Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
A világtérképet becézem
  2017-09-20 16:57:12, szerda
 
  Jules Supervielle

A világtérképet becézem

A földgömböt kezembe véve,
simogató ujjam alatt
hegyek s erdők sarjadzanak,
s én, bukva nagy folyók vizébe,
árjukkal együtt sietek
a szédületes tengerek
felé, merítve szememet
egy más világ igézetébe.

Somlyó György
 
 
0 komment , kategória:  Jules Supervielle versei  
A Naphoz
  2017-09-20 16:55:13, szerda
 
  Jules Supervielle

A Naphoz

Nem az a fontos, hogy tűz legyünk, hanem hogy csak
egy kis tüzet
rakjunk magunknak, hogyha fázunk, és átjár a nyirkos
hideg,
nem az a fontos, hogy egy kimért országúton haladjunk
szüntelen,
hanem hogy tudjunk kószálni egy kicsit, mint a
bóklászva legelő szamár,
nem az a fontos, hogy mindenütt legyünk, hanem hogy
válasszunk egy kis zugot,
legyen az fa vagy ház, vagy asszony, vagy egy darab
kenyér.
Egyszer majd kifejtem neked, mi az ég, mik a csillagok,
s mi vagy te magad is, ártatlan aranyaddal,
néhány vázlatot rajzolok majd az éj fekete táblájára,
de minden fényt kioltva jöjj, ha meg akarod érteni.

Fordította: Rónay György
 
 
0 komment , kategória:  Jules Supervielle versei  
Váltás
  2017-09-20 16:54:14, szerda
 
  Jules Supervielle

Váltás

Kortyolt a virradatból
mohón és mind kimúlt
az éjsötét madárhad,
végsőt sóhajt a hold.
A hajnalpír flamingók
lásd, fényt raknak halomra,
ég selyméből a szárnyuk,
s a szellő aranyba fonja.

ford: Koosán Ildikó
 
 
0 komment , kategória:  Jules Supervielle versei  
Feledékeny emlékezet
  2017-09-20 16:52:40, szerda
 
  Jules Supervielle

Feledékeny emlékezet

Ó feledés fakó napja, emlékezet
bús holdja, mit cipelsz süket éjed ködében?
Csak pár csöpp vizet adsz innom a bor helyett,
amit balgán reád bíztam valaha régen?

Mit művelsz majd e szép nyári nappal is, álnok,
ki amit tönkre nem teszel, azt elvarázslod?
Jó, ne add vissza úgy, mint én adom neked
át e lágy levegőt s kedves személyeket.

Formáld napjaimat fényeddel és kezeddel,
fölöttem holnapom íves útját vezesd el
s ragadd el szívemet a mámoros mezőkig,
hol nem fű már a fű és szárán tépelődik.

De ó emlékezet! mért bánkódtam, s mi bántott?
Ki szomjazott? Talán valaki inni vágyott?

*

Nézd, minden színt cserél, ha pillantásom érte,
széttörik az öröm száz fájdalom-cserépre,
kinyitni sem merem titkos szekrényemet,
úgy összedúlta a kusza emlékezet.

Egy ágat adok: ő egy madarat kohol lám,
egy arcot mutatok és lesz belőle ormány,
s ha ormányt, méheként rebben föl egy virágról,
földre kívántalak, s a magasban cikázol!

Ágyadból keltelek föl, és már messze vagy,
sarokba dugtalak, s te ajtómon kopogtál,
magamba zártalak, nem vagy csak egy halott már.
folyton dalolsz, pedig csöndnek akartalak.

Mivé lett a torony, mit neked adtam egyszer,
és rendetlen szived mit tett a szerelemmel?

*

Hogy lesz egy rózsaszál ekkora feledésből,
egyetlen érkezés ennyi útrakelésből?
Száz szállóból se lesz egy pihenő madár,
s rosszul színlel napot ilyen sűrű homály.

Figyelj rám, hajtsd szegény arcodat ide lágyan,
ne félj, hagyd, hogy szived szárnyát kiszabadítsa.
játsszék boldogan az emlékezet az árnyban,
s adja élő szinét a létnek végre vissza.

Újra fa lesz a tölgy és az árnyék mező,
s megnőtt szemünk előtt csillámlik ez a tó itt,
emlékezzék a föld egész a horizontig,
s száműzöttjeinek szülessék újra ő!

S add, ó emlékezet, hogy végre látva lássak,
habár egy fátylasan rebbenő képen át csak...

*

Álmodtam: életem folyam és hömpölyög
s úgy él egyszerre, mint forrás és óceán,
nem pihenhetve meg, egy percre bár csupán,
a hegy, a síkok és a torkolat között.

Itt vagyok, ott vagyok? Megszokott partjaim már
változnak hűtlenül és tévelyegni hagynak;
omló vize vagyok, vagy úszója a habnak,
zavarban mindazért, amit elhagytam immár?

Vagy inkább az vagyok, ki öntudatlanul,
ha már éje ölén más megoldásra nem lelt,
egyre ott keresi a forrásnál a tengert,
mert reménye java már mögötte fakul?

Rónay György
 
 
0 komment , kategória:  Jules Supervielle versei  
A két hang
  2017-09-20 16:50:05, szerda
 
  Jules Supervielle

A két hang

A lélek

Csak egy sóhaj vagyok, de oly érzékeny itt benn,
hogy kedvére jelöl céltáblának ki minden,
mégsem törődsz velem, elfeledsz mostohán,
a halálfélelem hajlít felém csupán.

A test

Ó szép haragosom, ne hagyj el, kérlek, engem,
csak puszta hús vagyok, ha elvetsz ridegen,
nem ismerem magam, csak állok tehetetlen,
mi is legyek, ha te nem adsz formát nekem?
Távolodból siess hozzám és súgd fülembe,
mit tudsz felőlem, ó te, ki éber vagy egyre
és vársz rám szüntelen és jársz-kelsz könnyedén,
mert lomha vagyok és az idő rabja én.

A lélek

Álszent, kinek csak egy szerelmed van, az élet,
nem is gondolsz te rám, csupán akkor, ha kérlek;
ott vannak szerveid, bőven termelve véred,
s öröm neked sötét sűrűségedben élned;
gyűrűs kígyóid ott kérődznek lenn a léten,
fél szemmel alva ál-nyugalmad melegében;
éji madaraid karmosan ott telelnek,
mindentől félnek és nem ismernek szerelmet;
vértől vagy ragadós, akár a gyilkosok;
hitvány javaidat ködödbe zsúfolod,
ó testem, emberi nyomorod épitésze,
hol rést tömködve, hol silány porod becézve.

A test

Miért bántasz? Tudod, hogy úrnőm vagy te nékem,
hogy kívüled soha nem is lesz más reményem,
bármily messzünen is, kedves cirógatás vagy,
és zavarom soha nem vágyik, csak utánad.

A lélek

Ki tudja, tán ezért nem hiszel bennem éppen.

A test

S a szívem itt dobog s egyre közeledik
ahhoz, mit sejtve sejt, de soha el nem érhet;
e bányász - hallhatod csákányütéseit -
kínlódik éjjelén, szeretne lenni lélek . . .
Tudd meg, hisz lángjait nem emészti, csak érted.

Rónay György fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Jules Supervielle versei  
A zápor és a zsarnokok
  2017-09-20 16:48:33, szerda
 
  Jules Supervielle

A zápor és a zsarnokok

Eső szitál, a kéklő
tócsák akár az ékkő,
vén földet égi fény mos,
szelíd esőcske, hullton
így látta hullni Villon,
így látta már Homérosz,
így hullt a kis barikra,
anyákra s fiaikra,
így hullt és most is így hull,
javulni mégsem indul
a zsarnok szíve tőle,
nem csillapul le gőgje,
nem járja át e jó dal
s a bölcs megdöbbenés őt,
szelíd esőcske, hullván
Európa minden útján
egyforma takaróval
takar be minden élőt,
hiába fegyverek
golyói, hadsereg,
hiába mind a hírlap,
amint sikoltva hírt ad,
szelíd esőcske hull,
s lobogó lekonyul.

Rónay György
 
 
0 komment , kategória:  Jules Supervielle versei  
Közel álmodlak-e vagy távol
  2017-02-14 14:39:26, kedd
 
  Jules Supervielle

Közel álmodlak-e vagy távol

Közel álmodlak-e vagy távol: egy nekem,
mindig határozott vagy és cáfolhatatlan,
szemem láttára lesz belőled zene, dallam
s már lát a fülem is, épp úgy, mint a szemem.

Úgy élsz bennem, akár ha itt állnál előttem,
szíved oly dallamos, oly nyílt; és néhanap
hallom, amint dobogsz halántékom alatt,
mikor mélyeimen átsurransz eltűnőben.

Fordította: Rónay György
 
 
0 komment , kategória:  Jules Supervielle versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 107 db bejegyzés
e év: 2077 db bejegyzés
Összes: 8481 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1383
  • e Hét: 12830
  • e Hónap: 52297
  • e Év: 690029
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.