Belépés
foldinefehereva.blog.xfree.hu
Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes. földes éva
2010.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Őszelő sanzon
  2021-08-11 19:09:45, szerda
 
 


Fövényi Sándor
Őszelő sanzon

Nézem a szemközti házfalat,
mintha barnára köpte volna az ősz,
olyan az egész mint egy bukott színdarab,
a Duna fölött rekedtes sirály dizőz.

Bár még vastag a meleg,
mégis, mégis, valahogy furcsa a táj,
mert feljajdultak a falevelek,
talán ők is érzik már.

Esténként langyos lángok gyúlnak az égen,
rőtes szépen, pedig hazug az idő,
mert páragöröngyök gyűlnek egy fakérgen,
hamis kalárisba gyöngyözők.

Arra gondolok el kéne' menni a nyárral,
mindegy merre, csak az itt ne itt legyen,
bömbölve, üvöltve teli szájjal,
oda hol az elmúlást félvállról veszem.

Tudom, ha maradok meghalok,
szívemben szíjas szőlővenyigék tüze,
mikor elégnek, én is velük hamvadok,
mert nincs bennem élet, mely értem küzdene.

Pedig néha gyermek vagyok még,
szegény Édesanyám minden kincsem,
Apám rég' elment hívta a messzeség,
szürke szemében sosem volt Isten.

Megyek utána, nagy hajók hívnak,
vitorlákkal birkózni vén tengereken,
vesszek oda, de született írmag,
fiam, egy darabig eltengődik nevemen.

Legalább lesz aki sírom leköpje,
mert nem hagytam rá csak szomorúságot,
tavasz, nyár, ősz, tél csokorba kötve,
dombomra lökve, belőlük gyönyörű virágom.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Öregszem
  2021-08-11 18:46:14, szerda
 
 


Sándor Fövényi
Öregszem

Mostanában mélázok magamba',
öregszem, hogy szakadna le az ég,
már nem érdekel a mindenség, a világ haragja,
mi ez ha nem a rettegve vágyott ennyi elég.

Zöldes szemem fakulóban,
mint a nyár végi erdő lombja,
hangom durva D-dúr dallam,
recseg akár a szűk ing gombja.

Halántékom dér ütötte,
szürke napsütötte sziklafal,
az se baj, ha egy légy zümmögve
ráncos homlokomra szar.

Nyálam csorog néha, néha,
cérnavékony könnyet ejtek,
nem felejtlek rohadt céda,
bár miattunk lett szívem rejtek.

A kertkapu előtt üldögélek,
bal lábamon lyukas zokni,
gyűlölöm a hazug igéket,
ha egy sunyi pap kezdi motyogni.

Ez lett hát az élet vége,
most nehéz bort vedelek,
felzubog tőle az ember vére,
de legalább odaát vidáman ébredek.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Majd villámot verek
  2021-06-14 20:38:39, hétfő
 
 


Sándor Fövényi
Majd villámot verek

Valami mostanában történt velem,
két markomból kihullott az életem,
utána kaptam de darabokra tört,
szilánkja feltépte karomon a bőrt.

Patakzott vérem, jobban mint a zápor,
akár az eső az ereszcsatornából,
itta a föld, szomjazott, megértem,
lábam csúszkált a megalvadt kérgen.

Tán maradt annyi, hogy hozzád elérjek,
egy gyors szeretet átömlesztést kérek,
a szívem működik, bár ritkán dobban,
ne hallja senki azt is csak titokban.

De szemem már fakul akár az este,
higgyétek, szép benne a naplemente,
ha a vörös keveredik a kékkel,
szám vitatkozik kezd a mindenséggel.

Aztán csak ballagok lehajtott fejjel,
mert nem tudok mit kezdeni e versel,
haljak meg végre, vagy tanuljak járni,
próbálom a rosszt magamból kihányni.

Maradjon a jó itt a baloldalon,
de aki mást mondd azt is meghallgatom,
meghallgatom, ha nem tetszik ki köpöm,
kit érdekel mikor csak magam ölöm.

Gyilkolgatok, ha kell éjjel, nappal,
örökké vidáman sosem haraggal,
vállamra száll a vágyott szürkület,
magammal viszem az Istent is lehet.

Elüldögélünk odafent a kéken,
imádkozni tanít okosan, szépen,
higgyétek van kiért, Apám, sok ősöm,
nem tehetek semmit, beletörődöm.

De sohasem adtam fel, most sem fogom,
gyalogolgatok majd a csillagokon,
és ha megtetszik egy elteszem zsebre,
belőle lesz szemem gyönyörű cseppje.

Rászórom e a csuda szép világra,
és kiülök legnagyobb ablakába,
lóbálom lábaim, már semmi dolgom,
talán néha a szelekhez csapódom.

Borzolom hajad, kitépek egy tincset,
úgy is az ölt meg engem, téged, minket,
csak te maradtál az átkozott földön,
ami neked szabadság, nekem az börtön.

Majd villámot verek szíved helyére,
tépjen csattanó íve az enyémbe,
és felvillan mellkasom itt a vége,
mosolyom rászállt a kedves szemére.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Sírva, dalolva
  2021-06-14 19:09:16, hétfő
 
 


Sándor Fövényi
Sírva, dalolva

Majd egyszer ha meghalok,
olyan leszek mint a nagyok,
ám ne felejtsétek,
hogy a név amit a kőbe véstek,
csak ember volt, de sosem szolga,
ki ment az útján hol sírva, hol dalolva.

Sírtam mikor az akácos édes rongyát rám dobta,
s daloltam, ha a szomszéd lány virágját hajába fonta,
táncoltam őrjöngve akár egy dervis,
tudtam, hogy ez az ősz úgy is elvisz,
de kit érdekel ki voltam, vagy leszek,
már a szívemmel számolom a perceket,
ami néha mellkasomra ront,
ingemről szinte leszakad a gomb,
recsegtek, ropogtak bordáim,
mint viharban az ágak apám almafáin,
melyeket annyiszor meg metszhettem volna,
de kit érdekelt mentem tovább sírva, dalolva.

Néha megpihentem, árok parton ülve,
lehajtott fejjel magamba merülve,
elmélázva életen, halálon,
cipeltem az Istent, legnagyobb csalásom,
mert sokszor hazudtam hiszek, amiben hiszek,
ügyetlen imáim, nyakamon mind zsineg,
és vergődni fogok a semmi felett lógva,
de kit érdekel megyek tovább sírva, dalolva.

És ha majd az utam végéhez érek,
kifakulva, nehéz sebtől vérzek,
csak szemem sötét akár az éjjel,
s utoljára talán megtelik fénnyel,
amit furcsa féreg rág évek óta,
de kit érdekel megyek tovább sírva, dalolva.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
A másik bohóc
  2021-05-15 23:03:27, szombat
 
 


Fövényi Sándor
A másik bohóc

Kockás takaró a térden,
bokám nyaldossa a szél pulikutyája,
így alszom el, csendesen szépen,
nem hiszem, hogy ez valakinek fájna.

A kertkapu nyikorog, huzat cibálja,
a szemközti tűzfalon alkonyodni kezd,
az ég kék szemét lassan lezárja,
már az utcán oson sunyin az est.

A lámpák fénykörében korai bogár,
neki-neki koppan bádoghorpaszának,
majd hirtelen tova száll,
társai valahol tavaszt találtak.

Mert a mi házunk az eső háza,
az ablakok örökké könnyesek rajta,
és hiába vannak szélesre tárva,
valami mindig a szoba torkát kaparja.

Sír bent a szekrény, a zöld heverő,
amott rend, a másikon szétdobált ruháim,
olyan az egész mint egy temető,
csak hideg, és semmi a gesztenyefáin.

Még megvárom a jó időt aztán megyek,
ha telik rá vonattal, ha nem gyalog,
mindegy hová csak ne itt legyek,
arra hol időszerelmem andalog.

Mert ölelget a perc, a pillanat,
bár okos órám egyre hülyébb,
mikor felhívom rajta magamat,
mindig foglaltat jelez a készülék.

Ki kereshet ilyen későn engem,
ijedtemben lecsúszott a tarka pokróc,
lenni vagy nem lenni, nem szabad felednem,
lehet Yorick kérdi, mi van te másik bohóc.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Gyönyörű csend
  2021-05-15 22:47:30, szombat
 
 


Fövényi Sándor
Gyönyörű csend

Bocsássátok meg nekem, hogy élek,
esküszöm én nem tehetek róla,
tengek, lengek levegőt cserélek,
de szívem ravaszabb mint egy róka.

Éjszakánként kiszökik belőlem,
de hagy elég oxigént az agyba,
tollam elviszi nehogy ledöfjem,
vagy rákarcoljak e gyűrött lapra.

Szerintem a régi kedveshez jár,
akire rátöri az ablakot,
biztos azt hazudja, még ő a nyár,
nélküle nincsenek meleg hajnalok.

Idegesen topog az üveg cserépen,
mintha nem lenne elég seb rajta,
borotva mosolyog az éj kezében,
tudja hogy e féreg suicid fajta.

De nem tudom miképp akar halni,
megáll, vagy egyszerűen elszalad,
próbálom valahogy hazacsalni,
de az se baj ha örökre nálad marad.

Jobb ha az ember nem érez semmit,
mert nagyon szép telek vannak bennem,
és lehet eltépem e papír fecnit,
ne legyen a balon csak gyönyörű csendem.

 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2021.08 2021. Szeptember 2021.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 35 db bejegyzés
e év: 805 db bejegyzés
Összes: 4940 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 918
  • e Hónap: 16927
  • e Év: 128297
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.