözött,
liliom sarjadt égett nád között;

a vágy harangszavú hullámait
körbezengette, átszakadt a híd,
áradt a víz, omlottak kőfalak,
és zakatolt az ábrándok alatt

a vér körpályás, élő rendszere;
váltóját későn állította be:
föl-le száguldó lélegzet-csapat
jelezte jöttödet, nyugalmamat.

Mára medrébe minden visszatért.
Fohászkodjunk a liliomokért:
nekünk bomlottak sugaras és vad
pillanatokban, amíg vártalak.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-01-25 09:08:35, csütörtök
 
  Egyed Emese

Biztos menedék

Napokig lested hold alakulását,
bőröd beitta illatát a helynek,
volt álomnesz, és zendülés, mely fölver,
és voltak évek: öröknek hitt formák,
és zöld kalászok, és beérett kertek...
Észre sem vetted, közel jött az este,
árnyékjuhait egy helyre terelte,
kolompokat hangolt a kaszakővel,
a patakvízzel...

Kihaltak már az otthont jelző hangok.
A szívünk, mint a macska, elcsatangolt.
Repedt a dal kancsója: nem szól tisztán.
Sirasd a völgyet: szótalan harangod.

Ha tehetném, csak ezt a verset írnám.
Száműzném magam a lepusztult helyre,
bevert kapumat sem állítanám föl,
kutamat hagynám kővel betemetve;

de makacs a víz, a kiáltás: föltör
s elmossa szennyes hírét, lábnyomát
vadidegen időnek! Ág helyét
varázsütésre átveszi az ág,
hogy megbékülj, mint sorsával az árva,
s óvjon a csönd, mint biztos menedék -
szőlő fut fel a korhadt gerendákra.
 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
Egyed Emese
  2018-01-23 11:07:25, kedd
 
  Egyed Emese

Pereg a hó

A Vlegyászán most csitul el a szél.
Most hajlik a fagy roppant dereka.
Az áfonyatő álmában beszél -
a holdas csöndben lassan pereg a
megbocsátás ajándék-havazása.
Sisakvirágok kóbor tüskeváza
ünnepre vált: befogadja a táj.

Kihalt birtokát az idő bejárja,
nincs tobozfürt, hogy ne ingana ága,
pereg a hó: hogy nyugalmat találj.

A völgyek biztonsága messze lent -
a csillagok színes világa távol,
várakozó csöndesség idebent.

A fenyvesen a fehér átvilágol.

A Vlegyászán vastagodik a jég
tavaly csontszáraz patakmedreken.
Madárszárny lebben, megvillan a kék,
felröppen szívbe fagyott énekem:

havazz, havazz! Boróka álma érzik
mindenen át. Élni fogunk, hiszem.
Most - várakozz. A csoda benned érik,
s felujjongsz majd! Túl tüskén, könnyeken.


 
 
0 komment , kategória:  Egyed Emese  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 204 db bejegyzés
e év: 1979 db bejegyzés
Összes: 8547 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 8908
  • e Hónap: 27971
  • e Év: 457947
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.