Belépés
foldinefehereva.blog.xfree.hu
Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes. földes éva
2010.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
Galambom
  2021-04-14 21:58:08, szerda
 
 


István Bőr
Galambom

Jaj, de nagyon elszálltak az évek!
Szobám üres, rég egyedül élek.
Házam előtt a déli oldalon,
öreg pad áll, időm ott múlatom.

Égre nézek, madarak cikáznak,
hallom, suhognak ott fenn a szárnyak.
Ilyenkor velük repdes a lelkem,
utunk közös, irány a végtelen.

Galambok szállnak hozzám a földre,
társaim lesznek rövid időre.
Aztán mind elszáll, de egy, visszajár.
A vén szívem hevesen kalapál.

Közelít hozzám, nem hagy egyedül.
Beszélget hozzám, ő, el nem repül.
Kezembe veszem, tűri csendesen,
megpihen itt, mint egykor kedvesem.

Azt súgta régen, édes galambom.
Lelke szállt vissza, én úgy gondolom.
Párkányon pihen míg tart az éjjel,
őrzi álmom örök szenvedéllyel.

Kép: Nagy Márta

 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
Hetvenkedő lettem
  2021-04-12 23:03:30, hétfő
 
 


István Bőr
Hetvenkedő lettem

Én nem szoktam ,,hetvenkedni",
de tíz évig most azt teszem,
tán nem fogjátok elhinni,
de nyolcvantól már nem teszem.

Mert hát ki hallotta már azt,
hogy valaki nyolcvankodik,
így hát akkor mást mondok majd,
ami ahhoz igazodik.

Hogy azután még mit mondok,
azt tudja az ég, de én nem,
remélem, hogy nem hazudok,
de mindezt még meg kell érnem.

És ha egyszer az is meglesz,
akkor én bármit mondhatok,
jól teszed, ha énrám figyelsz,
bár nem tudom, mi a titok.

Lehet, hogy százados leszek,
bár sosem voltam katona,
de, ha egyszer odaérek,
zengjen majd nekem harsona.

Jó hangosan, hogy meghalljam,
tudjam akkor ez nekem szól,
égnek álljon majd a hajam,
ettől a nagy hangorkántól!

Eddig még nem hetvenkedtem,
időt rá sose szenteltem,
ennyi év szállt el felettem,
innentől már hetvenkedem!
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
Karibi táj
  2021-04-12 19:28:41, hétfő
 
 


kép: Tiborné Éva Kovács

István Bőr
Karibi táj

Miért is van az, hogy mindig másra vágyunk?
Kevésnek érezzük megszokott világunk?
Éljük napjainkat állandó rend szerint,
miközben a szemünk más tájakra kacsint.
Talán vonz a furcsa, ismeretlen élet,
így alkotunk róla magunknak egy képet.
Képzeletünk száguld időn és téren át,
lelkünk keresi a nyugalom otthonát.
Azt mondják a víz, a hullámzás megnyugtat:
elképzeljük hát a tengerhullámokat.
Hozzá az alkonyat aranyló hídjait,
egzotikus szép táj különös hangjait.
Pálmafák suttognak ez esteli szélben,
sirályok röpködnek a víz közelében.
Néha egy-egy hullám siet ki a parthoz,
távoli szigetről halk zeneszót hordoz.
Most csendes a tenger. Béke van, s nyugalom.
Háborgó szívem én is megnyugtatom.
A tenger hangjai fülembe csengenek,
közel az idő, s egy szép parton pihenek.
.

 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
hegycsúcson
  2021-03-11 20:46:27, csütörtök
 
 


István Bőr
hegycsúcson

Felhők közt megbújó magas csúcsok,
villám koptatta kopár, vad ormok.
Mennydörgő robaj töri a csendet,
hűs eső mossa le a szirteket.

Ősi hegyek magas, puszta ormán
a kőszáli saspár fészket rak már.
Innen indul útjára minden nap,
élelmet keres fészkelő párjának.

Éles szeme kutatja a tájat,
nézi a földet, figyeli a fákat.
Zuhanva csap le kiszemelt vadra,
karmai közt a megszerzett préda.

Fészkén a párját ekképp eteti,
míg gondosan utódját neveli.
Közel és távol nincs neki párja,
oly fenséges ura e világnak.



 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
Tisza partján
  2021-03-07 19:53:52, vasárnap
 
 


István Bőr
Tisza partján

Életem egy részét a Tisza partján éltem,
minden nap, ha tehettem, sodró vizét néztem.
Szélesen terült el az Alföld legszebb részén,
kanyargott a két part közt békésen és szőkén.

Vízbe hajló öreg fák övezték a partot,
a hűsítő árnyékban sok ember horgászott.
Olykor egy hajó hangja törte meg a csendet,
amikor száguldva szántotta fel a vizet.

Szép ligetes részein turisták pihentek,
a dús parti bokrain madarak fészkeltek.
Csengő, vidám gyerekhang járta be a partot,
ahogy a lombok közt múlatták ott a napot.

Esténként a víz felől langyos szellő támadt,
tűzforró nap után frissítette a fákat.
Égi vándorunk, a Hold, vizét megfestette,
a vízi madarakat fészkükhöz vezette.

Milliónyi csillagfény folyt tovább a vizén,
s pihenő vadkacsák lebegtek felszínén.
Megpihent a komp is, a parton állt kikötve,
Várt, hogy utasait másnap túlpartra vigye.

A tél hidege, mikor meglepte a vizet,
vastag jégpáncéllal itt mindent beterített.
A Tisza partján éltem életem egy részét,
nem felejtem el soha, megörzöm emlékét.
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
Március
  2021-03-01 22:52:19, hétfő
 
 


István Bőr
Március

Sárga kis virág virít az udvaron,
elmúlt a hideg, kibújt egy hajnalon.
Élénk szép színét a napfénytől kapja,
tél fagya után boldogan mutatja.

E kicsi krókusz, tavasz szép virága,
szirma lehet cirmos, fehér vagy sárga.
Jöttével jelzi, éled a természet,
minden nap mutat valami szépséget.

Ha elvirágzik, helyette más nyílik,
lassan minden kert virágoktól díszlik.
Madárfiókák röpködnek az égen,
csicsergő hangjuk száll a levegőben.

A kopár bokrok zöldbe öltözködnek,
ágak végein bimbók gyülekeznek.
Nap melegétől gyorsan éledeznek,
csábító, édes illatot küldenek.

Március hív téged, ébredj természet!
Hozz tavaszi ég csillagos szépséget!
Mutass sok zöldet, a reménynek színét,
vidítsd fel végre mindannyiunk kedvét!
.
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
Az élet ajándéka
  2021-02-25 22:47:49, csütörtök
 
 


Bőr István
Az élet ajándéka

Az életben legszebb ajándék a szerelem.
Varázslat, mely sebet ejt a szíveken.
De a sebet csak egy szerelmes szív gyógyítja,
A boldogság rátalál a társakra.

Ám a közös élet, tudd meg, egy nagy utazás,
Előtte pároddal összeköt a nász.
Előtted az élet, egy nagy, veszélyes tenger,
Váltakozik benne vihar a csenddel.

Ám amikor a hajód végül is révbe ér,
Körülvesz a csend, a nyugalom elér.
Körbeölel téged a gyermekeid sora,
Ez lesz életed csodás ajándéka.

Forrás: www.poet.hu
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
Etna
  2021-02-19 18:28:30, péntek
 
 


István Bőr:
Etna

Haragszik ránk a gyönyörű Földünk,
nem tetszik neki, ahogy mi élünk.
Folyton zakatol, mormog magában,
láva izzik mélységes gyomrában.

Füstfelhőt lövell fel a kék égbe,
félelmet lop sok ember szívébe.
Fortyog a mélyben, dühöng az Etna,
ismét haragos arcát mutatja.

Megolvadt magját egyre csak ontja,
tarka a hegy, mint festőpaletta.
Ez a látvány félelmetes, de szép,
meddig tarthat ez a tevékenység?

Elhomályosul tőle a napfény,
sötétség pihen az ég peremén.
A Napot még épp el nem takarja,
fényétől ragyog szürke hamuja.

Haragszik ránk a gyönyörű Földünk,
nem tetszik neki, ahogy mi élünk.

kép: net
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
egy hóember élete
  2021-02-17 21:23:25, szerda
 
 


István Bőr
egy hóember élete

Mikor télen nagy hó esett,
sok hóember megszületett.
Gyermekektől hangos napon
gömbölyödtek a friss havon.

Egy kis gombóccal kezdődött
mi a kezünkben képződött.
Görgettük a puha hóban,
néztük, kinek is megy jobban.

Készült három nagy hólabda,
egymás tetjére rakva.
Hasán kicsi szén gombokkal,
fején lyukas vasfazékkal.

Szeme helyén szén ragyogott,
egy répából orrot kapott.
Kopott seprű volt a keze,
csíkos sál az öltözete.

Így állt hosszú napokon át,
őrt állt, vigyázta a portát.
Jött tavasz, és elolvadt,
helyén csak egy tócsa maradt.

Szomjas föld azt is beitta,
helyét semmi nem mutatta.
Ilyen rövid volt élete,
szemünket gyönyörködtette.


 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
a csend furcsasága
  2021-02-11 21:18:24, csütörtök
 
 


István Bőr:
a csend furcsasága

Az álmom véget ért, lassan ébredezem,
miközben a hajnal hangjait figyelem.
Furcsa csend vesz körül, és a hangok tompák,
még fényüket szórják az utcai lámpák.

Alig hallom én a kinti élet zaját,
pedig már a buszok is róják az utcát.
Felkelek ágyamból, az ablakhoz megyek,
kíváncsi vagyok, így körülnézegetek.

Miért hallom tompán itt bent a zajokat?
Nézem a fényes, kinti burkolatokat.
Az utca, a járda sötétszürkén csillog,
a lámpák fénye oly homályosan ragyog.

Aztán egyszer csak feltűnik egy autó,
tudja, hogy ez az út veszélyt tartogató.
Hangját elnyeli a fénylő útburkolat,
ekkor látom meg a jégtől fényes utat.

Ónos eső járta éjjel az utcákat,
üvegszerű jéggel vonta be a fákat.
Gyönyörködtem benne, hiszen ez nagyon szép,
ami elém tárul, igazi téli kép.

Ez lett hát az oka a különös csendnek,
lelassult az élet, bármerre is mennek.
Emberek tipegnek, kocsik lassan járnak,
úgy éreztem, kissé óvatossá váltak.

Mert amennyire szép ez épp oly veszélyes,
vigyázni kell akkor, mikor az út fényes.
Most értettem meg a hajnal furcsa csendjét,
ezért hallom tompán a reggel zenéjét.
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 63 
2021.03 2021. április 2021.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 319 db bejegyzés
Összes: 4454 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 51
  • e Hét: 51
  • e Hónap: 5890
  • e Év: 55493
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.