Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Menedékem az éj
  2017-09-04 14:25:28, hétfő
 
  Ana, Marcos

Menedékem az éj

Tengernyi árnyék körülöttem.
Falak és riadók vaksötét pántja.
(A nappal fénysugarára,
mint cellaajtó, - rácsukódott már
az este árnya.)

A levegő sötét, hideg sisak,
eltűnt benne a börtön kupolája.

Menedékem az éj. Mikor hozzátok szólok,
az ajtók és a szemek zárva.
Magányomat benépesíti az éjben
meghitt arcok száza,
kezek csöndes üzenetében
vörös zászlók lobogása.

A csöndben írok.
A csönd remegő leveleit kínálja,
a csönd harangjait hallom, míg fel nem csattan
az őrség kiáltása.

Mint jóllakott vadállat,
alszik a börtönudvar és magánya.
A WC vizelettől szaglik,
és üregének bűzeit okádja.
(Csak egy ablak jelzi a folyó kékjét,
és kikémlel néhány remegő fára.)

Elvtársaim - már hajnali két óra -
életüket gyűrik faágyra,
minden éjjel otthoni tűzhelyéhez
viszi a rabot álma.
(Irigylem őket, mondtam is nektek egyszer:
még álmomnak is van cellája és rácsa.)

Kezem tapogatózva ír,
anélkül, hogy megállna.
Hangom kigyűl, mint a tűz a hegyen,
és hallom, ahogyan rákezd dalára
a világ vére, rács és cella hiába.

Később, mikor kinyílik
a szemek és az ajtók zárja,
megőrzöm magamnak a hangot egy cipőben,
és üzenetem a kőlapokat járja:

Világ népei, jó barátok!
Messzi vagy közeli szívetek dobogása
érjen el hozzám,
ne hulljak a magányba!
 
 
0 komment , kategória:  Marcos Ana versei  
Szívem börtönudvar
  2017-08-14 12:05:04, hétfő
 
  Marcos Ana

Szívem börtönudvar

María Teresa Leónnak

A föld nem gömb alakú,
a föld körbezárt udvar
ón-éggel és rabnak
mindig egyféle úttal.

Azt álmodtam: a világ
kerek tér, ég azúrja
fénnyel és városokkal,
mezőkkel, hol a búza
együtt érik a vággyal,
folyó és hegy, és zúgva
áradó óceán, hol
szívek és hajók úsznak.
Csakhogy a világ udvar.
(Börtönudvara rabnak
mindig egyféle úttal.)

Néha ablakomon át
szemem a fényt szomjúzza,
az életét, mit láttam
éjjel álmomba hullva.
Es így szólok: ,,A világ
más is, mint börtönudvar,
nemcsak e szörnyű gödör,
hol élve lettem hulla."

És hallom a domboldalt,
dalát a nyárfa súgja,
folyó kék fecsegése
ér vérpadomhoz újra.

,,Ez az élet" - üzenik
az illatok, a furcsa
neszek, a füttyös pintyek,
a nap kelyhéből új dal
csordul ki, nevetéssel
üdvözöl egy fiúcska...
Ébren álmodom újra.
(Cellámból a mezőre
nem visz, csak álmom útja.)

Hajnal ébreszt, és minden,
mi nem álom - csak udvar,
börtönudvara rabnak
mindig egyféle úttal.

Több mint egy százada már
vagyok falak közt hulla,
és nincs számomra világ,
fák se dalolnak új dalt,
szerelem se gyújt vágyat
a vérben és a húsban -
sebzett kezeket látok,
ajtót zárral és kulccsal!

mi nem álom - csak udvar.
(Börtönudvar az égbolt,
széttépett, szürke udvar,
villámhárítók sebzik,
nyesi a fal, a durva.)

Szabad éveim felé
már álmomnak sincs útja.
Már minden, minden, minden,
álmom is - börtönudvar.

Kőlapjain jár körbe
szívem, a kínok-dúlta,
szívem, a mezítelen,
szívem, halálra sújtva
szívem, mi épp olyan már.
mint ez a szürke udvar.

(Börtönudvar, a rabnak
mindig egyféle úttal.)

Simor András
 
 
0 komment , kategória:  Marcos Ana versei  
És az élet?
  2017-02-17 18:55:06, péntek
 
  Marcos Ana

És az élet?

Mondd el, milyen egy fa ága.
Mondd el, mit dalol a folyó,
mikor madár száll habjára.

Szólj a tengerről. Beszéld el,
milyen a mezőn a pára.
Üzenj csillagokkal. Széllel.

Mutass olyan láthatárra,
melynek - akár egy kunyhónak -
nincs kulcsa és nincsen zárja.

Mondd el, milyen is a csókja
egy asszonynak. Már hiába
idézem ízét e szónak.

Permetében a holdfénynek
szerelemtől fellobogva
illatoznak még az éjek?

Vagy ez a sírverem öl meg,
a kripta homályos fénye,
a kőlap, dala a kőnek?

22 év... Már a tárgyak
színűket vesztik örökre,
illatuk sincs... Tétovázva

írom ide: ,,mező", ,,tenger"...
,,Erdő" - mondom, és egy fának
körvonala sem dereng fel.

Arról szólok, mit szívemből
az évek lassan kiölnek.

(Nem folytathatom; közelről
hallatszik lépte az őrnek.)

Fordította: Simor András
 
 
0 komment , kategória:  Marcos Ana versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 17 db bejegyzés
e hónap: 175 db bejegyzés
e év: 2336 db bejegyzés
Összes: 8736 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1553
  • e Hét: 11485
  • e Hónap: 63192
  • e Év: 791600
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.