Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
A természethez
  2017-12-16 20:05:57, szombat
 
  JOHANNES R. BECHER

A természethez

Nagyságod újra vissza-visszadöntött
a Semmibe. Hogy állhattam meg én,
ha erdeid zúgása rámözönlött?
Viharaid elfújtak könnyedén.

Csoda-e, hogy gerincem összetörte
szikláid csöndje? Titkokkal tele
csillagtüzed akaratom megölte,
s hulltam a lét-előtti Semmibe.

De nem hagytál a megsemmisülésben,
adtál - magamba mélyednem - szemet,
s ha pillantásától halálra sújtva

készültem már, hogy magam elemésszem -
akkor magához vont nagyságod újra,
és újra talpra állnom engedett.
 
 
0 komment , kategória:  Johannes R. Becher versei  
Varázserdő
  2017-12-05 14:03:26, kedd
 
  Johannes R. Becher

Varázserdő

Siklom a már kirajzolt hócsapáson,
a fehér erdőt hangtalan szelem.
Az ismeretlenek nyomát bejárom,
mit már csak alig-alig lát a szem.
A sí-vágányon szállok egymagamban,
minthogyha új országba siklanék.
Fehér erdő simul rám puha-halkan,
s kezemhez ér a fehér sűrüség.
A fák kinyúlnak, és a vad harasztra
a hóköpeny szelíden ráborul.
Kiáltok egyet, és a hang befagyva,
mint holt csilingelés, a csendbe hull.
Még nem lebbenti szét a napsugár a
varázsfüggönyt az alvó fák fölött,
de sejteti a kristálycsillogásba,
hogy vissza tudja varázsolni őt.
Időtlen száguldás a végtelenbe,
s érzed már felejthetetlenül:
varázserdőben szállsz, hóval befedve,
és téged is varázslat vesz körül.
Még befagyott dalok szólnak a csendből,
de már itt-ott madárkák szállanak.
Olykor egy pici hó porzik le fentről,
és megremegteti az ágakat.
 
 
0 komment , kategória:  Johannes R. Becher versei  
Tiéd a hatalom
  2010-08-22 14:26:29, vasárnap
 
  J. R. BECHER

Tiéd a hatalom

Nevetnek a virágok meglocsolva,
langy nyári estében nevet a róna,
s nevetünk a virulásban velük.
Ekképp vagyunk napfény és nyári zápor,
s lármásan, némán, lassan, s futva máskor,
találkozunk magunkkal mindenütt.

A mi hangunk szól a lombsuhogásban,
mi hallgatunk a sűrű éjszakában.
Ember magát ki nem kerülheti.
Ha csendet keresel, az a te csended,
s óhajod óhaja a többieknek,
különben mért is engednél neki!

Minden létezők fognak átkarolva,
mindnek öröme vagy és aggodalma.
Tulajdon lényeged mindenható.
Tiéd a hatalom oldozni s kötni.
A te kezedet fogja mind a többi!
Vagy az idő, s vagy örökkévaló.
 
 
0 komment , kategória:  Johannes R. Becher versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 191 db bejegyzés
e év: 2615 db bejegyzés
Összes: 9012 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2345
  • e Hét: 2345
  • e Hónap: 45974
  • e Év: 865526
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.