Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Sohonyai Attila
  2018-02-05 11:12:59, hétfő
 
  Sohonyai Attila

Vigyázz rám

Vigyázz rám, mert nélküled sántítok,
és a napokat ellepi a köd.
Egyszer így hagytál, s térd lett lábnyomom,
fetrengtem az utcán, mint a közöny.

Vigyázz rám, mert ha nem vagy, nem látok,
és minden irtó messzire kerül tőlem,
éhen s szomjan, kopogó ajakkal tétovázom,
pont, ahogyan voltam előtted.

Vigyázz rám, hisz nélküled süket vagyok,
és engem megőrjít e kiabáló csend,
és hiába üvöltök, zajongok,
hangod nélkül a semmi elnyel.

...nagyon féltelek,
s tudom, mennyire aggódsz értem.
Ezért van minden zsebemen erősebb varrás,
hogy ha magammal viszlek bárhova,
ne gondold, hogy nem tudsz vigyázni rám.
 
 
0 komment , kategória:  Sohonyai Attila  
Sohonyai Attila
  2018-01-08 08:50:07, hétfő
 
  Sohonyai Attila

Örök éhség

Ha megjövök, csak szótlanul
leülök, s nézlek; majd jóllakok.
Szemeimmel táplálkozok, s
nézem, hogyan fogy el minden
lényed. Mit nekem készítettél
napközben, s amiért egész nap
epedtem, ezért neveletlenül
felzabálom. S nem kérek érte
elnézést, se bocsánatot, s még
vágyam se lesz csillapodott, de
ha végeztem, kicsit megnyugszom.
Remegő kezeimből a rángást
elcsitítom, s leheverek megmaradt
szerelmed mellé. A gőzéből nagyot
szívok, megmerítkezem benne,
s ha újra enni kíván kedvem,
megint harapok, bár tudom, ismét
éhes maradok. Majd újra
leheverek melléd, s mint csönd
a szüntelen hangot; elfogadom -
mind éhezik, ki szeret, s mindnek
kevés abból a sok.
 
 
0 komment , kategória:  Sohonyai Attila  
Sohonyai Attila
  2017-12-30 12:48:55, szombat
 
  Sohonyai Attila

Ha nőt szeretsz

Ha nőt szeretsz, az legyen nő,
ne tétova leányka, kit a jelenidő
divat-ideálja dönt délibábba,
s nemtudomsága taszítja
kecsesből sutába.
Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!
A nő lenge, finom selyem,
ezért akárki nem viselheti:
ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!

Ha nőt szeretsz, küzdj meg
érte. Elutasítása elveid pirosából
az elszántságot ki ne verje.
S ha elsőre alul is
maradsz, fel ne add;
ha nőt szeretsz, legyen érte
benned akarat!

Ha nőt szeretsz, mutasd neki,
-de csak neki!- néha nála is
törékenyebb vagy. Ha ő
olyan nőből van, tudja;
aki nőt igazán szeret,
csak érte s védelmére
lesz tömör vas.

Ha nőt szeretsz, őszinte légy,
ne csalfa. Volt épp elég már,
ki lelke zongoráját elhangolta.
S ha nőt szeretsz, tisztán legyen
neked ő az egy, ahogyan te
vagy neki:

ha nőt tudsz szeretni,
akkor vagy igazán férfi!
 
 
0 komment , kategória:  Sohonyai Attila  
Sohonyai Attila
  2017-12-13 15:57:05, szerda
 
  Sohonyai Attila

Ki bocsátja meg nekem

Ki ad reményt a levélnek,
ha majd zuhanva földet érek,
s takar be lágyan, ahogyan hó födi
gonddal télként, a kudarcos kopasz
őszi fákat? Ki imádja az utat, s a
végtelent, ha egyszer én is elfagyok,
szétrepedek? Ki csókolja végig
szappanként patyolat arcodat,
ha már ajkamat a gondatlan
borosta szálak, diktatúrával védik?

Ki simogat madarat, gólyát,
sast, gerlét, ha már kezeim görcsei
a szabadságot eltemették?
Ki ment ki udvariasan, ha eszembe
vésődő utolsó nyögésem;
Én nem ezt akartam,
én nem ezért éltem?

S ki bocsátja meg nekem
helyetted, hogy emberként,
csak tökéletlenül szerettelek?

 
 
0 komment , kategória:  Sohonyai Attila  
Sohonyai Attila
  2017-12-05 17:08:02, kedd
 
  Sohonyai Attila

A legtisztább nő

Utcák szélén, elhagyatott helyeken,
hol megfészkel a nincstelen,
ott fogom keresni először,
s betakarom karjaimmal,
mint újszülöttet az első
lepedő.

Bűnök, alvilágok mélyén,
ott fogok kutatni utána,
s lesz legjobb barátom,
aki kiutálta, sógorom, ki
megalázta, s feleségemnek
fogadom őt, mert hol
ennyi van a rosszból, ott
ezt a nőt, mint szükségre
legjobban születettet,
meg kell óvjalak, ki kell
mentselek.

Fáknak ágain, s a kakukk
fészkében, az utolsó ellopott
tojásban akarlak megtalálni,
abba a kopott pincébe
a fényt levinni, ahol eddig
nem akartak látni,
s ahol csak sötétben
tapogattál utánam. Minden
rongyos vágyam s rémálmom
lidérces ébredésében,
ha félelmem támad,
elsőnek a te orcádat lássam.

S ha előtted a világ legvégén
elszakad, eltörik már lábam,
rohanj elém, vegyél fel lágyan.
S mintha te harcoltad volna
végig mindezt értem, úgy
mondd szemembe a szavakat:
egy örökkévalóság volt,
s én mégis megvártalak.
...
 
 
0 komment , kategória:  Sohonyai Attila  
Sohonyai Attila
  2017-12-03 08:26:14, vasárnap
 
  Sohonyai Attila

Várva rád

Addig várok rád, amíg tudok.
Alkukat kötök a sorssal, s ha kell,
a csillagokra is rácáfolok. Ha kell,
időt utazok, múlt leszek érted,
s azért harcolok, hogy lénye lehess
a jövőmnek. Amikor már kemény
lesz a lágy - várok rád.

Addig várok rád, míg a csontjaim
feladják, s ízületeim elsorvadnak.
A kopogó háztető pala akaratai
elhasználódnak, s a feladás vizei
onnan az esőt homlokomra csorgatják.
De miattad, lehet, hogy a földbe
akkor is gyökeret verek, s ha ágaimat
kapálják az irigyek, csendben leszek
akkor is, a bosszúszavak és a lebeszélések
mit sem törnek, mit sem aláznak engem,
mert ki a célért áldozza fel mindenét,
az végül csak nyertes lehet. Ebben
kell higgyek, s ezért kell, ezért nem
adhatlak fel. Minden drága, és féltett
külső kincsemet, mire megjössz,
elvitték már tolvajok, kifosztott
leszek, s belül is ingatag hanyagság;
magammal szemben.

S a világ utolsó óráján, ha
a megrepedt harangot kongatják,
minden bizonnyal én már por leszek,
egy tömör elhasználódás - Kit érdekel?
S a földön szétterült hamumból mikor
már lakmároznak a szelek, remélem
te addigra fölöttem állsz, s e rémképes
várakozásból felébresztesz.
 
 
0 komment , kategória:  Sohonyai Attila  
Sohonyai Attila
  2017-12-01 12:57:09, péntek
 
  Sohonyai Attila

Várlak

Várlak téged reggelem első eszméletében,
lépéseimben téged hallak a konyhába menet,
a kávénak gyöngyözésében néz rám szemed;
várlak téged.

A nappali munka monoton perceiben,
mikor elém fest ez érthetetlen érzés,
minden gyorsaságom veszem, sietek,
így várlak téged.

S a délutáni, őszi merengés, ha sétára késztet,
nézem, ahogyan a sárgásan részeg,
learatott búzakalászok összeérnek.
S ilyenkor vagyok igazán féltékeny,
hisz nekik már jelen, amiért én várlak téged.

De mikor kormosodik kékje égnek,
minden, mi eddig nyüzsgött, nyugovóra térnek,
én maradok csupán, kiben
hangosan zúg, cseng, kolompol az ének,
mert megjöttél s ölelhetlek téged.
...
 
 
0 komment , kategória:  Sohonyai Attila  
Sohonyai Attila
  2017-11-30 10:17:37, csütörtök
 
  Sohonyai Attila

Légy az enyém

Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek,
ahhoz, hogy jó legyen, adj egy kis édeset.
Ne takarj be, hisz tüze van a vágynak,
de ha ezt akarod, hát testeddel hűsítsd
itt e katlan-lázat.

Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek,
hogy szép legyen, tegyél egy kis kedveset.

Nem áltatás, és nem hazug ez érzelem,
nézd, már a némaságnak is nyitott száj a lelke,
finomítsd hát mosollyá a sóhajt bennem.

Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek,
hogy jó legyen, adj egy kis szépet.

Lassan a várakozás homokja mindent beborít,
a tekintet óceánja egyre por, darabosan szikes,
s mielőtt az utolsó derű is ráncnak szegődik,
add szemed élővilágát e szomjazó medernek.

Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek,
légy az enyém, hogy megmaradjak életben.
 
 
0 komment , kategória:  Sohonyai Attila  
Sohonyai Attila
  2017-11-28 11:09:20, kedd
 
  Sohonyai Attila

Az ördög mindenhatója

Nem voltam szentek példaképe soha,
s az ördögöt sem tiszteltem eléggé.
Neked akartam adni mindenem,
ebben a tudatban létezni örökkön-örökké.
Dacolni akartam mindennel, mi nem te vagy,
rátalálni magamra minden belső üvöltésben,
szegényeknek adni levedlett rongyaimat,
legnagyobb menedékre szükség mégis bennem van.

Beszéltem mocsokról és gyűlöletről
minden kamaszkori energiámmal,
mára tisztulni látszok a ködből,
holnap sem érthető logikákkal.
Bár millió cselekedetem volt céltalan,
s direkt voltam ellentéte mondatoknak,
nem bánom a veled töltött örök pillanatokat,
hiába takarok mindent feledtető fátyollal.
Mert szeretlek, ahogy szeretni még nem tudtam -
és ahogyan nem lehet.

A nyughatatlanok bizonyosságával kellesz,
s a tiszták őszinteségével csallak csak meg,
ahogy szél fákat morzsol eggyé össze,
majd alkotnak azok tömör kötelet.
Én nem voltam szentek tulajdona soha,
és az ördögöt sem tisztelem,
csak egyetlen szívemnek mindenhatója;
Te, te, te...
 
 
0 komment , kategória:  Sohonyai Attila  
Sohonyoi Attila
  2017-04-25 08:04:42, kedd
 
  Sohonyai Attila

Egyszerűen

Nincs ezen a világon többed, mint magad.
Fűzd száladra a legszebb gyöngyből azt, kivel már nem
érdekel, ha ősz lesz hajad, s úgy gondoz szeretetében,
hogy lelked minden nap ugyanaz a fiatal marad.
...mikor már nem kergetsz semmit az égen, nincs rozsda
szívedben, s ha keserű is néha az élet: megszokottan
leszel higgadt, s szenvedéllyel éber.
Egyszerűvé terem körülötted minden, mint a szög:
hisz akit szeretnek, az egyszerűen mindennél több.
...
 
 
0 komment , kategória:  Sohonyai Attila  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 229 db bejegyzés
e év: 537 db bejegyzés
Összes: 7105 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1654
  • e Hét: 16672
  • e Hónap: 60116
  • e Év: 138077
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.