Belépés
foldinefehereva.blog.xfree.hu
Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes. földes éva
2010.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 75 
Elmúlt a nyár
  2021-08-29 20:10:14, vasárnap
 
 


István Bór
Elmúlt a nyár

Tegnap még velünk volt, vidáman, kedvesen,
nyáresti lehelet pihent a szíveken.
Oly fényesen nevetett felettünk a Hold,
egy szokásos, csillagos, nyugodt este volt.

Azután a reggel ránk köszönt hidegen,
oly hirtelen jött, mint nem kívánt idegen.
Nem tudtuk mitől e váratlan fordulat,
legbelül éreztünk valami fagyosat.

Mint hűtlen szerető hirtelen itt hagyott,
nem mondott semmilyen búcsú mondatot.
Rájöttünk, ezután nélküle kell élnünk,
hogy nálunk maradjon, semmit nem tehetünk.

Talán egy szép napon visszatér kegyesen,
szórja ránk sugarát mint régen, hevesen.
De bizony búcsúja sokkalta fájóbb lesz,
hosszú hónapokig értünk semmit se tesz.

El kell hát engedni, hadd menjen útjára,
Földünk egy másik, most fázós oldalára.
Tudjuk, úgy sem marad ott végleg, visszajön,
egyszer egy szép nap az ablakon beköszön.
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
Alföldi zsellérházak
  2021-08-26 21:41:45, csütörtök
 
 


István Bőr
Alföldi zsellérházak

Egy rég letűnt kor emlékei ezek,
remélem így már nem élnek emberek.
Keserű napok, évek teltek sorban,
emberek vágyát taposták a porban.

A napi robot meggyötörte őket,
csillagok látták a korán kelőket.
Holdvilág kísérte az úton haza
hajnalban ismét várt rájuk a kasza.

Mindennapi hajsza életért, létért,
az emberi élet akkor mit sem ért.
Kevés élelem volt a napi adag,
a családnak így is kevéske maradt.

Dolgoztak másnak, megtömték a zsebét,
némely nagyúrnak semmi nem volt elég.
Sötét középkor szomorú sorsokkal,
soha ne múló örök fájdalmakkal.

Létük sivár volt, mint alföldi puszta,
őket a sorsuk nagyon megkínozta.
Kevés örömük néha mégis akadt,
ha meglátták a kócos gyerekhadat.

Kép: Márta Z. Réti
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
A természet ereje
  2021-08-07 23:34:26, szombat
 
 


István Bőr
A természet ereje

A természet az úr: jaj de sokszor mondjuk!
ám ezt bizony sajnos meg még sem tanuljuk.
Pedig az elemek harcban állnak velünk,
erejük ellen kell nekünk védekeznünk.

Bár ami szépet nyújt azt örömmel vesszük,
ám ha nem figyelünk, könnyen tönkre tesszük.
Akkor most hogy is van: ki is védekezik?
erről mindegyik fél másképp vélekedik.

Pusztítjuk erdeink értelmetlen módon,
bárhogy is tiltanak ettől a tudósok.
Nem mindig észleljük az intő jeleket,
bár sokszor felhívja erre a figyelmet!

Csak azt vesszük észre, amikor már baj van,
megmozdul a Föld, s már nincs is út alattam.
Megcsúszik , s eltűnik, ilyenkor mit teszünk?
Ezen a csapáson bizony szörnyülködünk.

Meg kell tanulni a természetben élni,
hatalmas erejét becsülni, tisztelni.
Akkor talán majd azt jobban elviseli,
mikor megváltoznak létünk igényei.

.Kép: Balogh Béla


 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
női dilemma
  2021-08-01 23:04:26, vasárnap
 
 


István Bőr
női dilemma

E csodás ifjú hölgy mereng magában,
mily gondolatok járnak az agyában?
Fejét mélyre hajtva elgondolkodik,
szívébe netán bánat lopakodik?

Mi lehet oly nagy baj az életében,
mi játszódik le gyönyörű fejében?
Mi az a bánat, mi a szívét nyomja,
mitől változott a kedve komorra?

Hisz az ifjúkor csupa lehetőség,
nem nyomasztja még lelkét felelősség.
Vár rá szerelem, az élet csodája,
nem borulhat rá szomorúság fátyla.

Egyszerű, prózai lehet a gondja:
a kedvese most egy estélyre várja.
Nem tud dönteni jól miben mutatna,
párja szívére melyikben, hogy hatna?

Aztán a mosoly szemében megcsillan,
a legszebb ruha az, ami rajta van.
Mert ne a ruhája legyen csábító,
személye, varázsa legyen ma hódító.

 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
Naplemente
  2021-07-23 23:37:20, péntek
 
 


István Bőr
Naplemente

Naplemente sárga sokasága
egy virágzó napraforgó tábla.
Fejükkel a Nap útját követik,
így hát őket e névvel illetik.

Jön az alkony, a napfény búcsúzik,
a sok virág lassan bezárkózik.
De mielőtt elhagyná otthonát,
végigsimítja mindazt, mit itt lát.

Szép virágok szirmuk összezárják,
hajnal csókjára sorra kitárják.
A fák többsége még árnyékot vet,
már csak néhány perc, aztán nem lehet.

Hisz nemsoká éji felhők jönnek,
szürkeséggel itt mindent befednek.
Csend fátyla lebeg, mindent betakar,
moccanni ma már semmi sem akar?

Hallgat minden, elalszik sok madár,
hajnalig csak néhány kis vadász jár.
Éhes éji madár suhanva száll,
ilyesztésként hallat egy rikoltást.

Fotó: Tornyos Géza
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
Holdvilágos éjszakán
  2021-07-20 23:44:24, kedd
 
 


Istvan Bőr:
Holdvilágos éjszakán

Az éj sötétkék bársonya jelent meg a víz fölött,
csendes nyári éjszakán a Hold is ide költözött.
Ekkor két híd lett a folyón egy valódi, egy ezüst,
dús levelű ágak között házak ablakán besüt.

Pihen a táj, az ablakok néha nagyot ásítnak,
friss szél szalad a folyóról, neki utat így nyitnak.
Az ezüst fény ott ragyog a sok part menti virágon,
minden madár elpihent már fészkében a faágon.

Egy kis hullám úszik lassan, majd csónaknak ütközik,
megkerüli, útját tovább holdsugarak követik.
Alig csobban, odafigyel minden apró neszére,
ilyenkor, ha minden alszik, nem csobbanhat kedvére.

Ha kései vendég jön az útját fénnyel követi,
kék sugarát azon nyomban lába elé teríti.
Mint a gondos házigazda bejárja a környéket,
felügyeli minden útján ezt a kies vidéket.

Mai útja végére ér, fénye lassan halványul,
még bekacsint egy ablakon, azután tovább indul
Mire mind ezt elvégezte, hajnal fénye érkezik,
a tájtól, a csillagoktól egy időre búcsúzik.
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
Esőben
  2021-06-18 21:35:15, péntek
 
 


István Bőr
Esőben

Váratlan dolgok ideje a virágos szép nyár,
nem tudhatja azt senki, rá milyen csodás nap vár.
Elindul útjára, de, hogy mi jön vele szembe:
soha nem gondol erre, mert sok más jut eszébe.

Várhat rá egy örömteli, boldog találkozás,
szíve oly nagyot dobbanhat, mint egy villámcsapás.
De lehullhat az égből a felhők friss áldása,
zuhoghat az eső, egy csinos, szép új ruhára.

Ázhatnak a kertek, és elázhat sok-sok ember,
mikor ,,leszakad az ég" őrült dörgedelemmel.
Ha a langyos eső megsimogatja bőrödet,
a tikkasztó melegben ez mennyei élvezet.

Majd elűzi a felhőket fújdogáló hűs szél,
és ettől kezd új táncba a sok tikkadt falevél.
A járdák apró, nedves kövén megcsillan a fény,
újra ragyog a Nap, a csodás égi tünemény.

Melengető fénye megszárítja a ruhákat,
látod a fellélegző szép új virágcsodákat.
Virágok bódító illata terjeng a légben,
megszárítkoznak ők is a sugárzó napfényben.
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
Napsütés,... zivatar,...szél
  2021-06-14 21:00:47, hétfő
 
 


István Bőr
Napsütés,... zivatar,...szél

Gyorsan változik az égbolt,
a színe most épp szürke lett,
nemrég még a napfény táncolt
tarka, virágzó rét felett.

Szél kergeti a felhőket,
mik őrült táncba kezdenek,
bőven áztatják a földet
amikor sírni kezdenek.

Hajladozó leveleken
friss esőcseppek pihennek,
és már egyre többen jönnek,
a soruk szinte végtelen.

Hangos szóval, égi fénnyel
száguldozik a zivatar,
versenyre kel most a széllel
ez az éteri perpatvar.

Újra változik az égbolt,
a zivatarnak vége lett,
új terület lett a célpont,
így innen: tovasietett.
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
Vihar készül
  2021-05-24 20:31:23, hétfő
 
 


István Bőr
Vihar készül

Hajnali égen ragyog le ránk a Nap,
táncot lejtenek csillámló sugarak.
Fényében fürdik a part menti világ,
a buján zöldellő tavaszi faág.

Oly szép, oly idilli ez az állapot:
de most egy felhő fedi el a Napot.
Megváltozik az ég, minden elszürkül,
a hajnali fény most hova menekül?

Zúgva száguld a szél át a fák között,
néhány bokor közt mily vadul körözött!
Sírnak a fák, a frissen nőtt levelek,
nem láthatták még ilyennek az eget.

Ott fent a felhők csatába indulnak,
egymással máris ádáz harcot vívnak.
Dühödt zajukat messzire hallani
villámot szórnak ők világítani.

Némelyik villám a földre leszalad
riogatva azt, aki arra halad.
Így készül az ég vihara kitörni,
ilyenkor mi él, igyekszik elbújni.
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
Távközlési világnapra
  2021-05-18 20:34:13, kedd
 
 


István Bőr
Távközlési világnapra

Fejlődik minden köröttünk,
átalakul az életünk.
Emlékszem, még néhány éve
nem volt mobil minden kézbe'.

Hosszú évek eredménye,
okos elmék szerzeménye,
hogy ma már a mobil dívik,
beszélni már ezen ,,illik".

Pedig nem is volt az régen,
száznegyvenöt év fényében,
megszületett egy új dolog,
a telefonra gondolok.

Ez lett a hírközlés őse,
távbeszélés ,,felelőse".
Ma már a távközlés is más,
nem kell hozzá sok állomás.

Néhány éve az internet
továbbítja a híreket.
Jelen van minden Földrészen,
emberek kezeügyében.

Így változik meg az élet,
ez mindennapi történet.
Naponta jönnek új dolgok,
én ezen már csak mosolygok.
 
 
0 komment , kategória:  Bőr István  
     1/8 oldal   Bejegyzések száma: 75 
2021.08 2021. Szeptember 2021.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 35 db bejegyzés
e év: 805 db bejegyzés
Összes: 4940 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 918
  • e Hónap: 16927
  • e Év: 128297
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.