Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
A szív
  2018-02-21 19:27:44, szerda
 
  Nyiraty Gábor
A szív

A szívnek ezer kis szárnya van,
Ha letörik az egyiket,
Akkor is újra szárnyra kap,
Mert mindig talál egy vágyat,
Amiért tovább szállhat.
Ezért olyan csodálatos az élet.
A szív képes arra,
Hogy meglássa a szépet.

2007. június 4.
 
 
0 komment , kategória:  Nyiraty Gábor  
ez az élet...
  2017-06-07 06:34:11, szerda
 
  Link





Nyiraty Gábor
...ez az élet...

Mikor úgy érzed, minden elveszett,
mikor beborul az ég feletted,
mikor nincs, `ki megfogja kezedet,
mikor magába húz a végtelen,
akkor állj meg egy percre hirtelen,
szorítsd ökölbe ernyedt tenyered,
vágd arcon a sorsot, ha kinevet,
s üvölts a nagyvilágba, mondj nemet,
mert nem vagy rosszabb, nem vagy kevesebb,
mint bárki más... és soha ne add fel,
mert újra meg újra küzdeni kell,
felállni, még ha fáj is, menni kell,
megtalálni a fényt a sötétségben,
a legapróbb dologban is a szépet,
a reményt, a hitet, a büszkeséget,
a szívet, a lelket, az emberséget,
és győzni a szeretet erejével,
erről szól a létezés, ez az élet.
 
 
0 komment , kategória:  Nyiraty Gábor  
Legyen a holnap is ma
  2017-06-07 06:30:18, szerda
 
  Link





Nyiraty Gábor
Legyen a holnap is ma

Szavakat hord a szél szerteszét,
vad szívek üres ígéretét,
álmokat, mit a remény mesél,
elhiszed, mi mást is tehetnél.
A holnapban ott a félelem,
csak a ma marad még meg neked,
s miérteket nem kell, ne keresd,
élvezd a pillanatot, szeresd
azt, aki átölel, szeret,
megfogja kezed, itt van veled,
éld a percet, éld az életet.
Legyen a holnap is a ma,
ne engedd el az álmokat,
vidd magaddal mind a szépet,
s a holnaptól nem kell félned.
 
 
0 komment , kategória:  Nyiraty Gábor  
Megragasztott porcelán
  2017-06-07 06:17:09, szerda
 
  Nyiraty Gábor
Megragasztott porcelán

Elmúlt percek szilánkjain lépkedünk,
a múlt egy összetört porcelán,
a darabjai közt még keresgélünk,
és újra meg újra megragasztanánk,
de az nem lesz olyan sose már,
és ha nem vigyázunk rá,
a szilánk mély sebet vág.

Az idő az egyetlen,
amit nem győzhetsz le,
lehet veled, s ellened,
amíg végtelennek hiszed,
értékét észre sem veszed,
de az idő kegyetlen,
mit egyszer tőled elvett,
vissza soha nem veheted.

De eljön a nap, mikor meglátod a végét,
és egyre fogytán lesz, mit végtelennek hittél,
riadtan állsz ott, hogy te még nem is éltél,
s hirtelen rájössz, mi az igazán fontos,
eltörpülnek az egykor óriásnak hitt gondok,
és ottmarad neked egy megragasztott porcelán,
az életed, mely a saját börtönébe zárt.




Link


 
 
0 komment , kategória:  Nyiraty Gábor  
Szíved margójára
  2017-06-07 06:14:32, szerda
 
  Nyiraty Gábor
Szíved margójára

Vehetnék ajándékot százat,
elhozhatnám a legszebb virágszálat,
az összes csillagot az égen,
vagy a világnak minden kincsét éppen,
de talán az is kevés lenne ahhoz,
hogy megmutassam azt, amit én érzek
az első perctől, attól a naptól,
hogy megláttalak, szeretlek Téged.
Ha nem vagy velem, hangtalan a világ,
színtelen az égbolt, a szivárvány,
íztelen a legédesebb édesség,
nincsen bennem meg az a képesség,
hogy valaha is Nélküled éljek én.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Nyiraty Gábor  
Sohasem vagy egymagad!
  2017-06-07 06:11:51, szerda
 
  Nyiraty Gábor
Sohasem vagy egymagad!

Amikor megrezzen a világ,
egy pillanat szíven talál,
odabent a hideg kiráz,
s torkodban érzed ritmusát,
meghasad a csend, s az a gát
lelked legmélyén átszakad,
arcodon egy könnycsepp átszalad.
És ahogy ott állsz egymagad,
az idő megáll, nem halad,
úgy érzed, senki nem maradt,
elhagy erőd, nincs, ami tart,
s a fájdalom mindent akar,
akkor jön egy kéz, s megragad,
mert hidd el, sohasem vagy egymagad!
Link





 
 
0 komment , kategória:  Nyiraty Gábor  
Az öreg fűzfa alatt
  2017-06-07 06:07:39, szerda
 
  Nyiraty Gábor
Az öreg fűzfa alatt

A tóparton őszi hajnalon
egy lány ballag szótlanul,
nézi az eltűnő csillagot,
és szeméből könnye hull.
Az égen átsuhanva még látja
haldokló fényét a boldogságnak,
majd az öreg fűzfánál megállva
meghasadt szívét markába zárja.
Az öreg fűzfa némán fölé hajol,
mint azon a kedves, tavaszi napon,
amikor Szerelme megkérte kezét,
és együtt kezdték álmodni a mesét.
Most egyedül ül le arra a padra,
már csak a múlt emlékei maradtak,
és egy lehulló, utolsó falevél,
melyet tovafúj a fagyos, őszi szél,
s fekete ruhában beköszönt a tél.
 
 
0 komment , kategória:  Nyiraty Gábor  
Sohasem késő
  2017-06-07 06:05:57, szerda
 
  Link




Nyiraty Gábor
Sohasem késő

Nem is számoljuk a napokat,
észre sem vesszük, úgy rohannak,
néha álmodunk csak nagyokat,
és örülünk, hogyha még vannak,
kik érdek nélkül meghallgatnak.
Egy rövidfilm az életünk,
nem tudjuk, meddig szól jegyünk,
és mi csak egyet tehetünk,
hogy minden percét élvezzük.
Lemegy a Nap, és újra felkel,
lehet most éj, de jön a reggel,
benne van a remény, a kezdet,
sohasem késő, hogy még megtedd.
Arcodat látod torz tükörben,
ahogy egyedül állsz a csendben,
rejtőzködő lelkeddel szemben,
s tetteid állnak téged körbe,
csak Te tudhatod, miért jöttek.
Egy könnycsepp az Élet szemében,
mind ezek vagyunk, majd megérted,
s akár egy pillantással vége,
és csendben lehullunk a mélybe.
 
 
0 komment , kategória:  Nyiraty Gábor  
A változás
  2017-06-07 06:03:16, szerda
 
  Link





Nyiraty Gábor
A változás

Egy perc,
mikor azt hiszed megvan mindened,
hogy így boldog és szép az életed,
akkor mindig jön a változás szele,
először simogat, hogy észrevegyed,
de inkább elfordítod fejed,
- mert fél a változástól az ember. -
Aztán a szélből lassan tornádó lesz,
Hiába menekülsz előle, hiába küzdesz,
Utolér, és felkap, ide-oda dobál téged,
És a végén vagy földhöz vág,
vagy letesz szépen.
Ez a változás. Lehet jó, s lehet rossz a vége,
Mégsem kell félned tőle,
Mert a változás viszi életed előre.
 
 
0 komment , kategória:  Nyiraty Gábor  
Pillanat
  2012-11-27 07:04:05, kedd
 
  Nyiraty Gábor
Pillanat
.
Egy pillanat volt minden,
Egy pillanat, mely az idővel tűnik el.
A létem, az egész életem
Egy pillanat csupán, ameddig létezem.
Az idő vas markából, amit kitépek,
Annyi jut nekem, de többet nem is kérek.
Addig szeretnék boldog lenni, jót tenni,
Addig szeretnék az emberek közt ember lenni,
Addig szeretnék adni, s amit adnak elvenni,
Addig szeretnék, amíg itt vagyok, s nem kell elmenni.
S én hálás vagyok minden egyes percért,
Minden szóért, minden ölelésért,
Amit a Szeretteimtől kapok.
Hálás vagyok minden egyes szívverésért,
Minden apró lélegzetért,
Mellyel magamba szívhatok mindent, amit szeretek nagyon.
Ezek azok a pillanatok,
Melyektől fényesebbek a csillagok,
És szebbek lesznek a holnapok.
Nem keresem hogyan, miért,
Mert tudom azt, hogy kiért!
Lehet nem vagyok tökéletes,
Lehet a világot sem én váltom meg,
De a pillanat az enyém, amiért születtem!
Forrás: Poet.hu

Link


 
 
0 komment , kategória:  Nyiraty Gábor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 29 db bejegyzés
e év: 468 db bejegyzés
Összes: 9588 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 294
  • e Hét: 1745
  • e Hónap: 38607
  • e Év: 380485
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.