Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Ha már nem leszek
  2016-12-28 18:11:57, szerda
 
  Link
Tánczos Katalin honlapja

Link



Tánczos Katalin
Ha már nem leszek

Ha én már nem leszek veled,
a versem melletted marad,
és miként a hang,
fény, vagy tengermély,
veled maradnak álmaim, és gyötrelmeim
És néha majd
felszítják benned a reményt,
hogy Istentől láthatatlan
visszatérek -
az új tavasszal, a viharral, záporokkal,
És a madárcsicsergéssel.


Tánczos Katalin
ISTEN ELJÖN KARÁCSONYKOR

Ma tegyétek le mindannyian a fegyvert,
Halálmezőn szorongó harcosok,
Ne legyen ma sem győzelem, sem megvert.
A gyűlöletben tobzódó új időknek
Szíve mélyén, ma békedal zokog.
Ma tedd le a tollat a sarokba
Ember, bánaton búsongó lelkű költő.
Nem jár az ember mindig marakodva.
Ma itt a Karácsony. Szelídre dermed egyszer
Rohanó láb, tolongó, dühöngő emberöltő.
Sötét talárod tedd ma nyugalomba
Földi bíró, pihenni hagyd a vétkest
Börtönében, lásd a napra lomha
Éjszaka száll, kis ágya előtt a kisgyermek
Rab apjának sírva pihenést esd.
Ma csendet intsen ajkad, szörnyű szónok,
Izgága hangú gyűlöletet szító.
Vedd szívedbe a béke szót, ha szólok,
És add tovább az emberekhez.
Dal legyél ma, lelket andalító.
Ne zúgjatok sóhajba zárt remények,
A rossz sors porába kegyetlenül eltiportak.
Nem tartanak örökkön a sötét éjek,
A hosszú éjszakát felváltja majd a hajnal.
Minden mára biztosan eljön a holnap.
Ma minden utcát hóval terít az ég.
Ma minden ajtón békét kopog az Isten.
Ilyenkor a hajléktalanokat is megsegíti
az Isten.
A kicsi Jézus mosolyogva tárja szét
Apró kis kezét, és hullajtja ránk az áldást,
Hogy gondráncot szelídre simítson,
És minden fájdalmas jajt
vigaszra édesítsen az Isten



Link






Tánczos Katalin
Újévi kérésem a jó Istenhez

Térdre borulok előtted az új esztendő pirkadatával,
Megújulok, érzem,
Felemelem Hozzád tiszta szívem, lelkem.
Te ébresztettél reggelre fel,
Te adtad, Istenem, megérnem az újév hajnalát.
Térdre borulok a jóemberek körében,
És Téged áldalak,
Mert egy újév kezdődik előttünk,
Új életet kell az idén kezdenünk.
Istenem, tanítsál meg arra, hogy jó szívvel éljek,
És jó úton járjak szüntelen.
Világítsd meg szívemben a hitnek oltárát,
Hadd legyen ez nekem kifogyhatatlan vezérvilágom,
Ha az életemre sötétség borul.
Add, Istenem, hogy akikért Te munkálkodni hívtál,
Ne fáradjon el mellettem soha,
Gyenge életemnek adj jó erőt, kitartást,
Nélküled én összeroskadnék, érzem,
A Te segítséged megerősít engem.
Kérlek szépen vegyed védelmed alá a gyengéket,
Nekünk nincs segítség nélküled.
Takarj be szereteted jóságával,
Ha nagy veszély fenyeget és lebeg fejünk felett,
Emeljél fel, ha szívünk roskadoz.
Add, Istenem, hogy boldog évünk legyen!



Tánczos Katalin
EGY HAJLÉKTALAN ARSPOÉTIKÁJA

Sokat dalolnak csengő kacajoknak
Napsugárnak, holdfényes éjnek,
Csendmosolynak mi száz világot ér meg.
Mámoroknak, amik álmodó agyakban
Körbe kavarognak.
Sokat dalolnak kedélyes dáridóknak
Táncos hajnalt köszöntő virradásnak,
(Milyen sok az éjszaka, amit ébren ér a másnap!)
Karneválos vigyorgó nóta mellett
Vígan mulatóknak.
Sokat dalolnak fehér ruhájú télnek,
Zöld tavasznak aranykalászú nyárnak,
Tarka ősznek, ahol vén szelek zenélnek
Szerenádot a fáradó erőknek,
Amik újulásra várnak.
Sokat dalolnak gyémántkoronáknak,
Selyemruháknak, varázslatos szemeknek,
Ahol égi fények, pokol tüzek remegnek,
Sokat dalolnak gyönyört ívó ajaknak,
Amely gyöngyöző kelyhet kínál a vágynak.
Én hallgatón, máglyát rakok a földön,
És rajta ágyazok tavasznak, nyárnak, ősznek.
Amíg a téllel, halálra kergetőznek.
Napnak éjnek, aranynak, drágakőnek.
Lágy selyemnek, mosolynak, szép szemnek,
És a lelkem tüzét e kínhalomra töltöm.
Ég a máglyán a sok ócska földi érték.
Ha gyászdalukat a lángok elzenélték,
Én hamvukat szívem felé szétszitálom,
Végül Istenhez imádkozom.


Link





Tánczos Katalin
FELJAJDULÁSOM

A szenvedésről szeretnék kisírni
Jajhúrokon sikongó éneket,
A szenvedésről, amely nyomorék karommal
Percek alatt kimart agyamból éveket.
A fájdalomról szeretnék most kiáltani,
Amely szívemből meleg, bő vért csapolt,
És kínjaimnak sötétbíbor borával
Ül szívemen most vad, garázda tort.
Hívnám az orkánt, ordítson a jajról,
Amely a sátrát szívemben verte fel,
És tűzfelleget sűrít vidám egemre,
Szivárványos, szelíd mennyéletembe
Pokolvihart, halálnapot kever.
De mégsem zúghat az orkán
Gyötört szívem fájó sípjain,
Hogy glóriáznék templomodban, Isten?
Ha összetörné zordon viharával
orgonám a kín.





Tánczos Katalin, a hajléktalan versíró
Link




A Pusztaszeri út és a Szépvölgyi út kereszteződésében van a Daubner cukrászda és itt szokott egy hajléktalan asszony reggelente újságot árulni!
Mindenkinek van egy kedvenc "hajléktalanja", akit rendszeresen támogat, nekünk Ő volt!!
És így múltidőben!!!
Ez a hölgy nem csak a hajléktalan újságot árulta, de saját verseit is odaadta kézírással, kifogástalan helyesírással!
Sok éves kapcsolat és beszélgetés következtében mindent tudtunk már róla, és mindenféle "jóval" láttuk el, amikor csak lehetett.
Egyszer büszkén mutatta az újságban megjelent versét is, ami nekünk kéziratban már régen megvolt!
A hölgy neve Táncos Katalin volt, mert már hosszú ideje csak múltidőben beszélhetünk róla!
Amikor ezt itt olvastam, bizony könnyek jöttek a szemembe, Kati néni miatt és nem egy plagizáló erkölcsi n/h/ulla miatt!
Most már biztos, hogy előkeresem a kéziratot!!!
Bár ez már Katinénit nem támasztja fel!!!
Tánczos Katalin inkább hasonlít egy rőzsegyűjtő anyókához, mint egy fővárosi koldushoz. A bőszen tülkölő autósok még csak nem is sejtik hogy a hozzájuk baktató néni verseket ír.
- Tizenegy évig laktam Óbudán, de el kellett adni a lakást. A férjem rákos lett, és nem tudtam tovább fenntartani - sóhajt Kati néni. - Leköltöztünk vidékre. Nem sokkal később meghalt a férjem, a lakást pedig odaajándékoztam egy ötgyerekes családnak, és kivettem Pesten egy albérletet. Eleinte egy étteremben dolgoztam, de elvesztettem az állásomat és kitettek onnan is.
,,Az én miatyánkom" című könyvemet a napokban adják ki. Most, 15-én lesz a könyvbemutató. A hajléktalanok életéről szól. Talán a sorsom is jobbra fordul, ha megveszik az emberek.

Link
Kati néni tisztelője küldte ezt a blogbejegyzést és hozzáfűzte saját gondolatait:

" Eddig az idézet.

Ír? Már csak írt! Ahányan idézték, nagyon sokszor híres nevek alatt (Papp Lajos, Kányádi Sándor stb.) az Én Miatyánkom c. versét, annak a jogdíjából nem, hogy lakást, vehetett, de palotát építhetett volna. Már mennyei lakhelyről néz minket,.

Legyen békés a fenti sorok olvasása számodra - az Ég és Föld Urának Lelke legyen Veled! "
Link



Tánczos Katalin versei
Az én Miatyánkom (241.)

Az imádság vers szerzője! A tévedések további terjesztésének elkerülésére!

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD

Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN!

UTÓHANG:

S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK ! Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!
Link








Tánczos Katalin
SZÍVEM UJJONGÁSA

Fejem jótevőm keblére lehajtom,
Hogy halljam e szívtenger moraját.
Gyönyörbe merengek az ős csoda parton:
Hol az Isteni szó szelíd emberi jajba
Lágyan suhan át.
Szívem liliom kelyhét sosem rágja
Szomjas szívű vágy, bíborajkú szipoly.
Nem kínoz a vénség tűzdala, vádja.
Dalolásom nem veszi vércsesikoly.
Nyisd meg Jótevőm mélyét keblednek,
Érezze szívem hangod gyönyörét,
Mit mézel a földön sajgó lelkemnek,
Isten szerelemtől telt szívű ég.
Már hallom léptei kopogását.
Belőle zenél nekem a szeretet,
Isteni dal! Sosem hallja a mását,
Kinek útja önzéseken át vezetett.
Hallom: e dalban mint zokog Ádám,
Mint zeng bele Isten égi vigaszt;
Hogy hördül bűn gyönyörében a sátán,
Pokoli himnusza jajra riaszt.
Hallom egy vad orgiadal
Mint veri fel szelíd éjszaka csendjét;
Kén-fáklya mezőben üszök ravatal:
Jajgat a vér, a fájdalom, a veszteség,
Nincs mentség!
allok halk epedést, sóhajba fúló
Prófétakiáltást, sok jajt,
A messiási jövő sosem múló Lelki uralmát, amely e büszke világot
Szelíd Isten igába kényszeríti majd.
Egyszer csak halkul a múlt, jövő szava szólal,
Hitvallók hite, lágy liliomdal,
Mennyre mosolygó vértanú-sóhaj
Borul e szívre szelíd hatalommal.
Hallom Jótevőm szíve verését,
Nincsen erőm elvenni fejem,
Nem csalogathat semmi dicsőség,
Sem tudomány, sem szűz szerelem,
Ha ez Isteni szív szelíd gyönyörét
Örökre-örökre dalolja nekem.


TÁNCZOS KATALIN : RAKD EL A VERSEMET

Tedd el a versemet, a fiókodba mélyen,
Ha talán szeretted is, tedd el, és felejtsd el,
Bocsáss meg nem bírok az ősi szenvedéllyel,
Rímeket csiszolok olykor gyermeki kedvvel.

De te, bár legszentebb érzelem, mely a fürge
Ügyeskedést hevíti csak, hogy mindenki lássa,
És ötvözött szavakat fon koszorúba fűzve
Az örök emberi lélek felmutatása:

Te nézd játék után mikor hétköznapok
Soroznak engem is be loholó katonának,
És mint a többi, én is a garasért szaladok
És olyan egyszerűen sír fel a lelkem te utánad.

Nézd meg csak egyszer a jó ember szíve tájét,
Amikor szavak híján fellendül a karja,
Amíg a boldogságodért rebegi az esti imáját
Csak szűköl, mint a kutya és az ég kapuját kaparja.


TÁNCZOS KATALIN: IRGALOM
2004. OKTÓBER
VERS I. DÍJ

A padon elgyötörten üldögélek,
Nyújtom felétek sovány két kezem.
Irgalom, irgalom, adjatok világot.
Mert szegény vagyok, nem érnek a fények.
Kételkedem magamban, bennetek kételkedem,
Nézek, de mégsem látok.
A szeretetlenség vert szívemre csend bilincset
Kiáltanék, de nincs ma hangom
Szótlan jajom nem jár szívetekben,
Hogy szánalomból adjatok cseppnyi kincset
Szegény magamnak, bár a kezem kitartom:
Fogadjatok be engem!
A szeretetlennek ki hallja szörnyű szóját.
Viharnak vadult szelek, ha róják
A mélyeket? Vagy álmok szelíd dalát,
Ha csendesül a jajj? Vagy az égi kérlelést?
A megnemértés halálos szúja rág.
És vert szívemen, megláttam
A halálos sátáni rést.
Fényt szememnek, szavakat ajkamnak.
Süket fülemnek hangot adjatok!
A koldus áldás kegyelme rajtatok.
És, ha nem adsz, meztelenre fosztva
Nyújtom feléd kincses világ, a két kezem:
Add nekem rongyodat, hisz ősi végzetem,
Hogy rongyokat szőjek a Királypalástnak, Másnak.




TÁNCZOS KATALIN: SZENTESTE ISTENÉRT BÚSULOK
2004. DECEMBER
VERS II. DÍJ

Bús homlokom, mint szárnyaszegett madárka
Gondterhesen béna kezembe hajtom.
Lelkem ma újból kínok ekéje járja,
És fájdalomföld borít föléje hantot.
Zokogok, mint rögbe botló, kicsi gyermek,
Felhőbe mártom könnyes két szemem,
Míg körülöttem virágok énekelnek:
Bennem a vágyak sötéten szárnyra kelnek,
És erényszikláimon letörve elvéreznek.
Küszködöm, és a fájdalmamat hordom szemérmesen:
Ne lássa harcom, ne hallja soha senki.
Mindhiába, rejtekben nem maradhat soha semmisem.
Ha rám tekintenek vonagló, sápadt ajkam,
Küszködése harci riadóját némán a szívem bezengi.
Óh, én tudom erényeink égboltozat igája,
Hogy nehezül le vállainkra néha.
Szegénység sóhajfakasztó gálya
A mi sorsunk. Mardossa álmainkat
Örömszipolyozó, szürkeszárnyú héja.
Mondom neked: ültem viharban szirten,
Vert a hullám, és zsongott a szívem, fejem,
A mélybe néztem le, mégis üdvözülten,
És álltam vihart, villámot, égzengést.
Benső erőm kísértetéjes tengeren
Ekkor így szól jótevőm: bár üvölt a kínok árja.
Kéz a kézben utamra jöjj velem:
És a szirtet bátran állja,
Míg hullámjáró Istennek arca.
A nagyvízen mosolyogva meg jelen.



TÁNCZOS KATALIN : A HÁLÁS VAKEMBER
2005. FEBRUÁR
VERS II. DÍJ

Színtelen szemmel, mereven nézőn
Énekel a vak az utcasarkon

Körülzsibongja a vidám gyereksereg
Hallgatja a hajnal, bámulja az alkony,
Hogy énekel a vak az utcasarkon.
Reggeltől estig van sok hallgatója,
Mégsem apad ki soha dala, szava.
Kopott kalapját forinttal, rézgombbal
Tölti irgalom, és gyerekcsúfolódás,
Amíg a vak énekes mélabúsan nótáz.
Nincs csörrenés, amit ne köszönne gonddal.
Micsoda kegyetlenek lázongok én magamban,
Nem meritek fel butuska gyerekésszel,
Nagy baját szegény világtalannak?
Aki a nyomorultat megcsúfolja hétszer,

Jajt mond a föld is, jajt az ég is annak!
Kegyetlenek, így lázongok én magamban.
A sötét est jó éjszakát köszönt a vaknak.
A játékosok gyorsan elszaladnak.
A földre leülve kalapját ölébe rakva,
Számol a vak és nem gerjed haragra,
Amikor a pénzből a gombot kiválogatja.
Zsebébe térnek a gombok is, a forint is.
Ahogy útra kel a szívemet halk sóhaj repíti.
Megállítom. Hahó. Te koldus ember,
Add ide a gombokat, amit az utcatréfa
Vak szemeddel visszaélve, léha
Gondolattal a kalapodba vetett,
Mindegyikért forintot adok cserébe.
A két szem ablak sötétre van betéve.
De szürke arca szavamra olyan mosolydús.
A Jó Isten áldja suttog felém a koldus.
De a pénze nekem még sem kell,
Hiszen annyi jó kedv tapad a sárga gombokon.
Hogyha arról a napsugarat lebontom.
És meleg tavasznak lelkemre hintem én.
Nincs boldogabb ember nálam a földtekén.
Azóta, ha hozzám betekint az alkony
Elgondolkodom, hogy milyen bölcse szólt egyszer
A vak ember az utcasarkon.


Link






Link
Tánczos Katalin honlapja




Tánczos Katalin: Az én Miatyánkom
Link
Mi atyánk ki vagy a mennyekben
 
 
0 komment , kategória:  Tánczos Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 75 db bejegyzés
e év: 410 db bejegyzés
Összes: 8934 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2112
  • e Hét: 15882
  • e Hónap: 55514
  • e Év: 291921
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.